Lisa Kleypas – A barna szemű lány

Travis testvérek 4

A ​rendezvényszervező Avery Crosslin lehet a houstoni társaság feltörekvő csillaga, de ő maga nem hisz a szerelemben… legalábbis abban nem, hogy számára is létezik. Amikor találkozik Joe Travisszel, a gazdag agglegénnyel, akit esküvői fotósnak vél, egyáltalán nem áll szándékában hagyni, hogy a férfi levegye a lábáról. Ám Joe olyan férfi, aki megszerzi, amit akar, és Avery nem tud ellenállni egy vonzó déli férfiú és egy forró nyári este kísértésének.

Az egyéjszakás kaland után azonban Avery szilárdan elhatározza, hogy a dolog nem történhet meg többször. A Joe-hoz hasonló férfiak csakis bajt okozhatnak a hozzá hasonló nőnek, és ő nem engedheti meg magának, hogy elvonják a figyelmét, mivel őt bízták meg az év esküvőjének megszervezésével, amelyen a karrierje áll vagy bukik.

De a bonyodalmak ijesztő gyorsasággal szaporodnak, veszélybe sodorva az esküvőt, különösen, miután a menyasszony megdöbbentő titkai napvilágra kerülnek. S mivel közben Joe világossá teszi, hogy nem fogja könnyen feladni, Avery kénytelen szembenézni félelmeivel, amelyek a múltjában gyökereznek, és amelyekről legszívesebben megfeledkezne.

Végül a pattanásig feszült helyzetben Avery élete legkeményebb döntésére kényszerül. Mindent – beleértve a karrierjét és jól őrzött szívét is – kockára kell tennie, hogy megtudja, mi az, ami igazán számít.

Gabo, 2019

Eredeti cím: Brown-Eyed Girl, 2015

A Gabo Kiadó egyedülálló tulajdonsága, hogy nem húzza-nyúzza egy-egy sorozat részeinek kiadását, hanem néhány hónap leforgása alatt valamennyi rész az olvasó kezébe kerül. Ezt a felbecsülhetetlen tulajdonságot ajánlanám más kiadók figyelmébe is. Nem valami lélekemelő, mikor az ember lánya tudatában van annak, hogy az épp aktuális kedvencének folytatására egy évet kell várni – jobb esetben.

A másik dolog, amit említeni szeretnék, az a borító. Akik rendszeresen olvassák a blogomat tudják, hogy nagyon ritka az, amikor én egy könyv borítójával cikizek, s mikor ez megtörténik, nem azért van, mert épp a filmes borítót szeretném, vagy az eredeti csomagolásért hisztériázom, hanem, mert kézzel fogható oka van. Szép, szép a borító, ott is van a barna szemű lány, csakhogy ez a barna szamű lány nem az a barna szemű lány, akiről a történet szól. Ez a lány a borítón inkább Lara Croft, és semmiképpen nem Avery Crosslin. De kicsire nem adunk, amúgy is a tartalom az érdekes nem a csomagolás, ugye?

A barna szemű lány Ms. Kleypas Travis testvérek sorozatának negyedik, egyben záró része is. Nincsenek kiegészítő novellák, nem került elő egyetlen csellengő, bal kézről született Travis-gyerek sem, hogy a folytatás lehetősége felmerülhessen. S ebben a történetben a család pátriárkája, Churchill Travis már halott, tehát még az ő újranősülése sem lehetne támája egy újabb kötetnek.

A szerzőtől a klasszikus romantikusokat szoktuk meg, ez a sorozat kortárs történeteket tartalmaz, és nem mondanám, hogy az újraolvasósok közé sorolnám, bár vannak részei, melyek jobban sikerültek. Ez a rész nem tartozik közzéjük.

A barna szemű lány a rendezvényszervezők elcsépelt világába viszi olvasóját, ugyanis Avery Crosslin egy ilyen céget működtet egyik féltestvérével, Sofiával. Nem fogom részletezni, hogy szegény Averynek milyen nyomorult gyermekkora volt, s hogy a pech-széria hosszan követte élete során. Aki elolvassa a könyvet, minden részletében ismerni fogja Avery múltját, jelenét, jövőjét.

