2024. augusztus 22., csütörtök

J. T. Geissinger – Gyönyörűen kegyetlen



   Gyönyörűen kegyetlen 1

   A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg J.T. Geissinger: Beautifully Cruel - Gyönyörűen kegyetlen regényét, melyben egy törvényen kívüli, titokzatos maffiafőnök és egy jogi vizsgáira készülő pincérlány élete fonódik össze visszafordíthatatlanul. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.




   „– Nem vagyok hozzád való – mondja lágy hangon. – Nem élek normális életet.”

   Alfa (főnév):
   1) A legmagasabb rangú egyed a hierarchiában.
   2) A legbefolyásosabb férfi a csoportban.
   3) Liam Black

   Idegen volt számomra. Egy sötét és veszélyes jelenség, aki egy esős éjszakán kilépett az árnyékból, hogy megmentse az életem. Nem tudtam a nevét, és azt sem, hogy honnan jött. Csak azt tudtam, hogy az ő karjai között az egyetlen hely, ahol valaha is biztonságban éreztem magam. De a biztonság csupán illúzió.
   Nem minden megmentő hős is egyben. És ahogy az hamarosan világossá vált előttem, meg kell fizetni az árát annak, ha egy alfa menti meg az életed. Liam Black kért is tőlem valamit cserébe.
   Az év legfordulatosabb szerelmi története.
   Tudd meg, hogy létezhet-e igaz szerelem ott, ahol minden sötétnek tűnik!


Könyvmolyképző, 2024
Eredeti cím: Beautifully Cruel, 2020





   Senki nem gondolná rólam, hiszen többnyire chick lit és romantikus könyvekről írok a blogban, de én szeretem a rázós könyveket, tehát nyilvánvalóan két kézzel kaptam a Könyvmolyképző Kiadónál magyar nyelven bemutatkozó J. T. Geissinger története után. Bár azt is el kell mondanom, hogy a fülszövegben szereplő „alfa” némi kételyeket ébresztett bennem, mert mostanában minden nárcisztikus szociopatára ráakasztják az alfa cimkét.
   Korábban is olvastam már maffiáról szóló történeteket, az olaszról, az amerikai olaszról, az oroszról, s hallottam más nemzetek bűnszövetkezeiről is, de ír maffiával még nem találkoztam az olvasmányaim során, s ha annyi nemzet „büszkélkedhet” magasan szervezett bűnözéssel, akkor pont az írek miért ne tehetnék meg? S ezt azért mondom, mert történetünk főhőse, Liam Black, az ír maffia vezére, bár ez nem nyilvánvaló a történet egy bizonyos pontjáig. A fickó 38 éves, természetesen sötét módon vonzó és ellenállhatatlan, ez igazi sötét alak a nevétől kezdve, az öltözködésén át, egészen a viselt dolgaiig – mekkora klisé! S ennek a sötét fazonnak van egy gyenge pontja: Truvy.

   Truvy a történet hősnője, és többnyire az ő szemszögéből ismertem meg a történetet, mert Liam szempontja meglehetősen kevés fejezetet kapott. Truvy egyetemi hallgató, jogot tanul, és természetesen dolgozik, hogy eltartsa magát, méghozzá egy kis vendéglőben. Ebbe a vendéglőbe tér be Liam Black bizonyos rendszerességgel – mindig lehetetlen órákban –, mindig oda ül, ahol a lánynak kell kiszolgálnia, és mindig egyetlen csésze kávét rendel. Hónapokon át ennyi az interakció a történet főhőse között, és imádtam, hogy nem volt azonnali egymásbaborulás és lepedőszaggatás.

