A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyilkosság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyilkosság. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. március 15., kedd

Monica Carrot – A szivárványszürke

A Sebastian Hammersmith bűvkörébe kerülő, megbomlott elméjű Izabell, miután súlyos gyilkossági, majd öngyilkossági kísérletet hajt végre, áldozatával együtt kórházba kerül, ahol a további rendőri intézkedésig megfigyelés alatt tartják. A történtek felderítésével a munkájába temetkező Harlan Checkert bízzák meg, aki éjszakába nyúlóan, megszállottan nyomoz az ügyben.
Az áldozat és az elkövető kihallgatása után a hadnagy igyekszik minden olyan, további információt összegyűjteni, amellyel választ kaphat a brutális bűntett miértjeire, így belefog a Sebastian által írt erotikus elbeszélések és Izabell sötét titkokkal teli naplórészleteinek tanulmányozásába. Ahogy egyre több történetet olvas el, baljós előérzete támad, majd néhány régi, már lezárt aktát megnyitva szörnyű felfedezést tesz: a novellák valós eseményeken alapulnak, szereplőik egykor valóban léteztek.
Miközben Harlan lázasan nyomoz, a befolyásos Hammersmith család olyan információval áll elő, amely minden addigi, tényként elkönyvelt adatot megkérdőjelez…

TotHál, 2016

Ha azt hiszed, hogy A gyöngyszürke -vel már mindent láttál és olvastál, akkor naaaaaagy tévedésben vagy.
Új szereplő érkezik a történetbe: Harlan Checker hadnagy, akit az ügy felderítésével, nyomozásával bíznak meg. Checker… angolul azt jelenti “a személy aki ellenőriz”, vajon predesztinálja a név arra, hogy olyasmiket fedezzen fel, amire más mégcsak nem is gondol?
Izabell nem hal meg, s Christiannal sem sikerül végeznie, én pedig már a tizedik oldalon pofára estem egy váratlan felfedezés miatt, aztán kombináltam és kombináltam… és semmi nem jött be, ahhoz, hogy végülis bebizonyosodjon, hogy az első könyv olvasása utáni feltételezéseim voltak a helyesek… pillanatnyilag.
Ha a történet itt véget ért és nem lesz egy harmadik kötet – mert ugyebár ez epilógussal végződik –, akkor azt mondom, hogy összecsapott, beleunt a mizéria írásába, variálásába és már nem volt több ötlete a szex-történetekhez. És azért mondanám ezt, mert nem kaptam meg a választ minden, a könyveben felmerülő kérdésre, például ki volt Izabell Voegel/Phoenix, mi volt a valódi kapcsolata Benjaminnal és a szülei… jó, jó, nem lövök le mindent előre, de van egy csomó kérdés ami még válaszra vár.
   Ez a könyv egy erotikus pszicho-thriller. Nagyon erotikus… tizen-sok klasszikus szexuális aktust ír le férfi és nő között minden részletében, amelyben a férfiak valamennyien jól felszereltek és bírják a strapát, a nők pedig, egy-két kivétellel, hatalmas mellbőséggel és szexuális étvággyal rendelkeznek. Szex vízben, irodában, kocsiban, furgonban... mindenhol, néha ágyban is. 
A szerzőről továbbra sem tudni semmit, azon kívül, hogy ez a második magyar nyelven megjelent könyve… meg egyáltalán megjelent könyve, mert Monica Carrot semmi mással nem hozható kapcsolatban e két magyar nyevű könyvön kívül. Akkor talágatok: a szerző magyar? És férfi?

