Tiffany Reisz – A kastély

Eredendő bűnösök 9

Mi történik akkor, ha egy kicsapongó életmódot folytató titkosügynöknek éppen egy szexszektába kell beépülnie? Kingsley-t egy vidéki kastélyba küldik, ahol egy olyan szekta működik, aminek a bibliája az extrém szado-mazochizmusáról hírhedt francia regény. Mi történik, ha a férfi itt talál rá önmagára? 

Tartsatok bloggereinkkel, és kövessétek nyomon az Eredendő bűnösök sorozat egyik központi karakterének előtörténetét! 

Ne feledjétek, hogy a turné végén az egyik szerencsés olvasónk meg is nyeri A KASTÉLY című regényt a Libri kiadó jóvoltából!

Egy titokzatos francia katonai hírszerzési szövetkezet kicsapongó ügynökeként Kingsley Boissonneault az égvilágon mindent csinált már – kémkedett, hazudott és parancsra ölt. Jelenlegi megbízása azonban az eddigiekhez képest meglehetősen szokatlan. Parancsnokának unokaöccsét egy szexszekta hálózta be, és rá bízták a feladatot, hogy épségben hazahozza a fiút.

A szekta bibliája az O története, az extrém szado-mazochizmusáról hírhedt francia regény. A társaság egy olyan vidéki kastélyban működik, amelyben egy fordított világot hoztak létre: ahol a nők uralkodnak és a férfiak az ő engedelmes szolgáik. De valóban engedelmesek? Amint befogadják, Kingsley-t a titokzatos Madame gyorsan a bűvkörébe vonja. Ez a nő a bölcsesség, az erő és a szépség megtestesítője, és azt ajánlja fel a férfinak, amire az mindig is vágyott. És mi ennek az ára? Örökre lemondani az egyetlen személyről, akit valaha szeretett. 

Csak felnőtt olvasóinknak ajánljuk.

Libri, 2019

Eredeti cím: The Chateau, 2018

Megrendelhető 

“…az ember mindig azokat kínozza, akiket szeret”

Eredendő bűnösök… hosszú időn át több fórumon is vita folyt arról, hogy megjelenik, nem jelenik, miért, miért nem és egyáltalán. A sorozat rajongói tudják, hogy ez egy meglehetősen terjedelmes sorozat, mely kilenc könyvből – a Goodreads ide sorol egy tizediket is – és számtalan kiegészítő novellából, szösszenetből áll.

Magyar nyelven öt rész jelent meg, ez lenne a hatodik és a Libri egyben a harmadik kiadója. Az, hogy ez a hatodik magyar nyelven megjelent rész sajnos nem jelenti azt, hogy sorban is a hatodik lenne, mert nem az. Magyar nyelven az első öt rész után egyből a kilencedikre ugrunk és ezért nem a Libri Kiadó lenne a hunyó, hanem… továbbiakban ezt nem óhajtom kommentálni, mert ezzel kapcsolatban már annyi minden elhangzott, s azt amit én gondolok nem bírja el nyomdafesték, a televízióban pedig hosszú sípszóval jelölnék. Rohadtul igazságtalannak tartom, hogy ilyen-olyan okok miatt az angolul nem tudók nem olvashatják a sorozat hatodik, hetedik és nyolcadik könyvét.

Nem mondanám, hogy elsőre ráharaptam a sorozatra s a témára – ugye mindenki tudja, hogy ez egy BDSM címkével ellátott könyv/sorozat és nem finomkodó hölgyeményeknek való, mint ahogyan tizenéves kislányoknak sem, bármennyire is éretteknek képzelik magukat?

Amikor először kézbevettem a sorozat indítókötetét, már komoly rajongótábora volt a magyar olvasok körében is, és inkább a kiváncsiság vitt rá: tudni akartam miért nyálaz annyira a társaság. És nem tetszett, ötven oldal után visszatettem a polcra. Azt azért el kell ismerni, hogy nehezen indul be a történet, de van ott egy kritikus pont, amit el kell érni. Második nekifutásra nekem is összejött, azóta a sorozat rajongója vagyok, és bárhol, bármikor hajlandó vagyok kijelenteni, hogy az Eredendő bűnösökkel Tiffany Reisz olyan magasra helyezte a lécet a zsánerben, hogy bármi más amatőr próbálkozásnak tűnik mellette.

Mikor felröppent a hír, hogy a Libri Kiadó megjelenteti A kastélyt tudtam, hogy nekem ez a könyv kell. Nem olvastam sem fülszöveget, sem angol nyelvű oldalak ajánlóit, nekem elég volt annyi, hogy ez az Eredendő bűnösök sorozat része és a fiatal Kingsley Boissonneault-ról szól. Ezért ért meglepetésként, hogy a történetben többször is utalás történik Pauline Réage O története című, 1954-ben megjelent könyvére. Amit én természetesen nem olvastam, tehát félretettem Kingsley-t és az ő ifjúkori kalandjait, hogy előbb elolvassam O történetét.

Nos… amikor de Sade márki a 18. század végén megírta a Justine-t, az erotikus irodalom híres-hírhedt darabját, nem sokkal utána Réstif de la Bretonne visszavágott neki az Anti-Justine-nel. Hát valahogy így állunk A kastéllyal és az O történetével is. Bár azt nem mondanám, hogy Reisz visszavág Réage-nak. Mondjuk inkább azt, hogy igazságot szolgáltat a női nemnek, s főleg azoknak akiket saját akaratuk ellenére vittek bele egy ilyen O-szerű felállásba, mert míg O történetében a férfiak tetszelegnek domináns szerepben, addig Reisz könyvében a nők építenek egy olyan közösséget, ahol ők irányítanak.

