ViszontNEMlátásra 2020!

   Lassan véget ér a 2020-as év, melyet isten bizony kihagytam volna az életemből, első sorban a rohadt SARS-CoV2 miatt. A járvány sajnálatos módon ráébresztett arra, hogy mennyi idióta él a világban (ez nem feltétlenül rossz), egy részük sajnos a közvetlen környezetemben is (no, ez már sokkal rosszabb). Tele a hócipőm az álhír terjesztőkkel, az összeesküvéselméleteket gyártókkal/terjesztőkkel, azokkal, akik dilettáns létükre osztják az észt egy olyan dologban, amiről a leghalványabb fogalmuk sincs, és különösen azokkal, akik semmilyen óvintézkedést nem tartanak be, mert nekik jogaik vannak. Mint ahogy mindenki másnak is... például az egészséghez. 

   Végül is nem volt olyan rossz ez az év, mert nem utaztam el nyaralni, nem repülőztem annyit, amennyit máskor szoktam, amikor itthonról haza megyek (mivel ez utoljára februárban történt meg), ergo egy csomó pénzt megspóroltam. És rúzst sem kellett venni, mert a maszk alatt ki látja, viszont annál több kézkrémet, mert a sok fertőtlenítéstől és kesztyűviselettől olyan lett a kezem, mint a smirgli – gyengébbek kedvéért dörzspapír. 

   Ez az év arra is jó volt, hogy kihasználva a karantént, olyan dolgokkal foglalkozzam, amit eddig elhanyagoltam. Többek között felfrissítsem a francia nyelv tudásom – mégsem volt hiába az a tizenegy év tanulás –, megnézzek néhány olyan filmet, sorozatot, amikre sosem szakítottam időt, és 200+ könyvet elolvassak. Nem, főzni most sem tanultam meg. Vannak dolgok, melyeket jobb nem erőltetni.

   Mi hiányzott? Ó, sok minden. A szabadban való tartózkodás, a megszokott sporttevékenységek. Ahhoz képest, hogy tavaly jótékonysági félmaratonra készültem, a múlt héten negyedóra a futópadon is halálközeli élményt okozott. Hiányzik, hogy bármikor kiléphessek az utcára, és maszk nélkül, szabadon jó mélyet lélegezhessek a nagyváros szmogjából, a termelői piacon való hétvégi csámborgás, a családdal, barátokkal, ismerősökkel való találkozások. Összességében a vírus előtti életem sírom vissza, ahogy sokan mások is. 

   Hogy milyen lesz 2021? Senki meg nem tudja mondani. Csak reménykedhetünk, hogy jobb, mint amilyen ez volt. Rajtunk is múlik, hogy mit hozunk ki belőle. És igen, én beoltatom magam.

  Balázs Fecó dalával búcsúzom tőled 2020, nem örülök, hogy megismertelek... Boldogabb új évet!

Bridgerton – a filmsorozat – első szezon

   Nem szoktam filmekről, sorozatokról írni, mert igazándiból nem is emlékszem mikor voltam utoljára moziban, s a tévézés a hírekben ki is merül nálam, ritka amikor filmet vagy sorozatot nézek. Dobjátok a követ, Outlander rajongó létemre, annak sem láttam csak az első szezonját. Különösen olyan filmeket nem szoktam nézni, melyek alapjául szolgáló történetet könyvben olvastam, mert akkor állandóan azért morgok, hogy a könyvben ez másképp volt. Most mégis filmsorozatról fogok írni, ami minden tökéletlensége ellenére néhány órányi elfoglaltságott biztosított, tehát nem kellett azon filózni, hogy épp mit csinálnék, ha ez a tetves vírus nem köpött volna bele a levesbe. 

   Bridgerton – a sorozat, amiről egy ideje már mindenki beszél, legalábbis azok biztosan, akik olvasták és kedvelik Julia Quinn azonos nevű, kilenc könyvből álló sorozatát. Én mindkét kategóriában jeleskedem, azaz olvastam és kedvelem is, bár be kell vallanom, hogy a nyolcadik részt soha nem olvastam végig. 

   Nos, a zsáner rajongói minden bizonnyal tudják, hogy a Netflix filmre vitte a sorozatot, és már a megjelenés előtt vitatéma volt több okból is. Először is, mert sokan úgy hittük, hogy akkor a nyolc rész majd a nyolc könyvet fogja jelenteni, azaz a nyolc Bridgerton csemete történetét. Ehhez képest az első szezon (ha minden igaz, a második szezon 2022 decemberében lesz elérhető, és talán egy harmadikban is reménykedhetünk) mind a nyolc része az első könyvet fedi le – The Duke and I, magyarul A herceg és én címmel jelent meg a Gabo Kiadó gondozásában még 2010-ben, s senki nem késett le róla, mert jövőre ismét a boltokba kerül azzal a bűnronda filmes borítóval. Igen, nyolc rész lesz Daphne Bridgerton és Simon Basset, Hastings hercege története, amit tulajdonképpen négy részben is el lehetett volna mesélni, ha nem kerülnek be a történetbe olyan karakterek és történések, melyek vagy egyáltalán nem szerepeltek a könyvsorozat egyik részében sem, vagy valamikor egy későbbi kötetben bukkannak fel. 