   Ez a felszínes ismeretség akkor változik meg, amikor a lányt egy este megtámadják a vendéglő mögötti sikátorban, ahová a szemetet viszi ki. Truvy nem adja olcsón a bőrét, de a túlerővel szemben nem sokat tehet. S ekkor tűnik fel ismét – mint egy páncélos lovag, aki a bajba jutott kisasszony megsegítésére siet – Liam Black, aki rövidre zárja az egészet, a lányt pedig kórházba viszi. Truvy-t többnyire kedveltem, mint karaktert, viszont a tény, hogy rajta kívül mindenki tudta, hogy kicsoda Liam Black, kicsit levont a leányzó értelmi képességeiből – vagy a szerző kreativitásából.
  A történet két főhőse között nyilvánvaló a vonzalom, tehát nem is lepett meg, amikor Liam felajánlotta a lánynak, hogy 28 napra költözzön hozzá, éljenek együtt, utána pedig soha többé nem látják egymást, mert ő életformáját tekintve csak ennyit tud felajánlani. Ez így rohadt nagy szemétségnek tűnhet, de mentségére szóljon, azt is hozzáteszi, hogy ő a lány helyében elutasítaná – amit Truvy természetesen nem tesz meg.

   Természetesen lesz happy end, de amíg oda eljut a történet, alkalmam volt jobban megismerni mindkét főhőst, ízelítőt kaphattam abból, hogyan is működik Liam Black, hogyan lett belőle az aki 38 éves korára, és bizony volt néhány nagyon forró lepedőszaggató jelenet is. Ez egy paradox helyzet: leendő jogász és a bűnöző. És az ördög sem olyan fekete, mint amilyennek lefesti.
   Ez egy jó könyv volt. Ha nem sikerít a végére egy nagyon nyálas befejezést, és nem robbant bónusznak még egy klisét, akár nagyon jónak is mondanám. Minden esetre könnyen olvasható, beszippantja az ember lányát, mert mindig valamilyen fordulatra várni lehet.
   Olvassátok!




Minden állomáson felteszünk egy kérdést, amit könnyedén megválaszolhattok, ha előtte elolvassátok a regény beleolvasóját. Kérjük, a válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


A pasi melyik kezének ujjain láthatóak a tetoválások? (Bal vagy jobb?)


a Rafflecopter giveaway




08.20 Kelly és Lupi olvas

08.22 Betonka szerint a világ…

08.24 Insane Life


2024. augusztus 21., szerda

Holly Gramazio – Férjek



   Mi történik akkor, ha egy harmincas éveiben járó szingli nő lakásában egyszeriben csak feltűnik egy férj? Az ő férje. S mi van, ha a férj ténye állandó, a személye azonban változik? Tarts a Blogturné Klub négy bloggerével, s járj utána Holly Gramazio vicces romantikus történetének. Ráadásul, ha a turnéval tartasz, játékunkon megnyerheted a könyv egy példányát az Athenaeum Kiadó felajánlásában!




   A ​harmincas éveiben járó Lauren a szinglik kiszámítható, élvezetes életét éli. Csodás barátai vannak, imádja a munkáját, és van egy gyönyörű lakása Délkelet-Londonban – ahol egy este, a bulizásból hazatérve, egy idegen férfit talál. Michaelnek hívják, vonzó, kedves, és állítása szerint, valamint a barátok és a falon látható képek alapján ő Lauren férje. Lauren nyomozni kezd, hogy miként lehet egy olyan ember felesége, akivel, emlékei szerint, még sosem találkozott, amikor Michael felmegy a padlásra a létrán, hogy kicserélje a villanykörtét – és eltűnik. Helyette egy másik férfi mászik le, és Lauren élete valamint a lakása kisebb átalakuláson megy keresztül. Hamar rájön, hogy a padlása, rejtélyes módon, ontja a férjeket és a párhuzamos univerzumokat. Lauren hol pár hétig, hol pár percig él házasságban az egymást követő partnereivel, és közben küzd a sors kínálta dilemmákkal. Hiszen ha férjet cserélni ugyanolyan pofonegyszerű, mint becsavarni egy új villanykörtét, akkor honnan tudjuk, hogy megtaláltuk-e az igazit? Mikor jön el az ideje, hogy felhagyjunk a keresgéléssel, és megelégedjünk a hétköznapi boldogsággal?