Nos, egy puccos esküvőn, amit épp az ő cége szervez, Avery megismerkedik az utolsó nőtlen Travisszel, Joe-val. S hogy legyen valami érdekes is a történetben, eleinte ellenáll neki. S, hogy némi mesterséges konfliktus is legyen a történetben, Avery-t megsuhintja a siker szele, a naggyá, sőt sztárrá válás lehetősége, amiért fel kellene adnia friss kapcsolatát a fotóművész Joe Travisszel.

Ha őszinte akarok lenni, akkor a történet dögunalmas és több mint kiszámítható volt, felesleges, időhúzásra szánt epizódokkal a Travis família szereplésével, tömény rózsaszín köddel és habos-babos romantikával. Volt benne néhány viccesnek szánt jelenet, némi Travis-féle erőfitogtatás és természetesen erotika. S mivel mostanság minden könyvnek valamilyen formában hatnia kell olvasója szociális és/vagy morális érzékenységére, ez a történet a gazdátlan-menhelyeken levő állatok sorsára tesz finom kis utalásokat… okés, nem is olyan finomak azok az utalások.

Összességében nem mondanám, hogy vizesre sírom a párnám, amiért véget ért a sorozat, nekem még mindig Lisa Kleypas klasszikus romantikus történetei jönnek be jobban, de természetesen ízlések és pofonok.

A sorozat előző részei:

1.      A pártfogó

2.      A kék szemű ördög

3.      Szép szavű idegen

Jennifer Ashley – Gyilkosság a cselédfertályban

Mrs. Holloway nyomoz 1

Jennifer Ashley, új sorozatának nyitó kötete a viktóriánus Angliába röpíti az olvasókat, ahol egy nyomozás izgalmának átélése mellett még a korabeli konyhák világába is betekintést nyerhetnek.

   A történet 1881-ben, Londonban játszódik. A Mayfair negyed egyik úri házába, Lord és Lady Rankin háztartásába új szakácsnő érkezik Kat Holloway személyében. A fiatal alkalmazott korábbi életútja meglehetősen rögös: van egy tízéves, törvénytelen kislánya, akit nevelőszülőkhöz adott, és hetente kétszer látogatja. Ráadásul nőként nem könnyű a férfiak uralta világban megőriznie a tisztességét, s egy molesztálójával szembeszállva halásos balesetet is okozott. Ebből a helyzetből mentette ki egy felettébb jóképű, de meglehetősen kiismerhetetlen férfiú, Daniel McAdam.

Kat a munkába állása másnapján, a kamrában az ír származású, 17 éves konyhalány, Sinead holttestébe botlik. Kat azonnal értesíti Danielt, s ettől fogva kalandos és veszedelmes nyomozásba fognak.

A szereplők színes gárdáját erősíti Mr. Davis, a főkomornyik és Mrs. Bowen, a házvezetőnő, s a szerző remek miniportrékat rajzol a fel-felvillanó kisebb figurákról is.

A történetet számtalan konyhai jelenet és piaci bevásárlás fűszerezi, és bepillantást nyerünk a londoni elit és cselédvilág hétköznapjaiba is. A cselekmény színtere a Csengetett Mylord? miliőjét idézi, de a nyomozás Agatha Christie krimijeire emlékeztet.

Kossuth Kiadó, 2019

Eredeti cím: Death Below Stairs, 2018

Megrendelhető 

Az egyik szemem sír, a másik nevet. 

Sír azért, mert a kiadó, általam nem ismert okok miatt, egyelőre nem folytatja Jennifer Ashley Mackenzie sorozatát, s ez szívfájdalom, mert a szerző megalkotta a kedvenc hercegemet. Őt nem überelheti senki, sem valós, sem irodalmi alkotás hercege, tehát nem repesek az örömtől, hogy ezentúl még epizodikusan sem találkozhatok vele egy-egy újabb Mackenzie történetben. S nevet a másik szemem, mert egy újabb remek történetet olvashattam a szerzőtől. Remélhetőleg nem utoljára, mert a Gyilkosság a cselédfertályban a Mrs. Holloway nyomoz című sorozat első könyve. Hogy a derék Mrs. Holloway milyen hosszan fog nyomozni, arról fogalmam sincs, angol nyelven az idénre tervezett a harmadik rész megjelenése.

