Kylie Scott - Lead - Szóló

Stage Dive 3

Megszelídítheti a szerelem a rock n’ roll leghírhedtebb fenegyerekét?
A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen. 

Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, ami az életében valaha történt. Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Kylie Scott – Lead, St. Martin’s, London, 2014

Az előző rész után azt mondtam ennyi volt, és mégis elolvastam … túlzás! Átlósan olvastam sűrű lapozással. Úgy gondolom jobb lett volna megmaradni az eredeti elhatározásom mellett, mert voltak pillanatok amikor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.

Benéztem ilyen-olyan fórumokra, mindenki el van ájulva tőle, ki vannak feküdve, ilyen jó, olyan jó és egyik szuperlatívusz a másik után… Nem ugyanazt a könyvet olvastuk? Tudom, hogy ízlések meg pofonok, de akkor is...

Rendben, a történet akár jó is lehetne: a rock fenegyereke javulni akar, kijár egy elvonót és ez arról szólna milyen nehéz túlélni az azt követő időszakot. Csak nem kellett volna ekkora nyáltengert csinálni belőle és talán a nyelvezetén is dolgozni kellett volna egy keveset, a szereplők értelmi szintjéről nem is beszélve. Értem én, hogy a rock istenei és őket más mércével mérik, de sokszáz oldal belőtt haj, király, aha és kúrás, valamit a többszörösen előadott, egymás nemiszervéről szóló dícshimnusz azért kicsit sok volt.

Teljesen kiszámítható történet Jimmy Ferris-ről, a Stage Dive banda énekeséről és frissen alkalmazott asszisztenséről, Lenáról. Túlzásba vitt lelkizés és libidó, némi erotika. A férfi főszereplő természetesen egy kőgazdag, szexis félisten, akkora farokkal mint a mesében – fekete pont, ilyen minden könyv férfi főszereplője mostanában, a női főszereplő átlagos lány – piros pont lenne, ha az előző két részben nem ugyanezt kaptuk volna: dögös félisten-átlagos lány kombináció. Ebből tizenkettő egy tucat.

A történet egyes szám első személyben íródott, Lena meséli el – a női főszereplő, akárcsak az előző könyveket –, és bár szexre csak a könyv utolsó harmadában számíthatsz, Lena libidójának pillanatnyi állapotával a könyv minden fejezetében tisztában lehetsz.

Miről szól ez a könyv? Semmiről. Abszolút semmi nem történik azon túl, hogy Jimmy és Lena összejön. Még  a párválasztás is közhelyes, hiszen tudjuk az előző részekből, hogy Jimmynek semmi sem volt szent, így az öccse barátnői sem, hát most egy olyan lánnyal áll össze, akinek a nővére lenyúlta a pasiját és most épp férjhezmegy hozzá.

Az is fura, hogy az együttes tagjai ennyi ideig szinglik maradtak, s most szinte egyidejűleg egy életre elkötelezik magukat, mert a nyakam rá, a következő részben Ben is a párjára talál és az is időben egyszerrel történik valamennyi előző könyv cselekményével. Sőt, aki odafigyel, az már sejti is mi történik és főleg kivel, nem nagy filozófia kitalálni.

A nyelvezete továbbra is kendőzetlen és triviális, a szereplők viselkedése is. Az előző résznél azt mondtam/írtam, hogy soha infantilisabb irományt, úgy a történet, mint a szereplők szempontjából. Hát visszavonom, mert ez übereli.

A fordítás sincs a csúcson. Nem rossz, de van néhány mellényúlás és hiányoznak azok a finom árnyalatok, amit ismerie kellene annak, aki ilyesmire adja a fejét,  amik igazán jóvá tennék… mint például Jimmy “néhány mérettel nagyobb farka” – néhány számmal esetleg? A “size”-ot így is lehet fordítani.

