Donovan dinasztia 1
Az érintésed
felszabadít, a csókod megköt.
Három fivér,
egy nagy hatalmú család. Connor Donovan mindössze 27 éves, amikor átveszi a cég
irányítását. Lara Bertrand céltudatos nő, aki eléri, amit akar. A fiatal
milliárdos erőt sugárzó grafitszürke szemei, és forró éjszakákat sejtető hangja
azonban leveszi a lábáról. Lara tudja, a két család nemcsak üzleti vetélytárs,
de generációkra visszamenőleg gyűlöli egymást. Mégis, hogy megmentse apja cégét
a biztos csődtől, sorsdöntő lépésre szánja el magát, és felajánlkozik a
Donovan-fiúnak.
A
kíváncsiságod űz hozzám. Mitől félsz? Attól, amit most kérni fogsz tőlem.
Connor nem
csak az üzleti életben, de az ágyban is domináns. Felelősséget vállal, a
korlátlan hatalomért cserébe. Nem feleséget keres, nem is szerelmet, hanem
játszótársat, de a játék néha véresen komolyra fordul…
Sierra
Cartwright bestseller sorozatában mesterien vezeti olvasóit a hatalmi játszmák
világába, ahol a test is üzlet, ha az érdek úgy kívánja. Texas sosem volt még
ilyen forró.
Libri, 2016
Eredeti cím: Bind, Totally Bound, 2015
Az erotikus
könyvek kedvelői szeretni fogják. “Csatakos” – hogy idézzek egy haverinát, ő
ezt a kifejezést használja az erotikus helyett. Domináns-alávetett kapcsolat,
ugye ez most menő, mindenki a nem-konvencionális szexről akar írni-olvasni,
minél bizarrabb, annál jobb. A merészebbek ki is próbálják és ilyenkor mindig
eszembe jut a Doc Martin azon része,
amikor a középkorú házaspárhoz hívták az orvost. Ott a nő domináns-férfi alávetett
a felállás és egy fenyítés alkalmával az illető úrnak lemeredt a dereka és ott
szenvedett szegény fickó kikötözve.
Nem szeretem,
hogy ezt a könyvet is úgy reklámozták, jobb, pikánsabb, mint a “Szürke”. Ott
írja mindjárt az angol nyelvű kiadás borítóján, szép nagy betűkkel. Ilyent nem
szabad tenni. Minden olvasó eldönti magának, hogy mi a jobb, melyiket kedveli…
vagy sem. Ha E. L. Jamesnek rossz napja van, akár be is perelheti ezért a
kiadót. Az én olvasatomban csak annyival jobb, mint a sokat emlegetett “Szürke”,
hogy ez a szerző körülbelül tudja miről szól a BDSM, és nem egy unatkozó,
személyiségzavaros milliomossal van dolgunk, aki hétvégi szerepjátékokban éli
ki frusztrációit, hanem egy hatalom- és irányításmániás fikcóval, akinek ez az
életforma fekszik. De azért még mindig nem közelíti meg Tiffany Reisz szintjét a BDSM terén…
S ezzel
elérkeztünk a női főszereplőhöz is, akinek ugye már voltak kalandozásai a
fenyítések terén – azért nem írom, hogy BDSM, mert egy elfenekelés még messze
nem az. Szóval, a főszereplő Lara Bertrand hatalomvágyból eladja a lelkét az
ördögnek. Mert ezt teszi. Semmi más módon nem tudja apját kigolyózni a családi
bizniszből, csak ha még valakit az igazgatótanácsból maga mellé állít. Az
igazgatótanács tagjai gondosan megválasztottak, többnyire hűségesek a “régi
iskola” elveihez és Lara apjához, ő pedig nem tud senkit bevinni oda aki nem
családtag. Ezért kitalálja, hogy férjhez megy a konkurrenciának számító Connor
Donovanhoz, aki így becsücsülhet az igazgatótanácsba, az plusz szavazatot
jelent, s ha már a férfi amúgy is érdeklődik a cég iránt, akkor miért ne?…
Connor és Lara mindössze néhányszor találkoztak, de a pasi húga Lara legjobb
barátnője. S az illető húg egyszer, véletlenül elejt egy megjegyzést, hogy
Laranak Connorhoz kellene feleségül mennie, Laraban pedig megcsillan a
lehetőség reménye.
Ez a könyv
hatalmi harcokról szól úgy üzletben, mint magánszférában, olyan ki tud a
másiknak jobban betartani-fajta. Szereplők felületesen vannak megformálva,
közhelyesek és kicsit sem voltak szimpatikusak. A cselekménye pedig vontatott
és unalmas volt számomra.
S mielőtt
mindenki körbesajnálkozna, hogy mi mindent művelt el Connor Donovan Lara
Bertranddal, hát elmondanám, hogy a BDSM egy életforma és nem kizárólag a
szexualitásban materializálódik. Aki még mindig abban a tévhitben ringatja
magát, hogy a domináns irányít, az gyorsan ébredjen fel, mert bármennyire is
furának hangzik, de a hatalom az alávetett kezében van. A domináns csak és
kizárólag azt teheti meg, amit az alávetett megenged neki, az alávetett bármikor használhatja a menekülőszavát, amivel mindennek véget vethet, akár az egész kapcsolatnak is. S hogy mennyi az
annyi, az azon múlik, hogy a dominánsnak mekkora a meggyőzőereje elhitetni,
hogy ő és az alávetett ugyanazokat a dolgokat akarják. Ebben a meggyőzőerőben van a domináns hatalma.
Kiváncsi
vagyok mikor fog már végre lecsengeni ez a “Szürke”-mánia által erőszakolt
pszeudo-BDSM-írások ideje. Értem én, hogy a szex az mindent elad és a vanília
fajtája nem piacképes már, mert semmi izgalmas és megbortánkoztató nincs benne,
de számtalan parafília van még, ha már annyi fontos valami olyanról írni,
amiról az átlagember nem beszél. Ez a kötözős-fenyítős csont már nagyon le van
rágva és semmi újat nem tud hozni.
És ebből még
van két rész, egyelőre csak angol nyelven…