A történet hősnője természetesen Mrs. Holloway, aki fiatal kora ellenére – még harminc sincs – meglehetősen jó szakácsnő hírében áll és akiért két kézzel kapnak az előkelő háztartások a 19. század végi Londonban, és akinek története nem ezzel a résszel kezdődik, ugyanis létezik az a bizonyos 0.5 számú kiegészítő novella is, melynek hiánya bizony érezhető volt.

Természetesen a novella hiányában is olvasható és élvezhető a történet, mert történik elég utalás arra, hogy körülbelül mi történhetett akkor, amikor Mrs. Holloway és a fess Daniel McAdam megismerkedett, de nem elég. Kedves dolog lett volna a kötetet ezzel a kiegészítő novelával kezdeni.

A fülszöveg már említi az angol Csengetett Mylord? televíziós szatírát, s nem véletlenül. Azt hiszem a szerző nagy rajongója lehet a sorozatnak, mert a könyvében nagyon sok elemet “kölcsönzött” a Magyarországon is már többször játszott folytatásos paródiából, bár könyve cselekménye időben olyan fél évszázaddal megelőzi a sorozatét.

A szerző a cselekményt Viktória királynő uralkodásának első éveire helyezi, ekkor alkalmazza Lord és Lady Rankin Kat Hollowayt szakácsnőnek, s a fiatal nő egy fura, excentrikus háztartásba csöppen bele. A lady csak akkor hagyja el lakosztályát, ha szórakozni megy, a Lord üzletember volt mielőtt váratlanul magáénak mondhatta a nemesi címet, s ezt a tevékenységét a cím elérésével sem mellőzi. S a házban él a lady nővére is, Lady Cynthia, aki előszeretettel botránkoztatja meg a világot azzal, hogy férfiruhákat ölt, szivarozik és mindent elművel, amit a kor férfiai szoktak. És akkor még ott van a népes cselédség, ahol mindenkinek megvan a maga helye a házi hierarchiában.

Mrs. Holloway nem sokkal beköltözése után az egyik cselédlány holttestére bukkan az kamrában és természetesen nem tud ellenállni a kiváncsiságnak, hogy mi is történhetett a fiatal lánnyal. Az ügy felderítésében segítségére van Daniel McAdam, egy régi ismerős, egy meglehetősen titokzatos figura is. Az egyszerű cselédlány halálát övező misztérium és zűrzavar egyre csak dagad, míg lassan belekeverednek a feniánusok is, s lassan nemzetbiztonsági ügy válik belőle. Aki nem ismerné még a feniánusok kifejezést, ők az Írország függetlenségét szorgalmazók, akik nem rettennek vissza az erőszaktól sem. Úgy is nevezhetnénk őket, mint a mai IRA elődei.

Bár Kat Holloway és Daniel McAdam a főhőse, ez egy sokszereplős történet, melyben mindenkinek van legalább egy titka – Daniel McAdamnak több is, és nem fogjuk megtudni őket –, mindenki különc a maga módján.

Nem ez az első klasszikus romantikus regény, amit olvasok, minden bizonnyal másnak sem, de eddig mindig az arisztokrácia viselt dolgairól volt szó, az ő szempontjukból ismertük meg a történeteket. Most viszont a másik oldal van soron, mert cselédség körül forog minden, s ezzel az olvasó betekintést kap a háztartások működésébe.

Izgalmas, szövevényes történet volt, s bár a két főhős nyilvánvalóan vonzódik egymáshoz, itt nem lesz lepedőszaggatás, és teljesen hiányzik a Mackenzie sorozatból már megszokott erotika. S még abban is különbözik a már említett sorozattól, hogy a szerző ezt E/1-ben írta,  és a mesélő Kat Holloway, a történet hősnője, aki kicsit tényleg olyan mint Miss Marple, csak jóval fiatalabb. Ez a történet nem csak szórakoztató és olvasmányos, hanem betekintést nyújt a viktoriánus kor életvitelébe, s nem utolsó sorban kész gasztronómiai élmény is.

Summa summarum, akarom a történet folytatását, amikoris Mrs Holloway és fess lovagja majd egy újabb ügyben fog nyomozni!

