Soheir Khashoggi - Mozaik

Egy hathetes ikerpár édesanyja, Dina Ahmed azt hitte, mesébe illő házasságban él férjével, Karimmal New Yorkban. Ám egy napon arra megy haza, hogy a férfi Jordániába hurcolta az ikreket, mert ott akarja felnevelni őket. Dina felfogad egy nyomozót, és a közel-keleti államba repülnek, hogy visszavigyék a gyermekeket. Dina tisztában van vele, hogy az USA-ban az ikrek apa nélkül nőnének fel, ahogyan most az anyjuk nélkül kényszerülnek élni.

Reader’s Digest, 2006

Végy három Harlequin füzetet, melynek szereplői barátnők, gyúrd össze, rövidítsd meg és kész.

Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az. - lehet azért, mert a téma nagyon is aktuális a bevándorlók okozta helyzet miatt. (nem politizálok!)

Miért “mozaik”? Mert a szereplői olyan színesek, multikulturálisak és különböző etnikumúak mint a mozaik darabkái - muzulmánok, zsidók, színesbőrűek vagy akár fehérek.

A sajnálatos történeten túl a könyvnek azért van egy olyan üzenete is, amin talán érdemes lenne elgondolkozni: különböző etnikumú emberek békés együttélése lehetséges, de nem föltétlenül fog bekövetkezni, még akkor sem ha látszólag működik. És ennek tengernyi oka van….

Egynek elment, nem mondom, hogy az írónő rajongója lettem.

Mellesleg a könyvben szereplő ikrek 6 évesek, nem 6 hetesek, mint ahogy a fülszöveg írja…

Marisa de los Santos - És besétált a szerelem

Attól kezdve, hogy Martin Grace belép Cornelia Brown divatos philadelphiai kávézójába, Cornelia élete örökre megváltozik. Az elbűvölő és lehengerlő Martin, aki megszólalásig hasonlít Cary Grantre, leveszi a lábáról Corneliát, aztán menet közben kiderül, hogy Martin Grace inkább csak a változás előfutára, mint maga a változás…

Eközben a város másik végében, miután egyre furcsábban viselkedő édesanyjának hirtelen nyoma vész, a tizenegy éves Clare Hobbes magára marad. Clare a híres árvák, Anne Shirley, Sara Crewe, Mary Lennox vagy akár Harry Potter életéből merít bátorságot ahhoz, hogy fölkeresse külön élő apját. Amikor együtt megjelennek Cornelia kávézójában, a két lány, Cornelia és Clare váratlanul szoros barátságot köt egymással. Kettejüknek súlyos döntéseket kell meghozniuk, és közben rájönnek: az élet leglényegesebb dolgai között biztos érzékkel eligazodnak, ha tudják, hogy mit szeretnek és miért.

Finom eleganciával írt regényében az Amerikában ismert költő, Marisa de los Santos az élet örömeire és veszteségeire világít rá. A szellemes és eredeti, filmvászonról ismert varázslatos pillanatokban is bővelkedő És besétált a szerelem egy tehetséges regényíró színre lépését jelzi, és bizonyítja, hogy bár a szerelem mindig kiszámíthatatlan – szédítő, bámulatba ejtő – fordulat, nemegyszer olyan közel van az emberhez, mint a saját lakásának ajtaja.

Ekren, 2007

Eredeti mű: Marisa de los Santos – Love Walked In

Csodálatos könyv! Nem azért mert olyan kimondhatatlanul jó és elsöprő lenne a téma, hanem azért, ahogy meg van írva, emberközelien, vulgaritás-mentesen. Ha film lenne, akkor azt mondanám róla, hogy művészfilm.

Cornelia Brown – 31 éves, abbahagyta az egyetemet, egy kávézót vezet, nincsenek nagy tervei és elvárásai az élettől, a mának él és álmodozik a nagy szerelemről. Vonzódik a régi dolgokhoz. Azt állítja magáról, hogy nem film-buzi, de mindenre helyzetet egy film-részlethez tud viszonyítani, kedvence a Philadelphiai történet. Ha nem vagy a múltszázadi klasszikus amerikai filmművészet specialistája, nem tudod ki volt Cary Grant, Bette Davis vagy Katherine Hepburn, ne fogj bele a könyvbe, nem fogsz bizonyos összefüggéseket és utalásokat megérteni és idegesíteni fog.

