2019. szeptember 24., kedd

Könyvmolyképző ősz-tél 2019 - 1



Sorra kerülnek fel a Könyvmolyképző Kiadó webshopjába az ősz ajánlatai. Ilyenkor az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nevet, mert bár még csak az őszi kínálat elenyésző része vált már előrendelhetővé, ez azt jelenti, hogy lesz mit olvasni. S nem csak nekem, hanem mindenki talál kedvére valót, mert az ajánlat szokás szerint változatos. A másik szemem pedig sír, mert ez majd komoly merénylet lesz a büdzsé ellen.
Íme néhány cím az őszi megjelenésű könyvek közül, majd valamikor folyt. köv.





Jeff Wheeler – A király árulója
(Királyforrás 3)


Egy hős haragja legyőzheti egy zsarnok dühét?
Senki nem hitte volna, hogy az egykor gyámoltalan Owen Kiskaddonból egyszer karakán fiatalember lesz, Királyforrás udvarának elismert tisztviselője – miközben az uralkodó, Severn Argentine csak még hataloméhesebbé és kegyetlenebbé válik.
Owen azt a parancsot kapja, hogy szítson háborút az egyik szomszédos országgal, ám eközben megismeri annak gyönyörű, zárkózott vezetőjét, akinek varázsereje talán még a fiúén is túltesz.
Mikor Owent megfosztották szeretett pártfogójától, nemes tanácsadójától és igaz szerelmétől, tudta, eljön majd a nap, amikor a rettegett és gyűlölt királyt letaszítják a trónról. És most, amikor Severn hódítóhadjáratot tervez, eljött az idő… Owen sorsa pedig az, hogy ő maga vigye be a végső csapást.
Severn gonoszsága határtalan, akár a legendákból ismert Végtelen Mélység. Ellenfelek és ártatlanok vérét egyaránt kész kiontani, hogy tovább bitorolhassa a trónt.


Eredeti cím: The King’s Traitor
Kategória: Vörös pöttyös




Mariana Zapata – Szívvel a falnak


Ha Mr. Darcy amerikai focizna...Vanessa Mazur pontosan tudja, hogy helyesen cselekszik. Nem is érzi rosszul magát azért, mert felmondott. Asszisztensi/házvezetőnői/tündérkeresztmamai állását aszövetség legjobb védőjátékosa mellett mindig is átmenetinek szánta. Nagy tervei vannak, melyek között nem szerepelt az extra méretű alsógatyák mosása, legalábbis nem élete végéig.
Így amikor Aiden Graves bekopog az ajtaján, és azt kéri tőle, hogy jöjjön vissza hozzá, teljesen ledöbben.
A "winnipegi nagy fal"-ként ismert pasas két évig a köszönését sem fogadta, a születésnapjáról is megfeledkezett. Most pedig? Valami egészen elképesztő dologra akarja rávenni.
Mit válaszolhat az ember lánya annak a férfinak, aki megszokta, hogy mindig megszerzi, amit akar?
Hol a határ az ellenszenv és a szerelem között?
Tantrikusan izgalmas, hosszan bontakozó románc.
Éld át a tüzét!


Eredeti cím: The Wall of Winnipeg and Me
Kategória: Rubin pöttyös




Jessica Sorensen – Violet, Luke és az esély
(Véletlen 4)


A szerelmespárnak továbbra sem hagy békét a zaklatott múlt…
Luke Price és Violet Hayes pár hónapja kerülik egymást – azóta, hogy kiderült, Luke anyjának köze volt Violet szüleinek halálához. De amikor Luke szerencsejáték-tartozása miatt veszélyes alakokkal kerül szembe, a végzet ismét összesodorja a két fiatalt.
Minél több időt töltenek együtt, Violet annál inkább úgy érzi, hogy ők ketten talán mégis összetartoznak. A lány le sem tagadhatja, hogy jobb az élete, ha Luke-kal van, és kezd elbizonytalanodni, nem hibázott-e, hogy visszatért Prestonhoz.
Már épp úgy tűnik, egyenesbe jönnek a dolgok, ráadásul Violet egyre inkább megnyílik Luke-nak, amikor újabb sokkoló információk birtokába jut. . A válaszok az ügyről, és a fenyegető SMS-ekről is, amiket mostanában kapott csak még több kérdést vetnek fel a Violet számára, és a lánynak fogalma sincs, hogy képes lesz-e még valaha megbízni bárkiben.
Vajon Violetet és Luke-ot egymásnak szánta a sors? Vagy összeesküdött ellenük a végzet, hogy szétválassza őket?


