A hét nővér 4
Celaeno
D'Apliese, azaz CeCe az egyik testvérétől értesül a nevelőapja haláláról. A
nővéreivel a Genfi-tó partján magasodó, gyermekkori otthonukban
gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat meg egy levelet hagyott örökül, és ennek segítségével, ha a lányok úgy döntenek, közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez.
gyűlnek össze, hogy megemlékezzenek szeretett apjukról, és meghallgassák a végrendeletét. A különc milliárdos, Pa Salt mindnyájuknak egy különleges tárgyat meg egy levelet hagyott örökül, és ennek segítségével, ha a lányok úgy döntenek, közelebb kerülhetnek a valódi gyökereikhez.
Az örökké
nyugtalan CeCe számára az útkeresés fájdalmas tapasztalással indul. Azzal, hogy
a nővére, Csillag követte az apjuk által hátrahagyott nyomot, és megtalálta az
új családját, a kettejük közti szoros kötelék mintha semmivé foszlana – és
ezzel együtt olybá tűnik, hogy az ő lényének egy része is odaveszik. Csak egy fekete-fehér
fényképbe és egy névbe tud kapaszkodni, amikor hosszú útra indul, hogy előbb
Thaiföldre érve egy titokzatos idegennel ismerkedjen meg, majd Ausztrália
festői, mégis nemegyszer kietlen vidékein megtapasztalja mindazt, amire ez
idáig olyannyira vágyott: a valakihez, a valamihez tartozás érzését. Meglehet,
hogy az örök utazó végül otthonra lel a vörös föld országában?
Lucinda Riley
sorozatának negyedik kötetében egy évtizedeken és megannyi helyszínen átívelő
nyomozás történetét meséli el. A letehetetlen családregény e kötetbeli
főszereplője nemcsak a származásával kapcsolatos kérdésekre találja meg a
választ, hanem kénytelen lesz azt is belátni: ahhoz, hogy teljes értékű életet
élhessen, és rájöhessen, ki is ő valójában, szembe kell néznie a félelmeivel.
Az önmagára találás útja pedig nem egy meglepő fordulatot tartogat számára.
General Press,
2018
Eredeti mű:
Lucinda Riley – The Pearl Sister, 2017
Amikor A hét nővér sorozat valamelyik részéről írtam, mindig elmondtam, hogy a sorozat alapja a Plejádok legendája, és hogyan fogad örökbe egy titokzatos milliomos hat lánygyermeket – bár a legenda szerint a Plejádok heten vannak – s halála után hogyan vezeti vissza őket szülőhelyükre. Mert ezt teszi. Semmi sem véletlen amit a Pa Salt néven futó megboldogult úr tett.
Ahogy haladunk előre a sorozat
részeivel, egyre kevésbé hiszem, hogy a milliomos meghalt, s hogy tényleg úgy
hívták, ahogy. Azt is el bírom képzelni, hogy valahol neki van/volt egy másik
élete, családja, s a genfi tó eldugott szegletében levő rózsaszín kastély, ahol
a lányok nevelkedtek, csupán egy volt
számtalan titkának. Bevallom, az ő karaktere jobban érdekel, mint bármi más
ebben a sorozatban. Még három rész van hátra a sorozatból, nagyon remélem, hogy bár a végére
megvilágosodunk ezzel kapcsolatban is, és nem az fog kiderülni, hogy a fickónak
disszociatív személyiségzavara volt és évtizedeken keresztül tartó pszichózisa
vette rá, hogy újrajátsza (és értelmezze) a csillagképről szóló legendát.
Ugye ez már a
sorozat negyedik része és már felfedezhető egy bizonyos sablon, amit a szerző
követ. A lányok a végrendelet szerint megkapják a maguk levelüket, a
koordinátákat, ahonnan örökbefogadójuk elhozta őket és ami utalást tesz a
származásukra. Minden esetben a lányok az illető országban rokonokra találnak, a
hivatásuk valamilyen formában kapcsolódik a biológiai család valamelyik
tagjának hivatásához. Természetesen szerelem is van minden történetben, kevés
kivétellel mindig eljutunk a boldog végkifejlethez ezen a téren is. S az épp
soron levő lány történetével párhúzamosan kapunk egy másik történetet is a
múltból, amely csupán a kötet végére (legjobb esetben a háromnegyedénél) ad
teljes képet arról, hogy tulajdonképpen mi köze is van az illető lányhoz.
Most sincs ez
másként, hiszen Celaeno D’Apliese, azaz CeCe ugyanúgy megkapja a maga levelét
és koordinátáit mint a többiek, pluszban ő egy örökséget is kap, ami viszont nem
nevelőapjától származik. Akik olvasták az Árnyéknővért, azok tudják, hogy ebből a pénzből veszi meg a puccos londoni lakását. S miután az előző részben Csillag, a nővére akit
legközelebb érzett magához és akivel szinte szimbiózisban élt, megtalálja a
maga útját, kicsit elárulva, elhagyva érzi magát, de azért nekiindul végigjárni
azt az utat, aminek a végén a származásáról szóló információkat reméli
megtalálni.
