Joanna Trollope - Lányok és férfiak

Jamest rettenetesen felzaklatja, hogy autójával véletlenül elüt egy idős hölgyet. Barátnője, Kate számára azonban az eset kapcsán felmerül egy kérdés: mit keres ő James mellett, aki huszonöt évvel idősebb nála, aki elfelejti magával vinni a szemüvegét, és elüt egy bicikliző idős nőt? James legjobb barátja, Hugh élete is válságba került, látszólag tökéletes és nála jóval fiatalabb felesége, Julia mellett. Hugh egykoron Nagy-Britannia legismertebb híradósa volt, de csillaga már hanyatlóban van – Juliáé viszont emelkedik: elindul jól jövedelmező tévés karrierje.

Négy ember – két meglett férfi és két fiatal nő, akik a lányaik lehetnének – küszködik az elégedetlenséggel, miközben két párkapcsolat kerül a szakadék szélére. Melléjük csapódik még egy Miss Bachelor nevű, függetlenségét hevesen védelmező vénkisasszony, és a kibontakozó események mindannyiuk életét örökre megváltoztatják.

Új kapcsolatok szövődnek, régi kételyek kerülnek felszínre, családok és sorsok zilálódnak össze.

Kossuth Kiadó, 2016

Eredeti mű: Joanna Trollope – The Men And The Girls, Black Swan, 1995

Az írónő több könyvét olvastam már, a Szeretőből feleség-ről írtam is blogbejegyzést. Változatlanul szeretem az írásait, mert nem rugaszkodik el a valóságtól és igenis hétköznapi, aktuális témákról ír.

Nem túlzottan népszerű a hangját hallató olvasótáboron belül, hiszen nincsenek dögös milliomosai, sem sérült lelkű dívái és nem folyik írásaiban az erotika – “nem csatakos”, hogy egy haverinát idézzek.☺… és amerikai tini-témájú disztópikus limonádét sem ír. Ez a hölgy minden bizonnyal nyomot hagy az irodalomban, abban a bizonyos nagybetűsben. De hát ízlések és pofonok…

A Lányok és férfiak című könyvében a házastársak, partnerek közötti korkülönbségről ír egy olyan történetben, melynek férfi főszereplői olyan nőkkel élnek együtt, akik símán a lányaik lehetnének. A középkori válságról, az öregedésről ír, arról a pillanatról amikor a korkülönbség miatt a kapcsolatban lévő felek egyikének kétségei támadnak és nem tudja mit is keres ő abban a konfigurációban. Ne hidd, hogy minden esetben a fiatal nőknek támadnak kétségeik, és fiatal nőkön nem olyan csibéket kell érteni akiknek a hátsóján még ott a tojáshéj, hiszen Kate-nek tizenéves gyermeke van. Kate… aki folyamatosan rossz döntéseket hoz és a maga módján önző, aki kicsit elveszett a világban és nem érti meg, hogy a tény, hogy egy fedél alatt él a lányával, az nem jelenti azt, hogy otthont teremtett a számára.

Az Oxford és környékén játszódó történetben két pár válságát ismerjük meg: James és Kate valamint Hugh és Julia történetét. Egyik párnak sikerül megoldania a konfliktust, a másik végérvényesen szakít. Hogy kinek sikerül és kinek nem… majd elolvasod és megtudod.

Mindezek mellet olyan kényes témákat is érint a könyv mint az euthanázia – a csodabogár Miss Bachelor nagy támogatója –, vagy a családon belüli bántalmazás.

Nálam ez a “jó könyv” kategóriában fut, nem tizenéveseknek való, mert kellő élettapasztalat hiányában nem fogják érteni miről szól és tetszeni sem fog nekik. Az is jó benne, hogy nincsenek folytatásai, kiegészítő novellái, tehát történet vége, pont.

Anyák napjára

Kiss Jenő: Anyád szemében

Anyád szemében 

ott a nap,

sugarai rád hullanak,

hogy nőj te szépen.