A kastély története Franciaországba visz, és Kingsley-központú. Azok akik ismerik a sorozatot – vagy legalább a magyar nyelven megjelent részeket –, időben könnyen el tudják helyzeni ezt a részt: Kingsley és Søren kapcsolata megszakad az iskola után, egyikük katonai pályát választ, a másik – mint tudjuk – az egyház keretén belül keresi boldogulását.  Még nincs a szexklub az Egyesült Államokban, nincs Nora.

A huszonéves Kingsley épp egy sérűlésből lábadozik, mikor újabb bevetésre küldik, akkor még nem is sejti, hogy ez tulajdonképpen csak félhivatalos dolog. A feladat az, hogy beépüljön egy kastélyban tanyázó szexszektába, melyet a Madame vezet – igen, csak így egyszerűen Madame. Ide bejutni egyenlő a lehetetlenséggel, hiszen senki nem ismeri a pontos helyet, a Madame személyét is homály fedi, s csak a kiválasztottak részesülnek abban a kegyben, hogy részesei lehetnek mindannak, ami a kastélyban történik.

S hol van a történetben Søren, Kingsley (és sok olvasó) imádatának tárgya? Kingsley álmaiba, amikoris szimbolikus értékű sakkjátszmákat folytatnak egymás ellen, mert fizikálisan a Madame pótolja őt ideig-óráig.

Ez egy újabb nagyszerűen felépített történet volt Reisz tollából – ami azt illeti az Eredendő bűnösök sorozatát szeretem, de a korábban magyar nyelven is megjelent Fény az éjszakában című könyvét nem – rengeteg érzelemmel és érzékiséggel, valamint a sorozatra jellemző szadizmussal és mazochizmussal, dominanciával és alávetettséggel. De senki ne essen tévedésbe: ez a történet nem kizárólag szexuális devianciákról szól, itt van történet, vannak érzelmek, álmok, frusztrációk, vágyak…

Kizárólag felnőtt olvasóknak ajánlom, a sorozat rajongóinak kötelező olvasmány. S ízlések meg pofonok, mert nem mindenki nyitott a BDSM életformáról szóló írásokra.

Főszereplőnk, Kingsley a katonai hírszerzési szövetkezet ügynökeként nagyon alapos megfigyelő, és mivel a regényben egy szexszektába keveredik, úgy gondoltuk, hogy összekötjük ezt a két szálat nektek. Minden állomáson elrejtettünk egy parafíliát, de nem elég kitalálnotok, hogy melyiket, arra is rá kell jönnötök, hogy hogyan rejtettük el! Miután megtaláltátok a parafília nevét, írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába. Jó nyomozást!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Egy a DSM V-ben (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) felsorolt nyolc mentális betegségként meghatározott parafília közül. A megnevezés figyelemfelkeltő viselkedést, valamint a nemi jellegű testrészek mutogatására való kóros kényszert takar. Az esetek többségében nem keresik a fizikai kontaktust egy másik személlyel, de a nemi szervek nyilvános mutogatása gyakran társul azonnali maszturbációval is.

a Rafflecopter giveaway

07/26 - Angelika blogja

07/28 - Betonka szerint a világ...

07/30 - Hagyjatok! Olvasok!

08/01 - CBooks

Audrey Carlan – Test

Trinity 1

Különösen az olyan férfiak, mint Chase Davis. A jóképű, intelligens, gazdag és befolyásos férfi, akivel szemben egy fikarcnyi esélyed sincs. 

Nem akartam őt magamnak. 

Nem akartam vágyni rá. 

Nem akartam belehabarodni. 

De Davisnek képtelenség nemet mondani. Némán hagytam, hogy letaglózzon az arroganciája, a megingathatatlan önbizalma, és az ellentmondást nem tűrő hevessége.
Akkor lépett az életembe, amikor a múltbéli kapcsolataim romjait magam mögött hagyva éppen kezdtem talpra állni. Barátnőm javaslatára adtam neki egy esélyt, ő pedig úgy elvakított, hogy nem láthattam az igazságot.

A férfiak tönkreteszik a nőket? Nem. Az igazság az, hogy elpusztítják őket.
Minden lehetséges módon.

Figyelem! Ezt a könyvet szigorúan tizennyolc év feletti olvasóknak ajánljuk a felkavaró szövegezés, illetve a szexuális tartalmak miatt.

Libri – Insomnia, 2019

Eredeti cím: Body, 2015

Csak nekem tűnik úgy, hogy valami lemaradt a fülszöveg elejéről? Például hol maradt az eredeti fülszöveg első mondata: Men ruin women (a férfiak tönkreteszik a nőket), ami némi értelmet is vinne a következő mondatba?

Audey Carlan neve ismerős az erotikus irodalom kedvelői számára, az ő írása a magyar nyelven is megjelent Calendar Girl sorozat. Most ismét egy sorozattal ismerkedhet meg a nagyérdemű, annak is az indítókötetével, mert a Test a szerző Trintiy sorozatának első könyve.

Maga a sorozat öt részből áll (pillanatnyilag, a jövőben ki tudja?), az első három rész – Test, Elme, Lélek – ugyanannak a történetnek a részei, és nagy valószínűség szerint még az idén olvashatóak lesznek, mert láttam a kiadó várható megjelenéseinek listáján. A sorozat másik két része – Life (Élet) és Fate (Sors) – a főhősnő barátnőiről szólnak, megjelenésükről semmi hírem nincs, de a Test olvasása után biztosan nem sírnám vizesre a párnám ha Audey Carlan neve kitörlődne a köztudatból, bár – ahogy mondogatni szoktam – nem vagyunk egyformák és vannak akik kifejezetten az ilyen típusú, erotikától csöpögő, vitatható értékű történetekért rajonganak.

