Austen-rajongók 1
Katherine
Roberts egyetemi oktatóként Jane Austen műveire szakosodott, és rá kellett
jönnie, hogy az ideális férfi csak a Büszkeség és balítélet lapjain létezik. Az
Austen-rajongó Robyn Love szerelmi élete szintén nem nevezhető tökéletesnek.
Mindketten abban a reményben érkeznek a Jane Austen konferenciára, hogy kicsit
félretehetik a gondjaikat. Ám úgy tűnik, egy Jane Austen-hétvége csak némi
bonyodalommal és románccal teljes igazán…
Lazi Kiadó, 2017
Eredeti mű:
Victoria Connelly – A Weekend with Mr. Darcy, 2010
Victoria
Connelly neve nem ismeretlen a chick lit rajongók számára, hiszen ez a negyedik
magyar nyelven megjelent könyve (Bárcsak
itt lennél, Egy nyár, amit sosem felejtesz el, Szökevény színésznő).
Kellemesen, szórakoztatóan ír, nem idegen számára a humor sem.
Bevallottan
Austen-rajongó vagyok, tehát úgy gondoltam ezt a könyvet és a sorozatot ( mert
reménykedem, hogy a többi részét is ki fogják adni magyar nyelven) nekem írták.
Már a cím is
sejteti, hogy mire várhat az ember lánya, a fülszöveg még rátesz egy lapáttal,
hiszen az egyik hősnőnk egyenesen Jane Ausetenre szakosodott egyetemi tanár
Oxfordban, a másik pedig egyszerű rajongó, de abból a fajtából, aki szószerint
ismeri mindazt, ami Jane Austen tollából
származik, vagy róla írtak. Nincs is ezzel semmi baj, számítottam, hogy itt sok
Austen kerül majd terítékre, de arra nem, hogy szinte a könyv felét a szerző
műveire és azok szereplőire tett utalások vagy idézetek fogják kitenni.
Ez valóságos
Austen-túladagolás volt, és nemcsak az, hanem annyira inspirálatlanul van ez az
egész a mini történet mellé beszuszakolva, hogy aki nem járatos Jane Austen
irodalmi munkásságában, vagy akár magánéletében, az felét sem fogja megérteni, hogy mi a bánatot is akarnak itt ezek a nők?
A rengeteg
utalás, Austentől származó idézet és filmadaptáció emlegetése mellett némi
cselekmény is tartozik könyvhöz, hiszen a két hősnő egy hétvégi
Austen-konferenciára utazik egy udvarházba, melynek tulajdnosa egy meglehetősen
híres színésznő. Valahol van egy olyan érzésem, hogy az összejövetelnek otthont
adó Dame Pamelát a szerző Judi Dench-ről, a híres angol színésznőről mintázta.
"– Miért van az, hogy minden Jane Austenről
szóló beszélgetés előbb-utóbb Colin Firthnél és a testére tapadó vizes ingnél
köt ki?"
A cselekmény
nagyon kiszámítható és sajnos mindjárt a második fejezetben lelövődik egy olyan
poén, ami esetleg többet adott volna a történethez. Két hősnő, két szerelmi
türténet, és mindkettő jól végződik, bár mindkét esetben a szerző igazán
próbálkozott, hogy akadályokat gördítsen a szerelmesek útjába.
Ami igazán
meglepett, és nem a jó értelemben, az a két hősnő hirtelen támadt bizalmas baráttsága.
Most találkoznak először egymással, de első pillanattól úgy viselkednek
egymással, mintha gyerekkori barátnők lennének, akik minden titkukat megosztják
egymással, pedig az egyetlen közös pontjuk az az Austen-fanatizmusuk.
Ha az
Austen-imádatot leszámítjuk, akkor egy középes, abszolút kiszámítható
romantikus történet, melynek nagy részében elveszlődünk olyan részletekben,
amiket nincs honnan tudnia annak aki nem ismeri minden részletében Austen mind
a hat regényét. Nekem ez az “egynek elmegy” kategóriába kerül, annak ellenére,
hogy néhányszor hangosan felnevettem egy-egy jelenet olvasásakor. Hogy a folytatásai megjelennek-e vagy
sem, nem tudom, én meggondolom, hogy elolvasom-e őket vagy sem, de
természetesen ízlések és pofonok...
