Marian Keyes - A nő, aki ellopta az életemet

Stella ​​Sweeney, a dublini édesanya egy nap az autóban ülve elhatározza, hogy megpróbál jót cselekedni. A jó cselekedet karambolhoz vezet, ami egy csapásra megváltoztatja Stella életét. 

Megismerkedik ugyanis egy férfival, aki elkéri a telefonszámát (mint kiderül, a biztosítás miatt). De nem baj. Stella egyébként sem csípi annyira a fickót (aki totálkárosra törte az autóját a Range Roverével). 

Ám ebből a talákozásból szárba szökken valami, aminek köszönhetően Stella sokezer mérföldnyire repül a régi életétől, hétköznapi nőből szupersztárrá változik, a családja pedig darabokra hullik. 

Lehetséges volna, hogy mindez egyetlen, meggondolatlanul véghez vitt jó cselekedetnek köszönhető? Vajon a végzet vagy a karma műve, hogy Stella megismerkedik Mr. Range Roverrel? Hálásnak kellene lennie, vagy tombolnia kéne dühében? 

Stella Sweeney, a dublini háziasszony életében először karnyújtásnyira áll az igazi, valódi, hús-vér boldogságtól. De vajon készen áll-e arra, hogy utána nyúljon, és megszerezze magának?

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Marian Keyes – The Women Who Stole My Life, Penguin, London, 2015, 2014

Már néhány napja bevégeztem és nem tudom hol állok vele. Nem mondhatom azt, hogy ez egy tipikus Marian Keyes könyv volt. Azt sem, hogy zseniális volt, de elvetendő sem.

Naplószerű szerkezetében hozzávetőlegesen két hét történéseit ismerjük meg a jelenből és több évnyi visszaemlékezést a múltból... családról, gyerekekről, szerelemről, vágyakról és reményekről, és egy emberpróbáló betegségről. Mindezt nagyon hosszan, és váltakozva. Csak kapkodod a fejed, hogy akkor most épp mi van és melyik idősíkban mozgunk. S közben többször is felkapod a vizet, hogy miért hagyja ez a nő magát állandóan eltaposni, kihasználni, félreállítani.

Az utóbbi időben annyian írtak a rákról és annak különböző formáiról, néha ott volt a csoda és a gyógyulás, máskor kapkodni kellett a zsepit, mert a kór győzött. Nos, a könyv pozitívuma, hogy szó sincs semmilyen fajta rákos megbetegedésről, helyette van egy olyan finomság, aminek a neve Guillain-Barré szindróma. Ami csak úgy jön, mint derült égből a villáncsapás, bár vannak megelőző tünetei, de ki gondolna a legrosszabbra, mikor ennek előfordulása nagyon ritka.

A Guillan-Barré neurológiai betegség, kicsit sem szép sem a szenvedő alany, sem a családja számára. A könyv részletesen leírja majd a betegség és a gyógyulás minden mozzanatát, nem kell ebbe belemennünk most, nem is áll szándékomban. Egy dolog biztos: nem kívánnám magamnak.

Tehát ott van Stella, a főhősnőnk, egy önmagát kereső művészlelkű és szerfelett önző férjjel, két gyermekkel és egy Guillain-Barré szindrómával. Szabályosan egy zöldség, hisz az egyetlen dolog amit tenni tud, az a pislogás, kezelőorvosát pedig jobban érdekli a golf mint az ő állapota és hetek telnek el, amíg egy neurológus veszi kézbe az iránytást. Ez pedig mindent megváltoztat.

Házassága nem éli túl a betegséget, kamasz gyermekei gyűlölik és őt teszik felelőssé mindenért, annak ellenére, hogy apjuk minden szempontból megbukott: mint férj, mint apa, mint felelősségteljes felnőtt.