Nyilvánvaló, hogy nem kedveltem a szerző korábban megjelent Calendar Girl sorozatát, de mégis elolvastam mind a négy kötetet, mert ugye az ember mindig jobbra vár, s főleg reménykedik, hogy hátha a végére valami történik, ami felülírja a sablont, a dögunalmat és a pornográfiába illő erotikát. Mert Audrey Carlan írásaiban nem a történeten van a hangsúly, hanem az explicít erotikán, olyan minél több, annál jobb alapon. De ismét ott volt az a bizonyos “adjunk neki még egy esélyt”, lehet megtanult írni, zsánert váltott, másról is fog szólni a történet mint testnedv- és víruscseréről.

Nos, történet nem tudom ha volt-e, vagy egyáltalán annak lehet nevezni azt, amit 464 oldalban elhúzott-nyúzott – és folytatása következik, hiszen a sorozat első három könyve ugyanarról a párról szól, s feltételezem kapcsolatuk alakulásáról. Közhely vagy sem, de rögtön a “szürke” ugrott be referenciaként. Mindaz ami ebben a könyvben történik elmesélhető lett volna egy novellában vagy kisregényben, és még mindig maradt volna bőven hely a szerzőre jellemző csatakos erotika számára is. A stílusról, meg a nyelvezetről már ne is beszéljünk – s ezt most nem a trágárságra értem.

Érzékeny téma az alap: a nők bántalmazása, csak a történet nem erre fókuszál, hanem a főhősök közötti szexualitásra. A hősnő (maga is bántalmazott nő) egy nőket segítő alapítványnak dolgozik, melynek legfőbb támogatója és igazgatótanácsának (vagy valami hasonló) elnöke maga a főhős – micsoda eredeti megoldás! Bármennyire is igyekezett a szerző, a témát sikerült elbagatellizálnia annak a sablonnak a követésével, ami már az előző sorozatára is jellemző volt.

● a hősnő olyan szépség, hogy olyant még nem hordott hátán a föld, s nemcsak szép, hanem okos, talpraesett, s a férfiak tömött sorokban nyálaznak miatta. Az a tökéletes fikciós karakter, amelynek semmi köze a valósághoz, és akinek tökéletességét némi lelki nyavalyával próbálja ellensúlyozni a szerző.

● a főhős döggazdag – milliárdokról beszélünk, nem némi apróról –, természetesen ellenállhattalanul vonzó, és mint az lenni szokott, van némi gyerekkorból visszamaradt traumája. Ó, és posszeszív.

● a két főhős minden múltbeli negatív tapasztalat ellenére azonnal és visszavonhatatlanul imádni kezdi egymást, melyhez hozzájárul meglehetősen nagy szexuális étvágyuk is.

● a történetben jelen van a legjobb barátnő is (meg másik kettő is, aki szintén a galerihez tartozik, de nem a bizalmas kategóriába), ugyanolyan mocskos szájú, mint a szerző  előző sorozatában, s a hősnő most is azzal foglalkozik, hogy barátnőit férfiakkal hozza össze. Amilyen jól összejön neki, nem is értem miért nem foglakozik házasságszerzéssel.

● negatív hős is van, aki a hősnő múltjához tartozik – ez esetben a bántalmazó ex, vagy a hős múltjához tartozó volt menyasszony.

Nos, ha a történetet el kellene mesélnem, akkor azt meg tudnám tenni egyetlen bővített mondatban is… vagy kettőben: a hősnő összejön a főnökével, s feszültségkeltésnek mindkettőkük életében megjelenik egy-egy ex. A terjedelem érdekében dugig van erotikus jelenetekkel, vagy azok hiányáról való fantáziálással, valamint a barátnők semmitmondó találkozásaival és fecsegéseivel.

Az erotikus írások kedvelői minden bizonnyal rajongani fognak ezért a történetért, én nem hinném, hogy érdekelt leszek a folytatásokban, vagy bármi másban, ami Audrey Carlan neve alatt jelenik meg. De hát ízlések és pofonok...

Kapcsolódó bejegyzések:

Calendar Girl: Január – Február – Március

Calendar Girl: Április – Május – Június

Calendar Girl: Július – Augusztus – Szeptember

Calendar Girl: Október – November – December

Emma Chase – Felséged szolgálatában

Uralkodj magadon 3

Logan St. James egy parázslóan szexi szörnyeteg. De néha eléggé mélabús – de Ellie Hammond hajlandó ezt figyelmen kívül hagyni. Mert láttátok őt? 

Pokolian szexi. 

És Ellie szertelensége elég mindkettejük számára. 

Ellie évek óta bele van zúgva az erős és nagyszerű királyi testőrbe – akiről a lány úgy gondolja, még csak észre sem vette őt, legalábbis nem igazán. 

Logan számára Ellie csak a munkája része volt – a királyi család tagja, akit a fogadalma szerint megvéd. De az egyetemről 22 évesen kikerülő lány elhatározza, hogy félreteszi erotikus ábrándozásait mindenféle testőri motozásokról meg szex közbeni csevegésekről, hogy rátaláljon a boldogan élt, amíg nem halt érzésre. 

Wessco királynője arra buzdítja Ellie-t, hogy lépjen a testvére nyomdokaiba és ő is állapodjon meg. Mondjuk, egy herceg oldalán. Vagy egy márkién. Esetleg egy vikomt még jó lehet. 

De a tündérmesébe illő végkifejlet keresése közben Ellie megtanulja, hogy a legédesebb szerelmet a legnehezebb elengedni. 

***

Logan St. James a pályák rossz oldalán nőtt fel, egy olyan családban, ami a törvény rossz oldalán áll. De mára már el tudja takarni a tetoválásait és a sebhelyeit egy tiszteletre méltó egyenruhával. Jóképű, hűséges, bátor, ügyes kezű… és más testrészeit is elég jól tudja használni. 

Bármelyik nő büszkén vállalná őt. 

De ő csak egyetlen nőre vágyik. 

Éveken keresztül figyelt rá, védelmezte, fogta a haját, amikor háborgott a gyomra, megtanította, hogyan húzzon be valakinek vagy miként ismerjen fel egy hazudozót. 