Eredeti cím: The Probability of Violet and Luke
Kategória: Rubin pöttyös




Bálint Erika – A Nap csókja


Meddig tűröd, hogy nem szeretnek?
Léna ötvenéves orvosfeleség, akinek hazugságok tartják egyben kiüresedett házasságát, mégis megpróbálja apró örömökbe merülve túlélni a hétköznapokat.
Egy este megpillant a Facebookon egy képet a férjéről és egy idegen nőről, és rádöbben, itt az ideje, hogy szembenézzen önmagával, és a múltbéli démonaival. Képes vajon a szeretetre? És érdemes arra, hogy őt szeressék?
Lénának meg kell ismernie, és kell fogadnia önmagát testestől, lelkestől. Önkeresése során segíti nagyszájú, mindig vidám barátnője és szókimondó, kemény nővére, de nehezíti az útját az apja ridegsége, és az, hogy hiába akart jó szülő lenni, egyre távolodik saját lányától.
Felbukkan egy új férfi is az életében, de vajon Léna képes nyitni felé? Meg tudja ismerni az ölelés erejét és meg tudja tanulni, hogyan fejezze ki az érzelmeit? Képes lesz kilépni eddigi életéből?
Mit nyer és mit veszít, ha megtalálja önmagát?
Egy nő útja önmagához, nem csak nőknek.
A legfájdalmasabb felismerések egyike, amikor rájössz, nem egy másik ember áldozata vagy, hanem a saját magadé.


Kategória: Arany pöttyös




Sarah Maclean – Hozományvadászok kíméljenek
(A szerencsejáték szabályai 1)


Egy hozományvadász bármire hajlandó, ha el akar érni valamit…
Tíz éve már, hogy Bourne márki a rangján kívül mindenét elveszítette. A rideg és könyörtelen férfi időközben London legelőkelőbb szerencsejáték-barlangjának társtulajdonosa lett, és bármire hajlandó, hogy visszaszerezze örökségét – még arra is, hogy feleségül vegye a feddhetetlen és karót nyelt Lady Penelope Marburyt.
A lady azonban felbontott jegyessége és az alkalmatlan kérőkben bővelkedő, hosszú évek után nem elégszik meg egy unalmas, kényelmes házassággal. Még szerencse, hogy újdonsült férje, a londoni alvilág hercege dúskál a hölgy számára eddig ismeretlen élvezetekben.
Bourne márki azonban megfogadja, hogy távol tartja feleségét a szerencsejáték bűnös világától – ami nehéz feladatnak bizonyul, ugyanis a lady pontosan tisztában van a saját vágyaival, amelyekért bármit hajlandó feláldozni… akár a szívét is.
Történet a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához című regény világából.
Élvezd az új kalandokat!


Eredeti cím: A Rogue By Any Other Name
Kategória: Arany pöttyös




Mark Sullivan – A skarlát ég alatt


Egy elfeledett hős igaz története. Egy fiatalember elképesztő bátorságának diadalmas mementója a történelem egyik legsötétebb időszakából.
Pino Lellát nem érdekli a háború, sem a nácik. Ő csak egy átlagos olasz kamasz, aki főként a zenével, a jó ételekkel és a lányokkal törődik, de ártatlanságának napjai meg vannak számlálva. Amikor milánói otthonukat lerombolják a szövetségesek bombái, Pino csatlakozik egy földalatti mozgalomhoz, és zsidókat menekít át az Alpokon keresztül Svájcba. Közben beleszeret a nála hat évvel idősebb özvegybe, Annába, de a történelem viharai szerelmüket sem kerülik el.
Hogy megvédjék a fiukat, Pinót szülei arra kényszerítik, hogy beálljon a német katonák közé – abban a reményben, hogy így távol tarthatják a harcoktól. De Pino megsebesül, és mindössze tizennyolc évesen beosztják sofőrnek Adolf Hitler olaszországi jobbkeze, Hans Leyers tábornok mellé, akit a Harmadik Birodalom egyik legtitokzatosabb és leghatalmasabb parancsnokaként ismernek.
Pino a német hadvezetőségbe beépülve lehetőséget kap, hogy kémkedjen a szövetségeseknek. A fiú a háború és a náci megszállás szörnyűségei közepette titokban harcol a jó oldalán, miközben az Anna iránt érzett szerelme és a megálmodott közös jövő reménye tartja benne a lelket.


