Milly Johnson - Fehér esküvő

Erre ​​a napra vártak.

Ez lesz-e a nap, amelyen valóra válnak álmaik?

Bel, egy csokoládédinasztia örökösnője az álomesküvőjét tervezgeti élete szerelmével, Richarddal, amikor bekövetkezik a katasztrófa, és az addig hibátlannak hitt világ darabokra hullik körülötte.

A fagylaltszalon-tulajdonos Violet arra készül, hogy örök hűséget fogadjon Glynnek, akit már réges-rég nem szeret, ám mégsem képes kimondani a rövidke mondatot: „már nem akarok a feleséged lenni.”

A mindent önerőből elérő üzletasszony, Max úgy tervezi, hogy a házasságkötő teremben mondja ki a boldogító igent jóképű vőlegényének, Stuartnak, de ahogy közeleg a nagy nap, egyre jobban magával ragadja a régi ábránd: a bazi nagy lagzi és annak mesébe illő kellékei.

Mindhárom nő a Fehér Esküvő menyasszonyiruha-szalonban keresi a tökéletes alkalomhoz leginkább illő, megfelelő kellékeket. A szalon tulajdonosa, Freya a garancia arra, hogy a kiválasztott ruha meghozza majd nekik az áhított boldogságot, bár közel sem biztos, hogy úgy, ahogy eredetileg eltervezték…

Ulpius-ház, 2014

Eredeti mű: Milly Johnson – White Wedding, Simon&Schuster, London, 2012

Második könyvem a szerzőtől, az elsőt is csak nemrég olvastam, bár vagy három-négy könyve ott ücsörgött a polcon már egy ideje, némelyikbe bele is kukkantottam és félretettem. Valami könnyűre, szórakoztatóra vágytam az utóbbi időben olvasott erotikus szemetek után – neked lehet kincs, nekem szemét, nem vagyunk egyformák, s ez így van jól. Szóval kellett valami jó kis langyos limonádé és a Borúra derű, az első és eddig egyetlen könyv amit a szerzőtől végig elolvastam határozottan nem volt rossz – amíg meg nem jelent a tolószékben ülő sellő. Lényegében még azután sem volt rossz, csak engem már nem érdekelt, mert a történet valószínűségi rátája nullára esett. Hozzávetőlegesen ez motivált, hogy a Fehér Esküvő-t vegyem kézbe, mert mi lehet könnyebb és szórakoztatóbb, mint egy esküvőről szóló könyv, hát még ha egyszerre három is esedékes benne!

Ez a könyv minden volt, csak limonádé nem... illetve könnyű szórakozás, ha arra vágysz, de ha elgondolkozol egy kicsit a történéseken, az emberi kapcsolatokon és vágyakon, azon, hogy ez így ahogy van, vagy töredékében megtörténhetne bárkivel, akkor már nem is annyira habos-babos ez az egész.

Fehér Esküvő, így, mindkét szó nagybetűvel írva, mert ez a menyasszonyi ruhákkal és más esküvői kellékellel foglalkozó bolt neve, aminek Freya a tulajdonosa. Elképzelhetően ő a kicsit misztikus elem a történetben, a Jótündér, bár konkrétan sosincs leírva sehol, hogy Freya több lenne mint a bolt tulajdonosa és paranormális szférába illő tulajdonságokkal rendelkezne, ezt csak sejteni lehet, de ez nem zavaró egyáltalán, még egy olyan, kizárólag földi dolgokat kedvelő személynek sem, mint amilyen én vagyok.

Ebben a boltban ismerkedik meg a három, esküvőjére készülő nő: Belinda, Maxine és Violet. Bár a könyv három részre van osztva és mindegyik rész valamelyikük esküvőjéről szól, ettől a pillanattól a három nő története párhúzamosan folyik, attől függetlenül, hogy épp kinek az esküvői történetéről van szó és aktívan részt vesznek egymás életében és esküvői előkészületeiben..