   A másik dolog, ami nálam kiverte a biztosítékot, az a szereposztás volt. A történet a politikai korrektség nevében elvesztette a hitelességét. Nekem senki bőrszínével, vagy bármilyen kisebbséghez való tartozásával nincs bajom, de ne akarjon beetetni senki, hogy a 18. század első felében a londoni arisztokrácia fele más etnikumú volt. S még ezzel sem lett volna bajom, mert a második-harmadik résznél már rohadtul nem érdekelt senkinek a bőrszíne vagy a szeme formája, ha nem hangzik el a filmben néhány olyan mondat, aminek qrvára semmi köze nem volt a történethez, viszont ismét a politikum és a diszkrimináció fele terelte a dolgokat, amelynek nem volt helye ebben a történetben. Ennek a túl gyakori emlegetése nem megértést és elfogadást fog szülni, hanem ellenszenvet azokban is, akiket eddig rohadtul nem érdekelt a téma. Ez egy 19. század első felében játszódó történet, akkor ilyen idők jártak, tegyük túl magunk rajta és haladjunk, mert a siránkozással nem lehet semmit megváltoztatni.

   Tehát én valami olyasmire számítottam, mint anno a Büszkeség és balítélet feldolgozása, abszolút korhűen és tökéletesen követve a könyv történéseit. Ez nem olyan volt a már korábban említett teljesen új történések és karakterek megjelenése miatt, valamint más kötetekből való epizódok beleszövésével. Azt el kell ismernem, hogy Daphne és Simon története nagyjából stimmel, és megegyezik azzal, amire én a könyvből emlékszem, amit kétszer is olvastam, de nem mostanában. S azt is el kell mondanom, hogy Lady Whistledown is a helyén volt. 

   A szereposztásról sokat nem tudnék mondani. Mint mondtam, nem vagyok nagy filmrajongó, tehát nem sok színészt ismernék fel arcról vagy név után, bár itt-ott beugrott egy-egy ismerősebb figura. Mivel én az eredeti angol nyelvű variánst láttam – ki nem állhatom a szinkront –, meg kell említenem a narrátort (és Lady Whistledownt), melyhez Julie Andrews adta a hangját, s bár érezhető, hogy a színésznő már nem fiatal, mégis a legcsodálatosabb, legtökéletesebb angolt beszéli, amit valaha is hallottam. És volt egy csodálatos Lady Danbury is, aki pont olyan idegesítő és kotnyeles volt, mint amilyennek Julia Quinn a könyvében megalkotta. Bár az én álom-szereposztásomban Lady Danbury szerepét Judi Dench játszotta volna, az afroamerikai Adjoa Andoh sem maradt el mögötte. A főszereplő Daphne Bridgerton pedig... nos, a hölgy többnyire nem hamvas angol rózsának nézett ki, hanem inkább kis penészvirágnak, bár el kell ismernem, hogy megvoltak a maga villanásai, amikor kimondottan szép volt. Ez általában olyankor fordult elő, amikor épp bálba ment és jobban összeszedte magát. De hát nem ilyenek vagyunk valamennyien? Ha épp „bálba” megyünk, akkor jobban kikupáljuk magunkat? Kivéve a Featherington lányok, mert ők mindig nagyon színesek.

   A kosztümök miatt is ingadozom. Többnyire azért, mert kissé keveredett a régensség korabeli empír stílus a rokokóval (lásd a királynő és udvartarása), másrészt, mert míg néhány szereplőn tökéletesen álltak azok a korhű kosztümök, másokra mintha ráhányták volna. 

   Mit mondhatnék? Minden valós vagy vélt hibája ellenére imádtam. Látványról, színészi játékról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Még a méhecske is megjelent többször is – bár én dongónak láttam –, sőt a kamera célzottan ráközelített Benedict Bridgerton keményített inggallérjára is, ahová rá is hímezték. Nem maradt ki az erotika sem – kellő mennyiségű szexi, hercegi pucér hátsót csodálhattam meg akció közben. 

   Ami viszont nagyon kivágta a biztosítékot, az a sorozat utolsó filmkockái: a nézők számára lelepleződik Lady Whistledown, s aki olvasta a könyvsorozatot, az pontosan tudja, hogy ez azért néhány könyvvel később történik meg. Értem én, hogy a producerek nem voltak biztosak a folytatásokban, de ez akkor is nagy szemétség volt, mert akit érdekelt volna, az elolvassa a könyvet. 

  A zsáner kedvelőinek látniuk kell ezt a sorozatot. 

   A bejegyzésben szereplő fotók természetesen a sorozatból származnak.

Blogturné Klub karácsony 2020 - kedvenc karácsonyi könyveim

   „Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyeket úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket.”

   Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában? 

   Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket! 