Eredeti cím: Beneath a Scarlet Sky
Kategória: Arany pöttyös



T. R. Ragan – Holtsúly
(Lizzy Gardner-könyvek 2)


Fel lehet épülni a traumából?
Huszonegy évvel ezelőtt egy kaliforniai országút mentén elhagyva találtak rá Carol Fullerton kocsijára. Azóta nem látták a tizenéves lányt, nem adott hírt magáról, az aktáját réges-rég lezárták.
Carol édesanyja a halálán van, de utolsó erejét megfeszítve, egyszer s mindenkorra ki akarja deríteni, mi történt a lányával…
Diane Kramer hat hónappal ezelőtt minden pénzét felvette a megtakarítási számlájáról, majd nyoma veszett. Nővére, Andrea, szerint egyetlen dolog vezethet a nyomára: Diane szinte megszállottan rajong egy karizmatikus fogyókúrás guru iránt, aki szokatlan módszereiről híresült el. Andrea attól tart, hogy Diane a vártnál nagyobb árat fog fizetni testsúlyproblémái miatt…
A sacramentói magándetektív, Lizzy Gardner, akit kamaszkorában elrabolt és rettegésben tartott egy sorozatgyilkos, mindenkinél jobban tudja: könnyebb az elengedésről beszélni, mint azt megtenni. A rendőrség nem használta ki a lehetőséget, hogy megmentse a két fiatal nőt. Most Lizzyn a sor!
Bátor, önfeláldozó fiatal nők története.
Ismerd meg sorsukat!


Eredeti cím: Dead Weight
Kategória: Kristály pöttyös




Carol Wyer – Az elveszett kislány
(Robyn Carter felügyelő 1)


Rettegve kapkodta a levegőt, de már túl késő volt. Megtörtént, amitől a legjobban rettegett. A hátsó ülés üres volt.
Viszlát, anyuci!
Amikor egy lelkes tanár gyanús körülmények között eltűnik, és egy helyi víztározónál meggyilkolnak egy színészt, a két eset között látszólag semmilyen összefüggés nincs. De ahogy Robyn Carter detektívfelügyelő egyre mélyebbre ássa magát, a nyomozás elvezeti Abigailhez, a tökéletes feleséghez, a gyönyörű Izzy édesanyjához. Mi köze Abigailnek az áldozatokhoz? És miért kap fenyegető üzeneteket egy rejtett telefonszámról?
Robyn ösztönei azt súgják, van kapcsolat a halálesetek között, méghozzá valamilyen személyes indíték, de amikor utoljára az ösztöneit követte, a vőlegényét megölték. Ha meg akarja oldani az ügyet, és vissza akarja szerezni a helyét a rendőrségnél, akkor meg kell tanulnia bízni önmagában – méghozzá minél előbb.
Ahogy egyre közelebb kerül az igazsághoz, Izzyt elrabolják. Ha nem találja meg időben a gyilkost, egy kislány meghal.
Izgalmas, tempós, feszültséggel teli történet – egy sorozatgyilkosos thriller, amitől kiráz a hideg. Tökéletes azoknak, akik imádják Angela Marsons, Rachel Abbott és Karin Slaughter történeteit.


Eredeti cím: Little Girl Lost
Kategória: Kristály pöttyös
Megrendelhető   




Anni Taylor – Végzetes játék


Meddig megy el az ember, ha rosszul szeret?
A kétéves Tommy Basko eltűnik egy közkedvelt belvárosi játszótérről. Hat hónappal később a szülei rejtélyes, versbe szedett üzeneteket kezdenek kapni Tommyról. A rendőrség szerint az üzeneteket nem az emberrabló küldi, de a kisfiú anyja, Phoebe biztos benne, hogy ezek egy játék részei, amit valaki vele akar játszani.
Phoebe nem hallgat a rendőrség tanácsára, úgy dönt, belemegy a játékba.
Kétségbeesetten próbál a rímfaragó nyomára bukkanni, még ha ennek az is az ára, hogy a házassága darabokra hullik.
Amikor az üzenet írójának sokkoló kilétére fény derül, Phoebe számára elkeseredett versenyfutás kezdődik az igazságért.
Ki vitte el Tommyt? És miért?
Kicsi Kék Fiúcska, hova lettél? Messzire el kivel mentél? Csak én tudom…


Eredeti cím: The Game You Played
Kategória: Kristály pöttyös






2019. szeptember 19., csütörtök

Elin Hilderbrand – A tökéletes pár


Minden párnak megvannak a maguk kis titkai…
„Hilderbrand elég csavart labdát dob, hogy végig bizonytalanságban tartsa az olvasóit, de közben rá jellemző módon, megőrzi a hangulat könnyedségét is, melytől oly népszerűek a regényei.” – Booklist
Az esküvő közeledtével egyre fokozódik a feszültség…
Amikor az előkelő nantucketi esküvő katasztrófába torkollik – mielőtt még elkezdődött volna –, minden szereplő gyanúsítottá válik, ugyanis a szertartás reggelén, az óceánparton holtan találják a menyasszony tanúját.
Mikor Ed Kapenash rendőrfőnök a nyomozás során vájkálni kezd a vőlegény tanújának és híres krimiíró anyjának életében, rájön, hogy ez az esküvő, még a tragédia nélkül is, egy valóságos aknamező – és hogy igaz az a közhely, hogy nincs tökéletes pár.



