Federica Bosco - A szerelem különös súlya

„A szerelem egyszer csak véget ér, és kész. Csak úgy, egy szerda este, mindenféle előzetes értesítés nélkül. Mit teszel? Elhagyod? Valódi ok nélkül?" 

Francesca házassága megfeneklett. Pedig az örök optimista Edo igazi mintaférj, sosem veszekszik, mindent eltűr, szolgálatkész és bosszantóan mosolygós. Francesca számára mindez elviselhetetlen. Éjjelente cupcake-sütögetésbe menekül, nappal az előléptetéséért gürcöl egy könyvkiadóban.

Főnöke, a hatalmas egóval megáldott Bigazzi azóta hajszolja a világraszóló sikert, mióta lemaradt A szürke ötven árnyalatának kiadási jogáról. Mr. Big éppen Francescát bízza meg a feladattal, hogy bestsellert írasson Leonardo Calamandreivel, a cinikus, minden hájjal megkent szépfiúval, akiért rajonganak a nők. Nem úgy Francesca, aki meglátja a sérült kisfiút a magabiztos pasi álarca mögött, és elhatározza, hogy vagy beleszeret, vagy megöli… 

A szerelem különös súlya az élet meghatározhatatlan mérőszámairól szól; hol kezdődik a szerelem, és mennyire gyorsan múlik el, milyen hőfokon kell benne égni, és mikortól ég a körmünkre.

Libri, 2016

Eredeti mű: Federica Bosco – Il peso specifico dell'amore, Mondadori, 2015

Az első könyvem az írónőtől, minden bizonnyal nem lesz az utolsó. Lehet már olvastad a Szerelmem egy angyal trilógiáját (1. Szerelmem egy angyal, 2. Vigyázz rám, angyal, 3. Maradj velem, angyal), én kihagytam, mert ifjúsági és ugye “anzsalkás”.

Kezdeném azzal, hogy nem lenne rossz, ha az aki a könyv fülszövegét írja magát a könyvet is elolvasná: Francesca és Edoardo nem házasok, soha nem is voltak és még szóba sem került közöttük a házasság, míg Edoardo enyhén szólva szekáns és rosszindulatú anyja be nem dobja zsarolásként az ötletet – részlet-kérdés, de akkor is....

Nem letehetetlen könyv, mégis határozottan jó, DE!! kellő hangulatban kell lenned hozzá, mert nem könnyű olvasmány, nem is egy pergő eseményű valami. A főhősnő egy könyvkiadóban dolgozik, ott tölti ideje legnagyobb részét – tehát betekintést kapunk a könyvkiadás zűrös világába is –, de ezen túl szembesül ő is, mi is, a kérdéssel, hogy mi van ha a kapcsolatból, házasságból elmúlik a rózsaszínű köd, maradnak a szürke hétköznapok, a megszokás és rájösz, hogy a csodálatos, gondoskodó partnered tulajdonképpen egy unalmas fickó, aki még mindig nem tudta elvágni a köldökzsinórját – már inkább a bátyád, mint a partnered, nem is emlékszel mikor szexeltetek utoljára… vagy a férjed egy brutális, erőszakos fráter, aki a válás után is pokollá teszi az életed, sőt akkor igazán! Mi van akkor, ha kiderül, hogy a szüleid házassága, amit boldogság etalonjának tartottál, egy nagy porhintés? Mi van, ha jön valaki, aki felráz a fásultságból, az unalomból és megcsillantja előtted a lehetőséget, hogy ismét élni kezdj?

Hogy mászol ki ebből? Kimászol-e egyáltalán, vagy homokba dugod a fejed?
    Minden szerelmi, párkapcsolati mizéria mellett azért van humora is a könyvenek, de nem egy habos-babos könnyű témát lobogtató regény. Nálam a "figyelemre méltó" kategóriába tartozik, de hát ízlések és pofonok...

" ...És ezt nem mondják el a filmekben vagy a könyvekben, mert mindez azután történik, hogy lemegy a végefőcím. Mert az igazság az, hogy utólag Richard Gere mindig felhánytorgatta Julia Robertsnek, hogy a Sunset Boulevard-on strichelt, és Julia Robertsnek már tíz perc múlva piszkosul elege lett abból, hogy Hugh Granttel fagyoskodjon azon a rohadt padon a Notting Hillben, továbbá megint csak Richard Gere sose bocsátotta meg Susan Sarandonnak, hogy miatta kellett lemondania a táncórákról Jennifer Lopezzel!

Mert az élet ilyen, hepiend, az nincs, csak end van, és annyi."

Federica Bosco - A szerelem különös súlya, Libri, 2016