Két
zabolátlan természetű nő és az ár, amit ezért fizetniük kell Kimberley
Freeman, az Örökzöld-zuhatag és az Álom-öböl népszerű írónőjének nagy hatású
regénye a szerelemről, az anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a
világon.
1874-ben a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba.
Agnes követi édesanyját, de egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné?
Nagyhatású történet két megfékezhetetlen szellemű nőről, szerelemről és anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon.
1874-ben a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba.
Agnes követi édesanyját, de egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné?
Nagyhatású történet két megfékezhetetlen szellemű nőről, szerelemről és anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon.
Athenaeum,
2019
Eredeti cím:
Stars Across the Ocean, 2017
Mindig
felcsillan a szemem, amikor arról kapok hírt, hogy új Kimberley Freeman könyv
jelenik meg. Az ausztrál szerző nem új a magyar könyvpiacon, a Csillagok az óceán felett a hatodik
könyv, amit tőle olvashatunk, az angolul tudók még ennél is többet, sőt
teljesen más zsánerben is, mivel a szerző a gyermekkönyvektől a horrorig szinte
minden műfajban jelen van, bár azokat Kim Wilkins név alatt jegyzi.
Hazugság lenne
azt mondani, hogy mindent olvastam, ami magyar nyelven megjelent, az Álom-öböl és Aranypor című könyvei kimaradtak, de valamikor, amikor több időm
lesz (kiváncsian várom mikor fog ez bekövetkezni), szándékomban áll bepótolni
ezt a mulasztást, mert határozottan kedvelem a szerző stílusát.
A Csillagok az óceán felett két idősíkban
játszódó történet. Az egyik a 19. század második fele-vége és hosszú utazásra
vitt, szinte a világ körül: Angliából Franciaországba, onnan Ceylonra (ma Sri
Lanka és továbbra is a finom teájáról híres), majd Ausztráliába.
A másik szál
2007-ben, Angliában játszódik. Victoria, a negyvenes éveihez közeledő nő
hazatér mert anyja, Margaret Camber, egy neves egyetem történelemprofesszora
feltételezhetően Alzheimer kórban szenved és állapota aggodalomra ad okot,
hiszen már megkezdődtek az emlékezetkiesések, elcsavargások. A
professzorasszony szakterülete a viktoriánus kori nők helyzete, innen lánya
neve is.
Eddig semmi új
a nap alatt, két vagy több idősíkban játszódó regény bőven van a könyvpiacon,
úgy néz ki ez egy újabb trend, amihez illik felzárkózni. Csakhogy ez a kvázi
jelenben játszódó történet tovább bonyolódik, amikor anyja dolgait rendezve
Victoria egy régi levéltöredékre bukkan, melyet egy anya írt annak a lányának,
akit sosem ismert, mert születése után elvették tőle. Gyermekemnek, akit nem tudtam megtartani – melyben a névtelen hölgy
egy tiltott szerelmi történetet mesél el, annak minden tartozékával, s melynek
gyümölcse egy kisbaba. A hölgy arisztokrata származású, a gyermek pedig
törvénytelen, ez pedig abban a korban egyenlő a botránnyal, a társadalmi kirekesztéssel.
A 19. század
második felében egy yorki árvaház lépcsőjén hagytak egy újszülött lánykát. Egyetlen
tárgy van a csecsemővel: egy egyszarvút ábrázoló mintával díszitett gomb – és
ennek a gombnak a későbbiekben fontos szerepe lesz. Az árvaházat egy
visszavonult hajóskapitány vezeti, tehát nem is meglepő, hogy a lelencek
családneveiket egy-egy hajóról kapták. S bár a lelencház nem a Dickens
regényeiből ismert nyomortanya, de mégsem egy otthon, a 18-19 éves Agnes
Resolute alíg várja, hogy kiszabaduljon onnan és az otthon által javasolt
életút helyett anyja keresésére induljon. Agnes meggyőződése, hogy anyja a
közeli udvarházban lakó Lord Breckby féktelen lánya, Genevieve. Agnes Genevieve keresésére indul, fél világon keresztül.
“...Genevieve-ben
minden csodálatra méltó volt. Folyamatosan lenyűgőzött. Tudott parancsoló
lenni, jó kedélyű és érzéki is, de az biztos, hogy a szépsége páratlan volt.
Szabadon, öntörvényűen élte az életét. Vele lenni veszélyes, mégis csodás volt.
Saját vágyait követte, és fittyet hányt mások véleményére. (...) Genevieve-t
nem érdekli a vagyon, Agnes. Ezt verje is ki a fejéből. Ő a kalandot keresi.
Ebben látja élete értelmét.”
Túl egyszerű
lett volna, ha a lány feltételezett anyját az udvarházban vagy a család londoni
rezidenciáján megtalálja. Viszony a londoni házban rátalált Genevieve
testvérére, az agorafóbiás Mariannára, valamint Genevieve fogadott fiára,
Juliusra, de a zabolátlan Genevieve-nek hűlt helye van, a család nem beszél
róla, nevét sem említik. S minél nagyobb a titkolózás, annál makacsabb Agnes.
Azt hiszem ez volt a pont, amikor úgy éreztem, Agnes talán rossz irányba indul
anyját keresni.
Bonyolult
szerkezetű, de szenzációsan megírt történet volt, melynek központi témája az
anyaság, az anya-lánya viszony, vagy annak hiánya. Emellett pedig remek betekintést nyújtott a
viktoriánus kori nők társadalmi helyzetébe és a romantikán túl már-már a
kalandregény határait súrolta. Kedveltem a történetet, a szereplőket, a helyszíneket. Igzalmasak voltak a kalandok
melyekben Agnesnek része volt az utazásai során. S ha már hősnőről esett szó,
helyenként idegesített a makacsság, mellyel a célt követte és származását
kutatta.
Most sem
csalódtam a szerzőben, mert hozta a tőle megszokott stílust és színvonalat.
Kéretik nem félreérteni: ez nem egy habos-babos romantikus nyáltenger, annak
ellenére, hogy két szerelmi történet is van benne – mindkettő a történet
múltban játszódó szálához kapcsolódik. Rendben, ha nagyon őszinte akarok lenni,
akkor a múlthoz kapcsolódó boldog végkifejlet kicsit sok volt nekem, de ezt
ellensúlyozta az, hogy a történet jelenéből viszont hiányzik. Az Alzheimer kór
esetében nincsen happy end.
Nagyon
kedveltem és felnőtt olvasóknak ajánlom… meg ízlések és pofonok