Elsőként Bel esküvőjére megyünk. Ő tehetős családból származik, de mindezek ellenére nagyon szerényen viszonyul az egész esküvői rongyrázáshoz. Kicsit titkolózó, kicsit bizalmatlan és zárkózott. Mindent maga szervez, nem fogad el segítséget sem őt felnevelő mostohaanyjától, sem újdonsült barátnőitől. Erre több oka is van, az egyik az, hogy az esküvőjén meglepetést szervez néhány ember számára. A kellemetlenebbik fajtából. Ugyanis Richard, a nemesi felmenőkkel rendelkező pénzügyi szakember és Bel vőlegénye, viszonyt folytat a koszorúslánnyal, aki Bel mostohaanyja révén rokon. Bár kimondja a boldogtalanító igent és az esküvői fogadás botrányba fullad, Bel történetének itt még nincs vége...

A következő az ambiciózus Maxine esküvője lenne. Született üzletasszony, a munka mindenek előtt. Párjával, Stuarttal tizensok évi együttélés után akarják hivatalossá tenni kapcsolatukat, egy diszkrét, intim szertartás keretén belül, minden felhajtást kerülve, hiszen az egész csak puszta formalitás már. Legalábbis ezt szeretné Stuart, akit férfiúi büszkeségében sért az, hogy Max sikeres üzletasszony, toronymagasan többet keres mint ő, sőt még ez sem elég, egyre többre vágyik. Stuart füldhözragadtabb fajta, nincsenek nagy elvárásai az élettől, szereti az egyszerű dolgokat. S az esküvői előkészületek közben Maxine-nel elfut a ló, mert véletlenül meglátja a telvízióban „Az én bazi nagy cigány esküvőm” című műsort. És olyan akar. Márpedig amit Max akar, azt meg is kapja... még akkor is, ha egyedül kell majd állnia az oltárnál.

Zárójelben megjegyzem, hogy ez egy nagyonis valós műsor, én nem láttam a brit változatot, de az amerikaiból elcsíptem egyszer egy részt és amit a szerző leírt Maxine esküvőjével kapcsolatban, az nem fikció, mert ezek az esküvők nem két ember egyesüléséről szólnak, hanem első sorban opulenciáról és rongyrázásról és semmiben nem hasonlítanak ahhoz, amit esetleg mifelénk láttunk.

És természetesen Max történetének sincs vége az esküvővel...

Mindhárom nő története kalandos, de a legmegrázóbb talán mégis a Violeté, aki épp új vállalkozását, egy fagylaltozót készül elindítani és aki egy depressziós, agorafóbiás, társfüggő pszichopatával készül összekötni az életét. Glyn érzelmileg zsarolja, bűntudatot kelt benne, ellenőrzi minden lépését... s mikor Violet az esküvő előtt elhagyja Glyn felgyújtja a fagylaltozót és leszúrja azt a férfit, aki a feltételezései szerint a nő szeretője.

A könyv végére természetesen mindenki megtalálja a maga párját, talán túl gyorsan és kiszámíthatóan a történtek után, hiszen sejteni lehet a kapcsolatok alakulását. Mindenre választ kapunk, lesz meglepetés bőven minden oldalról, minden megoldódik... csak egyedül Freyáról nem derül ki, hogy kicsoda-micsoda, mert egy nap a boltot kiürítve találják és Freyánal nyoma veszett csodaszép ruháival együtt.

Ízlések és pofonok, de nekem ez most nagyon kellett és jól is esett. Hátha majd neked is...

Veronica Henry - Hosszú hétvége

A pennfleeti hosszú hétvége a jó hangulatú Townhouse-ban sok izgalommal kecsegtet. Ki mindenki akarja megoldani ott és akkor az életét? Egy jómódú férfi, aki itt nyaraltatja házasságon kívül született leányát; a fiatal hölgy, aki ebben a városban véli felfedezni igazi apját; egy csapat fiatalember legénybúcsút tart, de nem sejtik, hogy milyen váratlan akadályokba ütközik az igazi szórakozás; fény derül a gazdag londoni házaspár fájdalmas családi titkára és újabb üzletére…

És átszövi a hosszú hétvégét egy nagy szerelem szépsége és tragédiája. A vendégház egyik tulajdonosa, Claire újra találkozik Nickkel, élete nagy szerelmével, aki éppen legénybúcsúját tölti náluk. Claire eljegyzésének és Nick tervezett esküvőjének mi lesz a vége?

A szórakoztató, színes karakterekkel megírt történet lebilincselően olvasmányos.

