Franz Eberhofer 2
Franz
Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr kellemes falusi mindennapjait
újabb bosszantó események zavarják meg. Höpfl iskolaigazgató házának falára
például valaki rikító piros festékkel felírta, hogy „DÖGÖLJ MEG, TE DISZNÓ!”. Önmagában
a felirat még nem lenne főbenjáró bűncselekmény, azonban a zaklatott igazgató
nemsokára nyomtalanul eltűnik, később pedig darabokra szabdalva bukkan fel
ismét a vasúti sínek között. Öngyilkosság? Gyilkosság? Franz nyomozása gyorsan
kideríti, hogy az igazgató nem volt éppen közkedvelt ember, ahogyan pedig egyre
mélyebbre ássa magát az ügyben, a gyanúsítottak köre is egyre bővül. Franz
azonban a Nagyi ínycsiklandó gőzgombócaiból erőt merítve rendületlenül halad az
igazság felderítésének útján…
A jó krimik, a
jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.
Művelt Nép,
2017
Eredeti mű:
Rita Falk – Dampfnudelblues
“Vagy úgy. Szóval a kertünkben tényleg terem
dohány. A legeldugottabb zugban, a fészer mögött. Azért ezt szeretném szemügyre
venni, így feltápászkodom és elindulok a Nagyi nyomában.
A helyzet egyértelmű, nincs szükség alapos
vizsgálatra.
– Vadkender – közlöm a Papával, amint
visszaérek hozzá. A vállát vonogatja. – Szóval vadkendert termesztesz a
kertemben – folytatom, ezúttal erőteljesebb hangnemben.”*
Üdv ismét
Bajorországban, egészen pontosan Niederkaltenkirchenben (csak remélni tudom,
hogy ezt most jól írtam le és nem maradt ki egyetlen betű sem), mindjárt ott
Landshut mellett. Ugyanis itt lakik és áll szolgálatban Franz Eberhofer, mint a
falu egyetlen, de annál rettenthetetlenebb rendőre... meg Ludwig, a kutyája
Azért ismét,
mert ez a történet egy sorozat második része. Ami azt illeti szinte egy évet
vártunk rá, s ki tudja mennyit fogunk majd várni a még hátralevő négy részre.
Akik olvasták
a sorozat első részét, a Télikrumligombócot,
azok nagyjából képben is vannak azzal, hogy mit várhatnak ettől a történettől,
és főleg azzal, hogy kicsoda is Franz Eberhofer. Természetesen azon túl, hogy a
falu egyetlen rendőre, aki az előző részben minden igyekezete ellenére
megoldott egy négyes gyilkosságot. Bár az érdemeit némileg megnyirbálta a tény,
hogy nem sokkal a dicső esemény után gyermekrabláshoz kért erősítést –
kommandósok, helikopter, nyomkereső kutyák, meg minden hasonló finomság –, s közben
csak az üzemanyag fogyott ki a tag kocsijából.
Nos, kicsoda
is Franz Eberhofer, az anti-rendőr, minden rendfenntartó paródiája, aki egészen
sajátos módon értelmezi a törvény és az igazságszolgáltatást? Egy büntetésből
Münchenből szülőfalujába helyezett rendőr. Igen, elmondhatom miért volt a
büntetés: társával, akivel mai napig barátok, egy pedofilt tartóztattak le.
Rudi, a társ, flottul szétlőtte a fickó családi bizsuját és Franz szurkolt
neki. Az esemény után Rudit menesztették a rendőrség kötelékéből, Franzot pedig
eldugták a kis faluba, ahol elméletileg soha semmi nem történik. Csak mert Franz szeret a fegyver után kapkodni. Nagyon.
Elméletileg,
mert gyakorlatilag itt is dolga van, bár nem minden egyes nap hoz neki fontos
ügyeket. Néha be kell érnie házastársak közötti agresszióval, részeg
gépkocsivezetőkkel, vagy épp vandálokkal, akik az iskolaigazgató házára
írogatnak fenyegető üzeneteket.