Athenaeum, 2024
Eredeti cím: The Husbands, 2024




   Kicsit bajban vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit is mondhatnék ennek a történetnek a cselekményéről, hiszen a fülszöveg szinte mindent elmond. S bevallom, hogy ennek – mármint a fülszöveg – alapján választottam ki a könyvet, mert olyan viccesnek tűnt. Természetesen azt vártam, hogy majd több is lesz benne, mint a padlásról lesorjázó férjek, de nem, nincs: 432 oldalon folynak le a férfiak a hősnő padlásáról. S ez néhol vicces, néhol bizarr, de mindenképpen elgondolkoztató.
   A történet hősnője Lauren, a harmincas éveiben járó szingli, aki barátnője leánybúcsújáról érkezik haza enyhén illuminált állapotban, amikor odahaza az első férj várja. Namármost, azt mindenki tudja, hogy egy bizonyos kor után a hagyományos neveltetésű nőkben kialakul egy ki nem mondott irigység azokkal a nemtársaikkal szemben, akiknek összejön egy házasság.  Hogy Laurenben ez megvan-e vagy sem, nem tudnám megmondtani. Viszont az biztos, hogy a leánybúcsú után több mint elég férj jut neki.

   Nos, tehát Lauren hazaérkezik, és egy teljesen ismeretlen férfi várja, mint a férj. A ház az övé, a berendezés kicsit más, s Lauren az egészet a bulin elfogyasztott alkoholmennyiségre fogja, míg rá nem jön, hogy a padlás ontja a férjeket. Értsd: ha az aktuális felmegy valamiért oda, akkor egy másik fickó jön le. Változik a ház berendezése, változik Lauren szociális köre, viszonya a szomszédaival. Lauren ebből pedig sportot csinál. Néhány fickót percekig tart meg, néhánnyal több napot tölt el, van aki magától megy fel a padlásra és eltűnik, van akit csellel kell odaküldeni. A lényeg az, hogy Lauren mindig egy jobb, tökéletesebb fazon reményében szabadul meg tőlük. Ez az egész egy kicsit olyan volt, mint az ismert társkereső oldal jobbra húzom-balra húzom funkciója – sok esetben nem adott időt az épp aktuális férj megismerésére, hanem pillanatnyi szeszély alapján döntött.

   Dióhéjban tulajdonképpen ennyi történik Holly Gramazzio bemutatkozó regényében. Lauren fogyasztja a férjeket – nem ötöt-tízet, hanem sokkal, sokkal többet –, mindig a tökéletest, a jobbat keresve. Mert ilyen az emberi természet, mindig többet, mást, jobbat akar. És mi van, ha lehorgonyzik valaki mellett, és emiatt kihagyja az esetleges nagy ő-t? Az egyetlen dolog, ami némiképp kitört a bevett sémából az annak a férfinek a megjelenése, aki Laurenhez hasonló helyzetben van.
   Vicces és szórakoztató volt, de nekem a 400+ oldal túl sok volt. Néha már.már unalmassá vált a gyors férjváltás és Lauren nyilvánvaló felszínessége. Simán el tudtam volna képzelni ezt, mondjuk 150 oldallal mínuszban, akkor is kitűnően érzékeltette volna a hősnő telhetetlenségét, határozatlanságát és többre vágyását.
   Mindenképpen érdemes elolvasni Gramazzio könyvét, s a végén mindenki olyan következtetést von le, amilyent akar, mert nem vagyunk egyformák.
   Zárójel: a mi padlásunk nem ilyen. Próbálva!






