Sarina Bowen – Keserédes

   True North 1

   Az Elle Kenedyvel közösen írt könyve után (Ez a srác - Him) Sarina Bowen saját történettel, egy sorozat indítókötetével mutatkozik be a magyar olvasóknak, mely a romantika mellett a vermonti farmerek életébe is betekintést nyújt.

   Kövesd blogturnénkat, s amennyiben helyesen válaszolsz feladványunkra, a tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.

A ​farmerek energiája tartja mozgásban a földet.

Griffin Shipley cseppet sem számított arra, hogy egy vermonti földút szélén, egy árokban fog összefutni egykori egy (vagy a pontosság kedvéért két-)éjszakás kalandjával. Öt évvel ezelőtt azonban mintha egy másik élete lett volna…

Griff huszonhét évesen, nem igazán önszántából került a családi farm élére. Még hatalmas válla is nehezen bírja a terhet: neki kell támogatnia anyját, három testvérét és hangyás nagyapját is. Nincs ideje a lányszövetség egykori tagjára, aki fél áron akarja felvásárolni a termésüket.

Vermont sosem szerepelt Audrey Kidder utazási tervei között. Ahogy Griff Shipley sem. De muszáj kapnia egy második esélyt az őt foglalkoztató étteremlánctól. Na, jó, egy ötödik esélyt. És egyetlen beképzelt, szexi, szakállas farmer sem állhat az útjába.

Ellenfelei egymásnak. Egészen más dolgokat várnak az élettől. Nagy kár, hogy a kettejük közt levő érzéki feszültség olyan pikáns, mint Audrey szupertitkos barbecue szósz receptje, sőt…

Figyelem! A szöveg pikáns jeleneteket, ínyencségeket és egy gőzölgő, kültéri zuhanyt tartalmaz, valamint bebizonyítja, hogy a farmerek nem röstellik bepiszkolni magukat.

Könyvmolyképző, 2019

Eredeti cím: Bittersweet, 2016

Megrendelhető          Beleolvasó

   "A gyümölcs is zöldség, csak finomabb és szebb. Emellett, ha a gyümölcsöt hagyjuk megrohadni, bor lesz belőle, ami a kelbimbóval soha nem történik meg"

P. J. O'Rourke

   Őszintén bevallom, hogy Sarina Bowen neve nem sokat mondott nekem mielőtt Elle Kennedy-vel közösen írt könyve (Ez a srác - Him) meg nem jelent magyar nyelven. Akkor sem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e vagy sem, hiszen, ha két szerző jegyez egy közös könyvet, akkor szinte lehetetlen eldönteni, hogy kinek mi és mekkora volt a hozzájárulása a mű megszületéséhez, azt pedig már tudtam, hogy Kennedy-ért nem rajongok. Hogy mégis igent mondtam erre a könyvre, abban nagy szerepe volt egy olyan Blogturné Klubos hölgy nagyon pozitív hozzáállásának, akinek a véleményére érdemes odafigyelni, hiszen nemcsak hasonló zsánerben olvasunk, hanem az ízlésünk is hozzávetőlegesen hasonló. Ééééés most sem csalódtam.

   A Keserédes a szerző True North nevű, hat részes sorozatának nyitókötete, mely a vermonti Shipley család tagjainak (vagy a farmon élő mellékszereplők) történetét mutatja be, mert a helyszín egy almafarm, többek között ebből él meg a Shipley család. Ide érkezne meg üzleti tárgyalásra Audrey Kidder, csakhogy útjába akad egy árok, ahová olyan ügyesen parkolja kocsiját, hogy kijönni már nem tud.
   Audrey Kidderről tudni kell, hogy nem egy ostoba libácska, annak ellenére, hogy anyja ezt szinte állandóan érezteti vele, mert nem felel meg az elvárásainak. Ugyanis anyja az a fajta ambíciós nő, akinek a munka az első, több cég igazgatótanácsában is ott ül, párkapcsolatokra nincs sem kedve, sem ideje és gyermekét is a spermabankkal hozta össze. Valami hasonlóan nagyot vár el lányától is, akinek viszont teljesen más tervei vannak: ő séf akar lenni a saját vendéglőjében. 

   Audrey egyelőre lóti-futi a több vendéglőt is működtető cégcsoporton belül, ott helyettesít, ahová küldik, és azt csinál amit mondanak neki. Most éppen a cég nevében tágyalna a termelőkkkel a farmról a konyhába projekt keretén belül, s egyetlen elvet kellene követnie: lehetőleg aprópénzért megszerezni a lehető legjobb alapanyagokat. Nem szívesen teszi ezt, de bizonyítani akar, hiszen cége pályázatot írt ki egy új vendéglő létrehozására, Audrey pedig meg szeretné nyerni, hogy végre félig-meddig saját vendéglőjét vezethesse. Nekem gyengéim az ilyen történetek, ahol az egyik szereplő séf, mert az én gasztronómiai tudományom az éhenhalás elkerülésére elegendő, és csodálom azokat, akik kulináris remekműveket képesek pik-pak az asztalra varázsolni.

