Marie Force - Szerelemre teremtve

McCarthy család 1

Maddie Chester elhatározza, hogy elhagyja otthonát a Gansett-szigeten, ahová csak rossz emlékek kötik, és ahol csúnya pletykák terjednek róla. Egy nap éppen kerékpárral megy munkába, hogy takarítson a McCarthy's Resort Hotelben, amikor Gansett „tékozló fia” Mac McCarthy fellöki őt. Mac azért megy vissza a városba, hogy segítsen apjának a családi vállalkozást eladni, és esze ágában sincs, hogy sokáig maradjon. Amikor fellöki Maddie-t, aki súlyos sérüléseket szerez, beköltözik hozzá, hogy ápolja, és segítsen gondot viselni a nő pár hónapos kisfiára. Hamarosan rájön azonban, hogy a villámlátogatással kapcsolatos tervét súlyos veszély fenyegeti.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Marie Force – Maid for Love, 2011

A Gansett-szigeti McCarthy család története - ez lenne a pontos sorozatcím… darabokra szedve családtagonként, ami azért nem világos a számomra, hiszen McCarthyéknak mindössze öt gyermekük van (négy fiú és egy lány, valamennyien felnőttek a történések idején), folytatás pedig mint csillag az égen – értsd 15 + felesek + X.1-es részek (meg lehet kukkantani a Goodreads-en). Tehát a sorozat nem abból a hat részből áll, mint amit voltak szívesek mindjárt a könyv elején feltüntetni. Ennyit tervez megjelentetni a kiadó?

Tizen-sok részes sorozat első része és nagyon langyos. Körülbelül annyira izgalmas és kiszámítható mint egy harlequin füzetben megjelent történet, csak kétszer olyan hosszú. Csöpögős romantika, nulla valószínűségi ráta, mármint, hogy ez így valaha is megtörténhetne.

Maddie Chesternek esze ágában sincs Gansett-szigeti otthonát otthagyni, mint ahogy a fülszöveg írja. Hová mehetne egy kilenc hónapos gyerekkel, és főleg miből, amikor egyik napól a másikra él. Egyébként sincs hová mennie, nincs senkije a szigeten lakó testvérén és börtönben lévő anyján kívül. Szegény, gyermekét egyedül nevelő nő, akivel a sors és a környezete csúnyán elbánt. Előbb az iskolatársai cikizték túl korán kifejlődött D-s mellbőségéért, majd mikor egyik fiú közeledését visszautasítja, az bosszúból valótlanságokat terjeszt róla barátai segítségével. S ez épp elég, hogy ráragadjon a címke: a sziget lotyója, és a gúnynév: Matrac Maddie.

S egy szép nap Maddie, meg a sziget egyik elít családjának fia, Mac McCarthy szó szerint összefut és leveszik egymást a lábukról - nyolc napon túl gyógyulóan. A férfi épp 1-2 hónapos kényszerpihenőre kényszerül, mert túldolgozta magát, pánikroham után van és orvosi utasításra lazábbra kell vennie a figurát. Ezért utazik haza. Mondjam, vagy kitalálod, hogy az illető úr tehetős vállalkozó? Nem unatkozó milliomos, de társtulajdonos egy menő építkezési vállalkozásban a kontinensen.

Eddig minden tiszta és hihető a történetben, csak az nem ami utána jön. Innen átmegy az egész tündérmesébe… kiszámítható tündérmesébe.

Minden ami megtörténhet, az meg is történik, méghozzá nagyon is kiszámítható módon, kezdve azzal, hogy Mac és Maddie nagyon rövid idő alatt nagy, világméretű szerelemre lobban egymás iránt, amit a férfi anyja nem néz jó szemmel. Maddie gyermekének apja nem tud a kisfiúról – természetesen pont most tér vissza a szigetre és megtudja, Mac volt barátnője a szigetre látogat, magától értetődik, hogy Maddie meglátja amint a férfi nyakába borul és félreértelmezi a jelenetet. Mert ugye kötelező módon mindkettőjük részéről bele kell kavarnia a múltnak is,  nem elég Mrs. McCarthy áldásos ügyködése, aki már listát is összeállított azokról a nőkről, akik szóba jöhetnek az ő Maddiehez képest magasabb rendű fiánál.

Nincs egyensúly a történetben… értem ez alatt, hogy anno megbélyegezték Maddie-t valamiért amit el sem követett, és akkor az egész sziget lakossága – mert ugye, azért élnek azon a szigeten mások is, nem csak a történet szereplői –, éveken keresztül tartotta magát ahhoz. Viszont amikor megtörténik a helyreigazítás, akkor egyik pillanatról a másikra ugyanaz a lakosság tesz egy 180 fokos fordulatot és mosolyog… Vezethetőek, mint egy nyáj, nincs meg az, hogy akkor most egy részük hisz a pletyónak egy részük meg azért megpróbálja a lányt megismerni és utána ítélkezni. De ha a fontosék-tehetősék azt mondják, hogy most már minden rendben, akkor minden rendben. Ez olyan gyerekes… meg különben az egész történet olyan gyerekes volt.

Habos-babos, nyálas, csöpögős az én ízlésemnek, de hát ízlések és pofonok, néha még ilyent is kell olvasni. A történet lassan csordogál, semmi izgalom, semmi csavar, semmi durranás, minden papírforma szerint történik. Kevés érzékiség, az is olyan… kényszeredett. Olyan, mintha azért írta volna le, mert a szex az mindent elad. És bizarr... mert egy nő aki 28 éves koráig nem ismer férfit - bibliai értelemben - és összesen kétszer szexel (egyiknek az eredménye a tündéri Thomas), csak úgy egyből szexmániás, telhetetlen lepedőművész lesz. 

Még annyit elmondanék, hogy maga a Gansett sziget nem létezik, a hely mintája a nagyon is valós Block sziget.

Folytatások megjelenéséről nincs hírem, nem jártam utána, nem hallottam/olvastam semmit… majd meglátjuk. Annyi biztos, hogy a következő rész a lánytestvérről szólna, és ezt tudom azért, mert a könyv végén van egy rövid beleolvasó a történetbe.