Ulpius-ház, 2014

Eredeti mű: Veronica Henry – The Long Weekend

Az írónő első és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve.

Egyszer már félretettem ezt a könyvet, közvetlenül a megjelenése után… mindjárt a második-harmadik fejezet tájékán. Annyira nem volt hatással rám, hogy most, amikor ismért a kezembe került, nem is ugrott be elsőre, hogy bizony ezzel már tettem egy próbát.

Nem is tudom mihez hasonlítsam… könnyű műfaj is, meg nem is, de a chick lit címkét semmiképpen nem lehet ráakasztani. Emberi sorsokról szól, jelenben és múltban, véletlen találkozásokról, szerelemről... egyszóval: az élet dolgairól. Olyan könyv, ami abszolút hihető, akár mindez meg is történhetett volna a való életben is. Abban hasonlít – például – Jill Mansell könyveihez, hogy nem egy személy, egy pár történetébe kukkantunk bele, hanem egy kisebb közösségébe, és ezen nem azt kell érteni, hogy a kisváros vagy a falu, vagy akár baráti kör… Ezeknek az embereknek – kevés kivétellel –, szinte semmi közük egymáshoz. Az egyetlen dolog ami közös és összeköti őket, az a Cornwall-ban levő tengerparti hotel, ahol az ominózus hosszú hétvégét készülnek tölteni.

A hotel Claire és élettársa Luca, a hisztis séf tulajdona, valamint részesedése van még a Parfitt házaspárnak is, kőgazdagék, akik újabb vállalkozásba próbálják belevinni Claire-t és Lucát. Ebbe a hotelbe jön Nick, Claire első szerelme, a legénybúcsúját megtartani. Ide hozza Colin Turner vállalkozó élete ballépését és annak eredményét – plázacica stílusú sznob szeretőjét és túlsúlyos lányát. Itt száll meg Laura és barátja Dan, miközben Laura sosem ismert apját keresik… És itt dolgozik Angelica, a helyi lány, a semmiből indult igazgatóhelyettes. Velük találkozol a könyvben.

Igen, ennyi ember, ugyanennyi élet-történet és rendesen ugrálunk is közöttük, visszamegyünk a múlba, majd ismét a jelenbe… sorsok, szerelmek, félelmek, tragédiák, mind, mind napvilágra kerülnek. A szereplők élete egyetlen hétvége alatt/hatására megváltozik… hogy hogyan, rajtad áll, hogy kideríted-e vagy sem.

Hangulat kell a könyvhöz, mert nehezen indul be a történet, ami amúgy sem egy pörgős, elsöprő valami, de egyszer mindenképpen el lehet olvasni… meg ízlések és pofonok.

                              

Sukitore - Szabadon

Történetek a Sukitore javából: 13 izgató, párosan írt erotikus és szextörténet, melyek biztosan beindítják az olvasó fantáziáját. Változatos helyszínek és kalandok követik egymást, hol romantikus játékokkal, máskor nyers szexualitással színesítve a történeteket. 

A könyv ingyenesen letölthető a Sukitore weboldaláról.

Magánkiadás, 2014

Ez most nagyon kínos, mert tegnapelőtt megkeresett a szerzők egyike,  figyelmembe ajánlotta a könyvet és célzott rá, hogy esetleg írjak róla néhány gondolatot. Mielőtt magamhoz tértem a meglepetésből már igent is mondtam. Hogy a millió önjelölt műkritikus közül hogyan és miért pont engem talált meg,  fogalmam nincs és nem is akarom ezt tárgyalni. Ismét elmondom, amit a bemutatkozómban: nem írok értékelést, sem kritikát, mindaz ami itt megjelenik saját, egyszerű olvasói véleményem. Pont.

Kicsoda-micsoda a Sukitore?

Még tavaly hallottam róla az ismert közösségi oldal egyik csoportjában. Akkoriban elég gyakran lehetett találkozni a Sukitore-val, legalábbis amerre én navigáltam.