…kinyújtottam felé a kezem, hogy adja oda a távirányítót – Kedves fordító! Ez elméletileg egy műfordítás, és bár sosem lesz egy ígényes, szépirodalmi mű, azt azért illene tudni, hogy mikor használatos az ide és mikor az oda.

basszgitáros, basszer – talán basszusgitáros, az előző részben csak “basszer” volt, hát ez sem jobb…

Még hátra van Ben, a basszusgitáros története, mikor várható a magyar nyelvű megjelenése fogalmam sincs. Az idén nem hiszem. Nem mondom, hogy nem fogom elolvasni, azt sem, hogy igen…

A sorozat előző részei:

1 Lick - Taktus

Könyvmolyképző Kiadó, 2015

2 Play - Futam

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Ma lenne 70 éves Freddie Mercury...

…született Farrokh Bulsara, Zanzibár, 1946. szeptember 5, - meghalt: London, 1991. november 14., pársziindiai származású brit énekes és zenész, a Queen rockegyüttes egykori énekese és dalszerzője. Fő dalszerzőként jelentősen meghatározta az együttes stílusát, a legtöbb sikeres dalukat ő írta. Az 1980-as évek közepén szólókarrierbe kezdett, és Montserrat Caballé operaénekesnővel közösen operai hatású könnyűzenei albumot készített Barcelona címen. Gyakran azonosítják magával az együttessel, népszerűsége többször háttérbe szorította az együttes többi tagját. Általános vélekedések szerint az egyik legtehetségesebb hangú könnyűzenei énekes, és kivételes tehetségű frontember és koncertzenész volt. Bár a halála pillanatáig titkolta mind a betegségét, mind a szexuális irányultságát, mégis az egyik leghíresebb biszexuális zenei előadó lett, valamint az AIDS betegség egyik leghíresebb áldozata.

(forrás: Wikipédia)

A jók mindig fiatalon mennek el...

... és személyes kedvencem:

Kim Holden - Bright Side

Brigth Side 1

Titkok. Mindenkinek van egy. 

Némelyik nagyobb, mint a másik. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene. 

Mindketten titkolnak valamit. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

WOW, 2016

Eredeti mű: Kim Holden – Bright Side

Ez egy ifjúsági könyv. Felnőtteknek szóló ifjúsági könyv. Tudom ez egy meglehetősen zavaros megfogalmazás, de egyike azoknak a könyveknek amiket édemes elolvasni minden korosztálynak, mert marad valamivel belőle a történeten túl. És kell néhány nap amíg megfogalmazódik az ember lányában mindaz amit ezzel a könyvvel kapcsolatban érez.

Első látásra olyannak tünt mint bármelyik ifjúsági regény: rohadtul magabiztos leányzó – aki még zenész is mellette – elkezdi főiskolai tanulmányait, messze otthonról, összejön egy fickóval, ahogy ez már lenni szokott az ilyen történetekben. Sőt! Vannak a könyvnek motívumai amikkel már más írók könyveiben is találkoztam, gondoltam, ez egy innen-onnan összekoppintott és ügyesen összerakott könyv lesz… belehalok, ha megint egy sablon amcsi tini-regény.

… és aztán lassan, fokozatosan kiderül, hogy otthon az nincs. És hogy család sincs… az egyetlen  amit jelenleg ismer, az volt zenésztársai és hozzátartozóik. Egyelten vérrokona, anyai nagynénje éretlen és bulémiával küszködik, apja pedig… nos hát vannak emberek akik nem tudnak szembenézni a ténnyel, hogy van egy Down-kóros gyermekük és már sok évvel korábban messze futott – messze alatt más kontinens értendő. Nem a főszereplő magabiztos leányzó, Kate Segwick a Down-kóros, hanem nővére… aki már csak a múlté, akárcsak anyja, aki beleroppant a felelősségbe és önkezüleg vetett véget életének.

Ezzel a múlttal-jelennel indul neki a főiskolának Kate Segwick… és ez még mindig nem minden, még mindig nem elég, mert ha valakit egyszer elkapott a balsors, akkor azt nem ereszti...

Annyi mondanivalója van ennek a könyvnek… az igaz barátságról, a ragaszkodásról, a másságról, a főiskolai szerelemről, gyermekvállalásról… és az elmúlásról.

Kate Segwick, Bright Side – ahogy legjobb barátja és zenésztársa Gus nevezi, a “Napos oldal”, az élet napos oldala, a töretlen optimizmus és az, hogy mindig mindenben/mindenkiben lát valami jót.

