Amanda Quick - Hazugságok kertje

A ​​Kern Titkárközvetítő cég profi szakembereket kínál gazdag ügyfeleinek. Ursula Kern alkalmazottai között az életvidám, modern gondolkodású, vállalkozószellemű Anne Clifton a legjobb munkaerő, akit főnökasszonya is csodál és barátnőjévé fogad. Ám Miss Clifton váratlanul elhalálozik, és Ursula meg van győződve róla, hogy munkatársának élete nem természetes halállal ért véget. 

Hogy kiderítse az igazságot, beáll Anne helyére a lány utolsó munkaadójához, és hamarosan feltárulnak előtte a komor kastély vészterhes titkai. Nyugtalanító felfedezéseit Ursula megosztja egy kalandos életű, vonzó férfival, Slater Roxtonnal, akinek volt már része halálos veszedelemben. 

Slater szerint Mrs. Kernnek elment az esze, amiért egy ilyen sötét ügybe ártja magát. Ám ha a titokzatos, szép özvegy ragaszkodik hozzá, hogy feldúlja a darázsfészket, Slater meg ahhoz ragaszkodik, hogy vele tartson veszélyes kalandjában. 

Így hát együtt kell kinyomozniuk a gyilkost, és hogy céljukat elérjék, saját legféltettebb titkaikat is fel kell tárniuk egymás előtt…

Maecenas, 2016

Eredeti mű: Amanda Quick – Garden of Lies, 2015

Nem is tudom mit mondjak… olyan vegyesek az érzéseim és a gondolataim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon szórakoztató volt a maga módján, másrészt túl sok volt. És ezen a túl sokan értem, hogy voltak olyan elemek, részletek a történetben, amik a kornak megfeleltek, igenis jelentősek voltak mint találmány vagy felfedezés, csak semmilyen jelentőségük nem volt a történet szempontjából, tehát akár meg sem kellett volna írni.

A 19. század végi Londonban járunk, már megjelent a “modern nő”  fogalma és lassan, de változik a világ, tehát a munkára kényszerülő úrinők mások is lehetnek, mint nevelő- vagy társalkodónők. Az özvegy Ursula Kern például egy titkárnőközvetítő válalkozást vezet, méghozzá nagyonis sikeresen. Abban a korban megbecsült foglakozásnak számított titkárnőnek lenni, míg a világ és sztereotípia rá nem akasztotta “a főnök macája” címkét.

A cselekmény egyszerű, a mellékszálak és felesleges infók teszik bonyolulttá: Mrs. Kern egyik fiatal titkárnőjét holtan találják, a nő erőszakos halálra gyanakszik és nyomozásba kezd. Ebben segítségére lesz Slater Roxton, jelenlegi munkáltatója, aki maga is kalandos életű, kezdve botrányos származásával, ugyanis egy főrend és egy színésznő házasságon kívül született gyermeke.

Nos, lesz ebből egy egészen bonyolul és szövevényes történet, ami igazándiból teljesen átlátható, ha egy kicsit is odafigyelsz. A szálak egy magánklubhoz vezetnek, ahol fontos, és főleg tehetős emberek exkluzív szexuális szolgáltatásokba részesülnek és a rózsaszín felhők felé szállhatnak az ambróziának nevezett szer segítségével.

Nos ez az ambrózia az, ami engem egy kicsit megkavart. Ugye azt nagyjából mindenki tudja, hogy a mitológiában az istenek eledelének számított. Amit a könyvben a szerző leír, mint növény, feldolgozás és hatások nekem egyből az indiai vadkender jutott eszembe s már láttam is magam előtt London dugott zugaiban vagy éppenséggel puccos télikertjei szemektől elzárt sarkaiban egy-egy vagyonokat érő cannabis-ültetvényt. Hát fenéket! Utánanéztem, begugliztam, az ambrózia az a közönséges parlagfű, aminek semmilyen bódító hatása nincs, elszállni ugyan el lehet tőle, de egyenest az allergológushoz. Lehet mások tudták, nekem fogalmam nem volt, hogy a híres ambrózia azonos az útszéli parlagfűvel. No, de lényegtelen, a történet úgyis fikció.