Még mindig róla álmodozik. Érte feláldozná akár az életét is. 

De a csodaszép Ellie Hammond nem az ő súlycsoportja. 

Mindenki ismeri a testőrök szabályait: Soha ne kalandozzon el a figyelmed! Soha ne téveszd szem elől! És soha ne ess szerelembe!

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Royally Endowed, 2017

Harmadik része egy olyan sorozatnak, melynek első két kötete olyan, amilyen. Az első rész a brit királyi családot vette mintául – igazándiból egy az egyben lemásolta a történetüket, kicsit megkavarta és egy fiktív törpekirályságba helyezte a cselekményt –, a második kísértetiesen hasonlított Kiera Cass Párválasztó történeteire disztópia nélkül. S akkor jött ez a harmadik, amiről szeretném azt mondani, hogy sehonnan sem koppintott semmit, de nem tehetem.

Kezdeném azzal, hogy bár egy sorozat része, kis jóindulattal önálló történetként is olvasható – egyébként is annyi ismétlés, utalás van benne, hogy senkinek nem lesz hiányérzete, ha nem olvasta az előző két könyvet, annak ellenére, hogy minden szereplőjük ebben a történetben is előfordul, csak most nem ők vannak a reflektorfényben, hanem az első részben mellékszerepet kapó Ellie és egyik testőre – azért egyik, mert négy is van neki.

Beszéljünk kicsit Loganról, a testőrről, aki kamaszként szökik meg problémás családjától és katonai pályára lép, majd a királyi testőrség tagja lesz, mert ő olyan hiper-szuper képességekkel rendelkezik. S ez rögtön el is visz a borítóhoz, ami az esetek többségében nem szokott érdekelni, hiszen csak csomagolás. A történet főhőse akárhogy számolom, valahol a húszas évei végén, harmincasok elején járhat – bár ez nem annyira biztos, mert a szerző annyit ugráltatatott oda-vissza időben, hogy egy adott ponton már nem tudtam követni hol is állunk időben és korban. No, ha ez a Logan nevezetű szuperpasi – mert természetesen szuperpasi, hogyan is lehetne másképp –, max. a harmincas évei elején jár, akkor mit keres a borítón az a fazon, ami első ránézésre is a duplája? Szó se róla, mutatós, elegáns meg miegymás, de az érett korosztályhoz tartozik.

Emlékeztek, hogy mikor Vilmos és Katalin esküvője volt, egy ideig nagyon felkapta a sajtó Katalin húgát, Pippát és hipp-hopp celeb lett belőle? Nos, pontosan ez történik ebben a történetben is, mert miután Olivia a herceghez köti életét (aki lemond a trónról miatta), a középiskola befejezése előtt álló kishúg (Ellie) is pont ilyen közfigyelemnek örvend New Yorkban, ezért a királyi ház testőröket rendel mellé, egyszerre négyet is, akik szerves részei lesznek a családnak, hiszen szinte velük élnek. Igazándiból Olivia mellett inkább a testőrök képezik Ellie családját, hiszen apja továbbra is alkoholködben éli napjait, és ők azok, akik élete minden fontos vagy kevésbé fontos eseményein jelen vannak. Így találkozik Ellie Logannal és bele is szeret. A férfi tisztában van a kamaszlány vonzalmával, ez az érzés egy idő után kölcsönössé válik, de számára a munka az első. S ez így megy éveken át.

Nem tudom ez kit mire emlékeztet, de engem a Több mint testőr című filmre, bár nem nagy filozófia erre asszociálni, mikor társai Logant többször is Kevin Costnernek nevezik ugratásként. Szóval, akinek nem jött volna be elsőre, hogy honnan is koppintotta az ötletet, annak a szerző szájba rágja. Logan és három társa Ellie-t védi évekig New Yorkban, majd Wesscoban is. És ez azért fura, mert például sem Ellie apját, sem bátyját nem védi senki. Fikció ide meg oda, de legalább legyen következetes!

Érdekes volt látni hogyan változik meg a rebellis Ellie. Ő ugye szőke hajába rikitó tincseket fest és az öltözködése is sajátos, egyetemi diplomát akar szerezni és tervei vannak a jövőre nézve. Akkor amikor a terhes Olivia Wasscoba költözik, akkor a friss diplomás Ellie félreteszi terveit és lelkesen vele megy. Már nem zavarja a királyi kastély, a szigorú protokoll és a viselkedési szabályok. Mi több, nagyon is jól érzi magát ebben a környezetben.

Kedvencem a történetből továbbra is a Kanos Kecske nevezetű kocsma, ahová a helyi elít inni és karaokézni jár, s Leonora királynő, aki teljesen olyan mint II. Erzsébet. S így a harmadik részre már illene azt is tudni, hogy az angol crown prince kifejezés magyar megfelelője koronaherceg (a cím trónörököst illeti meg), semmiképpen megkoronázott herceg.

   Ez Ellie és Logan története a megismerkedéstől a boldog végkifejletig, mely több éven át tart – mármint az út a megismerkedéstől a happy endig. Pontosan megmondani nem tudom, hogy ez időben mit is jelent, mert már jeleztem, hogy a szerző idegesítően sokat ugráltat ide-oda. Ó! És természetesen váltott szemszögben mesélve.

Azt írták erről a történetről, hogy vicces és szexy. Hát szex az volt benne, bár több volt az epekedés és az utalás rá, mint maga az akció. Viccesnek meg végképp nem mondanám, de ami azt illeti, volt benne néhány humoros beköpés, és bevallom, hogy ezek vettek rá, hogy végigolvassam ezt a dögunalmas, közhelyektől hemzsegő történetet.  Tipikus modern tündérmese volt, mindenki megelégedésére boldog végkifejlettel. És még van a sorozatból egy rész…

Nekem ez felejtős, egyszer el lehet olvasni, ha éppen nincs jobb, de nem vagyunk egyformák, meg ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések

Egy ágyban a herceggel  

Nyári ajánló 2019

Vi Keeland – Egomániás

Akkor találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelőtt tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper menő Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen. 

Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is volt annyira illetéktelen.

Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem is volt bérelhető. A fickó tízezer dollárral megrövidített.

Másnap, a rendőrségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnője szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne hogy úgy tűnt, mi csak vitatkozni tudunk.

Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keserű, haragos, a párkapcsolatokat bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk. És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.

Álomgyár, 2019

Eredeti cím: Egomaniac, 2016

Vi Keelandnak öt könyve jelent meg magyar nyelven, bár ebből kettő közös munka Penelope Warddal (Nagyképű öltönyös, Szívtipró pilóta). Ez a negyedik könyv amit a szerző tollából olvastam, az Órákon át kívánlak címűt passzoltam, mert már a hatásvadász címe is taszított, melynek érintőleges köze sem volt az eredeti angolhoz.

Négy könyv után határozottan állíthatom, hogy jobban kedvelem azokat a történeteket, amiket kizárólag ő jegyez, és sajátos stílusa nem keveredik Ward sablonos nyegleségével. Még az sem zavar, hogy írásaiban a váltott szemszöget kedveli és a főhősök maguk mesélik el a történetet E/1-ben.

Az Egomániás nem egy szimpla erotikus-romantikus, sablonos nyáltenger, hanem igenis van egy meglehetősen izgalmas és csavarokkal teli történet is mellé. Bár nyilvánvaló, hogy a szerző nincs tisztában egyes fogalmakkal, mint ahogy a párterápiával sem, ezt csupán azok veszik észre, akik komolyabban foglalkoznak pszichológiával.

Egománia – jelentése beteges önimádat, nem tévesztendő össze az egocentrizmussal vagy a nárcizmussal, bár mindkettőhöz némileg köze van. A történetben sajnálatos módon egyetlen szereplőt sem találtam, akire ez érvényes lett volna, a főhősökre semmiképpen nem jellemző, tehát nem igazán értettem meg honnan is jött ez a cím – ez nem egy újabb kreatív magyar fordítás, az eredeti angol is ugyanezt jelenti.

Már az eleje egy vicces konfliktushelyzettel indul, ugyanis egy csaló kihasználja a hősnő, Emerie Rose naivitását és bérbe adja neki Drew Jagger válóperes ügyvéd felújítás alatt levő irodáját. A két főhős akkor találkozik, amikor a jogos tulajdonos újév előestéjén hazatér nyaralásából és az épületben, ahol irodája és magánlakása is van, ott találja az éppen otthonosan berendezkedő párteraputát. Már a felállás is mosolyra ad okot, hiszen a nő mindent megtesz mások házasságának megmentéséért, a férfi pedig azért teper, hogy kliensei minél jobban jöjjenek ki a válással járó macerából. Drew Jagger kizárólag férfiakat képvisel, és ennek is megvan a magyarázata: saját házassága és válása annyira mély nyomot hagyott benne, hogy a negatív élmény hatására kizárólag férfiaknak segít megszabadulni hűtlen, anyagi javakra és luxuséletre utazó házastársaiktól. Mondanom sem kell, hogy Drew Jagger nem egy olcsó ügyvéd. Őszintén szólva, ez a történet nem egy óda a női nemhez, de ne legyünk álszentek, mindenkinek van legalább egy olyan nőismerőse, aki nem épp tisztességesen játszik/játszott a párkapcsolatban.

Emerie Rose iskolapéldája annak, hogy a pszichológusi diploma nem jelent felmentést az emberi hülyeség alól. Az ál-ingatlanos símán átvágja, s bár párterápiával foglalkozik, tehát elméletileg ismernie kellene az emberi viselkedés formáit és annak motivációját, a saját nemlétező kapcsolatában mégis alapvető hibákat követ el. Emerie Rose ugyanis egy férfi után fut – nem, nem a főhős lakik szíve csücskében, hanem volt egyetemi tanácsadója. A férfi miatt költözik New Yorkba, mi több, a férfivel szomszédos lakásba – már ha annak lehet nevezni azt a lyukat, ahová begyömöszöli magát és ingóságait –, s bár nyilvánvaló Drew Jagger iránti szexuális vonzódása, ő mégis rögeszmésen ragaszkodik egy megkérdőjelezhető érzéshez a másik férfi iránt, aki természetesen fütyül rá, és más nőkkel randizik.

A főhősök kapcsolata lassal alakul. Előbb munkakapcsolatban állnak, hiszen Emerie-nek nincs irodája, Drew-nak meg titkárnője, aki az életét és munkáját megszervezné. S míg kölcsönösen segítenek egymáson, ez remek alkalom arra is, hogy jobban megismerjék egymást és egy idő után engedjenek a kettőjük közötti szexuális feszültség sürgetésének.

A dolgok még bonyolultabbá válnak, mikor Emerie imádatának tárgya rádöbben, hogy a nő már mással randizik és hirtelen érdeklődni kezd iránta mert hiányolja a nő feltétlen rajongását. S ezzel egyidőben Drew volt felesége is megjelenik a színen újabb észszeűtlen követeléseivel és a közös szülői felügyelet megvonásának fenyegetésével.

Nem volt egy könnyű, habos-babos szerelmi történet, az már biztos. Annyi könyv létezik az emberi kapcsolatok csodálatos voltáról, hogy Dunát lehet rekeszteni velük. Ez most a másik oldalt mutatja be, a bonyolultabbat, a valósághoz közelebb állót, az alantas húzásokat. S van egy nagyon fontos mondanivalója: a szülői szeretet nem genetikafüggő, legalábbis nem kellene annak lennie.