I.P.C. 2019
Eredeti cím: The Perfect Couple, 2018



A szerző hetedik magyar nyelven megjelent könyve, az előző hatot is olvastam, s mivel ilyen-olyan közösségi fórumokon azt legendázzák, hogy ez Hilderbrand legjobban sikerült története, kértség nem fért hozzá, hogy olvasni akarom. Amúgy kedvelem a szerző történeteit, annak ellenére, hogy lokálpatriotizmusból kifolyólag történetei cselekményét Nantuchetre helyezi. Hogy ennek a helyiek mennyire örülnek, meg nem tudnám mondani, de remek helyleírásai jó kis reklámot jelenthetnek a szigetnek, még akkor is ha nem minden éppen úgy van, ahogy ő a könyveiben leírja.
Azért is kedvelem az írásait, mert nem a most divatos romantikus-erotikus zsánert követi, és nem is az ifjúságnak ír, hanem célközönsége a felnőtt korosztály.
Miután több helyen is olvastam, hogy mostanáig ez a legjobb regénye, természetesen az elvárásaim is ennek megfelelőek voltak. Ez egy önálló történet, de előnyt élveznek azok, akik már olvasták a szerző korábban megjelent könyveit is, mert a szereplők közül néhányan már feltűntek itt-ott, legjobb példa erre maga a fülszövegben is említett Ed Kapenash rendőrfőnök.
Maga cselekmény olyan 24-36 órában bonyolódik, ennyi telik el attól a pillanattól, mikor a rendőrfőnököt vizihulla miatt riasztják, egészen addig, míg eljutnak az ügy megoldásáig. Ezt kéretik megjegyezni, mert később fontos lesz, és visszatérek rá, hogy miért. De miközben a rendőrség nyomoz és tanúkat hallgat ki, több évre visszamenő emlékek látnak napvilágot, tehát a történet minden résztvevőjének – és vannak elegen – életútját, gondolatait, titkait megismeri az olvasó. Talán túlságosan is jól. Néhol túlzásba menően, és előfordult, hogy elvesztem az olyan részletekben, amiknek semmilyen relevanciájuk nem volt a történet szempontjából.
A történet abban is szokatlan, hogy nincsenek főhősei. Mondhatnám azt, hogy nem egy-két személy áll a központban, hanem a főszereplő maga a helyzet: a helyi gazdag fiú és a jövevény szegény lány esküvőjének hajnalán a menyasszony excentrikus tanúja holtan lebeg az óceánban, a parthoz közel. Baleset volt, öngyilkosság vagy idegenkezűség? Bármelyik variánsra reális esély van.
A rendőrség természetesen nyomozni kezd, kihallgatja a menyasszont, a vőlegényt, a családjaikat, a közeli és távoli barátokat, a személyzetet, és mindenkit, aki kapcsolatba hozható az esküvővel és annak szereplőivel, és miközben lassan csordogálva mindenkinek a magánéletével és múltjával megismerkedhettem, kiderült, hogy mindenkinek van legalább egy titka és több embernek is érdekében állt a menyasszony tanúját kiiktatni a képből.
Azt el kell ismerni, hogy Hilderbrand nagyszerűen szőtte a szálakat, a legeslegutolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy mi történt, s akárcsak a rendőrség, én is csak feltételezésekbe bocsájtkozhattam. Viszont Hilderbrand sose írjon többet krimire hajazó könyvet. Én elhiszem, hogy Amerika a lehetőségek országa, azt is, hogy Nantuchet a legszuperebb hely a kerek világon, de egy gyanús halálesettel kapcsolatos nyomozást lefolytatni 24-36 óra alatt és levonni a következtetéseket, hogy mi is történt valójában? No, ez már nem fikció, hanem egyenesen fantasy!
S mi volt a nagy durranás? Az, hogy egyáltalán nem volt nagy durranás. A szövevényes és titkokkal teli történetnek egy nagyon váratlan és nagyon lapos befejezést választott a szerző, bár nem tudom, hová lehetett volna ezt tovább fokozni.
Ettől függetlenül olvasható, kedvelhető, bár azt nem mondanám, hogy a szerző legjobb könyve lenne. Tele van eredeti figurákkal, titkokkal, váratlan csavarokkal, s sajnos klisékkel is. Egyszerűen kitalálhatatlan a végkifejlet… és ízlések és pofonok.



A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:




2019. szeptember 13., péntek

Mike Menders – Macsóbőrben



Te mit tennél, ha más bőrében ébrednél?



Milyen érzés lehet más bőrében ébredni? Mit tennél, ha új külsővel kellene élned? Felrúgnál mindent, vagy beilleszkednél? Tudod, ki vagy te, és ki akarsz lenni?