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A tökéletes nevelőnő (Mackenzie fívérek 7)

Az elrabolt menyasszony (Mackenzie fívérek 8)

Mostani mini blogturnénk mindhárom állomásán egy-egy jellegzetes angol étel neveinek összekevert betűt találjátok. Ha sikerül helyes sorrendbe rendezni őket már csak a rafflecopter megfelelő sorába kell beírni a megfejtést ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni Jennifer Ashley: Gyilkosság a cselédfertályban című regényét.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

EHIKORRSY DDGINPU 

a Rafflecopter giveaway

04.15. - Angelika blogja

04.17. - Olvasónapló

04.19. - Betonka szerint a világ...

M. Robinson – El Diablo

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozatában M. Robinson sötét hangulatú romantikus regénye, az El Diablo. A Blogturné Klub tagjai öt állomáson át kísérik el Alejandro Martinez útját a pokolba, avagy a mennyországba, a történet végén kiderül! Tarts velünk és a játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

Könyörtelen voltam.

Féltek tőlem.

Feláldoztam magamat. Őt. Mindent…

Én magam döntöttem úgy, hogy olyan világban akarok élni, ahol többet érek holtan, mint élve. Rossz ember voltam – sosem állítottam mást magamról. Rengeteg dolgot tettem, amire nem vagyok büszke. Láttam sok mindent, ami belém égett. Fájdalmat okoztam sok embernek, s ezt nem lehet visszacsinálni.

Minden rajtam állt.

Minden döntés.

Minden parancs.

Sosem számított, hogy mi helyes, és mi becstelen.

Amíg nem találkoztam Vele.

Addig védelmeztem, amíg a megszállottja lettem.

De ki fogja őt megmenteni tőlem?

Magától az ördögtől.

A sors hozott össze bennünket. A végzetünk közénk állt.

Sötét és kegyetlen, domináns maffiózó érzékeny szerelme egy balerina iránt.

Könyvmolyképző, 2019

Eredeti cím: El Diablo, 2016

Megrendelhető                  Beleolvasó  

Amikor legelőször megláttam ennek a könyvnek a borítóját – értem ez alatt az angol kiadást, s mellesleg örülök, hogy a kiadó az eredeti borító mellett döntött, hadd legeltessük a szemünket valami mutatóson –, azt mondtam, ezt a fickót azonnal hazahoznám személyes használatra. Aztán elolvastam a könyvet és határozottan állítom, hogy ő lenne a legutolső fazon, akit a közelemben szeretnék tudni.

Nehéz erről a könyvről úgy beszélni, írni, hogy az embert lánya ne spoilerezzen össze-vissza és főleg többet a kelleténél, mert az ilyesmire általában fintorgás a reakció. Zárójelént megjegyzem, hogy aki nem szereti a spoilereket, az minek olvas könyves blogot?

Indulásból pontosítanám, hogy ez nem finomlelkű hölgyeknek ajánlott olvasmány, mert amennyi vér itt folyik, meg lehetne vele oldani egy milliós lakosú város transzfúziós szükségleteit. Azért sem ajánlott érzékenyebb olvasóknak, mert a nyelvezete meglehetősen trágár. Ez egy olyan dolog, amit soha nem értettem meg: ha valaki a szervezett bűnözésben jeleskedik, annak miért kell ennyire trágárul beszélnie? Ez benne van a munkaköri leírásában? S mivel ez egy E/1-ben írt történet, melynek nagy részét maga a főhős meséli el, hát kijutott a trivialitásból rendesen.

Azt hiszem  nyilvánvaló, hogy itt a szervezett bűnözésről lesz szó: drogokról, fegyverkereskedelemről, szerencsejátékokról és könnyűvérű nőkről. Az igaz, hogy a főhős Alejandro Martinez családja minden másban utazik, csak lánykereskedelemben nem, de ez nem zárja ki azt, hogy készséges hölgyemények zsongják körül, hogy kegyeibe férkőzzenek, és azt sem, hogy ő ezeket a felajánlkozó nőket saját kénye-kedve szerint használja.

A főhős neve latinos csengésű, s nem véletlen ez, hiszen családja dél-amerikai származású, apja volt az, aki a családból elsőként az Egyesült Államokba költözött, s vitte magával a családi bizniszt is. A könyv első része nagyrészt erről szól. Az olvasó megismeri a Martinez családot és viselt dolgaikat, valamint nyomon követheti a főhőst 15 éves kamasz korától egészen addig, míg ő veszi át apja helyét a bűnszervezet élén és az lesz, amit a cím sugall: maga az ördög.

