Hóvégi klasszikus - Émile Zola - Hölgyek öröme

Rougon-Macquart család 11

Világirodalmi klasszikus. Bár egy 20 részes ciklus tizenegyedik része, a könyv önállóan is megállja a helyét. Sőt igazából kapcsolat sincs a sorozat könyvei között, azon túl, hogy a francia császárság idején játszódó társadalmi régények.
   Kiskamaszként adta a kezembe egy idős hölgy – minden bizonnyal ő is valakítől örökölte –, egy meglehetősen megviselt, rongyosra olvasott példány formájában, ha jól emlékszem pengős regények sorozatban kiadott könyv volt. Később olvastam a sorozat több könyvét is, de ez maradt az örök kedvenc és bármikor szivesen ismét a kezembe veszem, mert bármennyire hihetetlen, ez a könyv és a témája, történései ma, 130 évvel a megjelenése után aktuálisabbak mint bármikor.

Micsoda a Hölgyek öröme? Egy áruház Párizs szívében, egy 19. századi Pláza… mert az, a mostani plázák elődje, amit egy nagyon jól helyezkedő eladósegéd hozott létre az emberi gyengeséget kihasználva. S ahogy most vannak plázacicák, akkor is voltak, csak abban az időben másképp nevezték őket: Madame X vagy La baronesse Y, de ugyanazt tették mint a mostaniak: az áruházban végezték el a napi sétájukat, ott találkoztak ismerőseikkel, akik szintén ott végezték napi sétájukat. Kortól, nemtől és szociális státusztól függetlenül ugyanúgy loptak mint ma, a gazdagok ugyanúgy megúszták a lopást mint ma, a nagyáruház ugyanúgy tönkretette a szomszédságában levő kisvállalkozót mint ma, és a főnök szeretőjének mindigis külön státusza volt… akárcsak ma. Az alkalmazottak ugyanolyan rabszolgák voltak, mint a nagyáruházak, plázák, hypermarketek, vagy hívják őket bármilyen néven, mai dolgozói.

Ebbe a világba csöppen bele a vidéki lány, Denise. Nem mintha szeretné, de nincs más választása: vagy az áruházban kezd dolgozni, vagy a nagybátyja és családja dönt a sorsa felöl. Az áruház mellett dönt és ott szembesül azzal a nagyvárosi valósággal, ami ma sincs másképp: klikkesedés, érdek-kapcsolatok, hátbaszúrás, rosszindulatú pletyka. Mi több, szembe kell néznie a tulajdonos szeretőinek rosszindulatával is. Igen, így többes számban, mert ugye, egy ilyen gazdag, magára adó férfinek több szeretője is van. Az egyik egy társasági hölgy, akivel nyilvánosan lehet mutatkozni, ide-oda eljárogatni, a másik pedig az egyik eladólány, aki mindig kéznél van, hiszen az alkalmazottak a házban laknak, akárcsak a tulajdonos, csupán a körülményeik másak.

S mert ez egyike a szerzőre nem igazán jellemző romantikus történeteknek, boldog a végkifejlet, de amíg oda eljutunk bizony van min kapkodni a fejünket.

Szenzációs  társadalmi regény a realizmus minden elemével. Nem szabad kihagyni, annak ellenére, hogy az író más művei szerepelnek az 1001-es listán, mint például a Germinal vagy az Állat az emberben.

2012-ben a BBC Paradise címmel sorozatot készített, melynek alapja a könyv, de a film a cselekményét Párizsból az angliai Newcastle-be helyezi át, és mint a filmek, sorozatok általában, vannak benne dolgok amik nem követik a könyv valóságát. De bárhová is vitték volna a helyszínt, a cselekmény egyetemesen érvényes lett volna. A fotók egyébként a filmsorozatból származnak.

Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…

Eredeti mű: Èmile Zola – Au bonheur des Dames, 1883

Több kiadást is megért már magyar nyelven, az utolsót 2007-ben a Könyvmolyképző Kiadó követte el, és továbbra is az eredeti Benedek Marcell-féle fordítást olvassuk

Mary Balogh - Lánykérés

Túlélők klubja 1

A napóleoni háborúk alatt egy angol herceg nyitva hagyja a kastélyát a harcokban megsérült előkelő tisztek előtt. Egy kis csapat egykori katonatiszt évente visszatér ide, pihenni és emlékezni. Egyikük, aki katonai hőstettei miatt kapott főúri rangot, a tengerparton megismer egy balesetet szenvedett hölgyet, egy igazi ladyt, akit pár napig a kastélyban ápolnak. Kezdetben idegenkednek a másik társadalmi köreitől, de vajon meddig tudnak ellenállni egymásnak?

Lady Muir magányosan sétálgat a tengerparton; óvatosan halad az egyenetlen földsávon, borzongva figyeli a tengert, miközben az életéről gondolkodik. Aztán egyszer csak a meredekebb utat választva elindul a falu felé, a csúszós köveken azonban kificamítja a bokáját. Ekkor váratlanul egy férfi tűnik fel az egyik szikla mögül, hogy a segítségét felajánlva Stanbrook hercegének kastélyába vigye.

Lord Trenthamet a barátai bízták meg azzal a feladattal, hogy találjon magának feleséget a tengerparton, egy hölgyet, akit rangja, vagyona és katonai hőstettei lenyűgöznek, és aki rögtön igent mondana a lánykérésre. De hiszen a part teljesen kietlen, rajta kívül csak kósza sirályok fordulnak meg erre! Most mégis itt egy karcsú, szőke asszony, aki a segítségére szorul.

Véletlen lenne, vagy a sors rendelte így, hogy az ízig-vérig lady és a nyers, szókimondó lord találkozzanak? Két - látszólag - gyökeresen eltérő életfelfogás, ízlés kerül egymással szembe, mégis, ahogy az idő telik, a két ember megismeri egymást, megismeri a másik legmélyebb vágyait, titkait, és talán arra is rádöbben, hogy minden különbözőségük dacára az a bizonyos lánykérés valóban megtörténhet.

General Press, 2016

Eredeti mű: Mary Balogh – The Proposal, 2012              

Újabb sorozat a kiadónál, ezúttal Mary Balogh tollából, akitől eddig nem sokat olvashatott a magyar olvasótábor, hiszen (ha jól tudom) mindössze négy könyve jelent meg magyar fordításban. Nagyon remélem, hogy a folytatásokat is olvasni fogjuk, ha lehetne nem évi egy, hanem bár két könyv, hiszen a sorozat épp elég részből áll.

Hogy mi is a Túlélők klubja nem fogom elmondani, mert pontosan leírja a fülszöveg és a könyv prológusa. Nem nehéz kitalálni, hogy hét része lesz a sorozatnak, hiszen heten vannak a klubban: hat férfi és egy nő, valamennyien a napoleoni háborúk áldozatai valamilyen formában. Kéretik nagyon figyelmesen elolvasni, hiszen valamennyi szereplő többször is feltűnik ebben a történetben is és nagy a valószínűsége, hogy valamilyen formában valamennyi részben jelen lesznek.

A Lánykérés Lord Trentham és Gwen, Lady Muir szerelmi története.

Lord Trentham, dúsgazdag kereskedő egyetlen fia, aki a háborús hőstettei miatt kap nemesi rangot – s ezt nem mindenki pontozza. Történetünk kezdetén épp a “klubtársai”-val találkozik a herceg kastélyában, amikor egy séta alkalmával összetalálkozik a születésileg is  főrendi özvegy Lady Muirral, aki egy frissen megözvegyült ismerősét látogatta meg a kastélyhoz közeli faluban. – Zárójelként megjegyzem, hogy az illető özvegy Mrs. Parkinson (és itt most nem egy banyát kell elképzelni, hanem egy harmincas nőt) engem erősen emlékeztetett Jane Austen Büszkeség és balítélet Mrs. Bennet-jére. Egyetlen szó illik rá: pofátlan.