   Természetesen a karácsony nem múlhat el ajándékozás nélkül, így ha válaszoltok néhány egyszerű kérdésre, a Blogturné Klub angyalkái a ti karácsonyfáitok alá is becsempészhetnek egy-egy meglepetést. 

   A nagy többséggel ellentétben én nem vagyok a karácsony nagy rajongója. Legalábbis annak a fajtának nem, ami az utóbbi időben egyre jobban elterjedt szerte a világon. Igazándiból vallásos sem vagyok, tehát a karácsony számomra inkább hagyomány, melynek a lehető legdiszkrétebben igyekszem eleget tenni, csilivili túlzások és nagy zabálások nélkül. Nevezhetsz Grincsnek is, de én kimondottan rühellem, amikor már két hónappal korábban a boltok megtelnek karácsonyi díszekkel, mindenhonnan az unalomig hallgatott karácsonyi dalok szólnak, és mindenki úgy vásárol, mintha a világvége jönne. Bár a szaloncukrot azért szeretem. Sőt! Két pofára zabálom. 

   Természetesen mindenki úgy ünnepel, ahogy akar, és ahogy a zsebe megengedi, bár ez a karácsony minden bizonnyal különbözni fog az eddigiektől. Legalábbis kellene, s nem kell senkinek elmagyaráznom miért. S ha már nincsenek családi-baráti összeröffenések, eszméletlen bulik, karácsonyi sítúrák vagy egzotikus szigeteken való édes semmittevés, akkor ajánlanék öt olyan könyvet, melyek az ünnephez kapcsolódnak, és nálam nem futnak a nyálas kategóriában. 

Trisha Ashley – Karácsonyi szerelem 

   Közeleg a karácsony 

   A karácsony mindig is szomorú időszak volt a fiatal özvegy, Holly Brown számára. Ezért amikor felkérik, hogy vigyázzon egy mindentől távol eső házra a lancashire-i lápvidéken, nem képes visszautasítani az ajánlatot, mivel ez tökéletes ürügy arra, hogy megfeledkezhessen az ünnepről. A ház tulajdonosa, Jude Martland szintén távol akarja tartani magát a családi karácsonytól, mivel a legutóbbi alkalommal az öccse megszökött a menyasszonyával. Ám amikor arra kényszerül, hogy váratlanul hazatérjen, azt látja, hogy minden a feje tetejére állt, és úgy tűnik, Holly van az események középpontjában. Amikor pedig a hófúvás elzárja az utakat, senki nem szökhet el. A kénytelen összezártságban Holly és Jude sokkal többet kapnak az ünneptől, mint amire számítottak – és ezt a karácsonyt soha nem fogják elfelejteni! 

   Könyvmolyképző, 2018 

   Eredeti cím: Twelve Days of Christmas, 2010 

   Bővebben róla ITT

Trisha Ashley – Csak magadra számíthatsz? 

   Előbb ​a házasság. Aztán a válás. Utána minden nő csak önmagára számíthat… 

   Szórakoztató történet válásról és újrarandizásról a The Sunday Times bestseller szerző, Trisha Ashley tollából. Tökéletes olvasmány Katie Fforde és Sophie Kinsella rajongóinak; a vidéki táj és a romantikus, vidám cselekmény csodás kikapcsolódássá teszik bármely évszak vakációjára. Miután Charlie-val a férje, Matt közli, hogy válni akar, a nőnek mindent elölről kell kezdenie. Így, közel a negyvenhez és hirtelen pénztelen szingliként, kénytelen visszatérni szülőhelyére, a yorkshire-i lápvidékre. Elsőre igazi kihívásnak tűnik egy fedél alatt élni az apjával és különc testvéreivel, de Charlie hamarosan inkább üdítőnek találja új életét. Szingliként már nem kell festetnie a haját, nem kell tökéletes feleségnek lennie és visszatérhet első szerelméhez: a festéshez. De épp amikor úgy érzi, ismét gyökeret vert, találkozik a jóképű, mogorva színésszel, Mace Northszal, aki a szomszédba költözött, és a férfi több szempontból is összekuszálja Charlie életét… 

   Dobd fel a napod Charlie magával ragadó történetével! 

   Könyvmolyképző, 2018 

   Eredeti cím: Every Woman for Herself, 2014

   Bővebben róla ITT 

Jenny Colgan – Karácsony a Piciny Csodák Pékségében 

(Piciny Csodák Péksége 3) 

   Karácsony van a Cornwall partja melletti Mount Polbearne nevű faluban – a család, a barátok és az ünneplés ideje. 

   Polly Waterford szeret a vállalkozásában, a Piciny Csodák Pékségében dolgozni, és az ünnepi időszak mindig arra ihleti, hogy valami különlegeset süssön a falubelieknek. Ennél jobban csak azt szereti, ha főnyeremény barátjával, Huckle-lal összebújhat. Ez a karácsony minden eddiginél jobbnak ígérkezik, de a dolgok nem mindig alakulnak terv szerint… 

   Amikor Polly legjobb barátnője, Kerensa előáll egy titokkal, amely fenyegeti azt az életet, amelyet Polly és Huckle együtt építettek fel, a jövő kezd bizonytalanná válni. Aztán felbukkan Polly múltjának egy szereplője, és ez még tovább bonyolítja a dolgokat. Polly általában vigaszra talál a munkájában, de most úgy érzi, hogy ez nem lesz elég. 