2016. március 9., szerda

Amanda Quick - Alibi jegyesség

Amity Doncaster kisasszony izgalmas kalandokon edződött, magányos világutazó, aki megszokta a kihívásokat. Benedict Stanbridge a technika szerelmese, ám ezúttal titkok őrzőjeként, a Korona szolgálatában is kipróbálja magát.
A véletlen úgy hozza, hogy Amity megmenti Benedict életét és egy óceánjáró hajón hazafelé tartva gondosan ápolja is a férfit. Mire New Yorkba érnek, barátokként válnak el egymástól, ám a hajón kettesben eltöltött idő a társasági pletykák, sőt, egy őrült sorozatgyilkos célpontjává teszik a lányt. Az első támadást megússza ugyan élve, de a szörnyeteg, akit a sajtó csak Vőlegényként emleget, és akinek rendre „rossz hírű” nők esnek áldozatául, nem tesz le gyilkos szándékáról. Benedict, hogy védelmezni tudja a lányt, bejelenti eljegyzésüket.
A „jegyesek” egyesítik erőiket, hogy véget vethessenek a Vőlegény rémuralmának, ám miközben a kiszámíthatatlan bűnözővel való összecsapásra készülnek, olyan érzésekkel szembesülnek, amelyek elől nincs hová menekülniük…

Maecenas Kiadó, 2016
Eredeti mű: Amanda Quick – Othewise Engaged, 2014

Ördög és pokol!
Bezony! Megjelent Amanda Quick újabb regénye és most sem mondott le kedvenc szavajárásáról. Ezt különben nem én vettem észre, hiszen nem olvastam olyan sok Amanda Quick könyvet, mint például Kövecske, aki felhívta rá a figyelmem (nem írom le a nevét, mert megrúgdossa az ülőkémet)
Ha Amanda Quick, akkor “történelmi romantikus”, és a ködös Londonban játszódik. A cselekmény időbeni elhelyezése nincs pontosítva, de a hölgyek még fűzőt viselnek és legyezőt hordanak magukkal, ki divatból, ki fegyverként – tehát nem véletlenül van a könyv borítóján a legyező, mint ahogy a menyasszony sem, hiszen a fülszöveg már célzott a Vőlegényre, aki fiatal nőket gyilkol. S ha már az időről beszélünk, akkor elmondanám, hogy sejtéseim szerint abban a korban (körülbelül viktoriánus lehet) nem ismerték a rákot mint betegéget… legalábbis nem ezen a néven futhatott. Tehát hiba ezt így emlegetni a könyvben. Ha nem így lenne, bocsi, írjatok és világosítsatok fel. Valamint azt sem hinném, hogy abban a korban a pszichológiai megfigyeléseket – mert kutatásokról nem beszélhetünk még – alkalmazták a bűnüldözésben. A napenergia felhasználását meg jobb, ha hagyjuk…
No, de vissza a könyvhöz, ami bővelkedik eseményekben: sorozatgyilkos, kémkedés, pszichés betegek, képmutató gazdagok, akik a látszatért élnek és a hiper-szuper főhősök, akik mindenhez értenek, minden rejtélyt megoldanak és a végén boldogan élnek amíg meg nem halnak. Mind a négyen. Azért négyen, mert a főhősnő Amity Doncasternek van egy frissen megözvegyült húga, aki papírforma szerint beleszeret a Scotland Yard nyomozójába.
Szerintem egy túlbonyolított történet, túl sok fölösleges elemmel, ami elvonja a figyelmet a történet lényegéről. De mindenképpen olvasható, a műfaj és az írónő rajongói szeretni fogják.
Szokás szerint bajom van a fordítással. Kezdve azzal, hogy nem értem a címet – bár ezért nem a fordító a hibás. Mihez biztosít alibit ez a jegyesség? Mert ez nem alibi, hanem porhintés a puccosék szemébe, azt teszik amit a kor szelleme megkíván: hogy mentsék a nő jóhírét bejelentenek egy eljegyzést, bár a vád, hogy összeszűrték volna a levet a hajóúton nem igaz. Ezzel meg is érkeztünk a másik dologhoz ami zavart: el kellene dönteni, hogy a londoni sznobok krémjét Társadalom vagy Társaság néven emlegeti, mert mindkettő előfordul a szövegben. Többször olvastam már más bloggerektől, hogy kiborulnak a szöveg fordítása miatt, mert az angolul nem így van írva. Minek idegeskedni az angol szöveg fordításán ha olyan banális dolgokat sem használ helyesen mint az ide-oda mutatószavak?
Szóval nem volt nagy dobás a könyv, nem lett kedvenc, olvastam jobbat, szórakoztatóbbat is az írónőtől... de ha a kezedbe kerül ne hagyd ki.