   A történethez kapcsolódóan az Athenaeum kiadványai közül szemezgetünk. Minden bejegyzésben elrejtettünk egy-egy könyvet egy olyan szó alatt, ami szorosan kapcsolódik a Férjek történetéhez. Kattintsatok a szóra, s az alatta rejtőző könyv címét írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



a Rafflecopter giveaway




08.19. Szembetűnő

08.21. Betonka szerint a világ…

08.23. Könyv és más

08.25. Spirit Bliss Sárga könyves út



2024. augusztus 1., csütörtök

Carly Robyn – Száguldó szerelem



   Száguldó szerelem 1



   A General Press Kiadó gondozásában jelent meg Carly Robyn Száguldó szerelem című sportrománca, amely a Formula 1 izgalmas világába viszi el olvasóját.
   Kövessétek blogturnénkat, s ha a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát




   Nem ​csak a flaszter izzik a Forma-1 pályán…
   Mivel a kicsapongásaival és a meggondolatlanul bevett hajtűkanyarjaival van tele a sajtó, Blake Hollisnak, az ötszörös Formula-1 világbajnoknak sürgősen vissza kell szereznie a jó hírét. A csapata drasztikus lépésre szánja el magát: életrajzi kötetet akarnak íratni, amely feltérképezi Blake pályafutását, és egy hamisítatlan brit úriembert tár az olvasók elé.
Ekkor kerül képbe Ella Gold, a karrierje mélypontján lévő amerikai sportújságíró, aki kétségbeesetten vágyik az újrakezdésre, ezért el is fogadja a kihívást jelentő felkérést. Elvégre Blake-kel interjúzni nem lehet olyan rossz, mint New York-ban maradni, ahol a csapból is a munkahelye elhagyásáról szóló pletykák folynak… Vagy mégis?
   Miközben Ella és Blake együtt töltik a szezont, és bejárják a világversenynek helyet adó huszonegy várost, ráébrednek, hogy nemcsak a sebesen gördülő kerekektől izzik a pályán a levegő. Az utolsó interjúkérdést együtt kell megválaszolniuk: képesek megírni a saját happy endjüket, vagy a szerelmük amilyen hirtelen lángra lobbant, ugyanolyan gyorsan porrá is ég?



General Press, 2024
Eredeti cím: Drive me Crazy, 2024




   Első könyvem a szerzőtől, viszont nem első, ami a Formula-1 világában játszódik. Volt több is, de most kapásból Paige Toon Daisy nyomában című könyve ugrik be. Azt is hozzá kell tennem, hogy Robyn könyvében azért több szó esett az F-1-ről, mint a Toonéban.
   Nos, nem tudom ki hogy áll az F-1 világához, én nem vagyok nagy rajongó, a család többi tagja viszont igen. S mivel ők a szabadedzést, kvalifikációt és a versenyt is a televizió képernyőjére tapadva és meglehetősen nagy hangerőn nézik (hadd hallja a harmadik szomszéd is, ha akarja, ha nem), akaratlanul is rámragadt némi ismeret a sportágról. Egyáltalán lehet ezt sportnak nevezni? S amit nem tudtam azt megkérdeztem a rajongóktól. Például én mindig azt hittem, hogy egy Formula-1-es pilótának alacsonynak kell lennie, hogy beférjen a kocsiba. Nos ez egy városi legenda, mert a házi szakértők szerint (és lecsekkoltam a neten is) az átlagmagasság per pillanat 175-180 centi, de vannak ennél magasabbak is. Tehát a történetünk főhőse – aki 190 centi magas – simán elmehet F-1 pilótának. Mondjuk kicsit szűkebb neki a járgány, de ezeket amúgy is személyre szólóan építik meg, nem?