Természetesen a fura páros felderíti a bűnügyet, meg az egész bűnszervezetet és magától értetődő módon egymásba szeretnek. Tehát van romantikus szála is a történetnek és biztosított minden szempontból a boldog végkifejlet. Sőt, még némi diszkrét erotika is fellelhető itt-ott.

Amit én nagyon fölöslegesnek éreztem, az az újságíró és a bulvár ilyen mértékű belekavarása a történetbe. Értem én, hogy akkor is voltak zugfirkászok akik életetket tettek tönkre cikkeikkel, de bulvárnak azért nem volt még akkora hatalma mint manapság. Bár mostanában az emberek tesznek a bulvárra, magasról.

A másik dolog aminek semmiképpen nem értettem a helyét a történetben, az a többszöri elismétlése a ténynek, hogy a kor modern hölgyei intim masszázsra járnak a hisztéria és ideggyengeségük kezelésére. Igen, Granville a 19. század vége fele találta fel a vibrátort és  a hisztéria kezelésére használták, mert a pszichoanalitikusok a hisztériát a nők szexuális kielégítetlenségéhez kapcsolták. Aztán később mikor a tudomány bebizonyította, hogy az a viselkedés, amit női hisztériának neveznek, éppen annyira érvényes a férfiakra is, sőt!, hát még a nevét is megváltoztatták konverziós zavarra. No, de ez egy zárójel volt, a lényeg az, hogy nem látom mi célja volt a szerzőnek ezzel, mert a történet szempontjából nem osztott és nem szorzott, néhány jelentéktelen célzás történt csak, hogy akkor már inkább egy férfivel mint...

Szórakoztató, pörgős történet sziporkázó párbeszédekkel, finom fricskákkal, a szerzőre jellemző csipetnyi miszticizmussal, ezotériával és rég eltűnt civilizációkról szóló archeológiai hablattyal.

Ízlések és pofonok, de nekem ez helyenként sok volt, bár kétségtelenül szórakoztató és izgalmas. És azt sem értettem, hogy mi a köze a könyv címének a tartalomhoz…

“– …Vegyél még püspökkenyeret, Slater! Amit meghagysz, kénytelen leszek megetetni a mókusokkal. Ebben a házban senki más nem eszik püspökkenyeret. 

Slater a téglát tanulmányozta a tálcán. 

– Azt hiszem, tudom is, miért. Szólj a szakácsnődnek, hogy nem szükséges elküldenie a receptet a házvezetőnőmnek.”

(Amanda Quick – Hazugságok kertje, Maecenas, 2016)

A ma esti Mikulás-járás...

... hát az technikai okok miatt elmarad. Szóval cipő-vikszolási akció törölve.

E. K. Blair - Bang

Fekete Lótusz 1

Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: E. K. Blair – Bang

Erről a könyvről már annyi mindent mondtak, írtak. Jellemezték az iszonyatostól a szuperlatívuszokig, sajnálkoztak vagy épp megbotránkoztak a szereplőkön, a történéseken.… Nos, Isten hozott a való életben, mert ez arról szól, hogy vannak közöttünk kevésbé szerencsések is. Olyanok, amilyenek az emberek általában a szociális megfelelési kényszer miatti képmutatás alatt.

Ha nem is ismered az Edward Lorenz-féle káoszelméletet, vagy a pillangóeffektust, ami a káoszelmélet része és a kiindulási tényezők fontosságát foglalja magába, minden bizonnyal hallottad itt-ott a következő népszerű és sokat idézett megfogalmazást: “egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót idézhet elő a másikon”.

Ez a könyv tökéletes példa a pillangóeffektusra. Valamikor egy alíg-kamasz fiú lát valamit, hamis következtetéseket von le, és továbbmeséli azt amit azt hiszi látott, ezzel lavinát indítva meg és megváltoztatva emberek sorsát, mert a feltételezéseinek komoly következményei vannak és az évek során dagadó “káoszban” emberek az életükkel fizetnek.