   Vajon sikerül-e elrendeznie mindent, és lehet-e még mindenkinek boldog karácsonya? 

   Libri, 2019 

   Eredeti cím: Christmas at the Little Beach Street Bakery, 2016

   Bővebben róla ITT 

Karen Swan – Karácsonyi parti 

   Parti ​egy elegáns vidéki kastélyban, ahol a visszafogott felszín alatt burjánzanak a titkok és a románcok… 

   Declan Lorne, az utolsó ír lovag váratlanul jobblétre szenderül. Az ősi cím vele együtt száll a sírba, birtokán pedig, amely az ország vad, délnyugati partvidékén található, három lánya osztozik. Az idősebb lányok, Ottie és Pip várakozásaiknak megfelelően kapják meg örökségüket, azonban mindenki meglepetésére – és csalódására – a legkisebb lány, a család fekete báránya, Willow örökli magát a kastélyt. 

   Miért Willow kapta a kastélyt? A három lánytestvér annak idején közel állt egymáshoz, de most elkeseredett küzdelem kezdődik. Három évvel korábban, nem tudni, miért, Willow hátat fordított a szülői háznak, Dublinba szökött, és megfogadta, hogy soha nem tér vissza. Így aztán, amikor ripsz-ropsz bejelenti, hogy eladja a kastélyt, Pip és Ottie bosszút fogad: Pip egy lapra tesz fel mindent, hogy biztosítsa a jövőjét, Ottie pedig olyan döntést hoz, amely mindhármuk vesztét jelenti.

   A fényűző karácsonyi partit Connor Shaye, leendő tulajdonos rendezi: neki házavató, a három testvérnek búcsúbuli. 

   A titkaikra azonban sorra fény derül: Ottie, Willow és Pip számára egyetlen kérdés marad – képesek lesznek arra, hogy a jövőjüket egyengessék? Ehhez ugyanis egyszer s mindenkorra el kell engedniük a múltat. 

   XXI Század, 2020 

   Erdeti cím: The Christmas Party, 2019 

Lisa Kleypas – Rafe karácsonya 

(Wallflowers 6) 

   A ​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy valaha egyetlen közös cél érdekében szövetkezett. Hogy rátaláljanak az igaz szerelemre. Most valamennyien boldog feleségek, ám ismét összejönnek, hogy a világ egyik legmegátalkodottabb csirkefogóját rávezessék, talán épp a fagyöngy alatt vár rá a boldogság… 

   London a karácsonyra készül. Rafe Bowman megérkezik Amerikából, hogy megismerje a szülei által kiválasztott jövendőbelijét, Natalie Blandfordot, Lord és Lady Blandford roppant illemtudó és gyönyörű leányát. Ördögi jóképűsége és lenyűgöző fizikuma kétségtelenül biztosítaná számára a hölgy kezét, ha szörnyű amerikai modora és még szörnyűbb hírneve nem riasztaná el. Rafe rájön, hogy mielőtt udvarolni kezdene, el kell sajátítania a londoni társaság szabályait. De amikor a négy, valahai férjvadász is beleüti az orrát a házasságszervezésbe, senki sem tudhatja, mi lesz a vége. Ráadásul a kiszemelt hölgy kegyeit elnyerni nehezebb feladatnak bizonyul, mint Rafe Bowman várta, különösen, hogy eddig ahhoz szokott, hogy mindent megkap, amit akar. A karácsony azonban a legváratlanabb módon hat az emberekre, romantikust varázsolva a cinikusból, és a legfélénkebb szívben is felszítva a szenvedélyt. 

   Gabo, 2017 

   Eredeti cím: A Wallflower Christmas, 2008 

   Bővebben róla ITT

   Az ünnepi időszak elengedhetetlen részét képezik a karácsonyi filmek, így mostani játékunk során is ezeké lesz a főszerep. Minden állomáson olvashattok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik filmből származik, majd a helyes megoldást beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. De vigyázat, a Grincs megtréfált minket, és az egyik állomáson egy egészen máshonnan származó idézetet is elrejtett! Találjátok meg, melyik az, és extra pontért írjátok be az erre kijelölt sorba. 

   A játék végén megnyerhetitek a bloggereink által felajánlott nyeremények egyikét.

   (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A bloggereink pedig csak magyarországi címre postáznak.) 

“A karácsony csak egy hatalmas üzleti fogás, amit a kapitalista társadalom termel ki.”

a Rafflecopter giveaway

12/20 Csak olvass! 

12/21 Utószó 

12/21 Betonka szerint a világ…

12/22 Könyv és más 

12/22 Csak olvass! 

12/23 Olvasónapló 

12/23 Dreamworld

12/24 Hagyjatok! Olvasok!