Ez egy spanyol flamenco-legyező. Minden bizonnyal méregdrága, de akkor is gyönyörű!


2016. február 24., szerda

Meredith Wild - Rád kattanva 2

Hacker sorozat 2. rész

Erica Hathaway és Blake Landon, az álompár sötét szerelmi története folytatódik…
Erica végre beindítja a vállalkozását, de Blake nem tudja megtagadni önmagát, és a háttérből irányítani akar. Miközben kis játszmáik a nyilvánosság előtt zajlanak, zárt ajtók mögött minden a szenvedélyről és a veszélyről szól. Erica új segítőt vesz fel a rátermett Risa személyében. Risa azonban korántsem az, akinek mutatja magát, ugyanis feltett szándéka, hogy tönkreteszi Ericát, és megszerzi Blake-et… 
Daniel Fitzgerald indul a kormányzói székért, de a pszichopata Mark veszélyezteti a kampány sikerét, ezért Daniel sorsdöntő lépésre szánja el magát. A mostohaapa Ericát is megzsarolja, hogy ha nem száll be támogatóként, annak Blake látja majd kárát, mire a lány – hogy megóvja szerelmét – szakít vele. Blake viszont nem az a férfi, akit ilyen könnyen félreállíthatnak…
Néha kedvem lenne széttépni téged. 
Azt akarom, hogy ma éjszaka más legyen. 
Megérdemled, hogy szeressenek.

Libri, 2016
Eredeti mű: Meredith Wild – Hardpressed

A Hacker sorozat második része. Az első rész annyira nem volt semmilyen hatással rám, hogy még a fülszöveg olvasása után sem tudtam minek is a folyatása, újra bele kellett olvasnom az első részbe.
A tartalomról nincs mit beszélni, a fülszöveg mindent elmond – ehhez csak a szex-jelenetek jönnek még kiegészítésként.
Nem igazán értem, Kriszcsön Grey óta senki nem szexel úgy, mint amit a statisztikai többség vall magáról? Minden dög-gazdag fickó az ágyban (esetenként padlón, íróasztalon, fürdőszobában, stb.) irányítás-mániás és kötözős szexet kedvel? Hahó, emberek, ez már lerágott csont és kezd unalmassá válni, főleg, hogy tévesen dominánsnak címkéztek egy egyszerű irányitásmániás fickót, aki ezzel takarja jellembeli gyengeségeit. Az irányítás-mánia és a szexuális dominancia két különböző dolog és a kettő nem föltétlenül jár együtt.
A fordítás nincs a csúcson, az biztos. Ugyan nem olvastam az eredeti angol szöveget, hogy megmondhassam mennyire helyes vagy sem, de ez a könyv hemzseg az olyan idegen szavaktól, melyeknek közismerten van használatban lévő magyar megfelelője. Erről jut eszembe, tudjátok hogy mi a laptop touch-pad-jének a magyar megfelelője? Tapi-pad. Nem viccelek, néhány napja hallottam és azóta is vigyorgok mint a tejbetök, ha eszembe jut. No, de visszatérve az eredeti gondolathoz, szóval nem ilyen baromsággal van bajom a fordítás kapcsán mint “tapi-pad”, mert ez nincs benne, de van olyan hogy “maszkulin”. Ez férfias magyarul, kedves fordító, és a “top” az csúcsot jelent abban a szövegkörnyezetben, hogy csak két példát említsek.
Nos, Erica Hathaway és Blake Landon története a második könyvben sem volt nagyobb hatással rám, mint az elsőben… és ez a hatalmi harcos-kavarós-gyilkolós-szexelős mizéria még további három részben folytatódik.