   De térjünk vissza a könyvre, ami... nem is tudom... nekem kellő mennyiségű sportot adott a nyilvánvaló romatikus történet mellé. Aminek viszony örültem volna az, ha bár az egyik szereplőnek nincs semmilyen lelki nyomora. Mert a női hősnőt, Eliana (Ella) Goldot, egy erőszak kísérlet traumatizálta, a férfi főhős, Blake Hollis, pánikbeteg. Meg nagy partiarc, kicsapongó, botrányhős, stb. Én személy szerint nem tudok elképzelni egy pánikbeteg F-1 pilótát. Soha, semmilyen körülmény között, de ugye ez fikció, a szerzői szabadság nevében Blake Hollisnak akár két pár ... (tetszés szerint behelyettesítendő bármely páros szervvel) is lehetne, azt is megbocsájtanám neki, mert nagy Queen rajongó. Bár ez a Queen-rajongás egy teljesen felesleges információ volt a történet szempontjából.
 Ella Gold ismert sport podcastos. Több millió követője van, sok szponzora, flottul megél belőle. Egészen addig, míg főnöke szexuálisan bántalmazza, s a tényleges erőszakot csak a véletlennek köszönhetően ússza meg. A dolog annál is idegesítőbb, mivel neki kell elhagynia a munkahelyét és nem a bántalmazónak, aki egy „fontos elvtárs” gyermeke. Így lesz belőle – mentora felkérésére – Blake Hollis, a többszörös világbajnok F-1 versenyző társ-életrajzírója. A többszörös világbajnoknak egy nagyon zűrös évvel a háta mögött ugyanis nem áll jól a szénája semmilyen szempontból. A dolog pikantériája az, hogy podcastjában Ella többször is beszólogatott Blake-nek botrányos életvitele miatt, és Blake ezt nagyon jól tudja.

   Mivel ez egy váltott szemszögből megírt történet megismerhettem mindkét főhős gondolatait, baráti körét, életük apró történéseit is, melyek nem voltak relevánsak a másik szemszögéből. S az is értékelendő, hogy ebben a történetben nincs instant szerelem. Igen, vonzódás van, mi több, Blake gyorsan közli is mit tenne Ellával, de a két hős kapcsolata lassan alakul. Előbb barátok, legalább is azzal áltatják magukat, hogy csak azok. Ez a barátság pedig odavezet, hogy egyre több bizalmas dolgot osztanak meg egymással, míg egyszer Blake vissza nem él Ella bizalmával. Mentségére legyen mondva, nem szándékosan teszi, és az igazságérzete vezérli. Mert ugye unalmas lett volna a történet egy újabb dráma nélkül, s túl egyszerű lett volna, ha a két főszereplő minden extra macera nélkül felépíti kapcsolatát.
   Nagyon szerethető történet volt, végén a kötelező happy enddel, jól megformált és kedvelhető (vagy nem) karakterekkel. Mondanám azt is, hogy szórakoztató volt, de semmi szórakoztató nincs az erőszakban vagy a pánikbetegségben. Váltakoztak az izgalmas részek a líraibb, romantikus részekkel, és megismerhettem egy egész csapat mellékszereplőt, akikkel valószínűleg a sorozat valamelyik következő könyvében találkozni fogok. Mert a Száguldó szerelem egy sorozat indítókötete, s sajnos a folytatásokra még várni kell, mert angol nyelven sem jelentek még meg.








   Nyereményjátékunkban a száguldó cirkusz vilájbajnokainak nevét rejtettük el a turné állomásain. A ti feladatotok, hogy megtaláljátok a neveket, és beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába
   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



a Rafflecopter giveaway





08.01 - Betonka szerint a világ

08.03 - Kitablar

08.05 - This is my (book) universe

08.07 - Kelly és Lupi olvas



2024. július 25., csütörtök

Ali Hazelwood – Bride – A menyasszony



   Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő, melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik, ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?
   Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!




   Misery ​Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint.
   A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van…
   Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie… magával a farkassal.
   Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?