 

Sarah MacLean – A Lepke és a Láng

   A Keményöklű Gazfickók 1 

   A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg Sarah MacLean A Keményöklű Gazfickók sorozatának első része. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk A Lepke és a Láng című kötetről, akkor kövesd blogturnénkat, és kis szerencsével tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

   Devil, akit a bosszú és a sötétség, Beast, akit az ököljog és a düh, Duke, akit a hatalom és a múlt vezérel. 

   Amikor a Gazfickó megjelenik… 

   Amikor egy titokzatos idegen Lady Felicity Faircloth hálószobájában terem, és azzal áll elő, hogy segít megnyerni számára a herceget, a nő elfogadja az ajánlatot – egy feltétellel. Annak ellenére, hogy érte már csalódás, hisz a nagy szerelemben, méghozzá olyannyira, hogy igazi szenvedély nélkül soha senkihez sem menne feleségül. 

   A lady veszélyes alkut köt… 

   Devil, a herceg törvénytelen fia, a londoni alvilág ura, egész életében a megsemmisítő bosszúra készül, csak az alkalmat lesi. A férj nélkül maradt ladyvel végre megvalósíthatná régi tervét. Csupán annyi a dolga, hogy egy jelentéktelen, szürke kis verébből ellenállhatatlan csábítót varázsoljon, és csapdát állítson ellenfelének. 

   Egy szenvedélyes szerelem ígéretéért… 

   Csakhogy Felicity Faircloth, aki egyáltalán nem nevezhető jelentéktelen, szürke kis verébnek, gyors elhatározásra jut. Mégpedig arra, hogy neki leginkább Devil kellene. A férfi gondosan kifundált terveiben zűrzavar támad, és Devil ráébred, hogy választania kell a bosszúvágy és egy másfajta vágy között… 

   Sarah MacLean új sorozatának első kötete. 

   Élvezd az új kalandokat! 

   Könyvmolyképző, 2020 

   Eredeti cím: The Wicked and the Wallflower, 2018 

   Megrendelhető          Beleolvasó

   Mindig örömmel tölt el amikor hírül veszem, hogy Könyvmolyképző Kiadó Sarah MacLean könyvet készül megjelentetni, ugyanis meglehetősen kedvelem a hölgy írásait. A csábítás kilenc szabálya trilógia után tavaly megismerkedtünk a szerző A szerencsejáték szabályai sorozatának nyitó történetével, és bevallom abban reménykedtem – gondolom ezzel nem vagyok egyedül –, hogy az idén folytatódik a történet. A meglepetés akkor jött, amikor tudatosult bennem, hogy ez a Sarah Maclean könyv nem az előző sorozat folytatása lesz, hanem egy teljesen új sorozat első könyvével ismerkedünk meg, ami nem feltétlenül rossz, hiszen akkor egyszerre két sorozat folytatásaiért is szurkolhatunk. Ez az év olyan volt, amilyen, senkinek nem kell elmagyaráznom, hogy miért, mert valamennyien ugyanazt éltük át, s a kialakult helyzet hatással volt a könyvkiadásra is. Jövőre remélhetőleg jobb lesz, és hátha mindkét sorozathoz kapunk egy-egy folytatást. 

   Ha Sarah MacLean, akkor természetesen klasszikus romantikus történetről van szó. Meglehetősen izgalmasról, ami azt illeti, mert már a könyv előhangja felvázolja azt a hihetetlen állapotot, ami majd a későbbi konfliktushelyzetet generálja: 

   “A három fivér ugyanazon a napon, ugyanabban az órában és ugyanabban a percben született – három különböző anyától. Az egyik egy előkelő kurtizántól. A másik egy varrónőtől. A harmadik egy hadiözvegytől. Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, ugyanabban a percben – ugyanattól a férfitól. 

… 

   Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában, ugyanabban a percben született egy negyedik gyermek is – egy negyedik nőtől. A hercegnétől. Egyetlen reménysége volt a gyermek, akit törvényes utódként ismert el az egész világ, aki megörökli majd a nevét, a vagyonát, az egész életét. Noha tudta, hogy nem a sajátja, a herceg magáénak vallotta. 

Csakhogy ez a gyermek – lány volt.” 

   Nos, itt van ez a bizarr helyzet, amikor Marwick hercegének percre pontosan egyszerre négy gyermeke is születik. A három fia nyilvánvalóan törvénytelen, tehát nem játszik az örökösödési sorban, a házasságban született gyermek – akinek tulajdonképpen nem a herceg a biológiai apja, de hajlandó ezen túllépni – a sors fintora eredményeképpen lány. S a herceg, akinek épelméjűségében erősen kételkedem, merész húzásra szánta el magát az örökös biztosítására: egy cserére. Csakhogy még mindig marad három „fölösleges” gyermek. 

   A testvéreket eskü köti össze: soha egyikük sem fog megházasodni, gyermeket nemzeni, a vérvonal kihalásával büntetve a háborodott elméjű herceget. Csakhogy a kiválasztott örökös nem látszik betartani az egyezséget, hanem nem sokkal a cím megöröklése után az új Marwick herceg feladja önkéntes visszavonultságban töltött életét, nagy csindarattával érkezik meg Londonba, hogy feleséget keressen magának, a londoni hajadonok örömére és féltestvérei bosszúságára. 