Úgy értettem, hogy az elnevezés maga a műfaj és párosan írt erotikus történeteket takar - ha mégsem így lenne javítsatok ki. Párosan, értsd a férfi szemszögéből és a nő szemszögéből ugyanazon a történeten belül. Ez jó, nem? Úgyis nagyon menő mostanság minden történetet kétszer megírni: egyszer a főszerpelő nő, aztán a férfi szempontjából is. A Sukitore történetek abban különböznek ezektől, hogy itt a férfi szemszögét férfi írja, a nőjét pedig nő – és ez így van jól, mert egy nő sosem fogja tudni mi van egy férfi fejében vagy mit érez az adott helyzetben (nagy bánatunkra!) és fordítva.

Kik írják a Sukitore-t?

Olyanok, akikkel napközben lehet teljesen más formában találkozol. Lehet a postásod, a pénztáros a boltból, a szomszéd srác, a körzeti orvos vagy lehet pont a főnököd, tehát hétköznapi emberek, nők és férfiak, akik úgy érzik írói vénájuk van és kedvelik ezt a fajta erotikus kitárulkozást művelni. Guglival könnyen megtalálod az oldalukat, sőt magad is kipróbálhatod mire vagy képes, ha kedvet kaptál szexuális fantáziáid történetbe foglalásához.

Megosztanám gondolataim magáról a könyvről is, ami, mint a fülszöveg is jelzi, 13 párosan írt erotikus történetet tartalmaz, sőt! a nyitótörténetet hárman írták – van egy kukkoló is benne.

Abszolút hétköznapi történetek hétköznapi emberekkel a címszerepben, nincs problémás dögös millios, sem mondvacsinált okokért hisztériázó mini-díva, nem is lehet, hiszen ezek a történetek szexuális fantáziák és annyi. Akár a tiéd vagy az enyém is lehetne. Nyelvezete közvetlen és szókimondó, sallangoktól mentes, de mégsem vulgáris… találó az antológia címe, mert Szabadon írják le erotikus fantáziáikat egy olyan világban, ahol ez még mindig a tabuk tabuja.

Ismerőseim közül sokan kedvelik a műfajt, én nem lettem a rajongója. Nem azért mert erotikus és szókimondó, vagy mert kétszer olvasom el majdnem ugyanazt, csak más szemszögből elmesélve – bár ez is zavar valamicskét –, hanem azért, mert nem szeretem az egyes szám első személyben írt könyveket. Az olyan mintha valakinek a magánszférájában turkálnál és nekem nem feltétlenül van szükségem erre. Sajnos, újabban egyre gyakrabban íródnak ebben a formában a könyvek.

De hát ízlések és pofonok… ez ne tartson vissza téged attól, hogy Sukitore történeteket olvass, vagy akár írjál, ha arra szottyan kedved.

További Sukitore kiadványok:

Az első könyv

Magánkiadás, Budapest, 2010

Bosszú az éjszakában

Magánkiadás, 2015

Hogy történhetett

Publio, 2015

Mary Kay Andrews - Az élet virágos oldala

A szép jövő előtt álló virágkötőnek, Cara Kryziknek minden esélye megvan, hogy sikert arasson egy olyan nagyszabású esküvő virágcsodáival. Ez a megbízás biztosítja majd, hogy ezentúl őt kérjék fel a savannah-i előkelő társaság esküvőinek díszítésére. Közben azonban úgy érzi, hogy minden igyekezete ellenére, az élete összeomlik körülötte. Cara szigorú apja folyamatosan megkérdőjelezi lánya üzleti rátermettségét, valaki ellopja Cara kutyáját, az üzlet hűtője elromlik, és tönkremennek a legközelebbi esküvőre rendelt – kisebb vagyont érő – gyönyörű virágai. 

Cara úgy gondolja, hogy minden problémája megoldódik, ha sikerre tudja vinni a fényűző Trapnell-Strayhorn-esküvőt. Csakhogy a hat hét múlva esedékes nász menyasszonya furcsán viselkedik (még egy menyasszonyhoz képest is). Amikor a frigy létrejötte is veszélybe kerül, Carának kell megmentenie a helyzetet, és végig kell gondolnia, hogy valójában miben is hisz. A szerelemben? A saját erejében? És egyáltalán érdemes-e megpróbálni menteni a reménytelen dolgokat? 

Az élet virágos oldala végül mindenki számára több jelentést kap. Mary Kay Andrews sajátos szellemességgel és a részletekre kiterjedő éleslátásával megírt regénye nem maradhat ki az olvasmányai közül.

