Borsa Brown - A férj prostija

Nőnek maradni mindenáron!

Pamela házassága a szakadék széléhez ért. Három gyerekkel, és egy jóképű, sikeres férjjel az oldalán, úgy érzi, ő nem sokat ér. A mindennapjai szürkeségében azonban elhatározza, hogy megszívleli édesanyja egykori tanácsát: „Egy nő legyen tökéletes háziasszony, szerető anya, és otthon az ágyban egy céda.”

Női praktikákat bevetve, és minden szégyenérzetét levetkőzve próbálja visszacsábítani a férjét, akit talán nem is veszített el.

Borsa Brown egyedi, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikában bővelkedő írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Ezúttal humoros formában, de mégis kegyetlenül őszintén és valósághűen mutatja be a női lélek bonyolultságát.

Egy krízisbe jutó házasság újraélesztése, rengeteg erotikával, érzelemmel, nevettető és elgondolkodtató helyzetekkel. Egy olyan történet, ami bárki életében valóssá válhat. Mert a cél: nőnek maradni mindenáron!

Álomgyár, 2018

Ez a történet valamikor régen már közkézen fogott, más borítóval és Egy férj prostija címmel. Érdekes, hogy most sehol semmilyen nyomát nem lehet találni a virtuális térben, de teljesen biztosan vannak olyan olvasók, akiknél az a variáns is ott lapul. Magyar nevű szereplőkkel (Áronnal és Judittal) és lényegesen rövidebben. Nem olvastam el. Ezt sem olvastam volna, ha egy ismerősöm nem áradozik róla, hogy milyen jó és mennyire megfogta, hogy a hősnő mennyit tett a házassága megmentéséért.

Kedvelem a szerző Maffia trilógiáját, még Az Arabot is (csupán a folytatásait tartom feleslegesnek), gondoltam megér egy próbát annak ellenére, hogy a szerző műveivel nem vagyunk azonos hullámhosszon az utóbbi időben.

Ugye itt van ez a bombasztikus alcím, hogy “Nőnek maradni mindenáron!”, amivel csak egyetlen baj volt: a nőt nem találtam a történetben. Volt egy frusztrált feleség, akinek identitászavara volt, és volt az anya, aki mintha kitüntetést várt volna azért hogy gondoskodik gyermekeiről. Ezek szerepek, melyeket egy adott élethelyzetben betöltött, de hol volt a nő?

„egy nő nappal legyen rendes anya, este pedig egy szajha a hálószobában” – ezzel a szöveggel indította hősnőnket bé anyukája a házasságba. Érdekes módon az enyém azt mondta, hogy sose felejtsem el, több vagyok mint egy farok cselédje és egy háztartás rabszolgája, s az ő házasságának tényleg az ásó-kapa-nagyharang vetett véget. No, de nem rólam van szó, hanem Pameláról, a frusztrált háziasszonyról, aki 40+ évesen észreveszi, hogy férjével való kapcsolata már nem a régi, ő pedig ugyanazt akarja visszakapni. Ha valaki 20+ évnyi házasság után azt állítja, hogy a házassága pont ugyanolyan, mint az első napokban, az hazudik és ámítja magát. Időben egy kapcsolat dinamikája változik és ez így van jól, senki ne áltassa magát azzal, hogy pont úgy turbékol mint esküvője napján.

A drága Pamela saját döntése alapján otthon maradt gyermeket nevelni, aztán mikor fia már lassan egyetemre ment volna, még szült egyet, nehogy már ne legyen miről gondoskodni és megszűnjön otthonülői jogosultsága. S mivel nem egy észkombájn és hisz az olyan városi legendákban, hogy szoptatás alatt nem lehet teherbe esni, második gyermekét gyorsan követte a harmadik is.

“Egyesek agyában talán úgy él, hogy az a munka, amivel pénzt keresel. Én háziasszonyként másként látom. A munka az, amivel pénzt keresel, családot tartasz össze, kényelmet biztosítasz, önzetlenül alárendeled magadat másoknak…” – próbáltál kényelem biztosításával villanyszámlát kiegyenlíteni,  vagy családi összetartással a szupermarketben fizetni?

Nos itt van nekünk ez a nem túl okos szupernőnk, aki úgy dönt, hogy házasságát csak az menti meg, ha ő maga közönségessé válik és kurvát játszik. Mert valamiért úgy gondolja, hogy ez föltétlenül kell a férfiaknak. Vitatható, hogy ezen férfiak ezt pont a feleségüktől várják el, vagy mástól. 