Anyád szemében

ott a hold,

beteg, ha voltál, rádhajolt

lázas éjben.

Anyád szemében

ott a víz,

a könny, ha útad félrevisz

jaj! baj ne érjen...

Anyád szemében 

ott a tűz,

Ha csüggednél, szívedbe tűz,

lobogjon, égjen!

Abbi Glines - A sorsom

A végzetem sorozat 2

Pagan Moore számára semmi sem egyszerű. Lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután szerelmét megmentette attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. De tévedett.

A női szívek megdobbantója, az iskolai hátvéd, Leif Montgomery eltűnt. Amíg a város beleőrül az aggodalomba, Pagan más okokból lesz idegroncs. Úgy tűnik, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke. 

Dank már a kezdetektől tudta Leif titkát, de nem kezdett el aggódni egyetlen lelketlen teremtmény miatt. Azonban most tudatosul benne, hogy mekkora hibát követett el.
Pagan lelkét már születésekor megjelölték, kielégítve ezzel egy olyan sötét erőt, amit a Halál meg sem közelít. Dank tudja, Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de a lány az övé, azt pedig már bebizonyították, hogy akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, nem jelenthet problémát…

Maxim, 2016

Eredeti mű: Abbi Glines – Predestined, 2012

Egy olyan sorozat második része, aminek az első könyvét nem olvastam. A folytatásait sem fogom. Ebbe is kizárólag azért fogtam bele, mert két, általam nagyra becsült hölgy lélegzet-visszafojtva várta a megjelenését - a könyvet különben egyiküktől kaptam kölcsön olvasás céljából… de hát ízlések és pofonok

Ez nagyon nem az én világom. Felesleges elmondani, hogy ifjúsági és fantasy, akik ismerik Abbi Glines könyveit ezt pontosan tudják… ezek szerint mindenki, csak én nem.

Kedves kis történet arról, hogy anno a leányzó megbetegedett és életének megmentése érdekében az anyukája odaígéri lelkét a vudu-király fiának – illetve ő nem is emlékszik, hogy megtette volna, neki csak a gyermeke gyógyulása volt fontos. Csakhogy a kislányból nagylány lesz és nem a vudu-király fiába lesz szerelmes, hanem a Halálba, és innen a bonyodalom.

Annyit azért elmondanék, ha én tudom, hogy egyetlen magzatom épp a Halállal randizgat, akkor tuti nem palacsintát sütögetek vele békésen a konyhámban (mármint a Halállal együtt), hanem minimum sikítófrászt kapok és gyorsan rászokom az antidepresszánsokra. De hát ez természetesen fikció, ez nem történik meg… s ha mégis, akkor annak a párhúzamos dimenziónak nem szeretnék része lenni.

A történetet néhány óra alatt el lehet olvasni, ne tévesszen meg a könyv vastagsága (szinte 300 oldal) – jó nagy lapszélek és jó szellős sorközök… teljen a papír és óvjuk a természetet.

A sorozat első része: A végzetem, 
és angol eredetije: Existence

További részek, egyelőre angol nyelven:

2.5 Leif - novella

3 Ceasless

Emily Griffin - Láthatatlan kötelék

A harminchat éves Marian élete látszólag maga a tökély, és erről nemcsak a környezetét, de magát is sikerült meggyőznie. Egy sikeres tévésorozat producereként áloméletet él New Yorkban, gazdag és befolyásos vőlegénye mellett. Azonban egy este elegáns lakásának küszöbén ott áll egy kamaszlány: Kirby. Azért jött, hogy megismerje az édesanyját. Marian tökéletesnek látszó világa fenekestül felfordul. Szembesülnie kell a tizennyolc éve eltemetett titokkal, szembe kell néznie azzal, amit el akart felejteni.