Akik olvassák Marian Keyes könyveit már tudják, hogy körülbelül milyen típusú történeteket szokott írni: nőcis dolgok megfejelve egy-két komoly, elgondolkoztató témával és mindezt szórakoztató formába csomagolva. Nos, itt a szórakoztató forma valahogy elmaradt, s maradt a tömör élet. De attól a történet még valósághű marad, megtörténhet bárkivel, hogy hirtelen földhöz vágja egy komoly betegség és a család, a barátok ezt nem tudják kezelni. Miután elmúlik az újdonság hatása és a kezdeti sokk, akkor már csak a kéretlen teher marad. Csak ott, az a kipislogott könyv, s mindaz ami vele járt, az már egy kicsit sok volt, olyan mesébe illő... de hát a történet fikció, az mindent elbír. És ugye az önsegítő könyvek reneszánszát éljük.

Happy end-es könyv, tehát akinek erre van ígénye nyugodtan belefoghat, csak odáig nagyon hosszú az út és sok türelem kell hozzá... meg ízlések és pofonok.

„...Amikor diagnosztizáltak, a betegségem hatalmas izgalmat keltett a barátaim, ismerőseim körében. A tény, hogy akár meg is halhatok, csak még csillogóbbá tette a képet. Ryan elmondása szerint „mindenki” könyörgött, hogy hadd látogasson meg, és több tucatnyi virágcsokor érkezett jókívánságokkal tűzdelve, pedig Ryan mindenkinek elmondta, hogy tilos virágot vinni az intenzív osztályra. Az emberek gyertyát gyújtottak a tiszteletemre, és az imáikba foglaltak... de teltek a napok, és én nem haltam meg, és amikor végül bejelentették, hogy „stabil” az állapotom, a rajongóim pillanatok alatt faképnél hagytak. Még onnan, a kórházi ágyamból is éreztem, ahogy elpárolognak. A „stabil” állapot az orvosi állapotok legunalmasabbika – ennél már csak a „kielégítő” a rosszabb. Az emberek valójában a jó kis „kritikus” állapotokat szeretik. Ha valaki „kritikus” állapotban van, az anyák tovább álldogálnak az iskola kapujában, vidáman megborzonganak, és olyanokat mondanak nagy bölcsen, hogy „bármelyikünk lehetne a helyében...” meg hogy „velem is megtörténhetett volna... ”

De hogy valaki „stabil” állapotban legyen? Az azt jelenti, hogy ha izgalomra vágysz, rossz lóra tettél....”

(Marian Keyes - A nő aki ellopta az életemet, Művelt Nép, 2016)

Marian Keyes - Utolsó esély szalon

Tara, ​​Katherine és Fintan egy írországi kis faluban élnek, már tinédzser koruktól a legjobb barátok. Kamaszéveik egybeesnek a rózsaszín lasztexnadrágok és a Duran Duran fénykorával. Történetünk kezdetén immár harmincas éveik elején járnak, réges-rég Londonba költöztek, de mostanáig csak Fintannek, a meleg divattervezőnek sikerült megtalálnia az igaz szerelmet. Az állandó súlyproblémákkal küszködő Tara egy zsákutca-kapcsolatban vergődik reménytelenül, ám nem mer belőle kilépni, attól fél, nem találna már új társat, retteg a rá váró magánytól. Barátnője, a csinos Katherine biztos egzisztenciát teremtett magának. Látszólag nyugodt életet él kifogástalan, összeillő melltartó- és bugyiszettjei, illetve a tévé távkapcsolójának társaságában, férfi nélkül, mondván, ha nincs szerelem, csalódás sincsen. Az sem számít neki, hogy munkahelyi kollégája, a fantasztikus, megnyerő John Roth félreérthetetlen célzást tesz: szíves örömest váltogatná vele a csatornákat. 

Ám az élet közbeszól, hogy megváltoztasson mindent. Jön egy váratlan, súlyos betegség, majd pedig fölbukkan a múltból egy veszedelmesen jóképű, ám annál linkebb színész, és a sors ezzel úgy intézi, hogy mindhármuk élete gyökeresen megváltozzék.
Marian Keyes a modern női irodalom első számú írója. Regényeit harmincöt nyelvre fordították le. Azon kevés szerzők egyike, akik egyszerre képesek sok milliós rajongótáboruk és a kényes szakmai közönség igényeit is kielégíteni. Népszerűsége egyedül Helen Fieldingéhez, a Bridget Jones írónőjééhez mérhető. Magyarul a Lucy Sullivan férjhez megy és a Szusi kezdőknek sikere után immár a harmadik regényét olvashatjuk.