Egy kapcsolat természetes része a szexualitás, de nem minden a szexualitáson múlik. Ez a történet viszont csupán erről szólt: Pamela bedobja három D-s mellbőségét és átmegy a saját férje prostijába. Nincsen ezzel semmi baj, hiszen ez egy kitalált történet, csakhogy a szerző az utószavában kitér arra, hogy ha csak egyetlen házasság mentődik meg azért, mert olvasták a könyvét, akkor már nem volt hiába az idő amit a megírására áldozott. Nem hinném, hogy valaha is a szerzőhöz fogok fordulni párkapcsolati tanácsadás céljából...
   Továbbra sem találtam meg a nőt a történetben és nem is érdemes keresni őt, mert úgy jön le, hogy aki nem feleség és nem anya, és nem áldoz fel mindent a két szerep oltárán az nem is igazán nő. Ne mondja meg nekem mitől leszek nő, mint ahogy azt se sugallja, hogy dugással minden szétesőben levő házasság megmenthető. Lehet ő nincs tisztában vele, de a nemi kromoszómapáron levő XX vagy XY kombináció határozza meg a nemi hovatartozást és amit a genetika adott, azt nem igazán veheti el tőlem senki, ha én azt nem akarom. Nem a habos-babos ruhák, nem az elavult elvek vallása a nők szerepéről a családban és a társadalomban, nem a társadalom által rám akasztott szerepek határozzák meg hogy nő vagyok-e, és nem is magasztos költői-irodalmi blablák. Az meg főként nem határozza meg a nőiességem, ha alárendelem magam egy férfi ígényeinek, sokgyermekes anya leszek, konyhatündér és álandóan verem a mellem, nehogy bárki is elfelejtse fontosságom. És azon is hosszan lehetne vitatkozni, hogy mi a különbség a szexi és a közönséges között.

“Egy bejárónő lettem, és még csak meg sem fizetnek érte! Közgazdász diplomával!” – tudatos válsztás volt, akkor miért kell siránkozni?

A történet tele van populista szlogenekkel a család fontosságáról, az anyaság nagyszerűségéről, és mindez abban a nyegle stílusban ami az utóbbi időben a szerző sajátja. S mikor nem ezeket a közhelyeket ismételgeti, akkor részletesen leírja, hogyan ajánlkozik fel Pamela a férjének és hogyan élik ki újabb és újabb szexuális fantazmagóriájukat. A fura az, hogy a férj rögtön nem lesz fáradt, nincsen sürgős munkája, szabadnapot tud kivenni egy kis etyepetyére és teljesen mindegy hol, de meglovagolja a helyzetet.

Szeretném ismételten kihangsúlyozni, hogy ez a történet fikció, jól gondolja át mindenki, mielőtt ilyen módszerekkel bepróbálkozik, mert jöhet a férjtől visszakézből egy olyan, hogy “ezt meg kitől tanultad kurvája?”

S már el is képzeltem például Kasszás Erzsit – és itt kéretik magára a szerepre gondolni és nem a színésznőre aki megszemélyesíti –, aki ugye társadalmunk emblematikus figurája, amint napi nyolc-tíz órai munka után, lógó idegekkel, tömegközlekedési eszközön izzadva-gyúródva szalad gyermekeiért óvodába-iskolába, habtestén azzal, amire épp rá tudta reggel tenni a kezét, lábán a kínainál vásárolt műanyag szandálban, mert a havi minimálból csak erre telik neki. Majd egyik kezén a gyerekei lógnak a másikban pedig a dugig tömött cekkerek. És örül, ha vacsorára gulyást tud főzni, mert a szusit amúgy is csak a Google-ből ismeri, vagy éppen a lépcsőház folyósóján lejt kvázi rúdtáncot a korlátba kapaszkodva, mert elcsúszott a vizes lépcsőn. Pirner Almához járni rúdtáncra úgysem telik. Mert a mi világunk túlnyomóan ilyen Kasszás Erzsikből áll, nem Pamelákból, akik Louboutin cipőkre és csupa-csipke-csupa-báj fehérneműkre költenek vagyonokat, vagy segédeszközökért a szexshopba járnak. De egy dolog biztos: Kasszás Erzsinek nem kell még intim betétre is pénzt kérnie férjétől, mert van saját keresete, amiből megveheti. S ez a Kasszás Erzsiket az én értékrendemben magasan a Pamelák fölé helyezi. Ha a hősnőnek jó, ha egy férfi kitartottja - bár a sok otthon töltött év után eszébe jut, hogy valaki szeretne lenni - , lelke rajta, csak akkor legyen követendő példaként ábrázolva.

Nem találtam sem viccesnek, sem szórakoztatónak a történetet, csupán szomorúnak, hogy még mindig vannak nők, akik társadalmi megfelelési kényszerből és társfüggőségtől indíttatva idáig jutnak. És még büszkék is rá. Nem érdekel mekkora a szerző rajongótábora és hányan emelik majd az egekbe szuperlatívuszaikkal ezt a könyvet, nekem ez nem jött be. Egy kicsit sem. Mindaz ami ebben a könyvben történik ellentkezik az elveimmel, az életfelfogásommal, azzal, aki vagyok. S bevallom azt is, hogy felén túl már inkább lapoztam, mint olvastam, mert egyszerűen nem érdekelt, hogy per pillanat éppen hol és milyen szexuális szerepjátékba merültek bele a főhősök.

Mivel az utóbbi időben a szerzőtől olvasott könyvek valahogy nem állnak közel hozzám és azonosulni sem tudok sem a témákkal, sem a szereplőkkel, minden bizonnyal többé nem fogok Borsa Brown könyveket olvasni. De ez senkit ne befolyásoljon, a szerző és a tömény erotika rajongói minden bizonnyal imádni fogják, mert ugye ízlések és pofonok…