Miközben Marian lassan megismeri a lányát, Kirbyt, ráeszmél, hogy élete egyáltalán nincs sínen: hogy változtatnia kell, azt kell tennie, amit a szíve diktál. Eközben Kirby, aki bár a fejébe vette, hogy felkutatja vér szerinti szüleit, megtapasztal egy, az övétől eltérő, teljesen más, izgalmas világot, és rájön, hol az igazi otthona. Lélekmelegítő, ámde izgalmas fordulatokkal teli történet arról, mi az igaz szerelem, mit jelent a hovatartozás és a láthatatlan kötelék.

Tericum, 2014

Eredeti mű: Emily Griffin – Where We Belong, St. Martin’s, London, 2012

Első könyvem az írónőtől… rosszul mondom: az első amit végig is olvastam, mert néhány hónapja próbálkoztam a Zűr van babám! cíművel is, de még az első fejezet vége előtt abba is hagytam. Majd, egyszer mikor sok időm és hangulatom lesz, újra megpróbálkozom vele.

Most persze valami szépet és okosat kellene írnom, de passz! Tegnapelőtt éjjel fejeztem be, de azóta sincs fogalmam, hogy mit gondoljak erről a könyvről. Azt, hogy egy közhelyekkel teli nyálas történet, amiből tizenkettő egy tucat? Vagy, hogy egy kényes témát feszegető, egyedi megoldásokat felvonultató remekmű? Mert, ugye, mindkét meghatározás mellett és ellen is szólnak érvek… Majd elolvasod – ha el – és eldöntöd te magadnak, hogy mit gondolj róla, mert ízlések és pofonok...

Két történetet ismerünk meg: Marianét és Kirby-ét, ezek párhúzamosan futnak és időnként összefonódnak, mert ugye, Marian és Kirby anya és lánya. Eddig minden tiszta, csakhogy anya és lánya nem ismeri egymást, hiszen a 18 éves Marian terhes marad rosszfiú barátjától és nagy titokban örökbe adja az újszülöttet, mert nem fér bele a saját eljövendő életéről kialakított képbe – s ha őszinte akarok lenni a gyermeke apja sem fér bele a képbe. Vagyonos, ismert, karrierista nő lesz belőle megfelelő kapcsolatokkal, megfelelő baráttal. Tizennyolc év múltán, pedig lánya becsenget hozzá: helló anyu, jöttem, hogy megismerjelek.

Kirby pont ugyanolyan, mint minden más tizenéves, úgy is viselkedik, bár van benne egy megfelelési, bizonyítási kényszer. Tudja, hogy örökbe van fogadva és soha nem foglalkoztatta a vér szerinti szüleinek személye (mondja az írónő), amíg egy iskolai foglalkozáson egy osztálytárs fel nem piszkálja… és amíg meg nem hallja nevelőszüleinek beszélgetését, miszerint azért viselkedik úgy ahogy, mert ki tudja kik a szülei és mit hoz magával onnan… No, nálam ez az emberi hülyeség kiverte a biztosítékot. Magaddal hozod a szemed színét, a hajad színét, anatómiai és fiziológiai felépítésed, a genetikailag öröklődő domináns és recesszív mutációkat és ezer más dolgot, de a személyiségedet, ami meghatározza a viselkedést nem. Arra csak hajlamot hozol és az leszel, akivé a környezeted hatására formálódsz. De lépjünk túl ezen a zárójelen, a leányzó felkerekedett, hogy felkutassa vér szerinti szüleit, meg is találja őket és akkor ott van a bizarr helyzet amikor van két családja, az egyik végre magának szeretné, a másik pedig állandóan attól fél, hogy elveszítik a vér szerinti család javára.

A végkifejlet az iskolai záróünnepély… vér szerinti család, fogadott család együtt ünnepel. Lehet másoknak ez könnyeket csal a szemébe, hogy milyen nagyszerű megoldás, nekem a történet itt elment burleszkbe.