   Audrey meglepve ismeri fel a segítségére siető férfiben azt a Griffin Shipleyt, akivel a főiskolán már volt egy-két lepedőszaggató találkozása, és akit annak idején gyorsan le is pattintott. Csakhogy akkoriban Griffin a sport nagy reménysége volt és teljesen más pálya, életút vármányosa volt, most pedig ő áll a családi farm élén és szívügye az almabor előállítása, ebből akarja majd felvirágoztatni a farmot, melynek tevékenysége eddig – apja haláláig, ami visszahozta őt a családi bizniszbe – meglehetősen szerteágazó volt.

   Ugye nem kell mondanom, hogy a két főhős között ismét kipattan a régi szikra, mely kitűnő alkalom lesz néhány igencsak forró jelenetre és a kültéri zuhany nem rendeltetés-szerű használatára?
   Bár a történet fikció, de mégis kitűnő alkalom volt belelátni abba, hogyan működik egy farm – ez esetben almafarm, ahol nem csak termelés, hanem feldolgozás is folyik –, abba, ahogyan a család apraja-nagyja kiveszi részét a munkából, még akkor is, ha jövőjükre vonatkozó elképzeléseik mások – és nem kizárólag a Shipley farmon zajló életet ismerhettem meg, hanem a környező farmok világába is belekukkanthattam. S hogy ne csak az idilli farméletbe kapjak betekintést, a szerző érzékeny témát is érint, amikor a Shipley család befogad egy rehabról szabaduló fiatalt nyári munkára.
   Természetesen lesz boldog végkifejlet, de meglehetősen rögös az út, ameddig oda eljutunk, mert az Audrey által képviselt cégcsoport miért is ne kavarná a dolgokat saját kénye-kedve szerint, és ez a főhősök bimbózó kapcsolatára is rányomta bélyegét.

   Könnyű, szórakoztató olvasmány nagyon szerethető szereplőkkel – a kicsit flúgos nagyapa egyszerűen imádnivaló. Nincsenek benne nagy érzelmi viharok és pontosan ez az, ami nagyon hihetővé, valóssá teszi a történetet. Bár ami azt illeti Griffin Shipley lehetett volna kicsit másabb, mint a sablonos szépfiú, akinek a fizikuma a címlapokra kívánkozik és kiváló lepedőművész, bár ha jobban meggondolom, ha nem ilyen, akkor azért siránkoztam volna. Az mindenképpen mellette szól, hogy nem egy lelki traumákkal terhelt milliomos, aki szexuális devianciákban éli ki frusztrációit. Ez nem tudom mennyire segít majd a könyv népszerűségén, mert mostanság a nagyérdemű jókora hányada a perverziókat találja izgamasnak, olyan minél bizarrabb, annál jobb módon és a vanília szex már nem nagyon játszik.

   Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretem az almát, az almabort, és nagyon kedveltem a történetet is, mert olyan volt, mint a címe: keserédes. Tehát vevő vagyok a folytatásokra is, mert érdekel a Shipley család sorsának további alakulása, és ajánlom azoknak, akik kedvelik a romantikus-erotikus történeteket. Meg ízlések és pofonok...

   A történet főhőse egy almafarm élén áll és szívügye az almabor készítése, ezért játékunkkal is probléma gyökerét célozzuk meg.

   A turné minden állomásán egy-egy ismert ital összetevőit találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok mi készül a felsorolt alapanyagokból.

   Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan új nyertest sorsolunk!

Gabonaszesz, borókabogyó + egyéb fűszerek

a Rafflecopter giveaway

11.28. - Betonka szerint a világ...

11.30. - Angelika blogja

12.02. - Hagyjatok! Olvasok! (extra)

12.04. - Sorok között 

12.06. - Hagyjatok! Olvasok!

12.08. - Könyvvilág 

Kendall Ryan – Az éjszaka ura

   Ez ​volt életem legkínosabb éjszakája. Pedig én nem „olyan” lány vagyok. Mondom, hogy nem. Talán egy kicsit.

   Tudod, amikor az alaposan becsípett csaj a harmincadik születésnapját ünnepli a két legjobb barátnőjével, akik persze boldog házasok. Minél többet ittam, annál jobban vágytam rá, hogy valami vakmerő dologgal ünnepeljek.

   És vakmerő alatt azt a szexi és vonzó fickót értem, aki öltönyben álldogált a bárpult mellett. Ismered ezt a fajtát: magas, sötét, jóképű és úgy tud nézni. Biztosra vettem, hogy nem egy kasztba tartoztunk, de eleget ittam ahhoz, hogy az ilyesmi már ne érdekeljen. Nem vagyok kövér, azt hiszem, de azért könnyen meg lehet állapítani, hogy szeretem a sült krumplit.