A könyvben párhúzamosan fut a jelen és a múlt, hogy a végére alakuljon ki a teljes kép arról, hogy mi is történik itt, mi az ok és okozat, kicsoda is tulajdonképpen Elizabeth és miért lett belőle Nina, honnan indult és elméletileg hová tartana, míg be nem kavarnak az érzelmek, a múlt…

A könyvet a domestic noir kedvelőinek ajánlom, semmiképpen nem finomlekű, romantika és happy end-rajongóknak, mert az emberi viselkedés-minták legsötétebbjeivel ismertet meg szereplői torz személyiségén keresztül, a saját maguk számára kitalált bizarr büntetések által – mert ugye azzal aki fel nem dolgozott traumája miatt a szexuális élvezet megvonásával bünteti magát, azzal nincs minden rendben… még akkor sem, ha három férfival folytat felváltva szexre alapozott viszonyt – bár a motiváció férfianként változik: a férjével, a szeretőjével és a legjobb barátjával. Az erotikus írások rajongói is kedvelni fogják a változatos szexuális palettájáért.

Nem tudok más mondani rá mint azt, hogy brilliáns megoldásokat felvonultató pörgős cselekményű és megrázó könyv. A szerző eléri azt, hogy szimpatizálj a negatív hősökkel, mert megérted az inditékaikat, hogy megutáld a jófiút és sajnáld a közvetett áldozatot.

Mondtam már, hogy mennyire utálom a függővégeket? Mert a végén eldördül egy pisztoly – és nem először a történetben – s azt tudod, hogy kinek a kezében van, de azt nem, hogy ki fele van irányítva a csöve.

Ízlések és pofonok, de nekem ez zseniális volt, és van egy nagyon komoly mondanivalója, amit nem ártana megfontolni az örökké fontoskodóknak és azoknak akik imádják kavarni azt a bizonyos büdöset: törődj a magad dolgával, mert a látszat többnyire csal és a következmények nem kiszámíthatóak.

A könyv trailere, érdemes belekukkantani:

A Fekete Lótusz sorozat további részei várhatóan 2017-ben fognak megjelenni a Művelt Nép Kiadónál

2. Echo

3. Hush

Lisa Kleypas - Az ördög télen

Wallflowers 4

A ​​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Sikerül-e a harmadik „férjvadásznak” is a házasság révébe eveznie?

Evangeline Jenner, a legfélénkebb „férjvadász” napról napra közelebb kerül a gazdagsághoz. Ahhoz azonban, hogy örökségét élvezni tudja, ki kell szabadulnia a gátlástalan rokonok karmai közül. Evie felkeresi a közismerten korhely Lord St. Vincentet, és rendkívüli ajánlatot tesz neki: arra kéri a férfit, vegye őt feleségül.

Sebastian olyan hírnévre tett szert, hogy ha egy tisztességes hajadon akár csak fél percre kettesben marad vele, már tönkre is van téve. Ez a bűbájos leányzó mégis megjelenik nála… gardedám nélkül, hogy felajánlja a kezét. Kétségtelen, hogy a szépségre jó szemű arisztokrata sokkal rosszabbul is járhatna.

Evie azonban feltételhez köti az ajánlatát: a nászéjszaka után többé nem hál vele. Sohasem áll be az elbűvölő, ám kicsapongó életet élő alak által könyörtelenül félrelökött, összetört szívű áldozatok sorába! Ami azt jelenti, hogy Sebastiannek ezúttal keményebben meg kell dolgoznia, hogy sikerrel járjon a csábítása… vagy talán életében most először fel kell áldoznia a saját szívét az igaz szerelem oltárán.

Gabo, 2016

Eredeti mű: Lisa Kleypas – The Devil in Winter, Piatkus, 2011

Kezdetnek gyorsan tekerjük le a borítós mizériát: az előző részek három, szemfájdítóan ronda borítója után végre lett egy, ami csodálatos… például A Hókirálynő című Andersen mesének, mert jelen könyv főszereplő hölgyeménye lángvörös hajú… de a hajszín gikszert leszámítva tényleg bitangjó az a borító, nekem nagyon tetszik és az előző háromhoz képest toronymagasan áll… Ne firtassuk, hogy a megalkotója és/vagy az, aki a végleges variánsra rábólint, olvasta-e a könyvet vagy sem.

