Hannah Grace – Jégtörő

   Maple Hills 1

   A Maxim Kiadó jelentette meg Hannah Grace: Icebreaker - Jégtörő című regényét, mely a jégtáncos Anastasia és a hokis Nathan perzselő szerelmének történetét meséli el. Ez a sztori lángra lobbantotta a TikTok könyvszerető közönségét is, itt az alkalom, hogy te is megszerezd a saját példányodat! Kövesd a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

   Anastasia Allen egész életében azért dolgozott, hogy bekerülhessen az USA olimpiai csapatába.

   Ötéves kora óta versenyszerűen műkorcsolyázik, teljes egyetemi ösztöndíjjal büszkélkedhet, hála helyének a Maple Hills egyetem korcsolyacsapatában, és olyan az időbeosztása, hogy attól még a világ legelhivatottabb embere is elbőgné magát – Stassie a győzelemre hajt.

   Nathan Hawkins még sosem találkozott olyan problémával, amit ne tudott volna megoldani. A Maple Hills Titans csapatkapitányaként tisztában van vele, az ő felelőssége, hogy hokicsapatát a jégen tartsa. Amikor egy bosszantó félreértés miatt a két csapat kénytelen ugyanazon a pályán megosztozni, Anastasia partnere pedig ezt követően lesérül, Nate azon kapja magát, hogy a hokiütőjét cicanadrágra, félelmetes edzőjét pedig egy még félelmetesebbre cseréli.

   Stassie és Nathan a szó több értelmében is egymásba gabalyodik, de semmi gáz, mert Anastasiának egyébként egyáltalán nem jönnek be a hokisok… ugye?

Maxim, 2023

Eredeti cím: Icebreaker, 2022

Megrendelhető      Beleolvasó: 

   Egy vallomással kezdeném: valahogy elsiklottam az információ felett, mi szerint ez egy főiskolai románc lesz. Határozottan nem kedvelem az ilyen könyveket, kinőttem belőlük. Gondoltam semmi gond, majd a sport kompenzálja, hiszen milyen jó kis történeteket lehet olvasni a hokiskról (például Rachel Gibson Hokisok sorozata személyes kedvencem), s itt bizony egy egész hokicsapat korcsolyázik be a történetbe, hiszen a férfi főszereplő az egyetemi hokicsapat kapitánya, akinek már kinéz egy komoly szerződés.

   Azt is be kell vallanom, hogy eddig egyetlen olyan könyvet sem olvastam, amiben műkorcsolyázó szerepelt volna, a történetünk hősnője pedig az. Szeretek korcsolyázni (bár az első tíz percben velem törlik fel a jeget), a hokit – mint sport –  nem kedvelem, kiváncsi voltam mit lehet kihozni egy olyan történetből, amiben két olyan ember a főszereplő, akikben a jegen kívül semmi közös nincs.

   A fülszöveg meglehetősen sokat elárul arról, hogy mire is lehet számítani a cselekmény során, s túl sok plusz nem jött ezen felül, csupán jelentéktelen dolgok eltúlzása és sok felesleges drámázás, ami néhol vontatottá tette. Valahogy hiányzott belőle az a valami, ami berobbantja a történetet, ami miatt érdemes izgulni.

   Anastasia – a történetben többnyire Stassie beceneven fut – az a fajta sportoló, aki tudja mit akar. Látja a célt és mindent megtesz, hogy elérje: kemény munka, áldozatok, olyan mindent a sikerért típus. A cél pedig nem kisebb, mint az olimpiai csapat tagjának lenni, ezt pedig kevesen mondhatják el magukról. S mivel ő is emberből van, meg fiatal, vannak bizonyos szükségletei is. Csakhogy Anastasiának nincsenek kapcsolatai, neki dugópajtásai vannak. S szóba sem jöhetnek a hokisok, hiszen ő kifejezetten rühelli azokat a melákokat. Anastasia szerethető is, meg nem is. Mondjuk nem ő a legélesebb kés a fiókban, de ahogy több infórmációhoz jutottam a történet során, némiképp megértettem, hogy miért is olyan ő, amilyen, mi áll a megfelelési kényszere hátterében.