Clare Hobbes – 11 éves diáklány, gazdag, elvált szülők koravén gondolkodású gyermeke. Bipoláris zavarban szenvedő anyja és érzelmileg sivár apja miatt Clare csak azt akarja, hogy szeressék, hogy fontos legyen valakinek, hogy biztonságot kapjon. Ha nem vagy az  ifjúsági- és gyermekirodalom árvákról, félárvákról és mindenféle lelki és anyagi nyomorban élő gyermekekről szóló könyveinek alapos ismerője – Dickenstől Nancy Drew-ig – akkor ne fogj bele a könyvbe, mert az állandó hivatkozások idegesíteni fognak. Legalább Lucy Maud Montgomery Anne sorozatát ismerned kellene, az Clare kedvence.

Clare és Cornelia története eleinte párhúzamosan fut, bár egy idő után talán elgondolkozol azon, hogy a Corneliának udvarló Martin Grace vajon nem Clare apja? Találkozásuk sorsfordító minkettőjük számára, és kezdetét veszi a közös “utazás” melynek során Clare megtudja mit jelent a szeretet és a biztonság, Cornelia életébe pedig besétál a szerelem. És nem Martin az…

Ha többet mesélnék a történetről, akkor elrontanám az olvasás-élményed. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla – bár nem vagyok sem a múlt századi amerikai film, sem az Anne-sorozat szakértője. Erotika-mentes, érzelemdús könyv, balzsam a lelkednek és csodálatos a nyelvezete. Nekem kedvencem lett.

S ha elolvastad és nem tudnád mi és honnan jön a Tééé-jjjóóó - Téé-ééé-jjóó-óó, akkor ezt hallgasd meg...

Mert a nézését, meg a járását....

   Nem szeretem a mulatós zenét. Sem össznépi gyülekezeten, sem esküvőn, sőt még az alkohol sem tudta velem megszerettetni ezt a szubkulturális megnyilvánulást. 

  A műfaj kedvelői ne ugorjanak a torkomnak, szubkultúra nem azt jelenti hogy kultúrán aluli/kívüli, hanem azt, hogy a kultúrának egy specifikus része. A mulatós-zene kedvelők egy szubkultúra, az opera kedvelők egy másik szubkultúra, a dzsessz-imádók, a népdalosok, a szappanopera-kedvelők, a film-buzik és így tovább... mind-mind egy-egy szubkultúra. 

  No, vissza a témához, szóval semmilyen állapotomban nem szeretem a mulatós zenét... de egy egészséges nevetésért mindent!

Köszönet Katalinnak, aki meglobogtatta az orrom előtt ezt a vigyor-lehetőséget!!

... e közben, egy távoli galaxisban....

Monica Carrot - A gyöngyszürke

A New Yorkban élő, ambiciózus Izabell szerkesztőként dolgozik egy könyvkiadónál, amikor annak halála után megbízást kap a jóképű, tehetséges, egzaltált író, Sebastian hátrahagyott műveinek kötetbe rendezésére.

Izabell komolyan veszi a feladatot, és beköltözik Sebastian üresen álló belvárosi lakásába, hogy beleássa magát az író életművébe. Ahogy teljesen birtokba veszi nemcsak az életterét, de személyes tárgyait is, fokozatosan elveszti kapcsolatát a valósággal. Furcsa képzetek kerítik hatalmukba, és rögeszmésen kutatni kezd a férfi életének súlyos titkai után. Közben megszállottan dolgozik, és mint egy képzeletbeli láncra a szürke gyöngyöket, úgy kapcsolja össze laza füzérré a Sebastian által papírra vetett erotikus elbeszéléseket, melyek a maguk kendőzetlen valóságában mutatják be a szexuális vágyat és az érzéki szenvedélyt.