S ha már így az elején technikai dolgokról fecserészek – bár nem hinném, hogy erre a “technikai” lenne a megfelelő kifejezés –, akkor ismételten köszönetet mondok Tóth Gizella fordítónak a munkájáért, mert most is nyugisan hátra lehetett dölni és élvezni a történetet, nem kellett bizarr szóképekkel, sem “találd ki mi akar ez lenni”-típusú megfogalmazásokkal foglalkozni.

Az ördög télen… a Wallflowers sorozat negyedik része, a szerző számozásában a harmadik, mert ami nálunk az első rész, nála az első előtti feles.  Az én olvasatomban eddig ez volt a sorozat legjobb könyve, bár ugyanezt mondtam/írtam az előzőről is – ez még annál is jobban tetszett.

Az előző részekből már ismerjük Miss Evangeline Jennert, a férjvadászok klubjának harmadik tagját, akiről azt is tudjuk, hogy nemcsak jelentéktelennek és mellőzőttnek számít az úri társaságban polgári származása miatt, hanem beszédhibás is… és valami nagyon nincs rendben a családja körül. Nos, ebben a részben az is kiderül, hogy micsoda.

Aki olvasta az előző részeket, főleg az Ősszel történt című harmadikat, az tudni fogja miről beszélek mikor azt mondom ez a történet onnan folytatja, ahol az előző rész abbahagyta: Miss Evangeline (Evie) Jenner látogatást tesz St. Vincent vikomt (és eljövendő herceg) lakhelyén és férjül kéri – hogy miért, azt majd kideríted te olvasás közben. St. Vincent vikomt – akit szorít a pénztelenség és még mindig Westcliff gróf nyolc napon túl múló bántalmazásának a hatása alatt áll, mert leléptette a gróf úr szíve csücskét –, nos, a vikomt természetesen igent mond és meglehetősen gyors és fagyos utazást tesznek Gretna Greenbe ahhoz a biznyos kovácshoz. És ez még csak a történet eleje...

Emlékszel még a szerző Hathawayek sorozatára, arra aminek a kiadását annak idején az Ulpius a harmadik rész után abbahagyta? A sorozat első részében, Éjfélig vagy az enyém, már találkoztunk Cam Rohannal, a félig cigány-félig ír kaszinó-igazgatóval. Nos időben a Hathawayek sorozat előtt járunk, mert  Cam Rohan még csak egy fiatal lóti-futi abban a kaszinóban aminek később az igazgatója lesz, és amit Evie Jenner, a friss vikomtessz az apjától örököl. Tehát, ha egy adott ponton azt éreznéd, hogy te ezt már olvastad, vagy legalábbis valami nagyon hasonlót, akkor ne csodálkozz: a Hathawayekből ismerős. S ha azt gondolnád majd, hogy a következő részben a utolsó hajadon férjvadász, Daisy és Cam Rohan összejön, akkor ezt gyorsan felejtsd el. A következő rész ugyan Daisy története lesz, és a kaszinó labirintusában elcsattan közöttük egy-két csók, de Cam Rohan a Hathaway családba házasodik be, amikor ennek eljön az ideje - mondom azoknak, akik nem ismerik a Hathawayeket, erről szól a sorozat első része.

Többet nem mondok a cselekményről, mert akkor már minek elolvasni. Csupán annyit szeretnék hozzátenni, hogy a szerelmi történeten túl, ez a könyv a kapzsiságról és az emberi rosszindulatról szól. Ha elolvasod, akkor megérted miért mondtam ezt.

Izgalmas, pörgős, fordulatokkal teli történet, némi humorral és a többi részhez képest valamivel több erotikával. De ezen sem kell csodálkozni, hiszen Lord St. Vincentet megelőzte a híre, ami szerint Casanova ártatlan kisded volt hozzá képest és meglehetősen sok strigulát húzott már az ágya támlájára.