Maxim, 2024
Eredeti cím: Bride, 2024





   Ali Hazelwood neve nem volt teljesen ismeretlen a számomra, hiszen több könyve is megjelent magyar nyelven, bár én csak egyet olvastam (A szerelem képlete), ami ugyan cuki volt, de nem annyira, hogy további könyvekért kapkodjak. Most viszont zsánert váltott, és egy fantasy regénnyel rukkolt ki, gondoltam miért ne adjak neki még egy esélyt? Különösen, hogy ez (pillanatnyilag) egy önálló történet, nem kell várni a folytatásokra, amik vagy lesznek, vagy nem.
   Nem mondanám, hogy a zsáner nagy kedvelője vagyok. Természetesen olvastam már néhány fantasy könyvet, sorozatot, és pár igazán be is jött (lásd Ward Fekete Tőr Testvérisége valamint Carriger Napernyő protektorátusa), tehát nem volt teljesen idegen számomra az a világ, amit Hazelwood a vérfarkasokkal és vámpírokkal megalkotott.
   Ritkán szoktam egy könyv borítóját cikizni, mert engem a tartalom érdekel, nem a csomagolás, de el kell mondanom, hogy láttam már rondább borítót is, de ritkán. Kár a könyvért, mert jobbat érdemelt, de ez nem a Maxim Kiadó hibája, ők csak átvették az eredeti borítót. S ha már a cikizésnél tartunk, akkor megjegyezném, hogy a hősnő neve (Misery) sem volt egy szerencsés választás, mert nyomort, boldogtalanságot, kínt jelent. Bár ez tökéletesen tükrözi mindazt, amin viselője keresztülment.

   S ha már szóba került a hősnő neve, akkor vele folytatnám. Misery Lark vámpír. A legbefolyásosabb vámpírtanácsos lánya, s mint olyan, ő a joker, akit szükség esetén be lehet dobni. Azt is elmondom miért. A Hazelwood által kreált világban az emberek, a vérfarkasok és a vámpírok viszonylag békésen élnek egymás mellett. Igen, egymás mellett, mindenki a maga területén, nem együtt. S hogy ezt a törékeny békét biztosítsák, túszokat küldenek egymásnak. Misery pedig egy ilyen túsz, emberek között nevelkedik és barátnője is ember – legalább is így tudjuk a könyv nagy részében. Mikor végre lejár a fogsága az emberek világában, már nem érzi magát otthon saját fajtársai között, és inkább visszatér az emberek közé, munkát vállal (számítógépes zseni) – bár barátnőjén kívül senki nem sejti, hogy vámpír. S mikor már megbékélt volna az élete alakulásával, Őapasága, a vámpírtanácsos, hazahívja és parancsba adja a házasságot a vérfarkasok alfájával, ismét politikai és biztonsági okokból. Misery természetesen mondhatna nemet is, csakhogy néhány napja barátnője – aki oknyomozó riporter a helyi sajtónál – eltűnt, a vőlegény neve pedig ismerős a lány jegyzeteiből.
   

   Itt most egy pici kitérő következik, mert ez idén a sokadik könyv, ami kényszerházasságról szól, és a végére természetesen nagy szerelemmé alakul. Úgy néz ki, hogy ez a téma az idei év slágere, és minden kiadó meglovagolja a hullámot. De én már nagyon unom. Kitérő vége, vissza a könyvhöz.
   Misery és Lowe, a vérfarkasok alfája, az esküvő napján találkoznak először, és szó sincs instant szerelemről közöttük, bár ami Lowe-t illeti, neki bejönne a vámpírlány, de ez nem jelenti azt, hogy engedni is fog ennek az érzelemnek, mert alapból leszögezik, hogy közöttük sem érzelemnek, sem fizikai kontaktusnak nincs helye, szexről már ne is beszéljünk. De ezt természetesen nem tartják be, minek következtében kicsivel többet kaptam a vérfarkasok anatómiájából és fiziológiájából, mint szerettem volna. S ha már furcsaságokról esik szó, Hazelwood merész húzással lila szemű vámpírokat és zöld vérű vérfarkasokat alkotott. Ezek szerint, gondolom, a vérfarkasok vére nem hemoglobint, hanem klorofillt tartalmaz.