CeCe útja
Ausztráliába vezet, de mielőtt oda eljutna tesz egy kitérőt Thaiföldre is, ahol
előző évben olyan remekül elszórakozott nővére, Csillag társaságába, és ahol most testi-érzelmi kapcsolatba bonyolódik egy titokzatos férfivel. Nem egészen
értettem, hogy ez az epizód mire volt jó, főleg, mikor a továbbiakban kiderül,
hogy CeCe elképzelhetően saját neméhez vonzódik. Nem vagyok szakértő a nemi
identitás kialakulásában, de a szerző által használt megoldás kicsit fura volt
és számomra hihetetlen.
Visszatérve a
thaiföldi kitérőre, a történet végén értelmet nyer, hogy miért is kellett az,
különösen, mikor a rózsaszín gyöngy átka is képbe kerül. De ennek ellenére én
valahogy másképp képzeltem el a történet ehhez kapcsolódó részét.
CeCeről már az
előző részekből tudjuk, hogy diszlexiája miatt tanulási nehézségei vannak és
inkább a művészetekkel kacérkodik, azon belül is a festészettel, de kételkedik
tehetségében. A történet azt is megmutatja, hogy ez a tehetség honnan származik
és mi kell ahhoz, hogy CeCe végre megtalálja önmagát. Egyébként az is érdekes,
hogy eddig minden nővér valamilyen formában kapcsolódott a művészetek
valamelyik ágához. Maia ugye nyelvzseni és műfordító, Ally hajós, de profi
módon fuvolázik is, Csillag pedig írói álmokat dédelget. Most pedig itt van
CeCe a maga festészetével.
Természetesen
most is megkapjuk a történet múlthoz kapcsolódó részét, mely az 1900-as évek
elejének Egyesült Királyságából indul és főszereplője Kitty Mercer (született
McBride), egy kétségbevonható erkölcsű lelkész nagyobbik lánya. A későbbiekben
belőle lesz Ausztrália első női gyöngybárója, mivel a német származású Mercer családba házasodik be, Mercerék pedig gyöngyhalászattal gyarapítják amúgy is tekintélyes vagyonukat. Kitty az a személy, aki az erkölcsi és etikai
normák miatt eltékozolta a szerelmet, az esélyt arra, hogy boldog lehessen.
A történetben
– úgy a 20. század eleji részében, mint a jelenkoriban – az őslakosokról is
többet megtudhatunk, arról, ahogy még mindig egy bizonyos fajta elnyomás alatt
élnek – bár jogilag már egyenlőek a többi állampolgárral –, valamint
megismerjük a Plejádok legendájának ausztrál őslakos változatát is.
Kicsit
csalódott vagyok, mert a történet nem úgy alakult ahogy én elképzeltem, de ez
nem jelenti azt, hogy nem volt jó. Mert az volt. Pörgős, szórakoztató,
izgalmas, de valahogy mégsem az igazi. Nekem valamennyi már olvasott történet
közül ez tetszett a legkevésbé. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán mert
túl sok kérdés maradt megválaszolatlanul (vagy éppen csak fél mondattal elintézve) és túl sok volt a véletlen egybeesés –
bár mint mondtam, ebben a sorozatban minden okkal történik. Csakhogy már annyi
megválaszolatlan kérdésem gyűlt össze ezzel a sorozattal kapcsolatban…
A történetben
epizódikusan megjelenik Csillag, a kedvenc nővér, akiről az előző rész szólt és
Ma, a hölgy, aki a svájci villában nevelte a lányokat, de a többiekről kevés
információt kapunk. Eddig minden részben valamelyik lány látni-hallani vélte nevelőapját itt-ott. Ez most nem történik meg, de Cece az előző részben már átesett egy ilyen epizódon.
A kötet végén
egy rövid kis beleolvasó található a sorozat következő részéből, ami majd Tiggy
története lesz, aki Skóciában él. A teljes történetet mikor fogjuk olvasni,
fogalmam sincs. Egyelőre még angol nyelven sem jelent meg, idénre várható, de a pontos dátum nem ismeretes. Az azt követő kettő
közül az egyik minden bizonnyal a modell Electra története lesz, de hogy a
másik miről fog szólni, azt csak feltételezni tudom: talán a hiányzó hetedik
lány, Merope, mégis létezik valahol?
A szerző és a
sorozat rajongóinak kötelező olvasmány és ajánlom mindenki másnak, aki néhány
nyugis estét szeretne eltölteni egy nagyon szépen megírt történet társaságában.
Kis jóindulattal akár önálló kötetként is megállja a helyét, tehát azok is
belefoghatnak, akik nem ismerik az előző három rész történéseit. Meg
természetesen az ízlések és a pofonok…
A sorozat magyar nyelven megjelent részei a General Press Kiadó gondozásában:
1. A hét nővér, 2016
The Seven Sisters, 2015
2. Viharnővér, 2017
The Storm Sister, 2015
3. Árnyéknővér, 2017
The Shadow Sister, 2016