   Nate, a férfi főhős viszont többnyire szimpatkus volt, valószínüleg azért, mert kevésbé volt zűrös, bár néha voltak bunkó beköpései. De hát ilyenek a fiúk, nem? Viszont nem értettem, hogy mi a búbánatos francnak kell minden férfi főhősnek akkora farkat adni, ami már az anatómiai abszúrditás határait feszegeti? És miért kell ezt többször is kihangsúlyozni? Elsőből is megértettük. S még az is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a következő ilyen csodahímnek azt vágná oda potenciális partnere, hogy Öcsi, vidd a Boa constrictorod máshová, mert én ragaszkodom a belső szerveim épségéhez?

   A történetben számos mellékszereplő van, s pillanatnyilag úgy érzem, néhányan feleslegesek, mert mindegyikük dolgaival foglalkozott valamilyen szinten a szerző, ami kicsit zavarossá tette az egészet. Lehet, hogy ezek majd a további részekben fontosak lesznek (egy még biztosan lesz, és magyar nyelven is megjelenik 2024 elején), nekem most kicsit túltoltak voltak. A showt viszont a hokicsapat tagjai vitték el humorukkal. Kellett ez a kis szín a sok valós vagy képzelt probléma mellé.

   Az erotika kedvelői minden bizonnyal örülni fognak ennek a történetnek, mert lepedőszaggatás bőven van benne, s ha nem szaggatják, akkor beszélnek róla, bár ami azt illeti olvastam már jobban megírt erotikus jeleneteket is.

   Ez a könyv nem egy habkönnyű, sportolókról szóló romkom, hanem sokkal több, hiszen szó esik benne önbizalomromboló, bántalmazó kapcsolatról, ellenőrzésmániás szülőkről, mentális zavarokról, barátságokról és a híres-hírhedt egyetemi életről.

   Első könyvnek nem rossz, de lehetett volna jobb is. Személyes ízlés kérdése, hogy ki mennyire fogja majd szeretni ezt a történetet. 

 

   Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. A regény felnőtt olvasóknak szól! 

   Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Nathan milyen szakot tanul az egyetemen?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub

11.11 Kelly és Lupi olvas

11.13 Betonka szerint a világ… 

11.15 Pandalány olvas

Lucy Score – Amit sosem fedünk fel

Knockemout 2

   A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

   Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

   Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.

Alexandra, 2023

Eredeti cím: Things We Hide from the Light, 2023

   Folytatódik Lucy Score Knockemout sorozata Nash és Lina történetével. Nem írtam semmit az első részről, bár nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy erőt vegyek krónikus lustaságomon és olvasás helyett bejegyzést írjak róla.

   Kicsit aggódtam mielőtt belefogtam ennek a résznek az olvasásásba, mert az előző annyira nem hagyott nyomot bennem, hogy elgondolkodtam az újraolvasáson, de szerencsére néhány dolog visszajött az olvasás során. Hogy ismerni kell-e az előző rész történéseit ahhoz, hogy ez élvezhető legyen? Nem igazán, de nem is árt, mert a szereplők nagy része ugyanaz, csak a főhősök személye változott, bár velük is találkozhattam már a korábbi részben.

   S ha már a főhősöket említettem, akkor ismerkedjünk is meg velük. Először is itt van Nash Morgan, a helyi rendőrfőnök, a korábbi részből megismert Knox Morgan testvére. Ragaszkodnak egymáshoz, de kapcsolatuk nem felhőtlen, s néha verekedésbe torkollik. Mert ugye, az igazi férfiak így rendezik el dolgaikat. S ha épp nem verik egymást, akkor szeretetük trágár beszédben nyilvánul meg, mert ettől igazi macsó egy férfi. Egyébként az egész történetre jellemző volt a trágár nyelvezet, nem irigyeltem a fordítóját.