I.P.C., 2014

Eredeti cím: Save the Date

Nem hallottam még az írónőről, fogalmam sem volt kicsoda-micsoda, a könyvet egy ismerőstől kaptam. És nem bántam meg, hogy elolvastam, mert, bár szórakoztató, könnyű műfajhoz tartozik, azért mégsem az a habos-babos rózsaszín lányregény, de nem is egy véresen komoly dráma.

Ha valakit kipecéz a balszerencse, akkor azt nehezen éreszti. Most épp Cara Kryzik van a soron. Mivel nem tud megfelelni magas rangú katonatiszt apja elvárásainak, az örökös lúzer státuszból egy meggondolatlan házasságba menekül és férjestől Savannah-ba költözik. Leo, a síma modorú férj, kihasználva munkája adta lehetőségeket természetesen megcsalja, Cara gyorsan válik is és minden energiáját a virágüzletébe és kutyája nevelésébe fekteti.

Ismered azt a szólást, hogy a szegény embert az ág is húzza, ugye? Nos, Caranak minden összejön: apja továbbra is szekálja, volt férje hirtelen ráébred, hogy kényelmesebb volt egy “házvezetőnővel”. Vállalkozása sem nem hozza meg a várt anyagi sikert, mert ami elromolhat az el is romlik és sürgős pótlásra szorul. Eközben apja követeli vissza a vállalkozás elindítására adott kölcsönt, a szemét főbérlő eladja a házat a feje fölül, és egy dögös pasi elcsaklizza a kutyáját… tévedésből.

S mivel ez még mindig nem elég, Caranak napi szinten hisztis menyasszonyokkal és tartozékaikkal kell bajlódnia, megjelenik a városban a konkurencia és tönkre akarja tenni, púpnak a hátára szerelmes is lesz… és még millió apróbb-nagyobb történés, ami kihatással van életére.

Kicsit túl sok “virágos” részlet van benne, ami mondjuk engem nem zavart, mert nagy virágkedvelő vagyok, és olyan jól írja le ezeket a részeket, hogy szinte érzed a liliomok, szekfűk illatát és látod a színkavalkádot.

Cara kalandjain túl ízelítőt kapunk abból, hogy mit jelent “déli”-nek lenni, hogy mennyire előítéletesek a magukat a helyi társadalom krémjének tartók… és milyen jól működik a nyájszellem.

Humoros, szórakoztató és nőcis… és ott a happy end.

Ashley Carrigan - Két lépésre a mennyországtól

Al Jannah, a kitalált modern keleti ország gyönyörű környezetében játszódó történet egy keményfejű vonzó sejk és egy konok angol írónő kusza kényszerházasságáról. Figyelem! A könyv szenvedélyt és erotikát tartalmaz! Fülledt romantikát kedvelőknek szigorúan ajánlott olvasni! Al Jannah, a mesés szépségű közel-keleti ország ókori romhelyei izgalmas utazásra csábítják a sikeres angol írónőt, Mesmirát. A körút azonban váratlan fordulatot vesz és egészen más kalandokat hoz, amiket a lány még legmerészebb regényeiben sem képzelt el. A turista csoportot sivatagi banditák támadják meg és Mesmirát elrabolják. Rabságából egy helyi férfi vásárolja ki, így egyik fogva tartótól kerül a másikhoz. A helyzete reménytelen. Megfosztják minden esélyétől, hogy visszatérhessen a hazájába. A titokzatos, szép idegen ország aranykalitkává válik, ahonnan nincs szabadulás. A megmentője csalással ráveszi Mesmirát a házasságra és eltökéli, hogy engedelmes feleséget nevel belőle, bármi áron. A lány a neves és elismert Ashgar család tagja lesz és saját bőrén tapasztalja meg, milyen is egy szigorú szabályokkal és szokásokkal terhelt országban arab feleségként élni. Sayid Ashgar nem retten vissza semmilyen eszköztől, hogy elérje a célját és kikényszerítse Mesmirából az odaadást és a vágyott érzelmeket. Helyette csak gyűlöletet és elutasítást kap. Kettejük szüntelen harcát és a kényszerű összezártságban életre hívott érzelmi viharait kísérhetjük végig. Két erős és konok személyiség csap össze, hogy fájdalmas, olykor szenvedélyes párbajok során keresztül tapasztalják meg, hogy a szerelem nem csikarható ki zsarolással, hatalommal, vagy fenyegetőzéssel. Mesmira és Sayid finom erotikus egymáshoz feszülései pattanásig feszítik a hangulatot közöttük ebben a kihívó játszmában. A „Szépség és Szörnyeteg” meséjét ismerhetjük meg teljesen új változatban, varázslatos környezetben, ahol a szereplők szívfájdító mélységeket és magasban szárnyaló érzelmeket élnek át.