Ulpius-ház, 2004

Eredeti mű: Marian Keyes – Last Chance Saloon, HarperCollins, 2003

Szeretek Marian Keyes könyveket olvasni, mert történeteinek van mondanivalója a szórakoztatáson túl is. Ha még nem olvastad az Utolsó esély szalon-t és most kaptál kedvet rá, akkor vértezd fel magad sok türelemmel és rengeteg idővel, mert ez egy nagyon hosszú könyv, anno két kötetben jelent meg a megboldogult Ulpius-nál… bár szerintem az Ulpius nem is boldogult meg, hanem más néven újraértelmezte magát, nem nagy filozófia kitalálni. De ez az én véleményem, semmilyen más, benfentes infó nem támasztja alá.

Nem mondanám, hogy a szerző valamennyi magyar nyelven megjelent könyvét olvastam. A Walsh-sorozatot páldául nem szerettem, talán két kötetet olvastam az ötből – de más írásait viszont igenis kedveltem, tehát engem nem riasztott el csarnokelsőre a könyv terjedelme. Az biztos, hogy nem mostanában jelent meg - van annak már 12 éve is -, de valamiért eddig nem kaptam kedvet hozzá.

Annyi mindenről szó esik ebben a könyvben, hogy nem is igazán tudom hol kezdjem, mit meséljek el belőle, úgy, hogy nem pukkasztánám ki a buborékot és rontanám el az olvasás-élményed…

Mondjuk, elsőre elmondanám azoknak, akik még nem olvastak Marian Keyes könyveket, hogy a szerző ír, az álatalam eddig olvasott könyvei nagyrészt Írországban játszódtak és volt benne egy jó nagy adag egészséges ír nacionalizmus valamelyik szereplő által képviseltetve. Nos, ebből a könyvből ez hiányzik – mármint az ír nacionalizmus, és a cselekmény helyszíne is London, csupán akkor térünk vissza Írországba, mikor valamelyik szereplő visszaemlékszik gyermek- és/vagy tizenéves korára.

Ahogy a fülszöveg is írja, három személy áll a történet központjában: Tara, Katherine és Fintan, az ő múltjukat, jelenüket, gondolataikat, kapcsolataikat ismerjük meg a könyvben. S e mellett még sokminden mást, mert ugye barátaik is vannak, mellékszereplők sokaságával találkozhatsz, akiknek valamilyen formában közük van a három főszereplőhöz, akár mindháromhoz, akár csak egyikükhöz, még akkor is, ha eleinte nem is érted mi a bánatot keresnek ebben a történetben.

Mi a könyv címét adó Utolsó esély szalon? Egy képzeletbeli csoportosulása azoknak akik azt hiszik, hogy harminc után megállt az élet, meghaltál, nem lesz soha párod és mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy a mostani kapcsolatod megóvd, még kemény kompromisszumok árán is. Azoknak a klubja, akik felébredtek, hogy az élet nem kizárólag a buliról szól.

Tara, számítógépes cégnél dolgozik, jól keres és állandóan a súlyfeleslegével foglalkozik és mindent eltűr zsugori, homofób partnerének, Thomasnak, aki egy gyemekkori sérelembe kapaszkodva és hamis őszinteséggel takarózva (én aztán megmondom a tutit-típus) szemetebb mint a sokévi átlag. Thomas számára Tara csak a pénzeszsák, érzelmileg jobban kötődik Berylhez, a macskájához, mint Tarahoz. A macska Thomas viselkedésének tükörképe...

Katherine, a Jégkirálynő – munkatársai akasztották rá a gúnynevet, mert nem vesz részt a cégben tomboló munkahelyi szexuális viszonyokban. Reklámcég vezető könyvelője, csinos, pedáns és zárkózott. Kapcsolatai tiszavirág életűek, mert minden férfit elmar maga mellől – ha elolvasod a könyvet megérted miért.