  Nash rendőrfőnök épp poszttraumatikus stressz szindrómában szenved egy korábbi lövöldözés miatt, amire sajnálatos módon nem emlékszik. S hogy a dolgai bonyolódjanak, nem elég neki a minden lében kanál idős szomszédasszonya, púpnak a hátára beköltözik a ház üres lakásába Lina, Knox régi barátnője, akinek egészen izgalmas foglalkozása van: lopott tárgyakat kutat fel egy biztosítónak. Ezt természetesen nem köti senki orrára, hanem ködösít, mellébeszél. S mint a történet során kiderült, Lina és Nash esetében nem csak az instant vonzalom a közös, hanem ugyanazt a fazont akarják kézre keríteni, egymástól független okok miatt.

   Nos, a történet akár jó is lehetett volna, mert volt benne kellő mennyiségű izgalom, csavar, sőt humor is. De, mert kell elnnie egy de-nek is. Szóval számomra jobb lett volna a pornográfiát is megszégyenítő szexjelenetek nélkül, legalább is felét símán kihúztam volna, s még akkor is maradt volna elég, hogy a zsáner rajongói kielégítve érezzék magukat. S lassan unom már azokat a férfi karaktereket, akik csak attól érzik magukat kellően férfiasnak, ha megmondhatják egy nőnek, hogy mit csináljon, mintha az illető hölgy gyengeelméjű lenne. Lina nem az, hanem egy nagyon is erős nő, akit nem kényeztetett el az élet, de azért még nem sírja tele a könyvet lelki mizériáival, bár szívleállásának történetét azért néhányszor elmeséli a történet során, s ez az ismétlés azért idegesítő volt. Mint ahogy idegesítő volt a „nem szabadott volna” kifejezés is (sok volt belőle a szövegben). Annyira, hogy megkerestem egy nyelvész professzor ismerőst (ugye milyen jó, ha az ember lánya jó viszonyt ápol volt osztálytársai szüleivel?), hogy megérdeklődjem helyes-e ez így. Szerinte a köznyelvben elfogadott, de irodalmi nyelvezetben a „nem lett volna szabad” kifejezést javasolta. Nos, az vitatható, hogy Lucy Score jelen írása mennyire irodalom. Zavar az is, hogy a fordító következetesen a „barber” szót használta a jó régi magyar borbély helyett – de legalább következetes volt, s valahogy azzal a vagus ideggel sem vagyok kibékült, mert vagy lefordítjuk az egészet magyarra és lesz belőle bolygóideg, vagy hagyjuk szépen az egészet latinul, mert milyen puccosan hangzik, hogy nervus vagus.

   
   Én igazán szeretem a hosszú könyveket – ez 640 oldal –, abban az esetben, ha nem tömik meg lepedőszaggatással. Reménykedtem, hogy ez a túlzott és explicít erotikára való törekvés is el fog múlni, mint annyi minden más, de úgy néz ki, ez nem akar.

   Igazándiból nem volt rossz maga a történet, mert minden klisét megragadott, hogy működöképessé tegye: mentett cuki kiskutya, motorosbandák, nehéz gyermekkor, s így tovább. Ha kicsit visszafogta volna a trágárságot, meg a mellveregető macsóságot a férfi szereplői esetében s akár jó is lehetett volna. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy nem vagyok érdekelt a következő részben, de ki tudja?

Adam Kay – Sokkterápia

   Az orvos, aki szögre akasztotta a fehér köpenyt

   Adam Kay (Ez fájni fog, Mert szülni karácsonykor kell) legújabb könyve, a Sokkterápia szórakoztató és olykor szívfájdítóan személyes sztorijai arról szólnak, mi történik, amikor egy orvos szögre akasztja a fehér köpenyt, de a szakma fogva tartja. Továbbá arról is, hogy milyen volt orvostanhallgatónak lenni a 21. század elején, mi történik, ha feltépjük a régi sebeket, és megvizsgáljuk az újakat, és hogy az orvosi diagnózis olykor önvallomás is.

   A Sokkterápia Nagy-Britannia kedvenc mesélőjének legviccesebb és egyúttal legmeghatóbb könyve.