Magánkiadás, 2019




Néhány nap múlva, pontosabban szeptember 17-én jelenik meg Mike Menders, alias Halasi Miklós erotikus kisregénye… nagyon erotikus kisregénye. Ez, ugyebár, teljesen új részéről, hiszen, akik olvassák írásait, azok a sukitore-hoz szoktak, a párban írt erotikus szösszenetekhez, a szexpercesekhez, vagy terjedelmesebb regényekhez. A Macsóbőrben rövid (de velős!), terjedelmét tekintve még egy Harlequin-füzetben megjelenő történetnél is rövidebb – bocsánat, már nem így hívják őket, hiszen azóta már kétszer is nevet változtattak. Szóval a Macsóbőrben nem egy terjengős valami, hanem egy óra alatt, egy este alatt el lehet olvasni, annak függvényében, hogy ki milyen gyorsan falja a betűket.
A szerző virtuális tér-beli ismerősöm, néha beszélgetünk, előfordult, hogy vitáztunk is, amikor a bennem levő hisztis díva összetalálkozott a benne levő hisztis íróval, de ettől függetlenül elvagyunk.
S akkor itt van ez az újabb erotikus írás, mely egy abszolút reális témát dolgoz fel, hiszen legalább egyszer mindenki fejében megfordult a gondolat, hogy mi lenne, ha csodaszép teste lenne, ha messzi sugározna belőle a szexualitás, ha döggazdag lenne, ha korlátlan hatalma lenne, s ezt a listát a végtelenig lehetne folytatni. Ez teljesen normális, mindenkinek vannak álmai, vágyai, bár ezt egyesek egészen a pszichózisig viszik.
Indulásból szeretném tisztázni, hogy amit itt elmondok/leírok, az a saját, egyszerű olvasói véleményem, senki ne magyarázzon bele többet, vagy mást.
A történet főhőse az átlag férfi, nem túl sikeres, nem is igazán mutatós, és akkor egy ivászattal töltött este után egy másik testben és egy másik életben ébred fel. A téma nem új, számtalan film játszadozott már el vele, könyvben is előfordult. Nos, ez az átlag ember – neve Péter, ahogy a történet végén kiderül – megéli legféltettebb fantáziáját, amikoris mindene megvan: pénz, hatalom, társadalmi pozíció, ellenálhattalan test, karizma és természetesen bombázó kinézetű készséges nők.
S ezzel elérkeztem az egyik olyan dologhoz, amit nem értek. A kortárs magyar írók nagy többsége többnyire angolszász hangzású név alatt publikál, mert így talán nem utasítják el indulásból írásaikat. Nincs mit szépíteni, az olvasók nagy része ellenérzéssel viseltetik a pályájuk elején levő magyar írókkal szemben – bizonyos esetekben jogosan –, tehát símán elfogadom, ha valaki jól csengő nevet választ magának. De akkor miért kell magyar helyszínt és magyar szereplőket (Péter, István, Ferenc, Ildikó és Veronika) használni a történetben? 
Ugyanilyen ellenérzésem van azzal kapcsolatban is, hogy a fejezeteknek címűk van és nem egyszerűen számozottak, azért, mert ez a megoldás forma a számba rágja, hogy mire számíthatok a következő néhány oldalban.
A történet E/1-ben íródott és maga a főhős Péter/Ferenc meséli el. S mivel ezt egy férfi írta, elképzelhető, hogy korrekt az, ahogyan egy átlagférfi álmait, vágyait ábrázolta, bár volt itt néhány olyan megoldás, amivel már itt-ott találkoztam, még a futurisztikus vendéglővel is, bár nem ennyire fantasy-világba illően. És igen, el tudom fogadni azt is, hogy az átlagos Péter így reagál akkor, amikor egy olyan világban ébred, ami csak az álmaiban létezik: kicsit sután, kicsit bizalmatlanul, óvatosan, de kihasználja az adott lehetőségeket. Én is ezt tenném.
Ezt a történetet annak kell elfogadni ami: egy humoros-erotikus fantázia… és ízlések meg pofonok.





Kapcsolódó bejegyzések:






2019. szeptember 7., szombat

Sierra Simone – A pap


Egy szerelem története


Számtalan törvény van, melyeket egy lelkész nem szeghet meg. 
Nem nősülhet meg. 
Nem hagyhatja magára a gyülekezetét. 
Nem fordíthat hátat Istennek. 
Mindig e törvények szerint éltem. 
Egészen addig, míg ő be nem lépett az életembe. 
Akkor új szabályokat tanultam.
Tyler Anselm Bellnek hívnak. 
Huszonkilenc éves vagyok. 
Hat hónappal ezelőtt megszegtem a cölibátusi fogadalmamat, a saját templomom oltárán, és Isten látja a lelkemet, újra megtenném.
A nevem Tyler Anselm Bell, lelkész vagyok, és íme, a gyónásom.