Bár a szerző több helyen is hatásvadász túlzásokhoz folyamodott, kedveltem a történetet, és várom a kiadó által már beharangozott Vi Keeland könyvek megjelenését. De természetesen ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

 A beosztott

Nagyképű öltönyös 

E. L. James – Mister

A Libri Kiadó gondozásában június 18-án jelenik meg A szürke ötven árnyalata írójának új könyve Mister címmel. Egy új szerelmi történet, mely a nyilvánvaló romantikán túl kényes és aktuális témákat is olvasója figyelmébe ajánl.

Kövesd a  Blogturné Klub három bloggerét turnéjuk során, s ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

London, 2019. A jóképű, arisztokrata származású Maxim Trevelyan a sors kegyeltje. Remek kapcsolatainak és a tömérdek pénzének köszönhetően soha nem kellett dolgoznia, és ritkán aludt egyedül. Ám egy tragédia folytán mindez megváltozik. Maxim örökli a nemesi címet, a vagyont és az ingatlanokat, és az ezekkel járó felelősséget is. Bár erre nincs felkészülve, akkor is szembe kell néznie a kihívással. 

A legnagyobb próbatétel azonban mégsem ez, hanem leküzdeni az ellenállhatatlan vágyat egy titokzatos nő iránt, aki nemrég érkezett Angliába. Maxim menthetetlenül beleszeret a zenei tehetséggel megáldott, gyönyörű tüneménybe. Még sosem tapasztalt ilyen érzelmeket, és nem meri nevén nevezni az érzést. 

Kicsoda Alessia Demachi valójában? Meg tudja-e védeni Maxim ezt a veszélyes múltú, csodálatos teremtést a rosszakaróktól? És mit fog szólni a lány, ha kiderülnek Maxim féltve őrzött titkai?

A London szívéből a vadregényes cornwalli vidéken és a félelmetes Balkánon át tartó utazáson az olvasó lélegzet-visszafojtva követheti Maxim és Alessia sorsát.

Libri, 2019

Eredeti cím: The Mister, 2019

Megrendelhető 

E. L. James nevét mindenki ismeri, vagy ha a szerző neve nem is ugrik be elsőre, de A szürke ötven árnyalatáról valamilyen formában mindenki hallott, olvasta a könyvsorozatot, látta a filme(ke)t. Hosszan lehet vitatkozni pro és kontra érveket felhozva – meg is történt több fórumon is, hiszen a “Szürke”-jelenség nem mostanában jelent meg – a történet értékéről, eredetiségéről, a szerző stílusáról. A vélemények megoszlóak, a kiváltott érzelmek skálája az utálattól a feltétlen imádatig terjed, mert nem vagyunk egyformák.

Néhány nap múlva boltokba kerül a szerző új könyve, a Mister. Nem vagyok a “Szürke” rajongója, tehát inkább a kiváncsiság vitt rá, hogy elolvassam a szerző más írását is.

Mivel a szerző neve óhatatlanul összenőtt a már említett sorozattal, természetes emberi gyarlóság, hogy mindenki a kettő közötti hasonlóságot fogja keresni. Én is megtettem. Az alapfelállás megvan: problémás gazdag fazon, szegény lány – bónusz: a szegény lánynak is problámái vannak, méghozzá nagyok. A helyszín teljesen más, mert a Mister nagyrészt az Egyesült Királyságban játszódik, csupán epizódikusan utazzuk át Európát, egészen Albániáig. A cselekmény elmesélése váltakozó. Maxim Trevelyan E/1-ben ő maga tárja az olvasó elé gondolatait, a női főszereplőre vonatkozó részeket a szerző meséli el E/3-ban és ez többször is váltakozik akár egy fejezeten belül is.

Ugye említettem, hogy itt van ez az újabb problémás főhős, Maxim Trevelyan,  Trevethick újdonsült grófja – nem, ez nem egy klasszikus romantikus történet, a cselekmény nagyon is napjainkban játszódik, csupán a főhős örökölte meg váratlanul a címet. S már ez is egy probléma, hiszen ő mindig csak a tartalékos örökös volt, a második gyermek, akinek esélyei erősen közelítenek a nullához, amennyiben az egyes számú örökös fiatal és kitűnő egészségnek örvend. A kettes számú probléma az, hogy egész életében – főhősünk közeledik a harminchoz – mindig is másodrangúnak érezte magát tökéletes bátyja árnyékában, akit arra neveltek, hogy amikor eljön az ideje, tovább vigye a család nevét, gyarapítsa a vagyont és vezesse a családi tulajdonban levő vállalkozásokat. Ez a második helyezés az öröklési sorban viszont egy bizonyos szabadságot  is biztosított neki, mert bátyjával ellentétben ő azt tehette amit akart és ezt a lehetőséget rendesen ki is használta, ugyanis Maxim Trevelyan alkalmi DJ, zenét szerez, fotózik, modellkedik és minden este más nőt visz az ágyába, csillapítandó meglehetősen nagy szexuális étvágyát. 

Mindennek búcsút kell intenie akkor, amikor megfontolt és tökéletes bátyja egy jeges hajnalon, rá nem jellemző módon, vakmerő motorozásra indul, amely végzetesnek bizonyul. Nem elég bátyja elvesztésének fájdalma, az új felelősség terhe, még az özveggyel is törődnie kell. Az özvegy szinte az egész történetben jelen van, nem egy szerethető karakter, inkább az opportunista némber kategóriájába sorolható, hiszen Caroline és Maxim múltja a barátságon túlmutat, a nő mégis a grófi címet és Kittet választotta. A szerencsétlen baleset után viszont ismét Maximra akaszkodik, aki állandóan a vágy és a helyes út között ingadozik. Caroline az a típus, aki pontosan tisztában van a saját érdekével, és meglehetősen határozottan dolgozik is a cél elérésében.