A történet második része szintén E/1-be folytatódik, viszont itt belép a váltott szemszög is, mert megjelenik a színen Lexi, akinek életútját szintén minden részleteiben megismerheti az olvasó, kezdve zsenge gyermekkorával, agorafóbiás anyjával és molesztáló nevelőapjával együtt. Lexinek mindene a tánc, s bár nem könnyű az élete, mindent ennek rendel alá, néhány kitérő kivételével. Sajnos Lexi összetalálkozik Alejandro Martinezzel, s ellenállhatatlan vágyat érez, hogy beálljon az őt imádó nők sorába, bár Alejandro Martinez mindent megtesz, hogy ettől elrettentse. Soha nem értettem miért jó az egy nőnek (vagy akár egy férfinek), ha megalázzák, mosogatórongyként kezelik és szexuális tárgy szintjére alacsonyítják le.

Ugye, fentebb már jeleztem, hogy a hősnőnek mindene a tánc, pontosabban a klasszikus balett. A szerző sajnálatos módon olyan részletekbe ment bele, melyből nyilvánvalóvá vált, hogy fogalma sincs a táncművészetről, és oda sem tud szagolni ahhoz a meglehetősen zárt világhoz, ami a magas szintű balettnek sajátja.

Hogy mi lesz a két főhős sorsa, nem nehéz kitalálni, hiszen akkora az olvasói ígény a boldog befejezésre, hogy egy történet nem is végzőthet másként, mint jól. Annak ellenére, hogy meglehetősen kiszámítható volt a végkifejlet, el kell mondanom azt is, hogy volt benne néhány érdekes csavar és meglepő megoldás, ami feldobta a történetet. S azért erotikában sem volt hiány.

Nem tudom ki hogy van vele, én hajlamos vagyok a negatív hősöket kedvelni. Ez most nem jött be, Alejandro Martinez nem lett kedvenc, egyetlen pozitív tulajdonsága sincs. A történet elején egészen jól indult, a végére egy öntelt, arrogáns, hatalomőrült és agresszív szemétláda lett, és ezen nem sokat javít maga a végkifejlet sem. Az, hogy mindenkit elvesztett, akit valaha is szeretett nem mentség a viselkedésére. Lexi pedig az ostoba nő prototípusa, tehát elmondhatom, hogy a főhősök nem arattak osztatlan sikert nálam, de ez nem is mérvadó.

Ez egy nagyon kemény és kegyetlen utazás volt a szervezett bűnözés világába, ahol minden tévedésért, félrelépésért meg kell fizetni, akkor is ha családtag valaki, ahol durva szabályok uralkodnak, a nők többnyire használati cikkek vagy csereeszközök, és ahol az emberi élet nem sokat ér.

Fura vagy sem, ez egy egészen jó történet volt, olyan szereplőkkel, akik iránt egy szikra szimpátiát sem tudtam érezni. Kizárólag erős idegzetű felnőtteknek ajánlom!

"Vége.

Legalábbis Martinez és Lexi történetének.

De vajon ez a kezdet vagy a vég…

Creed és Mia számára?" 

- Így végződik a könyv, Creed és Mia története azóta is várat magára

Játékunk a mozis ördögökhöz kapcsolódik, egy-egy jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmek vagy sorozat címeit, melyekben maga az ördög jelenik meg. Kérjük, írjátok be a megfejtéseiteket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

04.13 Kelly és Lupi olvas

04.15 Sorok között

04.17 Betonka szerint a világ…

04.19 CBooks

04.21 Dreamworld extra

Lisa Kleypas – Szép szavú idegen

Travis testvérek 3

Nem ​tartozik felelősséggel senkinek… 

Soha senki sem érintette még meg Jack Travis szívét vagy lelkét… amíg Ella Varner az útjába nem kerül. Ella egy nap megjelenik a küszöbén, a tekintete haragos, a karjában egy csecsemőt tart. Zaklatott húga az anya, és Ella szerint Jack Travis az apa. De amikor a lány azt követeli, hogy Jack életében először vállalja a felelősséget, a férfi végül sokkal többet tesz puszta felelősségvállalásnál…