Athenaeum, 2023

Eredeti cím: Undoctored: The Story of a Medic Who Ran Out of Patients, 2022

   Adam Kay harmadik magyar nyelven megjelent könyve, mindhármat olvastam, és be kell vallanom, hogy egyre kevésbé tetszik, amit produkál. Az első (Ez fájni fog) valami új volt, mondhatni egyedi a könyvpiacon, szórakoztatott is, meg nem is, mert mint szakmabeli, szembesültem azzal is, hogy ott bizony erős csúsztatások is vannak – elképzelhetően a poén kedvéért. Utána jött a Mert szülni karácsonykor kell, és néhány oldal után abbahagytam, mert egyszerűen már nem érdekelt. Hosszú idő elteltével vettem ismét kezembe és végigolvastam, annak ellenére, hogy nem kedveltem.

   S akkor most itt van ez a harmadik könyv is, ami ugyanazt a témát járja körbe: az egészségügyet, mert abba bármikor, bárhol ezen a világon jól bele lehet állni és szapulható naphosszat. Igen, sehol a világon nem tökéletes az egészségügyi ellátás – még a magánszektorban sem, ami bizony sok pénzbe kerül –, de Kay hátat fordított a szakmának saját elhatározásából, akkor engedje már el.

   Kay mostanában humorista, forgatókönyvíró. Semmit nem láttam azok közül, amikben valamilyen formában közreműködött, őt magát sem egyetlen fellépésén sem, tehát csak és kizárólag azokra az érzésekre támaszkodom, amiket a könyvei váltottak ki. Az első az a dögunalom. Mert Kay harmadik könyve sem szórakoztató, sem vicces nem volt. Lassan kifogy a volt szakmájához kapcsolódó vicces vagy megbotránkoztató történetekből (mindenkinek van ilyen, nem ő találta ezt fel), 

   Nem értem honnan jött a magyar cím (Sokkterápia), mert ennek igazándiból semmi köze nincs semmilyen terápához és a sokkhoz sem, ha nem számítom azt, hogy sokkolóan unalmas és (tengernyi jóindulattal) középszerű volt. Egyszerűen már nincs mondanivalója, ezért váltakozva olvashattam szösszeneteket zűrös magánéletéről és orvosi valamint későbbi humorista pályafutásáról. Bár hozzá kell tennem, hogy ez a kötet inkább magánéleti dolgokra helyezi a hangsúlyt és nagyon kevés az egészségügyi pályafutásához tartozó sztorit tartalmaz. Továbbá belekeverte a covidot is, amivel mellesleg igaza van, mert Nagy Britannia nem kezelte okosan a járványt, arról a nyájimmunitásról álmodozva, ami a SARS-fertőzés esetében nem alakul ki. Ez a melléfogás sok emberéletbe került. Valamint abban is igaza van, hogy a formaldehid iszonyúan büdös, és a szaga jó ideig elkíséri az embert, hogy az orvosok a legrosszabb betegek (tisztelet a kivételnek), hogy maguknak sokkal könnyebben felírják az antibiotikumot, mint a páciensnek.

   Ha csak fele igaz a kínos vagy zűrös magánéletéről megosztott történeteknek, akkor... jobb ha ezt le sem írom. Értem én, hogy ő csak családi nyomásra választotta az orvosi hivatást, de ha abbahagyta, mert nem érezte életcéljának az orvoslást – és ezért tisztelni tudom –, akkor engedje el és pont.

   Nyilvánvalóan nem kedveltem, ezért nem is ajánlom, de ízlések és pofonok...

A szerző első könyvéről itt olvashatsz: Ez fájni fog

Tessa Dare – A hercegné alkuja

   Tessa Dare A lány és a herceg című sorozatának első részével mutatkozott be a magyar olvasóknak, mely a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg.

   Tartsatok velünk blogturnénkon és tiétek lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv!

   Ashbury hercege visszatér a háborúból, de az arcán és a lelkén is nyomot hagyó sérülések miatt teljesen megváltozik az élete.

   Magányosan és keserűen telnek a napjai; éjjelente céltalanul bolyong London utcáin, halálra rémítve a környékbelieket, még az útonálló banditákat is. Van azonban egy kötelessége, aminek eleget kell tennie: gondoskodnia egy örökösről, és ehhez mindenekelőtt találnia kell egy feleséget. Amikor Emma Gladstone, a plébános lányából lett varrónő menyasszonyi ruhába öltözve megjelenik a könyvtárszobájában, a férfi úgy dönt, hogy ő pont megfelel a célnak.