A dolgok még jobban bonyolódnak, amikor Trevelyan házában a megszokott idős lengyel takarítónő helyett az albán származású fiatal Alessia Demachi jelenik meg, aki első látásra nem egy nagy szám, viszont néhány találkozás után a toprongyos lány egyre vonzóbb lesz. És zongorázik, nem is akárhogyan. S hogy a páratlan zenei tehetség mellé a szinesztéziát miért kellett belekavarni, számomra érthetetlen maradt.

Sokféleképpen le lehetne írni Alessia Demachit, de nevezzük albán menekültnek, hiszen egy rázós helyzet elől menekül Albániából egy jobb élet reményében. A téma aktuális, az emberkereskedelem is, amivel szembe kell néznie, és az is igaz, hogy Európa bizonyos dél-keleti országaiban még mindig fellelhető az a hagyományos családmodell, ahol a családfő (minden esetben férfi) irányít, és szava törvény. Hogy mennyire pontosak azok az információk, melyet a könyv alapján Albániáról kaptam, meg nem mondhatom. Sajnos nagyon felületesek az ismereteim az országról, a szokásaikról, az albán szervezett bűnözésről.

Amikor Alessia Demachi és Maxim Trevelyan találkozik, Alessia épp az albán gengszter vőlegényétől fut és emberkereskedők elől bújkál, ez pedig felpörgeti a dolgokat.

A történet nem túl bonyolult, de rengeteg mellékszereplője van, akik epizódikusan megjelennek, sokan teljesen feleslegesen, mint ahogy sok helyen elveszlődem abszolút felesleges részletekben, melyek szinte 600 oldalra duzzasztották fel a történetet.

Fogalmam sincs, hogy ennek a történetnek van-e, lesz-e folytatása – elméletileg eljutottunk a boldog végkifejletig, viszont a sok részlet között lezáratlanul maradt néhány dolog. Például Kit Trevelyan balesete. Senki nem tudja, hogy a nyugodt, felelősségteljes és megfontolt férfi miért pattant fel a motorra és száguldott el őrült sebességgel. Miért Maxim az egyetlen örökös és a feleség még meg sincs említve a végrendeletben? Az sincs rendben – legalábbis az én olvasatomban –, hogy a nyomulós Caroline csak úgy szívjóságból lemond Maximról és az anyagiakról, amikhez általa juthatna, sőt ő maga küldi a férfit Alessia után, miután rögtön férje halála után a pénzforrást jelentő sógorára hajt.

Hogy milyen volt a történet? Aki kiváncsi rá, úgyis elolvassa. Nyilvánvalóan egy irányban haladt, azaz a kiszámítható boldog végkifejlet fele, de azért volt benne izgalom és erotika is bőven. És élvezhetőbb lett volna fele ekkora terjedelemben, a fölösleges sallangok nélkül… meg ízlések és pofonok…

Alessia Demachi, a történet hősnője különösen tehetséges zongorista és a történet során többször is klasszikus szerzők ismert darabjait játsza. Játékunkban a zeneszerzők nevét keressük.

A turné minden állomásán egy-egy rövid leírás segít kitalálni kiről van szó, a ti dolgotok annyi, hogy az illető nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A 17.-18. században élt barokk-kori német zeneszerző, orgonista, hegedűművész. Korának legműveltebb muzsikusa volt, az opera kivételével szinte minden műfajban alkotott. Különösen jelentős a protestáns egyházi zenéhez kapcsolódó munkássága. Úgy is ismerik, mint a lipcsei Tamás templom karnagya.

a Rafflecopter giveaway

06.16 - Betonka szerint a világ…

06.18 - Kelly és Lupi olvas

06.20 - Zakkant olvas

L. J. Shen - Sparrow

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozatában L.J. Shen sötét hangulatú romantikus regénye, a Sparrow. A Blogturné Klub tagjai négy állomáson át merülnek el Troy és Sparrow különös házasságának hétköznapjaiban. Tarts velünk és a játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

    Troy ​Brennan

A név, amit mindenki ismer Dél-Bostonban. Egy néhai maffiózó fia. A jeges kék szemű szívrabló.

A „lerendező”, aki ebben a városban bárkit simán magasba emel vagy porba tipor.

Ja, és egyébként az újdonsült férjem.

Sparrow Raynes

Ez meg én volnék. A kutya sem bírta megjegyezni a nevemet, amíg Troy be nem csörtetett az életembe.

Aztán kalitkába zárt.

Foglyul ejtett.

És kiiktatott minden lehetőséget, hogy elmenekülhessek onnét, ahol fölcseperedtünk.

Úgy is mondhatnám, hogy Troy Brennan megnyirbálta a szárnyaimat.

Vannak álmaim, méghozzá merészek, de kétlem, hogy valaha is engedi valóra váltanom őket. Fogalmam sincs, miért döntött úgy, hogy feleségül vesz. Azt azonban tudom, hogy ha kiakasztom ezt a pasast, annak nem lesz jó vége. De nem ám.

L. J. Shen a világon mindenütt lakott már, és végül Észak-Kaliforniában állapodott meg, leginkább a borok miatt. Megélhetésként ír és szórakozásként olvas. Egy fiúgyermek büszke anyukája, egy volt kóbor macska gazdija, valamint egy nagyon türelmes férj tuti felesége.

Kemény, de élvezni fogod! Hagyd, hogy elraboljon!

Könyvmolyképző 2019

Eredeti cím: Sparrow

Megrendelhető          Beleolvasó  

Úgy néz ki, hogy a szervezett bűnözésről szóló sztorik reneszánszukat élik, hiszen a Könyvhétre kettő is megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A chicagói maffiaháború második könyvéről két napja írtam bejegyzést, most ezt követi egy, a bostoni ír maffiáról szóló. Bár ez igazándiból inkább Őbűnözősége magánéletét tárja az olvasók elé és nem a “munkásságát”, bár abból is kapunk jócskán ízelítőt.