Senkiben sem bízik… 

Ella Varner megbízható és fegyelmezett nő. Még gyerekkorában megtanulta, hogy a szerelem olyan érzés, amelyet jobb elkerülni. Így van ez egészen addig, amíg Luke fel nem bukkan az életében, miután Tara, Ella nemtörődöm húga elhagyja a kisfiút. Luke-nak biztonságra van szüksége, és Ella, aki egyre jobban kötődik a gyámoltalan csecsemőhöz, elszántan igyekszik mindent megtenni a cél érdekében. Houstonba utazik, hogy megkeresse Luke apját, de amit ott talál, örökre megváltoztatja az életét…

És amikor kettejük közt fellángolnak az érzelmek, a beszéd ideje rég lejárt…
A Travis család legújabb kötetében Lisa ismét szikrázó hangulatot teremt. A perzselő érzékiséggel és szenvedélyes érzelmekkel teli történet az első pillanattól fogva lebilincseli az olvasót.

Gabo, 2019

Eredeti cím: Smooth-talking Stranger, 2009

“Az, hogy egy nőnek gyereke születhet, még nem teszi anyává.”

A fenti idézet lehetne tulajdonképpen ennek a történetnek a mottója. Egyrészt mert a könyv cselekménye az anyaság témáját járja körül, a negatív példákat helyezve előtérbe megspékelve némi pozitívummal is. Másrészt meg azért, mert – tetszik, vagy sem – ez az élet nagy igazsága, csak annyira elmélyültünk a bennünket körülvevő szociális megfelelési kényszerbe és a sztereotípiákba, hogy hajlamosak vagyunk tartani a nyájjal.

A történet hősnője, Ella Varner, komoly, független nő, bár évek óta kapcsolatban él Dane-nel, az egész viszonyuk nagyon felszínes. Ők ugyan nyitott kapcsolatnak nevezik, mely semmiképpen nem végződhet egymás iránti elköteleződésben, de nevezzük nevén a gyereket: dugópajtások és ebben a kapcsolatban Ella az, aki a rövidebbet húzza, hiszen ő az, aki a férfihez idomul és átveszi annak értékrendszerét, viselkedési szabályait és még étkezési stílusát is. Ez rögtön meg is látszik, mert amint kikerül a férfi befolyása alól, Ella egészen közönslges halandó lesz, magasztos elvek nélkül.

Ella “Független nő” név alatt párkapcsolati tanácsokat osztogat egy lapban – bár csupán újságíró és nem szakember, de sikeres és népszerű a rovata.

Nyugodt élete (nevezhetnénk unalmasnak is) akkor fordul fel fenekestől, mikor húga házasságon kívül életet ad egy kisfiúnak, titkolja az apa kilétét és gyorsan be is vonul egy egészségközpontba depresszióját kezelni. Ella Houstonba utazik, hogy gondját viselje újszülött unokaöccsének, annak ellenére, hogy mindenki – az élettársa is – azt mondja, hogy ne tegye, hanem bízza a rendszerre a probléma megoldását. S pont élettársa az, aki elsőként hátat fordít neki azzal, hogy nem hajlandó segíteni a kisfiú gondozásában, míg annak anyja kezelteti magát. Munkáját bárhonnan és bármikor el tudja végezni, szóval ez nem akadályozza meg a hősnőt abban, hogy felelősséget vállaljon az újszülöttért.

Az, hogy Ella és Tara lelkileg milyen nagy mértékben sérült, hányatott gyermekkoruknak tudható be. Különösen anyjuk hatása érezhető, aki nálam rendesen ki is verte a biztosítékot, hiszen egy a saját lányaira is féltékeny, tupírfejű ostoba liba, aki nem tudja elfogadni, hogy felette is eljárt az idő, és akinek egyetlen gondja az, hogy ki legyen a következő fazon akivel eltartatja magát. S természetesen az unokája sem érdekli, mert ő nem lehet nagymama, az rontaná az esélyeit az épp aktuális pénzeszsáknál.