A sorozat részei:


1. Hardwired - Rád kattanva 1 címmel jelent meg magyarul 2015 késő ősszel

További részek, egyelőre angolul:

3. Hardline
4. Hard Limit
5. Hard Love

2016. február 14., vasárnap

Amanda Quick - A bajkeverő

„Amanda Quick első regénye pár hét leforgása alatt a sikerlisták élére került. Legújabb, tizenkettedik könyve már megjelenése napján elfoglalhatta az előkelő első helyet. Méltán.” 
The Guardian
Imogen Waterstone hosszú évek óta bosszút forral barátnője gyilkosa ellen. Nagybátyja halálával váratlan lehetőséghez jut: csapdát állíthat ellenfelének. Elhíreszteli, hogy az örökség részeként a tulajdonába került egy térkép is, amely felbecsülhetetlen értékű ókori kincs nyomára vezet. Arra számít, hogy a gyilkos expedíciót szervez a színarany pecsétnyomó felkutatására. Imogen reményei szerint arra majd csak az út végén – amikorra ellenfele minden pénze elúszott – derül fény, hogy a kincs sohasem létezett. 
A terv végrehajtásához azonban segítségre van szüksége. Segítőtársul a híres felfedezőt, Colchester Earljét szemeli ki. Ám a férfi, akinek múltja botrányoktól sem mentes, visszautasítja a lány kérését. Épp ő adja a nevét ehhez az őrültséghez? Ő, aki hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy a kincs nem létezik! 
Nem létezik? 
„Kaland és szenvedély humorral fűszerezve, ahogy azt Amanda Quicktől már megszokhattuk. Újabb remekművet tart kezében az olvasó.” 
Romantic Times

Maecenas, 1997, 2004, 2015
Eredeti mű: Amanda Quick – The Mischief , 1996 

Amanda Quick több könyvét is olvastam az elmúlt években, ez valahogy kimaradt eddig, pedig szem előtt volt. Azért kaptam gyorsan elő, mert egy esti beszélgetés alkalmával több ismerősöm is nagyon pozitívan nyilatkozott róla és kiváncsívá tettek. S ha már kétszer is volt utánnyomás az évek folyamán...
Rossz nem volt, az biztos, de nekem valahogy nem lett kedvenc. Ennek ellenére el tudnék képzelni egy filmesített változatot, ahol betegre nevetném magam, mert helyzeti humor van benne bőviben.
Kőszívű Colchester és Illentlen Imogen… többet nem is nagyon kellene mondani a két főszereplőről, bemutatja őket a Társaság által rájuk akasztott gúnynév.  Társaság alatt értsd a 19. századi Anglia krémjét, puccos családfával és tömény sznobériával. Csakhogy ennek a Társaságnak a látszat a fontos és nem az igazság. Kőszívű, mert nem szeret senkit, egyáltalán nincsenek érzelmei, semmilyenek – és Illetlen, mert a Társaság szemében kompromitálva volt egy nős férfi által,aki ráadásul a barátnője férje volt.
Szóval Illetlen Imogent és Kőszívű Colchestert a rég letűnt zamari kultúra szeretete és tanulmányozása köti össze. Mellesleg ez egy kitalált, sosem létezett kultúra, bár Tibetben van egy Zamar nevű város, a zamar pedig egy héber eredetű szó, jelentése isten dicsőítésére írt dal - nem én mondom, hanem a gugli meg a Wikipédia.
De vissza Imogenhez és Colchesterhez… aki természetesen egymásba szeret, leleplez néhány csalót és gyilkost, megold egy sosem létezett rejtélyt. Nagyon jól felépített karakterek és rajtuk keresztül remek bemutatót kapunk a Társaság felszínességéről és a felszín alatti valóságról. Bár Imogent néha megráztam volna felszínessége, akaratossága, naivitása és makacssága miatt, ha másmilyen lett volna, nem annyira élvezetes olvasmány a könyv (akkor is egy liba, de ne mondd senkinek). Méghogy, szegény, ideggyenge Colchester!
A történelmi romantikus regények rajongói szeretni fogják, bár - szerintem - eddig már valamennyien olvasták, csak én kullogtam hátul, mint egy farok. Szivesen megmutattam volna az angol kiadás szemet gyönyörködtető borítóját is, de azonos ezzel, talán a kék egy kicsit sötétebb, tehát pont ennyire semmitmondó.