Publio, 2014

Bár nem is olyan rég azt mondtam nem fogok soha írni róla, most mégis megteszem, mert egyike a kedvenceimnek és nem tudom megállni, hogy ne áradozzak róla.

Valamikor, nem sokkal a megjelenése után olvastam ezt a könyvet. Először. Egyetlen éjszaka alatt kiolvastam és annyira a hatása alatt voltam, hogy két napig nem vettem más könyvet a kezembe. Azóta újraolvastam már, nyugisabb tempóban és minden bizonnyal valamennyi idő eltelével ismét elolvasom.

Nekem ez egyszerűen brilliáns. Komolyan mondom, de hát nem vagyunk egyformák, ízlések és pofonok... Nagyon sajnálom, hogy az írónőhöz a fantasy műfaj (Morwen sorozat) közelebb áll mint a romantikus, mert így nem fogok túl sok könyvet olvasni billentyűzetéből, én inkább a földhözragadtabb dolgokat szeretem. Ha jól tudom ezen kívül még csak a Farkasok között tér el az írónőnek oly kedves fantasytől – az is jó, de nekem ez a befutó kedvenc.

Nincs értelme osztani-szorozni a cselekményt, a fülszöveg több mint eleget mond róla. Ezt a könyvet egyszerűen el kell olvasni és kész. Az biztos, hogy nem szempillarebegtető, ájuldozós libákról ír, hisz Mesmira nem egy mimóza, és nem is olyan idegesítő, hogy állandó késztetést érezz az arca átdizájnolására a szeneslapáttal. Annak ellenére, hogy ez egy nemlétező helyen játszódik, az arab világ leírása hiteles és semmivel nem marad el attól, amit ilyen-olyan  forrásokból már ismerünk.
   A Szépség és a Szörnyeteghez sem hasonlítanám, semmilyen változatban. Nem vitás, Sayid egy szörnyeteg, egy emberi nulla, akinek érzékeny testrészét szemrebbenés nélkül el tudnám kapni a diótörővel és nem túl erősen, de annál kitartóbban szorongatnám. Nem tudom, mihez lehetne hasonlítani... szerintem semmihez, ez a Két lépésre a menyországtól és annyi.

Az egyetlen dolog ami nekem nem nem tetszett az a vége volt. Az utolsó öt-tíz oldalt nem írtam volna meg, és a történet akkor is szép és kerek marad volna, csak nem lett volna “happy end”. El is gondolkoztam azon, hogy ez a vég, az egymásratalálással és a “boldogan éltek míg meg nem haltak” motívummal tényleg az eredeti tervhez tartozik, vagy esetleg a kiadó úgy gondolta, hogy milyen szép lenne egy boldog befejezés? Nem az első eset lenne, hogy a kiadó beleszól a történet alakulásába, nagyon nagy nevekkel is előfordult már, utána lehet olvasni. Persze, nincs ebből gond, van akinek igénye van a boldog végkifejletre… de vannak dolgok amiket nem lehet megbocsátani, akkor sem, ha közbeszól a szerelem.

Ha valaki nem tudná még, Ashley Carrigan írói álnév és mögötte egy magyar írónő van. Rá lehet keresni a guglival és a közösségi oldalakon is. De ez ne befolyásoljon téged semmilyen irányban. Amennyiben még nem olvastad a könyvet és szereted az egzotikumot, akkor itt a kitűnő alkalom, hogy megtedd, mert érzelmeket vált ki belőled, s mi kell ennél több?
   A könyvről ez a zene jut eszembe, és erről a zenéről a könyv... hogy Ashley Carrigan mit hallgatott a megírása közben, nem tudom. Ha gondolod, kérdezd meg tőle.