Művelt Nép, 2019
Eredeti cím: Priest, 2015



Komoly fenntartásaim vannak a kiadó és termékei iránt, de be kell vallanom, hogy olvastam tőlük származó jó történeteket is – igaz ez nem mostanság volt –, és ez az, ami motivál, hogy egy újabb Művelt Nép által gondozott könyvet a kezembe vegyek. Itt ismertem meg Rita Falk  rendőrparódiáját – azóta átvette egy másik kiadó, és elképzelhetően komolyabban veszik a megjelenésekre tett ígéreteiket –, itt találkoztam először Santa Montefiore nevével (a Deverill krónikákat azóta sem fejezték be), Marie Force Végzetes sorozatával, aminek egyetlen részét adták ki, és E. K. Blair Fekete Lótusz trilógiájával, mely harmadik részének megjelenésével még mindig hitegetik a jónépet. Körülbelül ennyi az, amit én a kiadótól kedvelek, és valamennyi sorozatot abbahagyták, ők tudják miért. Valószínűleg azért, mert a szex mindent elad, történet már nem is kell, jöjjön az ígénytelen pornográfia, mert ennek van piaca. Ezek után nem mondhatom azt, hogy nem tudtam milyen zsánerű könyvekkel kereskedik a kiadó és mit várhatok, de a remény hal meg utoljára…
Amikor Sierra Simone könyvének beharangozója először megjelent, rögtön társult hozzá a kiváncsiság, hogy tudott-e valami mást, jobbat írni, mint Tiffany Reisz, aki egy kísértetiesen hasonló témával tett szert világhírnévre. Bevallottan az Eredendő bűnösök sorozat rajongója vagyok, és határozottan kijelenthetem, hogy ezt a könyvet és a szerző nevét nem szabad egy mondatban említeni semmivel, ami Reisz nevéhez kapcsolódik. Sőt! Még ugyanazon a napon sem, mert az sértés lenne Reiszre nézve, mint ahogy az is az, hogy Simone meglehetősen sokat “kölcsönzött” a már említett Eredendő bűnösökből, kezdve a főhős személyével, akinek megjelenése (és nemcsak!) meglehetősen hasonlít egy Stearns nevű atyához.
Igen, atyához. Mert a katolikusoknál nincsenek lelkészek, hanem plébánosok, atyák, papok. S a katolikusok nem konfirmálnak, mint ahogy a sekrestyében őrzött megszentelt olajnál említődik, hanem első áldoznak és bérmálnak, de ezt ugye a fordító nem tudja, mert minek? S mindez benne marad a fordításban azután is, hogy egy közösségi oldalon többen is felhördültek, amikor a könyv borítóján A lelkész cím jelent meg egy nyilvánvalóan katolikus pap fotójához társitva. Tehát a fordítás most sem volt a topon, de ezen nem kell csodálkozni, mikor van a kiadó esetében?
Mi is ez a történet? A pornográfia találkozása a vallással, és nem mondanám, hogy ez a randi szerencsésen működött. Hogy tabu téma lenne? Nem hinném. Már nem abban a világban élünk, ahol tabuk vannak, ahol nem szabad beszélni bizonyos dolgokról. Csak az nem tud a katolikus egyházban eddig szőnyeg alá sepert problémákról, aki nem akar. Tehát az, hogy a szerző egy katolikus pap szerelmére és testi vágyakozásaira építette a történetet nem új és nem is igazán eredeti. Megtették előtte többen is, toronymagasan jobban.