   Világos szabályokat állít fel:

◆ csak éjszaka lesznek férj és feleség, a sötétben ◆ csókolózásnak helye nincs ◆ a harci sérüléseiről nem eshet szó köztük ◆ de ami a legfontosabb: miután Emma terhes lesz, soha többé nem kell egy ágyban aludniuk.

   Emma viszont nem egyszerű eset. Neki is megvannak a maga feltételei:

◆ minden este együtt vacsoráznak ◆ és beszélgetnek ◆ sőt kedvükre tréfálkoznak egymással, ahogy férj és feleség szokott ◆ de ami számára a legfontosabb: ha megismeri a sebek mögött rejtőző férfi valódi arcát, és beleszeret, az minden szabályt felülírhat.

Könyvmolyképző, 2023

Eredeti cím: The Duchess Deal, 2017

Megrendelhető    Beleolvasó

   Tessa Dare neve teljesen ismeretlen volt számomra, amikor a Könyvmolyképző Kiadó felajánlotta blogturnéra a könyvét. Történelmi romantikus, tudtam, hogy el fogom olvasni, de volt bennem egy egészséges adag kétely, mert tavaly a zsáner két olyan könyvét is olvastam, ami sok szempontból lennebb volt a béka hátsójánál, hiába volt borítóján addig más zsánerben alkotó „celebek” neve. S akkor mondta egy bloggertárs (Tünde, ha jól emlékszem), hogy ebben nem fogunk csalódni, essünk neki.

   “A sors egy örök premenstruációs hisztériával küzdő, szívtelen boszorkány.”

   Mit mondjak, az első öt percben megvett kilóra, és le sem tettem a kezemből míg ki nem végeztem.

   Igen, számtalanszor elhangzott már, hogy ez olyan mint a Szépség és a Szörnyeteg újragondolva. Na, és? Nem az első és minden bizonnyal az utolsó sem lesz a sorban.  

   Ugyebár van egy hercegünk, aki a háborúban megsérült, s már nem az a fess úriember, akiért a nők ájuldoznának, s versenyt futnának azért, hogy a felesége lehessenek. Még akkor sem, ha ezzel hercegnék lehetnének. S van egy paplányból lett varrónőnk, akit a sors és egy át nem vett menyasszonyi ruha őhercegsége útjába sodor. Ebből pedig az lesz, ami: egy kölcsönös megállapodás, minek értelmében a herceg megkapja az örökösét, a szegény varrólánynak pedig soha többé nem kell mások ruhája fölött görnyednie. Itt nincs szó érzelmekről, ez egy kőkemény üzleti megállapodás, ami természetesen nem úgy alakul ahogy a felek elképzelték. Különösen azért nem, mert Emma, a hősnő, nem adja fel, és túllát a torz külsőn, a tömény szarkazmuson, és minden szempontból meg akarja ismerni azt az embert, aki a hajthatatlanság maszkja mögött van

   „– Ma este mindenben tartjuk magunkat az egyezségünkhöz, és kizárólag a feladatra koncentrálunk – közölte szárazon. – Beteszem, kiveszem, és végeztünk.”

   Dare remek karaktereket hozott létre, s ez alatt nem kizárólag a történet főhőseit értem, hiszen mellettük számos olyan mellékszereplőt alkotott, amelyekre minden bizonnyal emlékezni fogunk. Ilyen például a herceg komornyikja, vagy a tér túloldalán lakó különc Lady Penelope, aki sebesült állatokat gondoz otthonában, és soha többé nem akar megválni tőlük. Vagy a lady barátnői, akik legalább annyira különcek, mint ő maga. Mi több, tovább fokozta az amúgy is pörgő cselekményt egy macskával is, amit Emma csupán a herceg bosszantására szedett össze az utcán, a vadóc szőrzsák pedig olyan helyzeteket teremtett, melyeket nem igazán lehetett nevetés nélkül megállni.