Nos, a Lord és a Lady ki-ki saját gondján merengve sétálgat a tengerparton s környékén, mikor megtörténik az említett találkozás és a bokaficam. Innen az ismeretség és a vonzalom, aminek mindketten a tudatában vannak, de mindent megtesznek, hogy ellenálljanak neki, hiszen különböző társadalmi osztályokból származnak.

Egymásra találásuk nem egyszerű, mert bár vonzódnak egymáshoz, sőt nagyon is!, a Lord tele van kétségekkel, nem érzi magát méltónak egy főúri hölgy kezére és tulajdonképpen jól érzi magát a saját világában, amit sosem tagadott meg. S hogy mégis miért keresi a Lady társaságát… mert egyrészt feleséget keres magának, másrészt 19 éves mostohahúga társaságba való bevezetéséről kell gondoskodnia. S ki tehetné meg ezt a legjobban, mint Lady Muir.

Nincsenek szóvirágok, felesleges széptevés, úrias faksznik és körüludvarlás – sőt udvarlás sincs, amit a Lord többször ki is hangsúlyoz. Lord Threntham nemes egyszerűséggel közli szíve hölgyével a mondanivalóját és azt szó szerint kell érteni. Például, hogy amikor már mindenki hazament a bálból, akkor ők ketten majd kimennek az istáló padlására szerelemeskedni, amennyiben a Lady nem mond nemet. És a Lady természetesen nem mond nemet. Vagy szeretkezés után közli a hölggyel, hogy amint egy kicsit sikerült magához térnie és összeszedte magát akkor feleségül kéri és a Lady igent fog mondani. S a Lady természetesen igent mond.

Valószínűnek tartom, hogy ez a sorozat kapcsolódik valamihez – sőt biztosan, mert utánanéztem –, amit természetesen nem olvastunk. Többszört is konkrét utalások vannak olyan történésekre amikről tudnunk kellene valamilyen előző könyvből – lásd Lily és Neville (a főhősnő, Gwendoline, Lady Muir bátyja) házassága, Lauren (Gwen unokatestvére és bizalamas barátnője) utalásai a saját múltjában történt eseményekre. Kicsit zavaró volt, hogy fogalmam sem volt miről van szó tulajdonképpen.

Szerettem, mert annak ellenére, hogy egy klasszikus romantikus történet, nem a habos-babos fajtából való és a végén nincs mindenre kiterjedő happy end, maradnak nyitott kérdések, amikre valószínűleg a további részekben kapunk választ.

De hát ízlések és pofonok…

A sorozat további részei egyelőre angolul:

2. The Arrangement

3. The Escape

4. Only Enchanting

5 Only a Promise

6. Only a Kiss

7. Only Beloved

Susan Elizabeth Phillips - Latin szerető

Dr. Isabel Favor, „A kellemes élet négy alaptörvénye” című könyv szerzője mindenét arra áldozta, hogy felépítse „Segíts magadon!” filozófiáját. Hetekkel később, hirtelen minden összeomlik. Gátlástalan könyvelője meglép a pénzével, vőlegénye elhagyja egy nála idősebb nő miatt, és csalóként emlegetik az újságok címlapjain. Isabel kénytelen ráébredni, hogy sokak életét képes rendbe hozni, a sajátját azonban annál kevésbé. Csüggedten, elkeseredve útnak indul Olaszország felé, hogy békességet találjon.

Lorenzo Gage emberöléssel keresi a kenyerét… a filmvásznon legalábbis. Mindemelett eszméletlenül jóképű és nagyon tehetséges. Olaszországi vakációján valahogy mégsem elégedett. Mikor meglátja Isabelt, arra gondol, hogy egy menő férfinak eszébe sem jutna csapni a szelet egy ilyen rendezett külsejű nőnek… De ő soha nem szerette megjátszani magát és Isabel nemsokára azon töprenghet, hogy szinte meg sem szabadult az egyik zűrzavartól, máris egy másikba csöppent. Még a toscanai olajfaligetek között megbúvó parasztházban sem talál békességet, mert a környezetében élők nem tartják kívánatosnak a jelenlétét, és presztízsét sem tudja helyrehozni. Ráadásul egy férfi is feltűnik a színen, aki mindenáron meg akarja hódítani. A Latin szerető minden olyan nőnek szól, aki álmodozott már Toscana romantikájáról, vagy egy szilaj, féktelen férfi megszelídítéséről.