Ez a könyv lehet maradandó élmény, vagy egy monumentális giccs, csupán nézőpont kérdése. Tudod, a bizonyos ízlések és pofonok…  Én ma a maradandó élményre szavaztam és ha olvasni fogod, akkor szerezz be papírzsepit… nagy csomaggal.

Ez nem közvetlenül ide tartozik, illetve ide is és minden más könyvre is érvényes: a borító. Többször, több helyen, több forrásból olvastam már: szép a borító, ronda, az eredeti jobb, imádom… és a jelzők folytatódhatnak. Emberek! A borító érdekel benneteket vagy a könyv tartalma? Ennek a könyvnek egyszerű borítója van, ami közöl minden információt amire szükségem van: a szerző nevét, a könyv címét és a kiadót… és van egy halvány célzás egy hangszerre. Kell ennél több?

 Folytatása is van, mely Kate legjobb barátjáról, Gus Hawthorne-ról szól majd, és arról szól a fáma, hogy a kiadó tervezi a kiadását. Így legyen!

Kylie Scott - Play - Futam

Stage Dive 2

Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…

Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.

Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Kylie Scott – Play, St. Martin’s Griffin, 2014

Ugye emlékszel még a Stage Dive zenekarra? És Evelyn és David (a zenekar szólógitárosa) történetére az első részből? Igen, az, amikor erősen alkoholos állapotban Vegasban összeházasodnak és egy egész köteten keresztül folyik a mizéria, elválnak, nem válnak, ügyvédek és egy egész zenekar kavarása, satöbbi. No, ez annak a könyvnek a folytatása, most Malcolm Ericson van a főszerepben, a rockbanda dobosa, de a történetben ismét megjelenik az első rész valamennyi szereplője is.

Ez nekem nagyon, nagyon nem jött be. Az első rész sem lett kedvenc de ez egyike a leginfantilisabb könyveknek amit valaha is olvastam. Egy 27 éves férfi és egy 23 éves nő úgy viselkedik mint két tizenéves a nyolcadik általánosból, s ha nem lenne benne néhány erotikus jelenet, meg egy, a lány vaginájának címzett monológ a pasi részéről – igen, jól olvastad! –, akkor erősen ifjúsági lenne ez az egész.

Kezdjünk egy klissével: a szereplők egy épp lelki válságban levő kőgazdag rockzenész és a problémás gyermekkorú szegény lány, menő párosítás. Egy hét alatt – mert ekkora időtartamot ölel fel a könyv –,  a két főhős megismerkedik, a megismerkedést követő napon falból összeköltöznek, a megjátszott kapcsolat természetesen gyorsan szenvedélyes szexszel bővül, az egy hét elteltével a pasi feleségül kéri, szakítanak, majd ismét összejönnek. Ez még fikciónak is durva!

A történetet egyes szám első személyben a női főhős, Anne Rollins meséli el, aki évek óta plátói rajongással viseltetik a zenekar dobosa, Mal(colm) iránt és valamivel földhözragadtabb érzéseket táplál főnöke, a lepedővírtuóz Reece iránt – aki természetesen magasról tesz rá, amíg bele nem kerül a képbe a híres rocker… Egy újabb klissé: köpök rád, amíg senkinek sem kellesz, aztán ha konkurencia is van a láthatáron, akkor jöhet egy kis verekedés, mert milyen menő a tesztoszteront így fitogtatni.

És még nem beszéltem a főhős nagy, érzelmi válságáról, ami úgy vagy 20 fejezeten keresztül tart, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy az dolog hátterében anyja végső stádiumban levő méhnyakrákja áll. Újabb fekete pont a szerzőnek: a tudomány mai állása szerint egy héttel a halál előtt egy rákos beteg nem látogat koncerteket és nem viháncol vendéglőkben.

Azt sem tudom megérteni, hogy két futó ismerősből hogyan lesz “öribari” úgy egyik pillanatról a másikra, csupán azért mert egyikük a szólógitáros felesége (Evelyn, az első részből), a másik pedig a dobossal kavar. És ezzel elérkeztünk a kettős mércéhez is: amikor Anne húga, Lizzy is megjelenik a színen és a basszusgitáros érdeklődni kezd iránta az olyan mintha vörös posztót lobogtattak volna Anne-nek. Szóval ő lóghat egy rockzenésszel, de a húgának meg se forduljon a fejében.