A lány maga is felfedezi és nagy élvezettel műveli a testi szerelmet – s ahogy megfejti Sebastian lelkét, végül az életét beárnyékoló, förtelmes és bizarr családi tragédia, a saját titka végzetszerűen sodorja a pusztulásba.

TotHál, 2015

Nem tudom ha létezik-e ilyen műfaji besorolás, de én ezt “erotikus pszicho-thriller” címszó alatt futtatnám.

Többször is volt egy olyan érzésem, mintha Sylvia Plath Üvegbúrájába csöppentem volna, bár olyan távol áll egymástól a két könyv mint Makó Jerzsálemtől. – nagyon remélem ez nem egy önéletrajzi írás. Kerestem további infót a szerzőről, de nem találtam semmilyen fórumon.

Az ami könyv fülszövegében szerepel az a legenyhébb bevezető ahhoz a horrorhoz, ami maga a történet. Izabellnek és Sebastiannak találkozni kellett, Izabellnek meg kellett ismernie Sebastiant – bár ez csak az írásain keresztül történik meg. Annyira hasonló a személyiségük, hogy ez elkerülhetetlen volt. És miközben megismertet minket Sebastian írásaival lassan, fokozatosan tárja fel a saját világát is.

Izabell problémás múlttal rendelkezik. Gyógyszerész apja a közösség megbecsült tagja, istenfélő ember, aki otthona biztonságában és pincéjében a parafília minden formáját felvonultató pornográf gyűjteménnyel rendelkezik. Ikertestvére, Benjamin, fogyatékos. Nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is torzszülött, aki az értelmi fogyatékosok obszesszivitásával gyöngyöt fűz és annyira elbűvölik a szemek, hogy tizenkilencedik születésnapja alkalmából történő hazalátogatása alkalmából bestiálisan kiírtja szüleit, a szomszéd házaspárt, a macskát, csak azért, hogy újabb fűzért készíthessen szemekből.

Igen, Izabell szerkesztőként dolgozik egy kiadónak és igen, őt bízzák meg Sebastian írói hagyatékának rendezésével ezért beköltözik a lakásába. Annak a Sebastiannak a novelláskötetét kellene szerkesztenie akit egyetlen egyszer látott, amikor még felszolgálóként dolgozott egy bisztróban. Annak a Sebastiannak az erotikus írásait rendezi kötetbe, aki zsenialításával takarta disszociatív személyiség-zavarát, ugyanis Sebastiannak két személyisége van: az egyik nő, a másik férfi, az egyik jobb kezes, a másik bal kezes. Ez a kettősség lelhető fel az erotikától túlfűtött írásaiban is: történetei egy részét nők mesélik el, míg a másik részét a férfi szempontjából írja, a történet azonban más, nem ismétlődik úgy, hogy csak a szereplő szempontja változik. – Ha most ronda akarnék lenni akkor azt mondanám, hogy ez egy jó kis fricska azoknak az íróknak, akik többször megírják ugyanazt a történetet, csak más-más szereplő szemszögéből, mert azt szuggerálja, hogy ott nemcsak kreativitás van, hanem egy kis személyiségzavar is.

Izabell annyira elrugaszkodik a valóságtól, annyira Sebastian őrületének hatása alá kerül, hogy még azt is bemagyarázza magának, hogy Sebastian belé volt szerelmes – bár mint mondtam, egyszer találkoztak futólag egy bisztróban, és ugyan ki figyel a pincérlányra, ha el van telve saját magával? Nem hajlandó elfogadni, hogy Sebastian öngyilkos lett, nem hajlandó elhinni, hogy szexuális ön-mutilálást végzett magán és elvérzett, mert épp női énje felülkerekedett és bosszút akart állni a férfiasságán. Annyira bele bolondulva Sebastian tökéletességébe és zsenialitásába, hogy öl miatta, több késszúrással végez munkatársával, aki megpróbálja elmondani neki, hogy milyen volt férfi igazi arca.