Ella és Jack Travis találkozása csak egy abból a sokból, amit a lány tervez, hiszen sorra meg akarja keresni a potenciális apajelölteket. Hogy ebből a találkozásból mi lesz, könnyen kitalálható. Kicsit erőltetett volt az, hogy egy ilyen dúsgazdag és befolyásos férfi csak úgy első szóra segíteni kezd egy idegen nőnek, noha tudja, hogy semmiképpen nem lehet a gyermek apja. 

De Jack Travis nem vágja ki Ellát az irodájából, hanem a sármos nőfaló példamutatóan segít. S róla még azt is tudni kell, hogy önerőből lett az aki, nem a családi vállalkozásban tevékenykedik, hanem saját bizniszt épített ki - ezt már az előző részből is tudni lehet –, bár az sem ártott, hogy Travisnek hívták. S annyira tökéletes, amilyen csak egy regényhős lehet, néha már émelyítően az.

Innen már nem nehéz kitalálni, hogy mi történik, a többi csak sok-sok erotika és klisé.

Persze megható egy apró ember fejlődését figyelni, azt is, ahogy Ella szabályosan beleszeret a kis Luke-ba, és van néhány elgondolkoztató dolog az anyaságról is, de ez a történet akkor sem volt nagy szám. Jobb volt, mint a sorozat első része – azt nem is nehéz überelni –, de még mindig jobban kedvelem Ms. Kleypas klasszikus romantikus történeteit, mint a Travis testvérek sorozatát.

S ha már a sorozatról esett szó, ez a harmadik rész, egy még hátra van, de valamennyi rész önállóan is olvasható.

Olyan “egynek elment” típusú történet volt, sok rózsaszín köddel, a Travis család tagjainak ismételt felvonultatásával és némi nagyon kierőszakolt izgalommal. De – ahogy mondani szoktam –, ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

A pártfogó

A kék szemű ördög

Bella Andre – Csak rád gondolok

A Sullivan család 8

Grayson Tylert három évvel ezelőtt egy személyes tragédia arra sarkallta, hogy maga mögött hagyja New Yorkot, és a kaliforniai partvidék vadregényes hegyei közt kezdjen új életet. Már majdnem sikerül elhitetnie magával, hogy többé semmi másra nem lesz szüksége az életben, csak a kék égre, a végtelen legelőkre és az óceán tajtékzó hullámaira, amikor egy szép napon betoppan az életébe Lori Sullivan. A családja körében csak Huncutként emlegetett lány szélviharként forgatja fel Grayson érzelemmentes, magányos világát, és a férfi menthetetlenül beleszeret. De Lorinak vajon sikerül-e meggyőznie a bizalmatlan Graysont, hogy neki adja a szívét, és elhiggye, az örökké tartó boldogság nem pusztán hiú ábránd?

Kossuth, 2019

Eredeti cím: Always On My Mind, 2013

Véget ért a San Franciscó-i Sullivanek története. Tulajdonképpen nem is ezzel a nyolcadik résszel, hanem a tavaly már magyar nyelven is megjelent kilencedikkel (Csók a fagyöngy alatt). Fura, hogy hamarabb egy későbbi kötetet jelentetett meg a kiadó, de fogjuk a karácsonyi történetre, s arra, hogy mennyire menő lett az év második felében az ünnephez kapcsolódó történetekkel bombázni a nagyérdeműt.

Bevallom, nem olvastam el a kilences számú Sullivan történetet, mely visszatérés az időben és Mary-ről, a nyolc Sullivan-gyerek anyjáról szól, nem is áll szándékomban. Azt hiszem egy korábbi résznél már írtam, hogy a sorozat felépítése engem kísértetiesen emlékeztet Julia Quinn Bridgerton sorozatára, azzal a különbséggel, hogy az egy klasszikus romantikus, ez pedig napjainkba játszódó, modern történet. Nem elhanyagolandó az sem, hogy ez lényegesen több részből áll, hiszen nem gond ha kiveséztük a San Franciscó-i Sullivaneket, van belőlük Seattle-ben is éppen elég. A sorozat éppen a tizenkilencedik résznél tart, s akkor még nem említettem a kiegészítő novellákat. Hogy meg fogunk-e ismerkedni a család másik ágával is? Fogalmam sincs, nem ismerem a kiadó további terveit, de néhány seattle-i Sullivan már feltűnedezett ilyen-olyan nagy, össznépi rendezvényen, és ennek a történetnek a végén is finoman a szánkba rágódik, hogy kiről lesz szó a következőben.