Jokerex, 2004

Eredeti mű: Susan Elizabeth Phillips – Breathing Room, 2002

Nem mondhatom, hogy Susan Elizabeth Phillips valamennyi magyarul megjelent művét olvastam, de egyre erősebb az elhatározásom, hogy fokozatosan pótolni fogom ezt a hiányosságot. Nagy valószínűség szerint ezt a könyvet rajtam kívül szinte mindenki olvasta, hisz nem mostanában jelent meg. Jesszusom! Hogy én mennyit vihorásztam ezen!

Szerelmi történet, nincs ebben semmi új. Csakhogy a dolgok nem olyan egyszerűek. Ahogy a fülszöveg is írja, Isabel neves amerikai pszichológus, elhagyja a vőlegénye, a könyvelője meglép a pénzével, ő pedig Olaszországba bújdokol mert a sajtó hiénái kikezdik és még a karrierje is összeomlani látszik. Lorenzo (Ren), Hollywood olasz származású aktuális rosszfiúja pedig épp unatkozik két filmezés között. A két főhős tiszta véletlenül találkozik össze egy utcai vendéglőben, jó nagyokat hazudnak egymásnak, együtt töltenek egy éjszakát és bizony nem sakkozással hanem szenvedélyes szexszel, s ezzel részükről annyi…

Csakhogy a toszkán parasztház ahová Isabel igyekszik a színész tulajdonában levő szőlőbirtokhoz tartozik, ahol ismét egymásba botlanak. És nem sokkal később beállít a színész volt felesége is második házasságából származó négy gyerekével, terhesen az ötödikkel. S aztán a kettes számú férj is jön… meg a filmes munkatársak… és közben a helyiek egy termékenységet jelképező antik szobrot keresnek a birtokon, mert mély meggyőződésük, hogy amíg azt meg nem találják, senki sem fog teherbe esni a faluban… mindez páratlan humorral elmesélve.

Nekem nagyon kellett a nevetés és a könnyed stílus amit a könyvtől kaptam. Ha valami véletlen folytán még nem olvastad és szereted az írónő stílusát, akkor fogj neki, de túl sokat nem kell várni a történettől. Szórakoztat, feldobja a hangulatod és annyi.

… – Ennyi rovarirtó elég lesz, kicsim. Add ide a palackot, mielőtt mindannyian rákosak leszünk.

Steffie vonakodva odaadta, aztán aggódva nézett szét maga körül újabb pókokat keresve. Ren rákiabált a nyolcéves kislányra. – Szeptember van. Nem kellene iskolában lennetek?

– Anya itthon tanít majd bennünket, amíg vissza nem megyünk Connecticutba.

– Anyád alig tud számolni.

– Szorozni tud, csak az osztásban kell segítenünk neki Jeremyvel. – Steffie odament a kanapéhoz, s mielőtt leült volna, felemelte a párnát és alánézett. – Visszakaphatnám a rovarirtót?

(Susan Elizabeth Phillips – Latin szerető, Jokerex, 2004)

Lindsey Kelk - Egy koszorúslány naplója

Fantasztikus nyári bestseller Lindsey Kelk-től. Mindenki szereti a koszorúslányokat – kivéve Maddie-t, akit folyton felkérnek erre a szerepre. Mindenki szereti az esküvőket – kivéve Maddie legjobb barátnőjét, aki éppen válik. És mindenki örül neki, hogy Maddie olyan boldog a színfalak mögött – kivéve Maddie-t. Az egyik legjobb barátnője még csak most készül a házasságra, míg a másiké már véget is ért. Miközben esküvőt szervez, lelki segélyt nyújt, és még az előléptetése is elérhető közelségbe kerül, Maddie elgondolkozik azon, hogy talán más is lehetne belőle, nem csak koszorúslány.