Nos, benéztem a “ruharágó”-ra, ott ezt könnyű olvasmánynak értékelik, sőt a “lepkefing” szót használják ennek kellő érzékeltetésére - ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy véleményolvasás céljából látogattam oda.

Több szempontból sem könnyű olvasmány. Aki nem bírja a túlzott erotikát és az emberi személyiség sötét oldalát, az ne is fogjon bele.

E. L. James - GREY

…mert minden történetnek két oldala van.

E. L. James újraírta az elmúlt idők legsikeresebb bestsellerét.

Eljött a várva várt pillanat, amikor a Szürke-rajongók végre a titokzatos és izgató Christian gondolatai közé férkőzhetnek. Christian Grey szavain, gondolatain és álmain keresztül végre megtudjuk a titkot, mit gondolt a férfi az Anastasiával folytatott szenvedélyes kapcsolatáról.

 A férfi gyönyörű, okos és a hatalom megszállottja. Világa rendezett, szigorú szabályok szerint működik, de fájdalmasan üres, mindaddig, amíg Anastasia Steele be nem lép az életébe. Miért nem képes ellenállni Ana csendes szépségének? Miért nem tud elszakadni tőle? Mi űzi ebbe a vakmerő és szenvedélyes viszonyba, ami mindkettőjüket felőrli? Ana átlát az álcának használt ridegségen, amivel Christian gyermekkori traumáit és szeretetlenségét palástolja. Vajon képes a lány csillapítani a fájdalmat, vagy a férfi lelkét emésztő sötét vágyak és öngyűlölet végül elűzik mellőle azt, aki az utolsó reménysugár lehetne az életében? 

„Christian rendkívül összetett személyiség – nyilatkozta James –, az olvasóimat mindig is izgatták a vágyai, a gondolatai, és persze múltjának sötét árnyai is. Nagy öröm volt számomra ismét visszatérni Ana és Christian világába, és újraélni a történetet.” 

Az Ötven árnyalat-trilógia világszerte 125 millió példányban kelt el, ez a könyvkiadás történetének eddigi legsikeresebb sorozata. E. L. James GREY című regénye június 18-án, Christian születésnapján jelenik meg az USA-ban.

Libri, 2015
Eredti mű: E. L. James – Grey

   Ha elvonatkoztatok most a "Szürke" sorozatról - aminek nem is az lenne a címe, ha a fordító és a kiadó rendesen teszi a dolgát, ha nem gondolok a nem éppen sikeres filmre sem - Aranymálna Díj-on tíz kategóriából hatban jelölték -, akkor ez a könyv nem is rossz, bár többet vártam Christanból. 

   Kár, hogy hamarabb jött a trilógia, mert már csak fél szívvel-szemmel olvastam azt, ami - mondjon bárki bármit - jobb. Az is kár, hogy annyira agyonreklámozták a filmet, pedig nem is volt nagy durranás, mert sajnálatos módon Grey-t már jelentős mennyiségű előítélettel fogadtuk.

Arra vártam, hogy a történet megismétlése mellet többet megtudok Christian Grey múltjából, azokról a történésekről amik hozzájárultak ahhoz, hogy olyan legyen a személyisége amilyen. Olyan dolgokat amiket nem mesélt el Anastasiának. Ezekből szinte semmit nem kaptam, néhány apró szösszenet van, álomszerű mesélés a gyermekkorról, a biológiai anyjáról, az új családba való kerülésről. Nem esik szó például arról, hogy miért váltott az alárendeltből dominanciára miután véget ért szexuális kapcsolata "Mrs. Robison"-nal - bár azt, hogy valójában domináns lenne erősen kétségbevonom, inkább enyhén szadistának, szerepjáték-kedvelőnek mondanám. És irányítás-mániás - az angoloknak van erre egy nagyszerű kifejezésük: control-freak.

   Aki még nem olvasta a "Szürkét" inkább ennek fogjon neki, s ha lesz folytatása - miért is ne lenne - kiváncsian fogom elolvasni.

   És a februárban bemutatásra kerülő paródiáját is meg fogom nézni.

Kriszcsön... - bocsi, nem bírtam kihagyni (széles vigyor)