   Végül is elvitt magával, és életem legforróbb szülinapi légyottjában volt részem. Vagyis, addig, amíg hirtelen és váratlanul meg nem álltunk.

   Semmihez sem fogható, amikor a legnagyobb vágtádat félbeszakítja egy vékony kis hang: „Mit csinálsz az apukámmal?”

   Ó, öljetek meg! Legalábbis akkor így gondoltam.

   Aztán kiderült, hogy a fickó, akivel életem legszenvedélyesebb éjszakáját töltöttem, nem más, mint az újdonsült főbérlőm.

   Kendall Ryan, az itthon is hatalmas sikert aratott Szeress és hazudj szerzője egy újabb, édes és romantikus New York Times bestsellerrel kápráztatja el az olvasókat egy ámulatba ejtő, egyedülálló apukáról és az új szomszéd lányról, akibe belezúg.

   Álomgyár, 2019

   Eredeti cím: Mister Tonight, 2018

   Kendal Ryannak már több könyve is megjelent az Álomgyár gondozásában és egyszerűen nem emlékeztem, hogy olvastam-e tőle bármit is, vagy sem. Olvastam, bár túlzás lenne azt mondani, hogy megtettem, hiszen két könyvével is próbálkoztam és egyik sem tetszett, be sem fejeztem őket, tehát blogbejegyzés sem született az élményről.

   Hogy ezek után mégis miért adtam egy újabb esélyt a szerzőnek? Mert annyira nem hagytak bennem nyomot a könyvei, melyekkel előzőleg próbálkoztam, hogy nem is emlékeztem, hogy valaha is kézbe fogtam volna bármit is, amin a neve szerepel.

   Mire vártam a borító láttán? Egy újabb mostanság divatos, csatakosan erotikus történetre egy nagyonis domináns fickóval a főszerepben (figyeld csak meg azt a flegma mosoly-kezdeményt a fickó arcán!), aki a történet háromnegyedét szétkeféli egy Anastasia (szólíts csak Anának) Steele-szerű libácskával, hogy majd a végre jöjjön az egyetemes, boldog végkifejlet, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

   Nos, ebből szinte semmi nem jött be, de nem is mondanám, hogy a könyv olvasása után ellenálhatatlan vágyat éreznék, hogy a szerző minden könyvét beszerezzem és Kendall Ryan-maratont rendezek.

   A történet E/1-ben íródott és főhősei felváltva mesélik el. Bár van némi ismétlés részükről (nem túl sok), de ettől függetlenül ezt egyetlen este is el lehet olvasni, mert terjedelme csak a részletes erotikus jelenetekkel haladja meg azoknak a füzetes regényeknek a terjedelmét, melyet egy, a nevét mostanában sűrűn változtató kiadó jelentet meg havi rendszerességgel és összehasonlíthatatlanul olcsóbban.

   Az éjszaka ura – akiről ugyebár a könyvet is elnevezték – nem egy újabb döggazdag, lehengerlő személyiségű fickó, aki egyetlen mosolyával leolvasztja minden nőről a fehérneműt, hanem egy gyermekét egyedül nevelő, irodában dolgozó fazon, bár, ami azt illeti, meglehetősen mutatós és szexi példány. Mert ugyan ki olvasná el a könyvet, ha nem egy álompasi lenne terítéken. Meg akkor sem, ha a hozzá tartozó kislány nem lenne csupa bűbáj, és akinek a szájába néha olyan szavakat adott a szerző, melyek  inkább egy tíz évvel idősebb gyermekhez illenének. Sosem találkozott még élőben négyévesekkel?

   Ezt a csodálatos emberpéldányt csípi fel egyéjszakás kaland céljából a történet hősnője, aki a kötelezően jelen lévő legjobb barátnők társaságában születésnapilag iszogat egy bárban. Kate – így hívják a történet hősnőjét – nem hisz a szerelemben, a kapcsolatokban, meg úgy egyáltalán semmiben sem, csupán azért, mert sem szülei, sem testvére házassága nem sikerült. Ezért kizárólag egyéjszakás kalandokban utazik, melyekre bőven van alkalma, hiszen pletykarovatot ír, állandóan társasági eseményekre jár. S döbbenettel veszi tudomásul másnap, hogy az új főbérlője maga a kínosan megszakított egyéjszakás kaland főhőse, Hunter. Dícséretes, hogy a történet hősnője nem egy újabb csodaszép nádszálvékony címlapmodell, hanem egy teljesen átlagos harmincas nő, akin még némi túlsúly is van itt-ott.