Harlequin, 2016

Eredeti mű: Lindsey Kelk – Always the Bridesmaid, HarperCollins, London, 2015

Gyorsan olvassátok amíg tart a nyár, mert ez a nagyon könnyű, nyári limonádé műfajához tartozik.

Három barátnő és egy esküvő, ennyiről szól. Maddie, a főhősnő egy rendezvényszervező cégnél végez rabszolgamunkát, az életében megforduló pasik sorra átvágják és elhagyják, a közvetlen főnöke pedig szemét. Családtagjai akkor fejezik ki elismerésük a munkája iránt, amikor az érdekük úgy kivánja. Lauren, a menyasszony, gazdag szülők csemetéje, de azért elvárja, hogy Maddie ingyér megszervezze az esküvőjét, méghozzá nem egészen három hónapon belül – mert ugye a legjobb barátnője és ért a dologhoz. Elkényeztetett, hisztis és Szörnyella de Frász ártatlan kisded az anyjához képest. S Sarah, a harmadik, épp válófélben van, a férje bejelentette, hogy a dolog nem működik s a következő percben ki is költözött a közös lakásból. Ebből kifolyólag Sarah szeméből a legváratlanabb helyzetekben is folyik a könny, a torkán meg nagy mennyiségű gin lefele.

Nos, ez a három harmincas nő hisztizi végig a könyvet és néha olyan a viselkedésük, mintha feleannyi idősek lennének. Értem én, hogy sok éve bizalmas barátnők, de ha az egyikük partnerének az a kósza ötlete támad, hogy a nemi szervéről küldjön fotókat, akkor azt miért kell a barátnőknek is mutogatni?

A lényeg az, hogy a végén ott a happy end, valamilyen módon mindenki megtalálja a számítását: Lauren férjhez megy, Maddie-nek új pasija lesz és munkahelyi gondjai is megoldódnak mikor Sarah-val együtt közös vállalkozásba fognak. Ennyi.

Szórakoztató, de nagy dolgot ne várj a könyvtől. Ezt a csontot már annyian és annyiszor lerágták, hogy nem igazán van lehetőség valami újjal, fantasztikussal kirukkolni. Nálam egyszer olvasós marad, de hát ízlések és pofonok…           

"Vintage Rolls-Royce a menyasszonynak, emeletes busz, amely a fogadásra szállítja a vendégeket, Monique Lhuillier, Vera Wang, Jenny Packham, tűzijáték, hattyúk, galambok, szvingegyüttesek, cukorkáspult, csokiszökőkutak, pezsgőszökőkutak, porcukorszökőkutak… a legrosszabb rémálmom legjobb barátnő szalaggal átkötve."

(Lindsey Kelk – Egy koszorúslány naplója, Harlequin, 2016)

Santa Montefiore - A ház a tengernél

A tízéves Florianát rabul ejti a kis faluja mellett álló pompás toszkánai villa szépsége, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ott lakik. Amikor Dante, a villa tulajdonosának fia behívja a lánykát, már tudja, hogy a sorsa ide köti, ehhez a fiúhoz. Ám miközben felnőnek, átlépnek egy láthatatlan vonalat, és veszélybe sodorják azt, amit a legfontosabbnak tartanak az életben…

Több évtizeddel később, és több száz kilométernyire onnan, az angliai Devonban, egy festői, régi kis kastélyszállóra nehéz idők járnak. A tulajdonos, Marina, felfogad a nyári szezonra egy bentlakó művészt, aki festegetni tanítja a vendégeket. A festő, akit Marina talál erre a célra, vonzó, okos férfi, és nemcsak a családi békétlenségeket kezdi elsimítani, hanem sikerül megfordítania a szálló szerencséjét is. Hamarosan kiderül azonban, hogy a művész nem az, akinek látszik… A tengerparti ház megindító és varázslatos mese szerelemről, megbocsátásról, és újra felfedezett múltról.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Santa Montefiore – The House By the Sea

Első könyvem az írónőtől, de biztos nem az utolsó. Ez egyszerűen döbbenetes volt. Tegnap fejeztem be az olvasást és azóta is a leesett állam keresem, mert egyike a legjobbaknak, amit az idén olvastam. Maga a történet nem nagy szám, majd meglátod,  amikor elolvasod, volt már ehhez hasonló nem is egy, de gyönyörű a nyelvezete, a felépítése, pontosan tudja mikor kell egyik történetet abbahagyni és folytatni a másikat, és azt is, hogy mikor mennyi információt közöljön ahhoz, hogy tűkön ülve várd a következő morzsát.