A történet főhőse Tyler Anselm Bell, 29 éves katolikus pap, akinek papi elhivatottsága erősen kétségbe vonható. Rendben van, hogy a katolikus papok is férfiből vannak, de a magát nagyon is szabálytisztelőnek beállított Bell atya két dologra gondol: a szexre és a szex miatti esetleges bűntudatra. S mivel ez egy E/1-ben megírt történet, aminek nagy részét maga Bell atya meséli el, meglehetősen sok erotikus fantáziával ismerkedhettem meg. A gond az, hogy nem csak a fantáziával, hanem annak materializálódásával is, és nem kell különösebb erőfeszítés kitalálni, hogy hol történnek meg ezek a pornográfiába illő események. A szerző igazándiból a papi státusz mögött álló emberre fókuszál, meg arra, hogy mindezt ellensúlyozza azzal a spiritualitással, ami egy egyházi személytől elvárt. Ez meglehetősen erőltetettre sikeredett.
Természetesen partner is jár Bell atyához, más is, mint a keze, tehát a történetnek van egy női főszereplője is, akinek a szemszöge lényegesen kevesebb teret kap a történetben, és aki nekem antipatikus volt. Ó, te szegény gazdag lány, aki jó dolgodban már azt sem tudod mit csinálj, és az jelent neked kihívást és izgalmat, ha elcsábítasz egy katolikus papot, akit előzőleg megbotránkoztattál gyónásoddal! Te, aki azzal fejezed ki szüleid elleni kései lázadásod, hogy hátat fordítasz annak az értékrendszernek, amiben nevelkedtél, hogy szexklubban táncolj és vetkőzz.
A történetnek folytatása is van, melyről nem tudom, hogy kapcsolódik-e Bell atya szexuális tévelygéseihez, mert ez a sorozat és elképzelhetően a szerző is leíródott nálam. Mikor fog megjelenni nem tudom és nem is érdekel. Azt már mindenki tudja, hogy a kiadó megjelenési dátumaira nem szabad alapozni, ez a történet véletlenül korábban jelent meg, mint ahogy beharangozták, de mindig van egy kivétel a szabályt erősítendő.
Nekem nem jött be ez a spiritualitással kevert pornográfia. Szereplői kidolgozatlanok, a téma sem eredeti, de attól még lehetett volna egy elfogadható, mi több, érdekes történetet kerekíteni belőle, ha a szerző nem a szexre helyezi a hangsúlyt. Nem éreztem azt, hogy a főhősnek tényleg lelkiismereti problémái lettek volna azzal, hogy ő testi vágyat érez egy nő iránt és, Uram bocsá’!, megszegi cölibátusi fogadalmát. Ennek a férfinak az volt az első gondolata, hogyan dugja meg hamarabb a gyóntatószékben levő ismeretlent. Nem értettem miért választotta az egyházi pályát, azon túl, hogy egy adott pillanatban meghallotta a “hívást”, és miért ment el egészen a felszentelésig, mikor a gondolatai meglehetősen gyakran a szexualítás fele fordulnak.
Az is elcsépelt és már-már közhelyes, hogy Isten szolgájából előjön a domináns férfi, aki a másik megalázásában éli ki vágyait, s mit tesz a fikció ördöge? Poppynak pontosan erre van szüksége. Poppy mellesleg nimfomán.
A történet nyelvezete szókimondó és triviális, valamint az is nagyon érződik, hogy ezt egy nő írta, akit csak ennyire vitt a fantáziája. S ez nem igazán lelkesítő, lévén, hogy a történet nagy része a férfi főhős szemszögéből van megírva. Itt nem a szerelmen van a hangsúly, hanem csak és kizárólag a testi vágyon.
Ez a könyv az “először, utoljára és soha többé” kategóriába fut nálam, és erősen kétlem, hogy a szerző neve valaha még kísértésbe tudna hozni. A közeljövőben biztosan nem. De kinek a pap, kinek a paplan… az explicít erotika kedvelőinek elképzelhetően tetszeni fog.