   Innen a történet már csak arról szól, hogy hogyan változtatja meg Kate véleményét a kapcsolatokról, vágyik saját családra, "törzsre", ahogy többször is kifejti a történet során. És természetesen szexről, sok-sok szexről is szól, bár ami azt illeti, a szerző egészen szépen meglovagolta a gluténérzékenység és a gyermeküket egyedül nevelő szülők témáját is.

   Megletetősen egyhangú, kiszámítható történet volt. Semmi csavar, semmi meglepetés, semmi izgalom, egyszerűen csak lassan csordogált. Hogy humoros lenne? Nem hinném, hogy bárkinek is nevethetnékje támadna, mikor a legvadabb szexuális aktus közepén rányit egy négyéves gyerek. Ez kínos, nem vicces. Azt sem igazán mondanám, hogy csak egy könnyű, romantikus limonádé, mert inkább a giccs és közhelyesség határait feszegeti.

   Ez nálam az egyszer olvasós kategóriában fut, igazándiból dögunalom volt, és még meggondolom, hogy valamikor a jövőben olvasok-e a szerzőtől, vagy sem. De hát ízlések és pofonok...

Sophie Kinsella – Tudsz titkot tartani?

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában hamarosan ismét a boltokba kerül Sophie Kinsella nagysikerű története: Tudsz titkot tartani? A vicces, de ugyanakkor megható történetből film is készült, mely az idén került a mozikba.

Kövesd blogturnénkat, s amennyiben helyesen válaszolsz játékunk kérdéseire, kis szerencsével a tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

   Emma épp elég katasztrófafilmet látott már…

   Így amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni.

   A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt azt is elmondja, hogy sosem volt még igazán szerelmes.

   Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel.

   Az élet azonban mást tartogat számára…

   Imádod vagy éppen ki nem állod az Egy boltkóros naplóját?

   A szerző most el fogja rabolni a szívedet.

   Az év leghumorosabb, imádni való könyve, Sophie Kinsella tollából!

   Dobd fel a napod az olvasásával!

Könyvmolyképző, 2019, Kelly, 2006

Eredeti cím: Can You Keep a Secret?, 2005

Megrendelhető

   
   Állandóan azért siránkozom, hogy túl sok könyv, túl kevés idő az olvasásra és három emberéletre való listám van azokból a könyvekből, melyeket el szeretnék olvasni. Ennek ellenére vannak olyan könyvek, melyeket többször is újraolvasok, mert tetszenek, mert  valamiért örök helyet kaptak szívem csücskében, mert megnevettetnek. Ez egyike azon könyveknek.
   Sophie Kinsella neve tulajdonképpen Becky Bloomwood miatt került be a köztudatba, ő az ominózus Boltkóros sorozat hősnője, akivel már mozivásznon is lehetett találkozni. Kedveltem a sorozatot, de szerény véleményem szerint meg sem közelíti a Tudsz titkot tartani? humorát, szellemességét.

   A könyv 2006-ban jelent meg először magyar nyelven, az azóta megboldogult Kelly Kiadó gondozásában, most pedig ismét boltokba kerül a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, annak apropóján, hogy film készült belőle, melyet a napokban mutatnak be a magyar közönségnek is. – én már láttam, a későbbiekben erre is visszatérek.
   Meg nem tudnám mondani hányszor olvastam már (és minden bizonnyal még egyszer-kétszer meg fogom tenni, ha olyan lesz a kedvem) – még blogbejegyzést is írtam róla –, de ez az új megjelenés kitűnő alakalom volt arra, hogy ismét elővegyem és jókat vihorásszak. Mert ez a történet nem mosolyt csal az arcokra, hanem harsány nevetésre készteti azokat, akik vevők a könnyed szórakozásra. Ugyanakkor, ha a helyzeti komikum mögé nézünk, van ott bőven olyan dolog is, amin érdemes elgondolkozni.

   Az első ilyen dolog maga Emma Corrigan, a történet hősnője. Szerethető, vicces, kicsit dilis huszonéves lány, aki két hasonló korú lánnyal osztozik egy lakáson: az ügyvéd barátnőjével és a gazdag apuci kislányával. Emma az a típus, akire szemrebbenés nékül rányomnám a lúzer címkét. Nem különösebben szép, nem is okos, és mintha hiányozna belőle az életcél, nem tud mit kezdeni magával, csak úgy navigál az életben, maga sem tudja hová. Ezért váltogatja munkahelyeit, egy rakás pénzzel tartozik szüleinek, akik különböző iskoláit finanszírozták. Mondanám azt, hogy azért ilyen, mert egyetlenke és elkényeztetett, de ez nem lenne igaz. Emma életét az zavarta meg, amikor gyermekorában hozzájuk költözött árva unokatestvére, és a kezdeti sajnálat, hogy átsegítsék a veszteségen, állandó állapotba ment át, amikoris az unokatesó volt a szép, a jó, a sikeres. Egy idő után pedig a szerepek felcserélődtek: az új lány elfoglalta Emma helyét a családban, ő lett a mintagyerek, akire a szülőt büszkék voltak, és Emma lett a pária.