   Az eskü kötelező érvényű, tehát a testvérek megpróbálnak keresztbe tenni a herceg terveinek mindjárt a legelső bálon. S megtehetik, hiszen míg testvérük a hercegi életre készült, ők saját erejükből lettek azok akik: az alvilág urai. Tervükbe azonban egy kis hiba csúszott, ugyanis, amikor a hercegi bálon emlékeztetni készültek őhercegségét a sok évvel korábbi egyezségre, egy bosszantó körülménnyel kell szembenézniük: Lady Felicity Faircloth személyével. 

   Lady Felicity már túl van az első virágzáson – huszonhét éves, ami az 1800-as években vénlányságot jelentett –, egy gróf lánya és pillanatnyilag a társaság páriája olyan dolgok miatt, amiért nem hibás. De természetesen – családi nyomásra – neki is ringbe kell szállnia a herceg kezéért. Ő az a Lepke, aki a történet során majd túl közel repül a Lánghoz, ami ez esetben még véletlenül sem a herceg, hanem Devil, az alvilág ura, aki saját céljai elérésére használja fel a fiatal nőt. Felicity pedig van olyan naiv, vagy talán elkeseredett, hogy üzletet köt az ördöggel. Mindekettejük számításába egy picike hiba csúszik, ugyanis nem számolnak a kettejük között fellobbanó érzelmekkel.

   Őszintén mondom, hogy imádtam ezt a történetet. Annyira jó volt a felépítése, a múltban történtek fokozatos csepegtetése ébren tartotta a figyelmemet, és mindaz, ami történik annyira szövevényes és bonyolult, hogy egyetlen percig sem untam magam. Sőt, a folytatások nem jöhetnek elég gyorsan. Mert ugyan a könyv végén van egy boldog végkifejletünk, de a történetnek koránt sincs vége, hiszen a testvérek négyen vannak, ez a sorozat róluk szól, és a könyv végére mindenki tisztában lesz azzal, hogy a hercegi cím bitorlója tulajdonképpen kit szeretne megszerezni. 

   Kedveltem a szereplőket is. Lady Felicity kicsit hebrencs és felelőtlen, de nem az az ájuldozó virágszál. Devil olyan, amilyennek az ember lánya az ördögöt elképzeli: jóképű, karizmatikus és okos, hiszen másképp nem is tudná az egész alvilági üzletet irányítani, Whit csendes, de valószínűleg meglepetést okoz majd a róla szóló történetben, Grace talpraesett és nagyszerű üzletasszony, a herceg pedig... nos, őt nem kedveltem, de úgy sejtem a róla szóló történetben lesz majd magyarázat a viselkedésére. 

   A történet egyszerre két különböző világot mutatott be: az angol arisztokráciát és a londoni alvilágot, hiszen a főhősök ebből a két, egymástól annyira eltérő világból jönnek, és nekem igazándiból jobban tetszett a csempészek világa, az a jól felépített rendszer, amiben a testvérek élnek, mint az arisztokrácia képmutató csillogása.

   Ajánlom mindenkinek, aki egy romantikával – s némi erotikával – megfűszerezett nagyon kalandos történetre vágyik.

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: 

Tizenegy botrány egy herceg meghódításához 

Hozományvadászok kíméljenek! 

   Szeretitek a “kosztümös románcokat”? Akkor ez a játék nem fog gondot okozni, mert blogturnénk minden állomásán egy-egy történelmi romantikus történet fülszövegéből találhattok részletet. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok annak a könyvnek a címét és szerzőjének nevét, amelynek fülszövegéből idéztünk. 

   Figyelem! A beírt válaszokon már nem lehet változtatni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére a megküldött értesítő levélre válaszolni. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. 

   “A végzet Lucy kezére játszik, amikor egy lovasbaleset után eszméletlen állapotban talál a grófra az út közepén. Amikor a férfi magához tér és nem emlékszik rá, hogy ki is ő valójában, Lucy megragadja az alkalmat, hogy leckét adjon alázatosságból a grófnak: elhiteti vele, hogy ő csupán egy egyszerű szolga, méghozzá Lucy szolgálatában.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub 

12.11 - Betonka szerint a világ… 

12.12 - Angelika blogja 

12.13 - Hagyjatok! Olvasok! - extra 

12.15 - Olvasónapló 

12.17 - Dreamworld - extra

12.20 - Dreamworld  

12.23 - Hagyjatok! Olvasok!

Blanka Lipińska – 365 nap

   365 nap 1 

   A botrányos NETFLIX sikerfilm alapjául szolgáló regény. 

   Egy fiatal nő egy vonzó és kegyetlen maffiafőnök áldozatául esik, aki miután elrabolja, egy évet ad neki, hogy beleszeressen. 

   Az erotikus jelenetekkel tarkított romantikus regény Lengyelországban több mint félmillió példányban fogyott alig pár hónap alatt, a film pedig majdnem minden országban vezette a NETFLIX nézettségi TOP listáját. 