   Ez két olyan ember kapcsolatának története, akiket egyáltalán nem kényeztetett el a sors. A herceg fél oldala megégett, sokan az emberek közül iszonyodnak tőle, saját magát is szörnyetegnek látja. Emma pedig megfizette naivitásának árát, és a viszonylag kényelmes életét kemény munkával és száműzetéssel cserélte fel. S annak ellenére, hogy két tragikus sorsú emberről szól, a történet nagyon szórakoztató a szellemes párbeszédek, a helyzeti komikum, a humor és nem utolsó sorban a színes, nagyon szerethető karakterek miatt.

   A hercegné alkuja tulajdonképpen egy négy részből álló sorozat indítókötete, s mivel nagy részét arcomon idióta vigyorral olvastam, abban reménykedem, hogy hamarosan a folytatásokat is olvashatjuk magyar nyelven is, mert kár lenne kihagyni.

   Imádtam!

   Játékunk a Könyvmolyképző Kiadó Arany Pöttyös sorozatához kapcsolódik. A turné minden állomásán egy fülszöveg részletét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

   Szabad szellemű, nyughatatlan anyja halála után Lucy Kincaid, hátrahagyva addigi életét, elindul Virginia egyik kopottas kisvárosába, Cape Hudsonba, hogy megnézze az örökségét. Egy ház az, aminek addig a létezéséről sem tudott, és amit egy teljesen ismeretlen nő hagyott rá.

a Rafflecopter giveaway

09.30 - Betonka szerint a világ…
10.02 - Utószó
10.04 - Hagyjatok! Olvasok! (e)
10.06 - Olvasónapló
10.08 - Dreamworld (e)

Sarah MacLean – A számkivetett herceg

   A szerencsejáték szabályai 3

   A szerencsejáték szabályai sorozat harmadik részének főszereplője Temple, akinek szó szerint feléled a múltja. 12 év után felbukkan a szépséges Mara Lowe, akiről úgy tudják, hogy Temple megölte őt, és kihagyhatatlan egyezséget ajánl a férfinak. Kövessetek minket Sarah MacLean történelmi romantikusának blogturnéján, illetve játsszatok velünk, ugyanis a Könyvmolyképző kiadónak hála egy szerencsés olvasónk meg is nyeri A számkivetett herceg egy példányt!

   Egy ​herceg, akinek oda a jó híre…

   Temple-t azzal vádolják, hogy meggyilkolta Mara Lowe-t az esküvője előtti éjszakán, ő azonban nem emlékszik semmire. A férfi azóta, immár tizenkét éve nagy vagyonra és hatalomra tett szert London legexkluzívabb kaszinójának tulajdonosaként, feloldozást azonban nem kapott – egészen addig, amíg egyik este meg nem jelenik Mara, hogy felajánlja az egyetlen dolgot, amire a férfi vágyik.

   Mara tervei között nem szerepelt, hogy valaha is visszatér abba a világba, amelyet maga mögött hagyott, de amikor az öccse súlyos adósságot halmoz fel Temple kaszinójában, kénytelen ajánlatot tenni a férfinak: a nyilvánosság elé lép, hogy elmondja az igazságot. Azt, hogy a férfi nem gyilkos.

   Az alku kecsegtetőnek tűnik, azonban Temple-nek be kell látnia, hogy nem lesz egyszerű dolga ezzel a titokzatos, őrjítő nővel, aki láthatóan bármit képes kockára tenni a számára fontos dolgokért. Temple minden erejével igyekszik ellenállni Marának, és megóvni a saját szívét.

   Vajon mindenki megkapja, amit szeretne?

Könyvmolyképző, 2023

Eredeti cím: No Good Duke Goes Unpunished, 2013

Megrendelhető         Beleolvasó

   Sarah MacLean nevével először 2013-ban találkoztam, amikor a Könyvmolyképző Kiadó megjelentette A csábítás kilenc szabálya című könyvét, és ez bizony szerelem volt első olvasásra! Ha jól számolom, azóta épp a nyolcadik MacLean könyvnél tartunk magyar nyelven, és én továbbra is kedvelem a stílusát, humorát, ahogy a szálakat szövögeti – bár nem minden könyvét imádom.

   A számkivetett herceg egy sorozat harmadik része és mondom/írom, amit ilyenkor szoktam: önálló történetként is megállja a helyét, nem szükséges az előző könyvek cselekményét ismerni ahhoz, hogy a történet élvezhető legyen, de nem is árt, mert az előzmények ismeretében az olvasónak indulásból van némi fogalma arról, hogy kicsoda is Temple, és milyen szerepe van a kaszinóban.