A könyv dúskál a szlengben és a vulgáris beszédben, és nem hinném, hogy a magyar nyelvben van olyan szó hogy “basszer” (biztos, begugliztam!) – ez a basszusgitárost hivatott helyettesíteni. Ja, és a "backstage" magyar megfelelője a kulisszák vagy színpad mögött lenne.

Nem jutottam hozzá egy eredeti, angol nyelvű változathoz, hogy megnézhessem a főhős hogyan is szólítja tulajdonképpen a barátnőjét, Anne-t. Mert ez a magyar változatos “tökfej”-ezés nagyon gáz, és legyünk őszinték, elsőnek nem a leányzó répavörös haja jutna eszünkbe róla, hanem az értelmi fogyaték.

Hosszan lehetne folytatni, hogy mi mindenért adnék még fekete pontot, de hát ízlések és pofonok… Az ifjúság imádni fogja ezt a könyvet és csak szuperlatívuszokban fog beszélni róla. Én nem tudom ezt megtenni, sajnálom…

A sorozat további részei

 1. Lick - Taktus

Könyvmolyképző kiadó, 2015

  Angolul

3. Lead

(Jimmy története)

4. Deep

(Ben története)

Kylie Scott - Taktus (Stage Dive 1)

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte.

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Könyvmolyképző, 2015

Eredeti mű: Kylie Scott - Lick

A fülszöveg ez esetben is rendesen átvert. Értem én, hogy a könyvet el kell adni valahogy, de...

Fura helyzet, csak úgy felébredsz valaki mellett, pont Vegasban, és hopp házasok vagytok, gondoltam, lesz belőle egy jó kis mosolygós-nevetős könnyed olvasmány, még akkor is, ha a fickó alapból keményfiú, mert ugyebár zenész – és nem a filharmonikusoknál.

Sajnos az ébredés utáni események már nem nyerték el a tetszésem. A történet átment a tipikus amerikai ifjúsági regények sémájába: mondvacsinált problémák, eltúlzott és fölösleges lelkizések, sütött a lelki nyomor, a meg nem értettség és a világfájdalom. A könyv besorolása new adult - bármit is jelentsen az.

Miért kell egy véletlen házasságból akkora, gigantikus problémát csinálni? Szépen csendben elválnak és annyi… de akkor nem lett volna annyi oldal egymás kerülgetése, félremagyarázás és sértődés.

Evelyn és David – a könyv főszereplői – két különböző világból származnak: a lány a puccos felső középosztálybeli családból – neurotikus anya, szakmai sikerekben dúskáló apa, rebellis fiútestvér –, a fiú az ellentéte – szétszakadt család, zűrös szülök, tömény baj. Beüt az alkohol, összeházasodnak és miközben próbálják eldönteni mit is akarnak egymástól és az élettől, megoldják David piciny kis gondját: az ihlethiányt. David újra tud komponálni, ami újabb sikereket jelent a zenkarnak. Komolyan, senkinek nem csengett vissza ez a motívum egy másik könyvből? Például Olivia Cunning – Pengető ujjak-ból?

Szabályszerűen itt is van egy legjobb barátnő, aki mindent jobban tud, mindenbe beleszól és belekavar, és aki – mit tesz a véletlen! – pont ennek a bandának a nagy rajongója. Vártam, hogy mikor fog kettejük közé állni, de végülis nem ő tette meg, hanem David ex-barátnője próbálkozott.

Tulajdonképpen nem is értettem miért nem váltak el vagy miért nem tették semmissé a házasságukat. David megalázta minden lehető módon, ráküldött egy egyész ügyvéd-kontingenst, akik a lányt szabályosan a földbe döngölték, Evelyn pedig megmondta, hogy semmilyen anyagi juttatás/kárpótlás nem kell, csak hagyják békén.

Van benne szex, drog és rock’n’roll, nyelvezete helyenként obszcén – de hát fiúbandáról van szó –, és biztosított a boldog végkifejlet.

Egynek elment, nem ígérem, hogy a sorozat következő részeit is el fogom olvasni… de hát ízlések és pofonok.