   A történet idején Emma egy cég marketingosztályán dolgozik mint aktatologató, és épp tárgyalni küldik egy olyan céghez, mellyel szerződni szeretnének - veszett fejsze nyele, csak ezt Emma nem tudja. Ő a nagy kiugrásnak képzeli és esélynek az előléptetésre. A tárgyalás természetesen nem úgy zajlik, ahogy Emma elképzelte, nincs is üzletasszonyi vénája, csupán kétségbeesett vágya a bizonyításra. Hazafele az úton a repülő viharba kerül – ugye, mondanom sem kell, hogy Emma a repüléstől is fél? –, ő pedig, a pánik hevében minden titkát kifecsegi a mellette ülő üzletembernek, olyan dolgokat, amiket szülei, barátai, munkatársai sem tudnak. Olyan igazi égető, nagyon gáz dolgokat:

"...A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszinten a Ben Hurt nézte a tévében. 

Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem. 

A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány. 

Tizenkettes méret vagyok, nem nyolcas, ahogyan Connor hiszi. 

Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepes virágát (nagyjából naponta). 

Én tettem tönkre a fénymásolót (mint mindig). 

Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja. 

Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre. 

Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt..."

   A dolgok akkor bonyolódnak, mikor másnap, az irodában kiderül, hogy az illető üzletember nem más, mint Jack Harper, a cég sosem látott tulajdonosa, aki maga sem akarja senki orrára kötni, hogy hol járt.
   A főnök érkezése új löketet ad a történetnek, mert kész komédia, ahogy mindenki megjátsza magát azért, hogy jobb színbe tűnjön fel a szemében, mindenki előnyt próbál kovácsolni a jelenlétéből, még maga Connor is, Emma barátja, akivel már az összeköltözést is fontolgatják.
   Ez a történet senki világát meg nem fogja rengetni, mert célja a szórakoztatás és ennek kitűnően eleget is tesz. Nem kell tőle filozófiai mélységeket várni, az ilyesmi kedvelői inkább bele se fogjanak.

   A szereplők kivétel nélkül szerethetőek, mert átlagemberek, még a kicsit szétszórt Emma sincs idealizálva, mert nagyon is emberi jóhiszeműségével és naivitásával. Ő a tápláléklánc alján áll és szinte mindenki belerúg, a családból is, munkahelyen is. Ezért is könnyeztem meg a végén, amikor pont az az ember árulja el, akiben a legjobban bízott. 
   Említettem a filmet is – egyébként a könyv most a filmes borítóval jelenik meg. Én nem kedveltem, mert elkövették ugyanazt, amit a Boltkórossal, azaz kiemelték a szerzőtől megszokott brit környezetből és elamerikanizálták. Ez már nem ugyanaz a történet, olyan mint azok az amerikai gyártmányú romantikus komédiák, melyek futószallagon jönnek ki a filmgyárakból. De aki nem olvasta a könyvet és kedveli az ilyen típusú filmeket, annak elképzelhetően tetszeni fog.
   Nagyon kedvelem a történetet és ajánlom azoknak, akiknek egy jó nevetésre van szükségük, egy kissé lökött, de nagyon szerethető főszereplővel. Meg ízlések és pofonok...

"– Hé, Jack – szól oda Nick a nagyfőnöknek pajtáskodó, mi-pasik-magunk-között hangon. – Nehogy azt higgye, nem szórakozunk eleget. Hadd mutassak valamit! – ezzel egy tangás popó fénymásolata felé int, amely karácsony óta díszeleg a hirdetőtáblán. – Máig nem tudjuk, kié lehet…
'… Kissé beittam az utolsó karácsonyi mulatságon.' Jó, most már szeretnék meghalni. Valaki legyen olyan jó, és segítsen át a túlvilágra!"

Sophie Kinsella népszerű könyvéből film készült, ezért játékunk is a filmadaptációkhoz kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy szerző neve lesz található, akinek legalább egy könyvéből mozifilm vagy televíziós sorozat készült. A ti feladatotok az lesz, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét

Figyelem, a beírt válaszokon nem áll módunkban változtatni. A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Jojo Moyes

a Rafflecopter giveaway

11.15 Betonka szerint a világ…

11.17 Sorok között

11.19 Veronika’s Reader Feeder

11.21 Sorok között (extra)

11.24 Csak olvass!

Helena Hunting – Piszkosul akarlak

Shaking Up 3

A Maxim Könyvkiadó Passion válogatásában mutatkozik be a magyar olvasóknak Helena Hunting a Piszkosul akarlak című könyvével, mely a romantika mellet az ingatlankereskedelem bonyolult világába viszi el olvasóit.

Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerét turnéjuk során, válaszolj a játék kérdéseire, és ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.

Rian ​Sutter általában nem flörtöl nyilvános helyen, de amikor észreveszi, hogy egy dögös, öltönyös pasi figyeli, akkor arra gondol, hogy aznap talán rámosolygott a szerencse. Vagy erről van szó vagy pedig arról, hogy bejönnek neki az izzadt, jóganadrágos nők, akik edzés után rohannak bevásárolni.

Mint kiderül, egyik sem.

Pierce Whitfield el sem hiszi, hogy milyen szerencsés, amikor sikerül megtalálni azt a nőt, aki meghúzta a kocsija fényezését. De amikor felelősségre vonja a szívdöglesztő teremtést, aki elmenekült a tett színhelyéről, rájön, hogy ketten vannak, és az ikerpár másik tagjára zúdította rá a vádjait. Miközben megbeszélik a javítás költségeit és izzani kezd közöttük a levegő, Rian és Pierce ráébred, hogy nemcsak vonzódnak egymáshoz, hanem még más is közös bennük. Mind a ketten ugyanazt a csodás házat akarják megszerezni Hamptonsban, és egyikük sem akarja harc nélkül átengedni. Vajon képesek-e a szenvedélytől fűtött vetélytársak lángra lobbantani bimbózó románcukat anélkül, hogy minden porig égne?

Maxim, 2019

Eredeti cím: I Flipping Love You, 2018

Megrendelhető   

   Helena Hunting neve ismerős volt, bár eddig még nem olvastam semmit a szerzőtől. Nem azért, mert nem szerettem volna, hanem egyszerűen lustaságból, és mert magyar nyelven kétszer olyan gyorsan olvasok, mint angolul.
   Nos, itt van a Maxim Kiadó új kategóriája, ami Passion válogatás név alatt fut, gondolom senkinek nem kell sem lefordítani, sem elmagyarázni mit jelent és mit takar. Igen, pontosan azokat a most nagyon menő romantikus erotikus könyveket, melyekkel tele a könyvpiac és nagy népszerűségnek örvendenek a szórakoztató irodalom kedvelői körében. Vannak közöttük jobbak és tucat-történetek is, de hogy kinek mi a jó, az kizárólag ízlés kérdése. Helena Hunting könyve határozottan a jobbak közül való.
   Senkit ne tévesszen meg, hogy egy sorozat harmadik része. A Shaking Up gyűjtőnév alatt a szerző öt, egymástól független története található. Hogy a kiadó miért pont ezzel a harmadikkal indította ismerkedésünket Helena Hunting könyveivel, fogalmam sincs, de nem is fontos, amíg élvezhetőek az előző részek ismerete nélkül, én pedig nem éreztem azt, hogy valamiről lemaradtam volna.
   

   A Piszkosul akarlak romantikus történet, ezt sem nagy filozófia kitalálni a cím alapján. Nem mondanám, hogy megrengedte a világomat, de nagyon kellemes, szórakoztató olvasmány volt. Azt sem monhatom el, hogy teljes egészében eredeti és klisémentes volt, de a szerző stílusa feledtette mindezt.
   A történet – a romantikán túl – az ingatlankereskedelem világával ismertetett meg. No, nem az ingatlancápákéval, hiszen a főhősök távol állnak attól, hogy nagymenők legyenek az ingatlanpiacon., bár  Hamptonsban ingatlanokkal kereskedni nem semmi. Hőseink pedig pontosan ezt teszik és nem is rosszul, hiszen Hamptonsban ingatlant birtokolni státuszszimbólum.

   Rian Sutter, a történet hősnője természetesen ingatlanokkal foglalkozik. Nem azért mert olyan nagyon akarna, de valamiből meg kell élni. Róla azt is tudni kell, hogy nem mindig kellett megdolgoznia a megélehetésért, hiszen családja meglehetősen tehetős volt, csak amiről sem Rian, sem ikertestvére Marley nem tudott, az az, hogy apjuk csalással szerezte vagyonát, s amikor a kártyavár összeomlott a felelősségre vonás elől olyan helyre menekült a lányok anyjával, ahová nem ér el a tövény keze. A lányok aprópénzzel a zsebükben maradtak és mindent elvesztettek a nagyanyjuk háza kivételével. Az ingatlanszakma fele fordulnak, előbb adás-vételeket, bérléseket bonyolítnak, majd kevéske pénzükből lepukkant ingatlanokat vásárolnak, kicsit megkozmetikázzák a kinézetüket – egy réteg festék itt, egy padlócsiszolás ott (Így vásároljon az ember ingatlant!) –, hogy majd búsás haszonnal adják tovább. Ezzel foglalkoznak a Sutter-lányok, akiket tulajdonképpen nem is Sutternek hívnak, hiszen az apjuk mocskos húzása után kénytelenek voltat nevet változtatni az emberek előítélete miatt.