2019. szeptember 3., kedd

Kirsten Lobe – Párizsi macskajaj



Sikeres New York-i divatguru, aki szívtipró pasijával egy háromszintes tetőtéri lakásban éli a felső tízezer pazar életét. A szíve mégis üres még ha a szekrény roskadozik is a Gucci táskák súlya alatt hiányzik a mindent elsöprő szerelem. Egy napon búcsút mond eddigi életének, hogy valóra váltsa gyermekkori vágyát, és Puccini nevű macskájával, no meg a piperekészletével elköltözik Párizsba. A fény városában keresi azt a sármos franciát, aki gyermekei leendő apja lehetne, de minduntalan zsákutcába fut: megismerkedik a lezseren szexis Alexandre-ral, egyszerre randizik három Jean nevű férfival, és találkozik egy nős arisztokratával, aki a kitartott nő szerepét szánja neki…



Uplius-ház, 2007
Eredeti cím: Paris Hangover, 2006



Egy ideje vajúdok azon, hogy megírjam ezt a bejegyzést vagy sem, mert… nos, ennek több oka is van.
Sok éve megjelent könyv – kiadója már el is tűnt a könyvpiacról ebben a formában –, valamiért eddig nem került a kezembe, most is csak kölcsön kaptam azzal, hogy pont erre lenne most szükségem, mert vicces, szórakoztat és feldob a komolyabb témájú könyvek után. Ám legyen, gondoltam, a fülszöveg olvasása után ígéretesnek tűnt, és főleg egy olyan olvasmánynak, amin nem kell majd sokat gondolkodni. Nem egy rövidke kis szösszenet, de nem a mennyiség a fontos és belefogtam, annak ellenére, hogy már a borítója taszított.
Akik már többször is olvasták a bejegyzéseim tudják, hogy nem szoktam egy könyv borítójával cikizni – kivéve, ha annyira ronda és primitív, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Hát ez bűnronda és a primitivitás iskolapéldája. Olyan mintha a tipikusan szőke amerikai plázamacának félresikerült volna a plasztikai műtéte. (Szegény nem tudja, ha a plasztikai sebész várójában Picasso festmények lógnak a falon, onnan fénysebességgel teperni kell.) De, ugye, nem a csomagolás számít, hanem a tartalom, a fülszöveg pedig egy könnyed, kalandos, romantikus történetet ígért. A Moly címkéje felnőtt tartalmat is, bár én ezt sehol nem találtam meg.
Sosem hallottam a szerző nevét, ezért úgy ötven oldalnyi olvasás után, meggugliztam kicsoda-micsoda Kirsten Lobe. Volt divattervező (hallott valaki róla?), aki feladta a hivatását, hogy világpolgár legyen. Körbeutazta a bolygót és egyedül neveli gyermekét. Meg írt összesen három könyvet, ez az egyetlen, ami magyar nyelven is napvilágot látott, s nagyon jól van ez így.
Ekkor már megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy vajon mennyi az, amit a saját maga által megélt kalandok közül a történetben felhasznált? Mert, ugye, a szerző és a hősnő személye kísértetiesen hasonlít. Kivéve talán azt, hogy a hősnő a kötelező bombázó szupernő, amit én a szerzőről nem mondanék el, de álmodni lehet, a történet fikció (gondolom többnyire) és a szépség relatív. A történetet is E/1-ben meséli el a hősnő, naplószerűen, összegzésként külön kiemelve egy-egy időszak csúcs- és mélypontjait
Térjünk rá akkor erre az újabb fikciós szupernőre.
Lauren Klein. Így hívják, de a szakmában a Klein név alatt fut, s a történet elején dobálózik is a nagy márkanevekkel, akikkel volt szerencséje együtt dolgozni. Mondhatni Klein az ő márkaneve.
Klein 34 éves, háromszintes lakása van New York szívében, döggazdag francia szeretője, egy Puccini nevű macskája és gardróbja dugig márkás cuccokkal – ezt többször is az olvasó tudomására hozza. Klein betegesen vonzódik mindenhez ami francia. Nagy álma, hogy egyszer majd Párizsban élhessen bohém festőként, lehetőleg egy döggazdag francia pasi oldalán, akivel majd együtt nevelgetik tökéletes francia-amerikai gyermekeiket. Nos, a döggazdag pasi adva van, ő maga a megtestesült tökély, illetve majdnem, mivel van egy aprócska hibája: nem akar gyerekeket. Kleinnek meg ketyeg a biológiai órája és a francia férfiak iránt érzett obszesszív ragaszkodásához még társul egy rögeszme: gyermeket akar.
Hogy miért gondolta, hogy mindez neki összejön ha átcuccol Párizsba, sosem értettem meg. Nincs azzal semmi gond, ha az ember lánya követi az álmait, de amit ez az elfuserált szőkeség művelt nem vicces volt, hanem szánalomra méltó. Azt ugyan el kell ismernem, hogy az elején volt néhány megmosolyogtató jelenet, de ezeken hamar túltette magát a szerző, és az egész történet átment a jősnő egyik ágyból a másikba való vándorlásába a tökéletes francia pasit keresendő.
A történet tele van következetlenségekkel. Hogy csak egyet említsek: Klein anyagi helyzete. Ha valaki magát sikeres divatgurunak állítja be, háromszintes lakásban él New York központjában és csak úgy, egy kósza gondolat hatására egy hét alatt átköltözik Párizsba,  akkor joggal feltételezhető, hogy némi pénz is van a bankszámláján. De Kleinnak nincs, csak hitelkártyái vannak, melyeket gyorsan le is nulláz. Állandóan a pénz, illetve annak hiánya miatt sír, viszont semmit nem tesz a jövedelemszerzés érdekében, hanem a saját művészetének szenteli idejét. Már amikor nem vásárolgat, partizik és sajnálja magát, hogy nincsenek barátai, és hogy a tökéletes pasik sem verik le egymást körülötte, bár eleinte minden potenciális jelölt maga volt álmai férfija.
Bevallom, hogy felén túl már csak lapozgattam, mert lényegében ugyanazok a dolgok ismétlődnek újra és újra, csak a soros ágyas személye más. 
Ez a legalja mindennek, amit az idén olvastam. Se stílusa, se nyelvezete, se humora. Az egyetlen említésre méltó dolog az a helyszínek leírása, Párizs hangulata, az olyan apróságok, amiket az ember nem igazán lát meg, ha turistaként elrángatják a város nevezetességei előtt.
Mazochistákon kívül senkinek nem ajánlom ezt a könyvet. Ha az én példányom lett volna, ki is teszem a kuka mellé, mert begyújtani még nem kell… de hát ízlések és pofonok…