2016. április 2., szombat

Melissa Hill - Míg el nem felejtem

Abby-t nagyon megviseli, hogy élete szerelme elhagyja egy másik nő miatt. Napjai nehezen telnek, szenved az egyedülléttől. Aztán egy nap szerencsétlen baleset éri, amitől károsodik a hosszú távú emlékezete. Ironikus módon mindenre emlékszik, ami a baleset előtt történt, de az orvosok sze rint új emlékeket már aligha fog tudni elraktározni. Abby nem fogadja el a diagnózist, felveszi a harcot az emlékezete leépülése ellen. Családja és
barátai kiállnak mellette, amiben tudják, segítik. Abby az ő támogatásukkal készít egy listát azokról a dolgokról, melyeket mindig is szeretett volna
megtenni. Elkezd élni és élményeket gyűjteni, sőt, egy új sze relem esélye is megjelenik a színen…
A sok-sok meglepő fordulat után az olvasó végül már nem tudja, mire is számítson…


Kelly, 2010
Eredeti mű: Melissa Hill - Before I Forget, Hodder&Stoughton, 2009


Valamiért összetévesztettem Lisa Genova Megmaradt Alice-nek című könyvével, és mivel az abból készült filmet láttam, tologattam a könyvet és semmiképpen nem akartam elolvasni, egészen addig amíg egy könyves körökben történt beszélgetés fel nem világosított, hogy mekkorát tévedek és a fülszöveget figyelmesebben is elolvashattam volna. Nos egy este és fél éjszaka, kivégeztem.
Csodálatos könyv. Eddig nem olvastam semmit az írónőtől, nem is értem miért, de most sűrgősen pótolni fogom.
Ha azt hiszed egy könnyű kis chick-lit, habos-babos történet, csak mert nőcis a borítója, óriási tévedésben vagy. Ez egy nagyon is komoly könyv és ami itt le van írva megtörténhet velem, veled, bárkivel. Továbbá az írónő nagyon jól elvégezte a házifeladatát, mert szakamai szempontból az Abby memória-problémái jól, és laikusok számára is érthetően vannak leírva és szemléltetve.
Ez a könyv nemcsak Abby-ről szól, hanem a családi összefogásról, barátságról, szerelemről, arról, hogy a hozzá közel álló személy is lehet kolosszális barom. És főleg arról szól, hogy bár Abby kapott az élettől néhány pofont és úgy néz ki minden összeesküdött ellene, de azért még tovább tud lépni, van ereje sokadszorra is újrakezdeni. Ugyanakkor felvet egy másik kérdést is: meddig szabad elmennie egy terapeutának és etikus-e kísérletezgetni egy pácienssel a tudomány nevében amikor ismeretlen a terep.
Csodálatos szereplők, brilliáns megoldások, elképesztő helyszínek – a történet többnyire Írországban játszódik, kivéve az epizodikus utazásokat: London, New York, Verona, Párizs. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Néha tényleg tátott szájjal maradtam, arra gondolva, hogy ez meg honnan jött?
Nincs értelme tovább beszélni róla, ezt olvasni kell!


“A férfi nagyon jól nézett ki sötétbarna hajával és a még sötétebb színű szemeivel. A lány biztos volt benne, emlékezne rá, ha valaha is… Aztán a szíve hirtelen kihagyott egy ütemet és jeges félelem kúszott fel a gerince mentén.
– Elnézést, mit is mondtál, honnan ismerjük egymást? – kérdezte, amikor nagy nehezen úrrá lett a hangján.
– Hát New Yorkból természetesen – válaszolta, mintha ez ostoba kérdés lett volna. – Karácsony este! A Central Parkban találkoztunk, ahol a mókusok ellopták a szendvicsedet… 
Erre a szóra valami elkezdett bizseregni Abby elméjének hátsó zugában, valami, amit a lány nem igazán tudott megragadni.
Amikor látta, hogy Abby még mindig nem ismeri fel, a férfi folytatta.
– A délutánt azzal töltöttük, hogy megmutattam neked a várost. Kipróbáltuk a suttogó mutatványt a Központi pályaudvaron, aztán felmentünk a Rockefeller Center tetejére. Ne mondd, hogy nem emlékszel! 
Abby szíve zakatolt, dühödten törte a fejét, elkeseredetten próbált rájönni, mi ez az egész. Emlékezett rá, hogy New Yorkban volt, persze – emlékezett rá, hogy Zach és Claire lakásában lakott a kis Caitlynnel. És emlékezett arra is, hogy a család nagyon szép karácsonyt töltött együtt és éjféli misére mentek a St. Patrick Székesegyházba, de ennyi volt minden.
– Abby? Jól vagy? A fenébe, úgy elsápadtál, fehér vagy, mint a fal! 
Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Abby hallott, majd a fejében hirtelen csillagok szikráztak fel, és elfeketedett előtte a világ."

(Melissa Hill - Míg el nem felejtem, Kelly Kiadó, 2010)