S ha már Őbűnözőségéről esett szó, akkor bemutatnám Troy Brennant, közel s távol a legjobb “lerendezőt”, ahogy szereti magát nevezni. Törvényes, vagy félig törvényes vállalkozásokkal takarja azt, amiből tulajdonképpen jövedelmét szerzi: ő a takarító, azaz jó pénzért megszabadul a kellemetlen fazonoktól. Szemrebbenés nélkül öl, zsarol, megveszteget, fenyeget. Igazi gengszter, s e mellé természetesen olyan mutatós fickó, mint egy férfi fehérnemű-modell. Két dolog hajtja előre: hogy megtartsa apjának tett ígéretét, azaz feleségül vegye Sparrow Raynest, és hogy bosszút álljon mindazokon, akik apja – a néhai maffiózó – halálához közük volt. Apja gyilkosai ügyében folytatott szémélyes bosszúhadjáratában meglehetősen jól halad, szinte mindenkit kiiktatott, csupán a gyilkosság megrendelőjét kell még megtalálnia, mikor elérkezettnek tartja a pillanatot a házasodásra, amit meglehetősen eredeti módon old meg: elrabolja a leendő arát, bejelenti, hogy akkor ők most összeházasodnak, néhány napra bezárja saját lakásába és feléje sem néz az esküvő napjáig.

Sparrow Raynes. Aprócska, jelentéktelen, olyan, mint a neve: egy szürke veréb, annak ellenére, hogy természetes vörös hajkoronával áldotta meg a genetika. Természetesen tudja kicsoda Troy Brennan, hiszen apja a Brennan klánnak dolgozott, a szervezeti szamárlétra alján helyezkedik el és sosem vitte többre, mert nem volt képes rá. Sparrownak egy álma van: szakács szeretne lenni, s minden olyan tanfolyamot elvégzett, amelyre a szűkös anyagi forrásai mellett lehetősége volt. Anyja korán elhagyta a családot, apja az alkohol rabja lett, a lánynak tulajdonképpen saját magát kellett felnevelnie és csupán legjobb barátnőire számíthat. Ezért volt érthetetlen számomra, hogy még házasságkötése után napokkal is titkolta előttük, hogy mi történt és hazugságokkal etette őket.

Sparrow teljesen tapasztalatlanul megy bele a házasságba, fogalma sincs mit várjon, mi lesz a további sorsa, különösen, hogy még a templomból kijövet szembesülnie kell újdonsült férje szeretőjével, aki az ő tökéletes ellentéte, hiszen egy nagyon vonzó, nagyon dekoratív személy. S  igazándiból azt sem érti, hogy miért pont őt akarta a helyi alvilág ura feleségének.

Kedveltem Sparrowt úgy a tízedik fejezetig, aztán kicsit Anastasia Steele-re kezdett hasonlítani a maga gyerekes húzásaival és lázadásával. Nyilvánvaló, hogy a történet egy adott pontján beleszeret majd férjébe, s nem mondanám, hogy erre ráaggathatnám a Stockholm szindróma címkét, hiszen jóval házasságuk előtt már érzett egy fajta csodálatot a nála tíz évvel idősebb férfi iránt, és a szexuális vágy az jelen volt közöttük házasságuk első napjaitól fogva.

Nagyon kedvelem a gasztroregényeket, s mivel Sparrow él-hal a gasztronómiáért, arra számítottam, hogy ezt egy kicsit jobban kiaknázza a szerző, de ezt sajnos nem kaptam meg, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy szerettem volna. Ugyan Sparrow lehetőséget kap, hogy férje vendéglőjében dolgozzon, de ez csupán egy picike mellékszál volt. Az eddig olvasott hasonló történetekben a dúsgazdag férj otthon tartja feleségét és csupán reprezentációs célokra használja, a munkavállalás szóba sem jöhet. Ez pesztízskérdés, tehát meglepett, hogy a férfi egyáltalán engedélyt adott rá, olyan elnéző stílusban, mint amikor egy öntelt macsó kegyet gyakorol: hagyd a kis hülyét, hadd próbálkozzon, legyen egy kis öröme, mert úgyis belebukik.

A történetnek három kulcsfontosságú mellékszereplője van. Brock, Troy Brennan jobbkeze és legális üzleteinek menedzsere, aki meglepő jóindulattal viseltetik Sparrow iránt. Catalina, Troy Brennan nimfomán és rosszindulatú szeretője, aki a ragaszkodást már az obszesszivitásig vitte, és Brennan házvezetőnője. Mindhármójuknak jól meghatározott szerepe van a cselekmény alakulásában és teljessé tételében.

Nagyszerűen felépített történet volt, melyet a főhősök mesélnek el felváltva E/1-ben. Rengeteg titokkal, rengeteg meglepetéssel, melyet fokozatosan, lépésről-lépésre adagolt a szerző, mindig csak egy kicsit, csak annyit, hogy az az információmorzsa éberen tartson és más szempontból világítson rá a történésekre. Váltakozik a cuki szerelmi történet a megtorlás kegyetlenségével, a lepedőszaggató erotika újabb és újabb titkokkal, míg mindenki megelégedésére eljuthatunk a boldog végkifejlethez. Mert igen, Sparrow és Troy Brennan sztorija minden előrejelzés ellenére jól végződik.

Valódi rázós történet volt, melyet erős idegzetű olvasóknak ajánlok.

Nem Sparrow az egyetlen madárnév amit felvehetünk keresztnévként. Sőt, más regényszereplők is  kaptak már madárneveket. Minden állomáson találtok egy szójátékot. Sorba kell raknotok a betűket, kitalálni a nevet és beírni a hozzájuk kapcsolódó regénycímet a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Több megoldás is lehet, elég egyet beírni!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

06.11 Sorok között

06.13 Betonka szerint a világ…

06.15 Dreamworld extra
     06.17 Kelly és Lupi olvas