Azt is el kell mondanom, hogy az első két-három résznél még kedveltem a sorozatot, aztán ahogy haladtunk előre, egyre kevésbé rajongtam érte. Egyre több volt a klisé, egyre kiszámíthatóbbá vált és lassan olyan lett, mint egy erotikával jól felturbózott regény, melyből egy másik kiadó havi rendszerességgel többet is megjelentet. S igazándiból mindazt ami ebben a könyvben történik egy füzetes regény terjedelmében is el lehetett volna mesélni, kevesebb klisével, visszaemlékezéssel és fölösleges lelkizéssel, nem kellett volna hozzá 376 oldal.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy miért olvastam el mégis? Mert kiváncsi voltam az utolsó Sullivan-gyerek történetére, és mert a hősnő az egyik legellentmondásosabb, legérdekesebb karakter a testvérek között. Igazándiból vártam a nagy durranásra, ami sajnálatos módon nem jött.

Akik képben vannak a sorozattal és szereplőivel, azoknak nem ismeretlen Lori Sullivan. Időnként fel-feltűnt az előző részekben is, akárcsak testvérei, attól függetlenül, hogy épp kinek a története volt soron. Sullivanéknál amúgy is kőbe vésett szabály a havonként egyszeri családi ebéd és ezen könyvenként legalább egyszer végig kell menni.

Loriról azt kell tudni, hogy élete és hivatása a tánc, s ikertestvérével, Sophie-val, ők a Sullivan-klán lányai, ami nem könnyíti meg az udvarlóik dolgát, hiszen a hat idősebb testvér sportot űz abból, hogy húgaik potenciális udvarlóit megfutamítsák. S az ikerpárnak beceneve is van: Lori a Pajkos, Sophie pedig a Barátságos. Bármennyire idegesített a becenevek használata – lényegében felnőtt nőkről beszélünk a történet idején –, a szerző kitartott mellette hét könyvön keresztül, aztán a nyolcadikban a fordító gondolt egyet és a Pajkosból és Barátságosból Huncut és Cuki lett. (Van valakinél kölcsönben egy repülős zacskó?)

Nos, Lori sokadszorra is szakít táncos barátjával, aki többszörösen átverte, megcsalta, megfúrta és meg sem áll Grayson Tyler farmjáig, ahol mindenesnek áll be. Eddig semmi gond nem volt a történettel, a nyáltenger és a giccs ezután jött, kezdve a klisével, hogy Grayson az üzleti életet és a sok pénzt hagyta ott három évvel korábban, hogy friss özvegyként a biogazdálkodásnak szentelhesse magát és nyalogassa lelki sebeit.

Kettes számú klisé: a két főhős azonnal őrült és ellenállatatlan vágyat érez egymás iránt, aminek egy ideig ellenáll, aztán jöhet a lepedőszaggatás, majd Lorinak sikerül a visszavonultan élő farmer kirángatni önként vállalt magányából és hatással lesz szocializációs képességeire is. S persze ott a mély dilemma: tánc vagy szerelem? Térjen vissza a színpadra, vagy maradjon a farmon, merüljön el az önsajnálatban és a lepedőszaggatásban? Mert lepedőszaggatás van benne bőven, még több is mint kellene.

Persze vicces volt olvasni Lori farmerlány kalandjait, mi több, az öreg macskusz halálán még szipogtam is egy keveset, de hát azt is el kellett baltázni a későbbiekben egy közhelyes megoldással. De ez a történet akkor sem volt nyerő.

Bár egy sorozat nyolcadik része, önálló kötetként is olvasható, s amennyi visszaemlékezés, utalás van az előző részekre (hadd teljen a papír!) elég ezt az  egyet elolvasni és mindenki képben lehet mindazzal, ami az előző hét részből említésre méltó a Sullivanok életéből.

Nekem ez egyszerolvasós, közhelyes, kiszámítható és unalmas volt, de természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Örökké a tiéd (A Sullivan család 4)

Csak téged látlak (A Sullivan család 5)

Hadd legyek az Igazi (A Sullivan család 6)

Te vagy az egyetlen (A Sullivan család 7)