   18 év alatt nem ajánlott, erősen erotikus tartalom! 

   Művelt Nép, 2020 

   Eredeti cím: 365 dni, 2018 

   Isten hozott a lengyel írott pornográfia világában! Amennyiben érzékenyebb lelkű vagy, netán rajongsz a hasonló zsánerű szórakoztató irodalom iránt, akkor nyugodtan zárd be ezt a bejegyzést, és olvass mást, mert ez sem szép, sem finomkodó nem lesz. 

   Szeretném előrebocsátani, hogy nem láttam a Netflixen forgalmazott adaptációt, soha nem is állt szándékomban megnézni, soha nem is fogom. Az, hogy a bejegyzésben a filmből származó fotók szerepelnek egyszerű keresés eredménye, ugyanis a bejegyzés megírása előtt utánanéztem néhány dolognak, s ez azt is eredményezte, hogy fájdalommal vettem tudomásul a tényt, mi szerint a szerző volt olyan kedves és saját magát is szereposztotta egy epizódikus megjelenésre. Lassan elindul a személyi kultusz útján, amikor minden csak róla szól, olyan Woody Allen módon – írta, rendezte, főszerepben, s lehetőleg a producer is. 

   Pontosan tudtam, hogy ez egy túlnyomóan erotikus könyv lesz, s az egyetlen ok, amiért kézbe vettem az, hogy egy általam nagyra becsült személy megnézte a már említett filmes adaptációt, és azt mondta, hogy olyan, mint a „szürke”, talán egy fokkal jobb. A filmmel szemben én mindig a könyvet választom, tehát kivártam a magyar nyelvű megjelenést, mivel azoknak a népes táborát gyarapítom, akik nem értenek lengyelül. 

   Azt is elmondanám, hogy aki nem tud lengyelül és nem ismeri az eredeti szöveget, az ne fikázza a magyar fordítást – xarból aranyat még senkinek nem sikerült csinálnia –, mert elképzelhető, hogy Lipińska kisasszonynak nem erőssége a fogalmazás, és csupán egy újabb tehetős és unatkozó nőszemély, aki írói álmokat dédelget, és aki úgy gondolja, hogy lengyel közegbe átültetve E.L. James híres-hírhedt Szürkéjét némi maffiás akcióval felturbózva, megalkotta a kortárs lengyel irodalom páratlan irományát. Ez a „ne fikázzunk” természetesen nem vonalkozik a helyesírási, szerkesztési hibákra, de ezen már nem csodálkozom, az ilyesmire nem igazán szoktak adni a könyv magyar variánsának kiadói. 

   Mint már jeleztem, pontosan tudtam, hogy ez egy tömény erotikára kihegyezett valami lesz, mint ahogy a mostanság agyonhype-olt dolgok túlnyomó többsége, tehát nem is fogok kitérni arra, hogy mennyire erotikus (nagyon), bár a történetben volt néhány olyan dolog, amit nyilvánvalóan a „szürkéből” koppintott (nem is kevés), valamint néhány anatómiailag lehetetlen pozíció. Annyira nem érdekel ez az egész történet, hogy most szó szerint beidézek egy ilyent, de megemlíteném azt a jelenetet, amikor a hős háttal ráült a hősnőre (talán a csípőjére vagy a combjaira), majd fél kézzel annak mindkét kezét a feje fölé szorította, hogy a másik kezével más jellegű akcióba kezdjen. Szívesen megnéztem volna hogyan kivitelezi ezt a produkciót. 

   De hagyjuk az erotikát – jesszusom, bárcsak erotika lenne, de ez erőfitogtató dugás – és beszéljünk egy kicsit arról, amit a szerző a tulajdonképpeni cselekménynek szán. Ez egy váltott szemszögben írt történet, tehát mindkét főhős mondja a magáét. Van egy főhősünk, aki fiatal kora ellenére az olasz maffia egyik családjának a feje, tehát megilleti őt a Don cím. Ő Massimo Toricelli, az a fajta pasi, aki a nőket használati cikk-ként kezeli, kegyetlen, önző és pont lexarja mit gondolnak mások, kit tesz tönkre, addig, amíg nála a szekér halad. Bár szeret magáról úgy nyilatkozni, hogy apjánál különb, és a „család” biznisze majdnem legális, ennek semmi jelét nem láttam a történetben. Vendéglői, hotelei, klubjai, kuplerája van, s még ki tudja mije, habozás nélkül öl, ha érdeke úgy kívánja. Nos, ezt a Don Massimót egy nap utolérte a végzete, valamint néhány golyó, s kómában lebegve egy ismeretlen nőről fantáziált, mely fantáziát később a rögeszméig vitte. S mit ad a fikció ördöge, egy nap a repülőtéren meg is pillantja álmai nőjét hús-vér formában, majd rövid úton el is raboltatja, 365 napot adva neki, hogy beleszeressen (innen a könyv címe). Amennyiben ez nem történik meg, akkor az egy év elteltével szabadon elengedi a nőt, aki mehet szeme világába. 