   Rian találkozása Pierce Withfielddel véletlen műve. Ikertestvére meghúzza a férfi méregdága kocsiját és gyáva módon el is menekül, a férfi pedig Riant vadássza le, mert így van, amikor az ember lányából kettő van.
   Hogy azonnal szerelmesen leszek egymásba? Dehogy! A férfi be akarja vasalni rajtuk kocsijának javítási költségeit, Rian pedig mindent megtesz, hogy ez az összeg minél kisebb legyen. A szerelem lassan jön és nem segíti az, hogy mindketten az ingatlanszakmában forognak – Rian a megélhetése miatt, Pierrce egyelőre hobbiból. Az sem segíti a felhőtlen kapcsolat kialakulását, hogy Riannak tertmészetesen titkai vannak, hiszen senki orrára nem köti származását.

Van egy problémás származású hősnő, aki lényegében ártatlan áldozat az egész történetben, és akkor miért ne lenne egy problémás hős is? Kéretik nem gondolni egy "Kriszcsön" Grey-féle fazonra, mert Pierce Whitfieldnek teljesen normális szexuális preferenciái vannak, gyermekkori traumák sem igazán kínozzák. Ő egyszerűen nem szereti azt amit csinál – ügyvéd a családi vállalkozásban –, és inkább az ingatlanok vonzzák, ahogy öccsét is, akinek volt mersze szembeszálni a családi nyomással és már neve van Hamptons ingatlanosai között.
   Emberi számítás szerint Riannak és Pierce-nek messze kellene kerülniük egymást, hiszen minden a kapcsolatuk ellen szól: vetélytársak az ingatlanbizniszben, Rian bizalmatlan és csupán morzsákat árul el magáról, Pierce pedig maga is tudja, hogy bármikor visszahívhatják a családi vállalkozásba. De nem tudnak egymás iránt érzett vonzalmuknak ellenállni. A dolgok pedig még jobban bonyolódnak, mikor mindketten ugyanazt az ingatlant akarják: Pierce üzleti megfontolásból, Rian pedig azért, mert valamikor az volt nagyszülei Hamptons-i háza, ahol gyerekként boldog perceket töltött.
   A Piszkosul szeretlek nem túl bonyolult történet, de azzá teszik a múlt árnyai, a titkok, a szereplők jövőjének bizonytalansága. Kedvelhető, olvasmányos, keserédes.

A történetben egy ikerpár is szerepel, tehát  ehhez kapcsolódik nyereményjátékunk is.

A turné minden állomásán ikrek neveit találjátok. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok annak a könyvnek/sorozatnak címét és szerzőjének nevét, amelyben szerepelnek.

Figyelem, beírt válaszokon nem áll módunkban javítani! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Zsadist és Phury

a Rafflecopter giveaway

11.12. Betonka szerint a világ…

11.14. Angelika blogja

11.16. Könyvvilág

11.18. Kelly és Lupi olvas

11.20. Deszy könyvajánlója

Lucinda Riley – A szerelmes levél

Titkot őrizni veszélyes játék…

London, 1995 

Amikor nemzedékének egyik legnagyobb színésze, Sir James Harrison kilencvenöt évesen meghal, nemcsak egy gyászoló családot és egy rendkívül gazdag életművet hagy maga után, hanem egy felkavaró titkot is, amely az egész országot megrendítheti… 

Joanna Haslam, a fiatal, ambiciózus újságíró kapja meg a feladatot, hogy közvetítsen a legendás színészóriás gyászszertartásáról. Egy jól sikerült írás sokat lendíthetne a karrierjén, Joanna figyelmét a gyászoló hírességek helyett mégis egy ismeretlen, idős hölgy köti le. Sötét titkot sejt a csillogó felszín alatt: a rejtély kulcsa egy levél lehet, amelynek tartalmát hetven éve próbálják titokban tartani. Vakmerő lépés olyan játékba kezdeni, amelynek nem vagyunk tisztában a szabályaival, és Joanna is egyhamar rádöbben, hogy ezúttal egy jó sztorinál sokkal több forog kockán. Valaki vagy valakik bármit megtennének azért, hogy a szerelmes levél titka örökre rejtve maradjon a nagy nyilvánosság előtt. 

A szerelmes levél egyszerre megkapó családregény és sodró lendületű krimi, amelynek szálait ezúttal is a két legnagyobb játékos alakítja: a hatalom és a szenvedély.

General Press, 2019

Eredeti cím: The Love Letter, 2018 (Lucinda Edmonds: Seeing Double, 2000)

Kedvelem Lucinda Riley írásait, de nem állítanám, hogy elvakult rajongója lennék. Szinte minden magyar nyelven megjelent írását olvastam – az Éjféli rózsa az egyetlen, amit első próbálkozás után feladtam, de nem zárom ki, hogy valamikor ismét teszek vele egy próbát –, vannak írásai melyeket nagyon kedvelek, és olyanok is, melyeket kevésbé.