   Politikai játszmák, külső és belső hatalmi harcok és némi fajok közötti románc. Ez jellemzi ezt a történetet, s első próbálkozásra nem is volt rossz, sőt! Egészen elfogadható világokat épített fel, szerethető karakterekkel, bár inkább a két főhős alakuló románcán volt a hangsúly. De legalább minden szálat elvarrt, nem maradtak függőben lévő kérdések, és megkaptam a nagy, mindenre kiterjedő happy endet, a gonosz pedig a büntetését.
   Szívesen olvasnék még a zsánerben Hazelwood tollából, de ízlések és pofonok...





   Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



Minek a logója van Vania kártyáján?



a Rafflecopter giveaway




[Blogturné Klub]
07/15 - Angelika blogja
07/17 - Dreamworld
07/19 - Utószó
07/24 - Kelly és Lupi olvas
07/25 - Betonka szerint a világ...

2024. július 23., kedd

Sara Desai – A nagy ékszerrablás



   Simi ​Choprára rájár a rúd. Újabb állását veszítette el, a tartozása egyre csak nő, a lakását egy csőtörés miatt elárasztotta a víz, ráadásul a legjobb barátnőjét azzal vádolják, hogy ellopott egy több millió dolláros gyémánt nyakláncot. Simi enyhén szólva is kétségbeesetten vágyik egy kis szünetre – pont akkor, amikor Jack a semmiből az életébe gázol.
    Jack éppoly elbűvölő, mint amilyen titokzatos. Amikor a férfi felajánlja, hogy segít megtalálni az eltűnt nyakéket, és visszalopni azt, Simi kapva kap a lehetőségen, hogy tisztázza a barátnője nevét, és begyűjtse a jelentős jutalmat. De minden jó rabláshoz kell egy csapat. Siminek csupán annyi a dolga, hogy idegenek szedett-vedett csoportjából elit rablóbandát szervezzen, beszivárogjon egy előkelő esküvőre, és ellopja a nyakláncot egy veszélyes bűnözőtől, mielőtt a boldog pár kimondaná az igent… Mégis mi gond adódhatna?



General Press, 2024
Eredeti cím: To Have and to Heist, 2023





   Sara Desai neve teljesen ismeretlen volt a számomra, amikor kezembe került a könyv. Igazándiból a fülszövege fogott meg, és az, hogy az Ocean’s filmekhez hasonlították romkomba oltva, bár így, olvasás után megjegyezném, hogy itt inkább a komédián volt a hangsúly, és nem a románcon, de az sem hiányzott. Nem tudom ki hogy van vele, én kedvelem az Ocean’s filmeket, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt a könyvet olvasni akartam.
  A történet hősnője Simi Chopra, egy Chicagóban élő, indiai családból származó fiatal nő. Egy lépésre van attól, hogy harminc éves legyen, s családja nagy bánatára még mindig hajadon. Nem mintha nem tetszenének neki a férfiak, csak valahogy ő nem tetszik azoknak a pasiknak, akik megdobogtatják a szívét. Utálja a munkáját – a sokadikat is –, még mindig keresi azt, amiben kiteljesedhetne, mondtanám úgy is, hogy nem éppen csupa móka és kacagás az élete. Simi egy örökmozgó, és soha be nem áll a szája. Említettem, hogy szűkebb és tágabb (kotnyeles) családja mindenképpen férjhez akarja adni?

   Hogyan keveredik bele az ékszerrablásba? Neki ehhez nem kell sok. Chloe (egyedülálló anya), Simi legjobb barátnője keveri bele. Chloe ugyanis sok minden más mellett etikus hacker, és átverés áldozata lesz. Ahelyett, hogy ténylegesen a biztonsági hiányosságok feltérképezésével segítené a múzeumot, ahol azt a bizonyos pink gyémántokból álló nyakéket kiállítják, tálcán kínálja a betörési lehetőséget az elkövetőknek, és ő marad egyetlen gyanúsítottnak. No meg Simi, akit rögtön felhív, amikor a beígért magánmegtekintés helyett rázáródik a múzeum ajtaja és a nyakék eltűnik. S miközben Simi a múzeum kertjében idétlenkedik – ő úgy gondolja, hogy Chloe-t próbálja valahogy lehozni az első emeleti ablakból még a rendőrség érkezése előtt –, színre lép a történet főhőse is: Jack.