   Zárójelként megjegyezném, hogy a könyv cselekménye olyan három-négy hónapot ölel fel, tehát nagyon messze vagyunk a címben beharangozott 365 naptól, de ez senkit ne tévesszen meg, mert Lipińska kisasszony (aki foglalkozását tekintve kozmetológus) volt olyan kedves, és még írt két könyvet ennek a folytatásába, hogy számtanilag rendben legyünk. 

   S akkor elérkeztünk a női főhőshöz, aki a Laura Biel nevet viseli. Eddig azt gondoltam, hogy a legostobább hősnő cím Anastasia Steele-t illeti meg (bár egyesek szerint az Alkonyat Bellája is versenybe szállhat – én azt a sorozatot nem olvastam, tehát nem nyilatkozom), de ez a nő símán viszi a pálmát. A tökéletesnek leírt nő, aki tulajdonképpen egy elkényeztetett, ostoba kis plázacica, gyorsan beleun minden munkájába, bár nem igazán lehet tudni, hogy mi is volt tulajdonképpen a munkája, mert a hotelszakmától kezdve a rendezvényszervezésig, belső építészetig, divattanácsadásig mindent kipróbált, történet kezdetén pedig épp kitartott nő, és tehetős pasijával, valamint annak barátaival érkezik Szicíliába nyaralni. 

   Nos, Lauráról néhány dolgot tudni kell. Első sorban azt, hogy szexuális igényei az eget verik és ennek az igényének tehetős pasija nem felel meg. Azt is tudni kell, hogy valamilyen rejtélyes szívbetegségben szenved, mert a történet során többször is csak egyet gondol és elájul, de ennek ellenére úgy dönti magába az italt, mint más a vizet.. Ezen kívül a „fogságban” töltött idejét alvással, luxuscikkek vásárlásával, valamint szexeléssel tölti. Az a fajta ostoba nő, aki nem a szabaduláson töri a fejét, hanem provokál, a tükör előtt billegeti magát és megjátsza az elérhetetlent, miközben szexről fantáziál. S lengess meg előtte egy hitelkártyát, amiből luxuscuccok iránti imádatát kiélheti, s akkor már minden rendben is van. Hamis erkölcsi érzéke van, ugyanis felnőtt nő létére – Laura 30 éves – a kialakult helyzetről össze-vissza hazudozik anyjának, mert ugye mit szól majd a mama, hogy ő hirtelenjében egy idegen pasival kavar. Mellesleg a mamának, csak addig volt ezzel gondja, míg rá nem jött milyen tehetős Massimo, utána már minden rendben volt, s ez a szemléletváltás mindössze öt percet vett igénybe. Laura többször is kijelentette, hogy ő dolgozni szeretne, mert nem szereti a semmittevést, de ennek ellentmond minden, ami a cselekmény során történik: ő csak a parádézásnak és a szexnek él. A hirtelen look-váltása, pedig arra enged következtetni, hogy valahol a történet közpén Lipińska kisasszony még jobban a maga képére akarta formálni hősnőjét, amikor a hosszú, barna hajú Laura átmegy rövid szőkébe, ahhoz hasonlatosba, amilyen megalkotója, amikor a sajtó fotóin pucsít. 

   A történet nem lett volna teljes, ha a hősnőnek nincs egy legjobb barátnője, aki legalább annyira szexéhes, mint ő, s ha nem tűnik fel a cselekmény során az exei közül kettő is, hogy teljen a papír s fokozzuk a feszültséget. Természetesen ez a feszültségkeltés a főhős részéről sem hiányozhat, mert színre lép a rivális család bombázója is, aki a fickó hallgatólagos jövendőbelije. Az egyetlen szimpatikus mellékszereplő Don Massimo féltestvére, Domenico volt, akiről a divat iránt érzett imádata miatt eleinte azt hittem, hogy látens meleg – ami ugye nem jött volna ki jól egy maffia-családban –, de ez volt az egyetlen váratlan csavar a történetben: Domeniconak divattervező barátnője van. 

   A cselekmény zsúfolt, tele felesleges epizódokkal, nyelvezete trágár. És függővéges, de nem hiszem, hogy érdekelt leszek a folytatásokban, amik vagy jönnek majd, vagy nem, tekintve a könyv kiadóját. Olyan volt, mintha E.L. James  sokrészes "szürkéjét" olvastam volna összekombinálva Borsa Brown Maffia-trilógiájával, átültetve félig-meddig lengyel környezetbe. A cselekménynek alig nevezhető történések csupán az erotika silány körítését szolgálták.

   Ha kedveled az olyan történeteket, ahol elkényeztetett, ostoba plázacicákat megaláznak és a használati cikk szintjére alacsonyítanak, az erőszak határait feszegető tömény szexet, akkor ez a te könyved. Az biztos, hogy én többé soha az életben semmit a kezembe nem veszek, amin ennek a nőnek a neve szerepel, mert ez mindennek, amit eddig olvastam, a legalja volt. De nem vagyunk egyformák...