Én szerettem a történetet, a szereplőket... bár nem igazán értettem, honnan értett Westcliff gróf annyira jól az orvosláshoz. De  mindez mellékes, nekem jó volt így ahogy volt... és ízlések meg a pofonok...

A sorozat előző részei, valamennyi a Gabo Kiadótól:

1. Nem múló varázs, 2016

Again the Magic, 2004, 2015

2. Egy nyáréjszaka titkai, 2016

Secrets of a Summer Night, 2004

3. Ősszel történt, 2016

It Happened One Autumn, 2005

További részek, egyelőre angol nyelven, az idén már nem hinném, hogy lesz szeréncsénk a magyar nyelvű fordításokhoz, bár ezt sosem lehet tudni:

5. Scandal in Spring

6. A Wallflower Christmas

Hóvégi klasszikus: Giovanni Boccaccio - Dekameron

A Dekameron, alcíme: Galeotto herceg (olaszul Decamerone: Prencipe Galeotto) Giovanni Boccaccio száz novellából álló gyűjteménye, melynek keletkezése a 14. század közepére valószínűsíthető. (forrás: Wikipédia) Jól láttad, nem írtam el a századot, olyan rég írták, én is meglepődtem mikor annak idején olvastam és többször is a könyv végén levő  ismertetőre lapoztam, hogy leellenőrizzem, biztosan azt írja ott, hogy 14. század?

Mostanában a szórakoztató irodalom szexuális forradalmát éljük, a megjelent könyvek nagy része tocsog a szexualitástól, sokszor a pornográfia határát súrolva, mert ugye az erotika és az erőszak mindent elad. Nos, az erotikus írások nem a 21. század találmánya, de még a 20.-é sem, ugyanis a Dekameron novellái nagyrészt szerelemes-erotikusak és/vagy szatírikus-irónikusak és a gyűjtemény visszakézből ver jónéhány mai, divatos irományt.

A történet egyszerű: az 1348-as firenzei pestisjárvány ellen tízen – három férfi és hét nő, valamennyien tehetősek –, egy vidéki kastélyba menekül és egymás szórakoztatására mesélnek. A történetek tematikáját mindig az előző nap megválasztott “király” vagy “királynő” határozza meg. Tíz nap – a címe is ezt jelenti görög nyelven, tíz mesélő, száz történet az élet dolgairól, erotikáról, az emberi gyarlóságról tömény szatírával elmesélve. Ez a Dekameron.

Nyelvezete a reneszánsz korra jellemző. Meglehetősen nehézkésnek és dagályosnak tűnhet, de nem várható el, hogy egy 14. századi művet a 21. században divatos szlengre fordítsanak le. Nevezzük inkább pajzán meséknek, sikamlós történeteknek, amik mai világunkban már kicsit sem megbotránkoztatóak.

Világszerte ismert mű, sok más hasonlónak az ihletője – egyes források szerint maga Bocaccio is az Ezeregyéjszaka meséit vette alapul. S nem csak írókat ihletett, a festészetre is hatással volt. Rá lehet keresni időben hány festőnek és művészeti irányzatnak volt a múzsája a Dekameron és történetei. Sandro Boticelli egy egész képsorozatot festett a Dekameron történetei alapján, és film is készült belőle, bár jó régen.

Magyarul először 1890-ben jelent meg először, Dekameron vagy száz elbeszélés címmel, azóta többen és többször is újra lefordították.

Megér egy próbát…

“Minden harc és háború az élet megsemmisítésére tör. Egyetlen harc van, mely nem pusztulást, hanem termékeny életet jelent: a harc, amelyet a szerelmes férfi a nő ellen visel…” 

 (Giovanni Boccaccio - Dekameron)

A Dekameron száz világhírű történetét Boccaccio 1349 és 1353 között írta. Azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait vagy kacagtató kalandjait, a tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők, uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemesurak, ravasz kópék, huncut parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók, orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt hirdeti.

Tizenkilenc magyar nyelvű kiadás, a legutolsó 2009-ben, az Európa Kiadótól