Ez a rész
pontosan erről az üzenetírogatásról szól, illetve arról, hová fajul el a dolog,
hiszen Höpfl igazgató hamarosan eltűnik, majd brutálisan meg is gyilkolják.
Hősünk természetesen buzgó nyomozásba kezd, s gyanúsított mint a tenger, mert
Höpfl igazgatót minden második ember holtan szerette volna látni.
Franznak
természetesen magánélete is van , hiszen az előző részből már tudjuk, hogy a
szülői ház disznóóljában lakik – nem vicc, azt alakította át magának, hogy
szabaduljon süket, de nagyon szerethető nagyanyjától, és füvet szívó, Beatles-t
üvölttető apjától. Itt szokta meglátogatni őt barátnője, Susi, aki a
polgármesteri hivatalban dolgozik és aki többre vágyik a barátnői státusznál,
viszont erre Franz még nincs felkészülve.
S
természetesen ismét felbukkan bátyja Leopold is, jövendőbeli harmadik
feleségével (még a másodiktól sem vált el) a thai Panidával és kettejük
szerelmének gyümölcsével.
“Uschinak hívják, a nagyanyja után. Mivel
azonban ez a név az én meghalt mamámé, ezért én inkább Sushinak hívom. A Sushi
sokkal jobban is illik hozzá: kicsi, ázsiai, göngyölt.”*
A kép testvér
továbbra sem kedveli egymást. Leopold lenézi rendőr öccsét, hiszen neki könyvesboltja
van és feleséget is fogyasztott már bőven, míg Franz nyálgépnek és
érdekembernek nevezi bátyját. De neki köszönhetően új szerelem lép be Franz életébe aprócska unokahúga Uschi (Sushi, a Nagyorrú Törpe) személyében,
aki első pillanattól ragaszkodik hozzá és csak az ő társaságában hajlandó
aludni, vagy egyáltalán csendben maradni, bárhol is lennének. Franz
természetesen kézzel-lábbal kapálózik e újféle kapcsolat ellen, de nem tud
ellenállni a pöttöm kislánynak és széles, fogatlan vigyorának.
“Tökéletesen ellazulok. Sushi a hasamon
fekszik, és szinte azonnal mély álomba merül. Egy perc és én is alszom.
Fantasztikusan jól nézhetünk ki így ketten,
a kis vágottszemű meg én. Amikor ugyanis felébredek, a fürdő összes női
látogatója ott áll körben körülöttünk és elragadtatottan bámulnak. Annyi
telefonszámot nyomnak a kezembe, hogy az egész hátralévő életemre elég lenne.”*
A történet
végére természetesen megkerül a gyilkos is, és közben ismét találkozhatunk a
falu előző részből már ismert lakóival: a pletykafészek nőkkel, a kocsmárossal,
a mészárossal, a polgármesterrel. Lassan már egészen otthonosan érezheti magát
az olvasó ebben a közegben.
Nagyon
kedveltem a történetet, mert végig szórakoztató volt és annak ellenére, hogy ez
tulajdonképpen egy krimi, többször is hangosan megnevettetett. És a végén,
természetesen, most is ott vannak a nagyi receptjei, lehet főzőcskézni. Nagyon
remélem, hogy a folytatásokra nem kell ismét egy évet várni.
Ez egy
fergeteges paródia, amit kár lenne kihagyni. Ajánlom első sorban azoknak, akik
már ismerik az első részt, szerintem méltó folytatása annak, és mindenkinek,
aki kedveli a könnyed műfajt, szeret nevetni és nem bánja, ha itt-ott egy kis
gyilkosság is becsúszik a történetbe. Meg az ízlések és a pofonok...
* Rita Falk - Gőzgombóc blues, Művelt Nép, 2017
A sorozatból magyar nyelven már megjelent:
Művelt Nép, 2016
Winterkartoffelknödel