   A sorozat főhősei közül talán Temple történetére voltam a legkiváncsibb – most már a Chase sztorijára vagyok kiváncsi, s aki olvasta A számkivetett herceget, az azt is tudja, hogy miért. Sőt! A történet cselekményéről sem fogok mesélni, hiszen a fülszöveg elmondja a lényeget, tehát maradtak a szereplők.

   Temple már a sorozat első könyvétől kezdve magának való, kicsit titokzatos, egy olyan figura, aki beletörődött sorsába. Most viszont azt is megértettem, hogy miért lett olyan, amilyen. Azt is megértettem, hogy miért enged Mara Lowe követeléseinek, hiszen nincsen semmilyen emléke arról az éjszakáról, amikor állítólag meggyilkolta Mara Lowe-t, azt a nőt, akit az apja éppen feleségül venni készült. Szüksége van arra, hogy tudja mi történt azon az éjszakán, erre pedig csakis a nő adhatja meg a választ.

   Mara Lowe... nos ő már más lapra tartozik. Megértettem, hogy ő csak szabadulni akart egy olyan házasságtól, amibe az apja ambíciója hajszolná bele, az viszont megbocsáthatatlan, hogy akkor is sunyít, mikor a herceget a megölésével vádolják, akkor sem bújik elő az igazsággal, amikor az egésznek már nincs is tétje, hiszen sem az apja, sem a hercegi atya már nem élnek. Az egyetlen ami előcsalogatja a rejtekhelyéről az a pénz, illetve annak hiánya. S bármennyire is igyekezett az önös érdek mellett jól is cselekedni, Mara Lowe a történet végéig ellenszenves maradt, s a herceg százszor jobbat érdemelt volna. De, ugye, a történetet nem én írtam, hanem MacLean, és ő úgy látta jónak, hogy a szegény, átvert herceg pont abba a nőbe szeressen bele, aki tönkretette.

   Ami a mellékszereplőket illeti, nos Chase igazi meglepetés volt több szempontból is. Ugye ő az, aki kitalálta a játékbarlangot, aki társnak tette meg a többieket, és aki mégsem olyan jó bajtárs és szövetséges, mint ahogy gondoltam. Mondjuk tegnapra pont jó lett volna Chase történetének magyar nyelvű megjelenése, annyira kiváncsi vagyok

   Lassan követelmény, hogy a történetben legyen egy házikedvenc is, mert az olyan cuki és az erotika mellett ezzel lehet eladni egy történetet. Nos, a hősnő házikedvence egy malac, s erről az jutott eszembe, hogy ezt a poént bizony már lelőtte Lisa Kleypas is a Ravenel sorozatában. Persze Levendula nagyon aranyos és remekül túszul lehet ejteni, s mosolyt csal az arcokra egy olyan történetben, ahol nincs semmi mosolyognivaló. Ez a történet árulásról, átverésről és az anyagiak imádatáról szól (egyesek részéről). Néhol vontatott volt, máskor meg felpörgött és izgalmassá vált, de valahogy nem lett a kedvenc MacLean könyvem, s abszolút személyes ízlés kérdése ki mennyire fogja kedvelni ezt a történetet.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A Pimasz és a Fenevad

A megérdemelt szerető

A Lepke és a Láng

Hozományvadászok kíméljenek!

Tizenegy botrány egy herceg meghódításához

   Ha elolvastátok a kiadó oldalán található beleolvasót a könyvbe, akkor bizony könnyű dolgotok lesz az egyes állomásokon található kérdések megválaszolásakor… A rafflecopter dobozba a helyes válaszokat várjuk!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Mijét törte el Temple Montlake-nek?

a Rafflecopter giveaway

[Blogturné Klub]
09.28 - Betonka szerint a világ...
10.01 - Olvasónapló
10.05 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Borítómustra
10.07 - Hagyjatok! Olvasok! ~ Kedvcsináló idézetek
10.10 - Hagyjatok! Olvasok!
10.13 - Insane Life