2016. február 9., kedd

Katherine Webb - A fattyú


Rachel Crofton, a magányos fiatal nevelőnő elfogadja Richard Weekes, a jóképű borkereskedő házassági ajánlatát, és beköltözik a férfi nagyvárosi házába, Bathba. Rachel leghőbb vágya, hogy miután elvesztette szüleit, öccsét és a tragikus körülmények között vízbe fúlt ikerhúgát, végre meglelje a családi boldogságot. Lassanként ráébred, hogy Richard számára fontosabbak a kocsmában és a játékasztalnál kötött ismeretségek, és a feleségétől mindenekelőtt azt várja, hogy társasági kapcsolataik ápolásával segítse üzleti előmenetelét. Így Rachel a férje legfőbb támogatója, az előkelő Mrs. Alleyn ajánlatát elfogadva társalkodónőként látogatja az asszony fiát, a háborús emlékeitől és szerelme, Alice elvesztésétől búskomorságba esett Jonathan Alleynt. A ház egyik cselédje, Starling, akit Alice annak idején fogadott húgaként nevelt fel, hosszú évek óta konokul igyekszik bebizonyítani, hogy a nővére gyilkosság áldozata lett, és hogy azt is tudja, ki oltotta ki az életét szerelemféltésből. Az Alice-re kísértetiesen hasonlító Rachel megjelenésével a ház minden lakójában újra felkavarodnak a nehéz, elfeledni kívánt emlékek, és lassanként szörnyű titkokra derül fény.
Katherine Webb (Az elfelejtett dal, Homály, Örökség) legújabb regényében két nő szövetséget köt, hogy fényt derítsen egy már-már elfeledett ügyre. Elszántságuk nyomán lehull a lepel a múlt sötét árnyairól, hogy új élet kezdődhessen a szenvedők számára…

General Press, 2014
Eredeti mű: Katherine Webb – The Misbegotten


Még tavaly olvastam, de az este megláttam és eszembe jutott, hogy mennyire kevéssé ismert és mennyire tévesen ítélik meg. Bár a cselekmény 19. század Angliájában játszódik, ez NEM egy habos-babos romantikus szerelmi történet.
Ez a könyv tele van beteg elméjű emberekkel, hazugságokkal, képmutatással, manipulációval, zsarolással… és emberek halnak meg azért, hogy az igazság sose kerüljön napvilágra. Ebbe a társadalmi fertőbe kerül be házasság révén a fiatal, idealista Rachel, a későbbi Mrs. Weeks.
Hosszú lenne elmesélni ki kivel, mikor és miért – és ha megtenném, akkor már nem olvasnád el a könyvet –, de egy adott pillanatban ott állsz majd a bizarr Hacsek és Sajó-szerű helyzetben: a lányom az unokám, a másik lányom a feleségem, a fiúunokám meg szerelmes abba a lányomba aki az unokám, aki neki testvére és egyben nagynénje is. Ezt az egészet biológiailag értem – jól olvastad: inceszt –, mert társadalmilag, a nyilvánosság előtt a tökéletes család látványa van: az özvegy, aki férje halála után fiával visszaköltözik apjához, és egy idős nemesember aki támogat egy árvát.
Rachel azért megy bele, hogy segítsen Starlingnak az igazság kiderítésébe – Starling mellesleg a férje szeretője is –, mert zsenge gyermekkorában testvérét elsodorta az ár, és mivel mindenki azt mondja, hogy megszólalásig hasonlít az elhunyt, beteges Alice-re, azt hiszi tulajdonképpen a testvérét keresné és nem nyugszik amíg a kép össze nem áll. Hosszú utat kell mindkét nőnek bejárnia míg minden titok, mocsok, félrevezetés a napvilágra kerül, és nem egyszer közeljárnak ahhoz, hogy az életükkel fizessenek amiért bolygatják a múltat.
Nagyon jól megírt, vulgaritás és erotikus jelenetektől mentes történet. Véleményem szerint hangulatfüggő, azaz, ha nem vagy a megfelelő hangulatban hamar félreteszed. De mindenképpen érdemes elolvasni.
Külön gratula a fülszöveg szerkesztőjének, mert ritka az ennyire korrekt, nem félrevezető ismertető.