Vannak mellékszálak is, rokonok, ismerősök hogyan viszonyulnak a történtekhez, de ez nem befolyásolja a cselekményt, csak képet mutat a társadalom előítéletességéről és arról a természetes tényről, hogy mindig, mindenki jobban tudja mit kell, vagy kellett volna tenni az adott helyzetben.

Természetesen több van a könyvben, mint amit én ide lefirkantottam, de ha elmesélem az egészet, akkor a legkisebb késztetést sem érzed majd az olvasásra, mert minek… Olyan akciós történet, kettő az egyben: ifjúsági is, meg felnőtteknek való is. Nem hinném, hogy a közeli jövőben az írónő egy másik könyvével is megpróbálkozom.

Federica Bosco - A szerelem különös súlya

„A szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?" 

Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.

Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli… 

A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre.

Libri, 2016

Eredeti mű: Federica Bosco – Il peso specifico dell'amore, Mondadori, 2015

Az első könyvem az írónőtől, minden bizonnyal nem lesz az utolsó. Lehet már olvastad a Szerelmem egy angyal trilógiáját (1. Szerelmem egy angyal, 2. Vigyázz rám, angyal, 3. Maradj velem, angyal), én kihagytam, mert ifjúsági és ugye “anzsalkás”.

Kezdeném azzal, hogy nem lenne rossz, ha az aki a könyv fülszövegét írja magát a könyvet is elolvasná: Francesca és Edoardo nem házasok, soha nem is voltak és még szóba sem került közöttük a házasság, míg Edoardo enyhén szólva szekáns és rosszindulatú anyja be nem dobja zsarolásként az ötletet – részlet-kérdés, de akkor is....

Nem letehetetlen könyv, mégis határozottan jó, DE!! kellő hangulatban kell lenned hozzá, mert nem könnyű olvasmány, nem is egy pergő eseményű valami. A főhősnő egy könyvkiadóban dolgozik, ott tölti ideje legnagyobb részét – tehát betekintést kapunk a könyvkiadás zűrös világába is –, de ezen túl szembesül ő is, mi is, a kérdéssel, hogy mi van ha a kapcsolatból, házasságból elmúlik a rózsaszínű köd, maradnak a szürke hétköznapok, a megszokás és rájösz, hogy a csodálatos, gondoskodó partnered tulajdonképpen egy unalmas fickó, aki még mindig nem tudta elvágni a köldökzsinórját – már inkább a bátyád, mint a partnered, nem is emlékszel mikor szexeltetek utoljára… vagy a férjed egy brutális, erőszakos fráter, aki a válás után is pokollá teszi az életed, sőt akkor igazán! Mi van akkor, ha kiderül, hogy a szüleid házassága, amit boldogság etalonjának tartottál, egy nagy porhintés? Mi van, ha jön valaki, aki felráz a fásultságból, az unalomból és megcsillantja előtted a lehetőséget, hogy ismét élni kezdj?

Hogy mászol ki ebből? Kimászol-e egyáltalán, vagy homokba dugod a fejed?
    Minden szerelmi, párkapcsolati mizéria mellett azért van humora is a könyvenek, de nem egy habos-babos könnyű témát lobogtató regény. Nálam a "figyelemre méltó" kategóriába tartozik, de hát ízlések és pofonok...

" ...És ezt nem mondják el a filmekben vagy a könyvekben, mert mindez azután történik, hogy lemegy a végefőcím. Mert az igazság az, hogy utólag Richard Gere mindig felhánytorgatta Julia Robertsnek, hogy a Sunset Boulevard-on strichelt, és Julia Robertsnek már tíz perc múlva piszkosul elege lett abból, hogy Hugh Granttel fagyoskodjon azon a rohadt padon a Notting Hillben, továbbá megint csak Richard Gere sose bocsátotta meg Susan Sarandonnak, hogy miatta kellett lemondania a táncórákról Jennifer Lopezzel!

Mert az élet ilyen, hepiend, az nincs, csak end van, és annyi."

Federica Bosco - A szerelem különös súlya, Libri, 2016