   Jackről tudni kell, hogy profi tolvaj, és bármennyire is viccesen hangzik: a botanika megszállottja. Saját bevallása szerint értékes tárgyakat lop el és szolgáltat vissza jogos tulajdonosaiknak. Csahogy Jack ... nos nem is tudom hogy nevezzem, mert neki a dolgok nem igazán jönnek össze. Nem tudom, hogy azok, akik látták az Ocean’s filmeket, emlékeznek-e a második és harmadik részben feltűnő François Toulour karakterére? A francia profi tolvaj, aki többször is keresztbe tesz az Ocean-csapatnak és a végén mindig ő szívja meg. Jack pont ilyen, és nem csodálkoznék, ha a karakterét Desai épp az említett filmszereplőről mintázta volna. Mert Jack is megszívja. Szinte mindig. És ellopják tőle azokat az értékes tárgyakat, amiket ő maga is lopott. Jack is a nyakérékért jött, csak megelőzték.
   Simi és Jack között első pillanattól kezdve szikrázik valami. Nem szerelem, mert itt szó sincs szerelem első látásról. Talán önkéntelenül is felismerik a másikban a hasonlóságot. Ők ketten nagyon jól működnek együtt, annak ellenére, hogy a múzeum kertjében Jack benne hagyja Simit a pácban..

   Mivel a rendőrség – és a fess Garcia nyomozó – természetesen nem hiszi el a történetet, amit Simi és Chloe előad a kihallgatás során, Simi elhatározza, hogy bebizonyítja Chloe csupán átverés áldozata, és semmi közük nincs a nyakék eltűnéséhez. Mi több: vissza akarja azt lopni, pont egy maffia-esküvőn. Mivel ehhez kevesen lennének Chloe-val és Jackkel, Simi csapatot verbuvál, s míg az Ocean-filmek svindlerei profik, Simi csapattagjai hozzá hasonlóak, azaz semmi közük a bűnözéshez. Többnyire. Csapatának tagja Emma, az Uber-sofőr, aki autóversenyző szeretett volna lenni, nyolcvanéves, szexmániás házinénije, Cristian, apja öltönyüzletének alkalmazottja-életmód tanácsadó-selyemfiú, egy MMA harcosi álmokat dédelgető technikai zseni-DJ, és egy bérgyilkos kinézetű izomagy. S ez így rendben is van Simi szerint, csakhogy Chloe kivételével kiben bízhat?
   Ez egy teljesen hihetetlen történet volt. Valahogy olyan, mintha az összes Ocean’s filmet egy könyvben olvastam volna – mert az Ocean’s 8-ban nyakéket lopnak a hölgyek, ugye? – dilettáns szereposztásban. Vagy az is lehet, hogy pont ezeket a filmeket akarta a szerző parodizálni. Bármi is volt a szándéka, engem ez az első szótól az utolsóig szórakoztatott a könnyed stílussal, fergeteges humorával, a szereplők színességével és idétlenkedéseikkel.

   Sara Desai ezzel a könyvvel engem kilóra megvett, mert azt kaptam amire vártam: felhőtlen szórakozást, s még annál is többet. Senki világát meg nem fogja rengetni, nem kell magasztos eszméket keresni benne. Ez a könyv a szórakoztatásért van. Ennyi. 
   Ajánlom mindenkinek, aki jót szeretne nevetni olvasás közben, az Ocean’s filmek rajongóinak, a paródiák kedvelőinek, azoknak, akik valami „mást” szeretnének olvasni, mint a mostanság divatos pornót és lelki mizériában való dagonyázást... lényegében mindenkinek. De ízlések és pofonok.