A szerelmes levél című könyve 2019 augusztus elején jelent meg a General Press Kiadónál, és bizony hetekig tologattam, míg rávettem magam az olvasásra. Ennek egyszerű oka volt: a szerző A hét nővér sorozata, melynek utóbb magyarul megjelent ötödik része (Holdnővér) már nagyon követte a sorozatra jellemző sablont, és nem igazán tudott lekötni, annak ellenére, hogy még mindig érdekel a nagy titok és szemfényvesztés, ami az örökbefogatott lányok története mögött áll. Mert, hogy abban a történetben semmi nem az, aminek látszik (különösen a titokzatos Pa Salt), arra akár mérget is vennék.

A fülszöveg tartalmán kívül semmit nem tudtam erről a könyvről, tehát meglepetésként ért a szerző megjegyzése mindjárt a könyv elején. Az ilyesmit általában a könyv végén szokták elkövetni, de olvasás után nagyon is egyetértettem azzal, hogy ennek itt volt a helye.

Miről is szól ez a szerzői megjegyzés? Tulajdonképpen egy rövid infó a könyv keletkezéséről és arról, ami utána következett. A történet eredetije 2000-ben jelent meg először, Lucinda Edmonds név alatt (a szerző addig ezen a néven publikált) és Seeing Double (Kettőslátás) címmel. Annak ellenére, hogy a történet fikció, a könyv nem aratott osztatlan sikert, kényes témája miatt a szerzőt évekig parkolópályára tették. A kényes téma pedig a brit királyi család, akinek abban az időben rengeteg összeesküvés-elmélettel kellett szembenéznie, ez a történet pedig újabbakra adott volna okot, hiszen pihentagyúak mindig vannak és lesznek.

2018-ban a történet kapott egy újabb esélyt, hiszen az eredeti megjelenés időpontját övező szóbeszédek már csitultak, és idén magyar nyelven is olvashattuk A szerelmes levél címmel.

A történet egyszerre családregény, thriller, szerelmes történet vagy akár politikai krimi, melynek központjában egy, a múlt század húszas éveiben írt kompromittáló szerelmes levél áll – micsoda meglepetés, ugye? Minden ami történik ennek a réges-régen megírt levélnek rendelődik alá, mindenki ezt akarja megszerezni, akár emberéletek árán is, mert, ha a tartalom nyilvánossságra kerül, az akár a morarchia végét is jelenthetné.

Amikor ez a történet íródott, a brit királyi család éppen nem állt valami előkelő helyen alattvalóik népszerűségi listáján, és a könyv tartalmát tekintve egy kicsit sem csodálkozom, hogy a szerzőt leírták és évekig nem jelenhetett meg egyetlen könyve sem.

A történet hősnője (a címadó szerelemes levelen kívül) Joanna Haslam, egy fiatal, pályakezdő újságíró és az egész cselekmény egy véletlenből indul. A lánynak ott sem kellene lennie a híres színész, Sir James Harrison temetésén, mert egyrészt szabadnapos, másrészt dögróváson van, de mint pályakezdő, akkor kell pattannia, amikor főnöke utasítja. A gyászszertartáson pedig teljesen véletlenül egy idős nő mellé ül le. Ez pedig egy olyan eseménysorozatot indít el, melynek egyetlen szabálya van: ne bízz senkiben! Se a szerelmedben, se gyermekkori barátodban, se munkatársadban, lassan a családodban sem. Joanna Haslam körül pedig rengeteg ember van, számuk egyre növekszik, és mind ugyanazt akarja: a levelet, vagy az információt, hogy meddig jutott el a lány a nyomozásban.

Lucinda Riley története két dologról szól: hatalomról és szenvedélyről. Igen, el tudom hinni, hogy a hatalom mindenre képes, azért, hogy titkait megőrizze, nem riad vissza a megfélemlítéstől, a mocskos módszerektől és a gyilkosságtól sem – bár ismét elmondom: a történet fikció.

Az én olvasatomban ez a szerző messze legjobb könyve volt. A cselekmény pörgött és Riley nagyszerűen építette fel, mindig csak egy apró információmorzsát dobva az olvasónak, hogy ébren tartsa a figyelmet. Meglepő volt, botrányos, véres… és szenzációs. Mikor azt hittem már sínen vannak a dolgok, akkor meglepetésszerűen jött még egy csavar, ami új löketet adott a történetnek és más megvilágításba helyezte a dolgokat.

Imádtam! És ízlések, meg pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A hét nővér  

Viharnővér

Árnyéknővér

Gyöngynővér

Holdnővér