Két párhúzamos történetet kapunk felváltva. Az egyik a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején játszódik Toszkánában, a másik 2009-ben az angliai Devon egy tündéri kis szegletében. Emberi kapcsolatokról szól és nem föltétlenül csak a főszereplőket kell érteni ezen, hiszen a két történetben van mellékszereplő bőven.

Kezdődik a kis Florianával, Toszkánával és egy olyan szerelmi történettel aminek a létezésében senki nem hitt: Floriana, a szegény kis anyátlan leányzó és Dante, a gazdagék nyolc évvel idősebb fia között. Mikor megismerkednek Floriana alíg tíz éves és tulajdonképpen ő hamarabb a villába szeret bele, ahol a Bonfiglio család a nyarakat tölti. S egy nap, amikor ismét ott leskelődik a kapunál, az unatkozó Dante meglátja és behívja. Ettől a perctől Floriana és később barátnője is, Costanza – egy elszegényedett grófi család lánya –, állandó vendégek a villában. Megismerkednek a család többi tagjával is és ez az összetartozás évekig tart, annak ellenére, hogy Dante öt évig Amerikában tanul és ez idő alatt nem tér vissza Toszkánába. Csakhogy nem mindenki nézi jó szemmel sem Costanza és Floriana barátságát, sem Floriana és Dante szerelmét. Az előbbit az elszegényedésük miatt megkeseredett grófnő rombolja szét merő d, irigységből és sznobizmusból, a szerelem pedig… hát azt bonyolult lenne elmondani min csúsznak el a dolgok anélkül, hogy itt most hosszas mesélésbe kezdjek és ezzel mindent elrontsak.

Negyven évvel később, a történet másik felében, Angliában vagyunk és Marina a hercegi kastélyból átalakított tengerparti szálloda megmentéséért küzd. Mindent megpróbál, hiszen az a megélhetésük, úgy tekint rá mint sosem volt gyermekére. Ez a nagy fájdalma: házasságát sosem kísérte gyermekáldás, a férje első házasságából származó két gyermek (felnőttek a történet idején) pedig nem kedveli őt. Különösen Clementine gonoszkodik vele még sok évnyi házasság után is, mert felelősnek hiszi a szülei válásáért.

Ebbe a szállodába érkezik meg a fiatal és vonzó argentin művész, hogy egész nyáron festőleckéket adjon a szálloda lakóinak. Érkezése nemcsak a kedélyeket borzolja fel és a női szíveket dobogtatja meg, hanem hamarosan őt gyanúsítják a környék sorozatos betöréseinek elkövetésével is. És a festőnek bizony titkolnivalója van…

Bármennyire is lassan és nyugisan csordogál a két történet, felváltva hol egyik, hol másik, nem unalmas és nem igazán tennéd le a kezedből. Megérint, megnevettet, néhol még könnyeket is csal a szemedbe. Egy idő után meg lehet sejteni a végét, de nem csarnokelsőre kiszámítható és tartogat meglepetéseket bőven.

Teljes egészében erotika-mentes történet, nincs benne kőgazdag unatkozó milliomos, hisztis díva sem. Annyi minden más van ebben a könyvben, szerelem, barátság, sznobizmus, rosszindulat, és még sok másegyéb is… és annyira gyönyörű, hogy még az sem zavar, hogy a végén minden a helyére kerül, lesz egy univerzális, nagy happy end. Minden sorát imádtam, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla.

Ízlések és pofonok, ahogy szoktam mondani… de szerintem ezt kár lenne kihagyni.