A történet
főszereplője a rendezvényszervező Lilian Holmes (Lilly), aki karácsony előtt
néhány héttel nagynénjéhez, Caroline-hoz utazik az angol Tóvidékre. Caroline
ott egy takaros panziót vezet, amelyben azonban semmi sem érezhető a karácsonyi
várakozás bizsergető hangulatából, ugyanis a tulajdonosnő eltörte a lábát,
gipszben fekszik, így nem kezdhet hozzá az ünnepi előkészületekhez. Lilly
elvállalja, hogy a festői üdülőhelyen nagynénje helyett megszervez egy német
hangulatú karácsonyi vásárt, és lelkesen beleveti magát a munkába. Egyszeriben
annyi teendője lesz, hogy azt sem tudja, hol áll a feje. Valójában azonban
hálás az elfoglaltságért, amely eltereli a figyelmét arról, hogy nemrégiben
szakított a barátjával, aki megcsalta. Ezért aztán – újabb csalódástól tartva –
igencsak ellenségesen viselkedik a panzió jóképű vendégével, a zenész Tom
Lewisszal. Az elutasítás helyét azonban lassan kíváncsiság foglalja el, miután
megsejti, hogy Tom valamilyen titkot rejteget. Ki lehet valójában a férfi, és
miért éppen Caroline panziójába költözött be? A karácsonyi készülődés közben
Lilly és Tom sok időt tölt együtt, közel kerülnek egymáshoz, és Lilly egyre
kevésbé tudja kivonni magát a férfi vonzerejének hatása alól. De vajon benne is
csalódnia kell majd?
Kossuth Kiadó,
2017
Eredeti mű:
Kathryn Taylor – Mission Mistelzweig, 2016
Mindenki úgy áll az ünnephez, ahogy éppen akar és jól esik. Egyesek hatalmas felhajtással és rongyrázással, mások diszkrétebben. Ki-ki saját tehetsége és pénztárcája szerint. Émelyítően sok karácsonyi történetet kaptunk az idén. Állítólag segít majd az ünnepre hangolódni. S akkor miért ne írna Kathryn Taylor is egyet.
A szerző nem
ismeretlen a magyar olvasóközönség számára, hiszen már találkozhattunk A
szerelem színei (Felszabadítva, Lecsupaszítva) sorozatával, melynek magyar nyelvű megjelentetését nem fejezte be kiadója, vagy ismerhetjük a Daringham Hall (Az örökös, A döntés,
A visszatérés) trilógia szerzőjeként. Nem mondanám, hogy nagy rajongója vagyok,
de vannak írásai, melyeket határozottan kedvelek. Ez nem tartozik közéjük.
Kezdeném
azzal, hogy ezt túlzás lenne regénynek nevezni. Olyan kis semmi szösszenet,
terjedelmében alig egy gondolattal nagyobb mint egy Harlequin füzetben
megjelent történet… bocsánat, mostanság már HarperCollinsnak hívják a kiadót.
Pontosan megfelel a célnak: karácsonyi hangulatot áraszt és kelt azokban, akik
vevők az ilyesmire.
Ugye itt van a
nem túl eredeti történet: Lilly-t dobja a pasija, aki közhelyesen egyben a
főnöke is – soha nem tanulják meg, hogy ne keverjék a munkát az élvezettel –,
mire ő felkapja a vizet, mindent feléget maga mögött és hazafut nagynénjéhez
sebeit nyalogatni. Ez a nagynéni pedig egy angliai kisvárosban él, valahol a
Tóvidéken. Egy energikus örökmozgó, hiszen panziót vezet és mellette még a
karácsonyi vásár szervezését is magára vállalta. Most pedig törött lábával
kénytelen visszafogni magát. Tehát Lilly pont jókor érkezik segíteni.
Megjegyezném, hogy én úgy értettem Lilly eredetileg reklámszakember Londonban
és rendezvényszervezésre csupán a könyvben történtek után adja fejét, de ez
mellékes, lehet én értettem rosszul és a fülszöveg a pontos.
Beszéljünk egy
kicsit erről a karácsonyi vásárról, amit a nagynéni német stílusban akar
megszervezni, csupán azért, mert valamikor ifjúságában részt vett egy ilyen
vásárban Németországban, és ott ismerkedett meg élete nagy szerelmével.
Természetesen ez a szerelem olyan gyorsan véget is ért, mint a karácsonyi
vásár, de most nosztalgiából azt szeretné felidézni. Értem én, hogy a szerző
német (igen, az – mondom/írom azok számára, akik ezt még nem tudták –, de történetei cselekményét előszeretettel helyezi angolszász környezetbe) és egy
adag mellveregető hazafiasságot is bele kellett csempészni a könyvébe, de
borítékolom, hogy a valóságban megsüthette volna a német karácsonyi vásárát,
mert a vidéki angol ember is ragaszkodik ahhoz, ami a sajátja.
A történethez
még hozzátartozik a csavargó zenész (a fülszövegben említett Tom Lewis), aki
magánszorgalomból segít a nagynéninek és Lillynek is, és aki legalább annyira
titokzatos mint a NATO csapatmozgási tervei Afganisztánban. Azt, ugye, nem kell mondani, hogy annyira jóképű és dögös, hogy ő nyeri meg a legszexibb Mikulás címet a vásári versenyen? És akiről a végén
kiderül, hogy álruhás béka létére, kellő mennyiségű csókolgatás után képes
herceggé változni. Pont akkor, amikor az ex is megjelenik és egy nyálas-bűnbánó
jelenet közepette próbálja magát visszasírni Lilly életébe.
S hogy teljes
legyen a karácsonyi közhely- és giccsparádé, természetesen egy baba is születik, és… no, ezt azért nem mondom el, maradjon meglepetés. Csupán annyit tennék
hozzá, hogy ezt azért nagyon nem kellett volna.
Nekem ez
nagyon habos-babos és teljes egészében kiszámítható volt. Olyan mint a borítója: szürke - és kéretik nem "arra" a szürkére gondolni. Egy hatalmas nagy happy-end az egész történet, és rövisége miatt egyetlen délután-este
elolvasható. Aki szereti a nagyon rózsaszín-ködös romantikát, meg a karácsonyi történeteket, az minden bizonnyal
ezt a történetet is kedvelni fogja, de ugye az ízlések és a pofonok…