És harmadikként Fintan… ő egy meleg férfi, aki stabil kapcsolatban él egy olasz építésszel és egy divatcégben tölt be asszisztensi poziciót, amíg meg nem betegszik.

Velük ismerkedhetsz meg a könyvben, a családjaikkal, a barátaikkal a munkatársaikkal, s mellettük Liv-vel a svéd szőkeséggel, aki valamikor együtt lakott Taraval és Katherine-nel és aki egy nős férfivel folytat viszonyt, Sandroval és Thomassal, Fintan és Tara partnereivel, Ravi-val, Tara munkatársával, aki lelkesen segít neki a tartós rúzs megtalálásában, Joe-val, a tehetséges reklámszakemberrel, aki Katherine-be szerelmes… és Lorcannal, a vörös hajú bájgúnárral, aki negyvenhez közel is rég  tökrement színészi karrierje morzsáiból él és azt hiszi magáról, hogy minden nő számára ajándék.

Kinek ajánlanám ezt a könyvet? Mindenkinek…

… azoknak a nőknek, akik még mindig hisznek abban, hogy nős szeretőjük el fogja hagyni a családját miattuk,

… azoknak, akik minden szemétkedést és megaláztatást eltűrnek a partnereiktől, csak azért, hogy egy kapcsolatban lehessenek, mindegy kivel, mindegy mennyi szenvedést okoz ez nekik és mennyi áldozatot kell hozniuk emiatt,

… mindenkinek, aki egy beteg homoszexuális férfi láttán rögtön AIDS-ről kezd suttyorogni,

… azoknak, akik azt hiszik, hogy mások földbe döngölése soha nem fog rajtuk csattanni,

… és mindenki másnak, akinek van kellő kitartása egy hosszú, de nagyonis valósághű történetet elolvasni.

Nekem ez a történet nagyon bejött, de ahogy mondani/írni szoktam: ízlések és pofonok…

 Más Marian Keyes könyvről olvashatsz:

Lucy Sullivan férjhez megy

Ulpius-ház, 2002

Lucy Sullivan is Getting Married

Egy sármos férfi

Ulpius-ház, 2012

This Charming Man

Marian Keyes - Egy sármos férfi

Lola épp most tudta meg, hogy barátja – a karizmatikus politikus, Paddy de Courcy – megnősül. 

És mást vesz el. Lola összetört szívvel elhagyja a várost, hogy a tenger melletti kis házikóban nyugalomra találjon. Ám Lola visszavonulása korántsem annyira idilli, mint ahogy azt remélte…

Az újságíró Grace egy cikket szeretne írni az eljegyzés hátteréről, titkairól és úgy érzi, Lola a kulcs a rejtélyhez. Grace régen ismerte Paddy-t. De miért nem tudja elfelejteni a férfit?

Grace nővére Marnie talán tudja a választ, de ő is rejteget bizonyos dolgokat a múltból. Szerető férje és gyönyörű lányai csodálatosak, de mégsem tudják feledtetni első igazi szerelmét, egy bizonyos Paddy de Courcy-t. Milyen áron tud majd Marnie továbblépni?

Alicia Thornton Paddy leendő felesége. Alicia elhatározza, hogy tökéletes feleség lesz és mindent megtesz jegyeséért. De vajon ismeri-e a valódi Paddy-t?

Négy nagyon különböző nő. Egy rettentően sármos férfi. És egy sötét titok, amely mindannyiukat összeköti.

Ulpius-ház, 2012

Eredeti mű: Marian Keyes – This Charming Man, 2008

Akár olvastál már Marian Keyes könyvet, akár nem, ez az írása meg fog lepni. Semmiben nem hasonlít például a Walsh sorozathoz (Görögdinnye, Rachel vakációja, Angyalok, Van valaki odaát, A Mercy Close-i rejtély) és el kell mondanom, hogy nekem ez sokkal jobban bejött mint bármelyik másik műve. Nem véletlen, hogy ötvenegy kiadást ért meg eddig. A Walsh-sorozatot nem is igazán szerettem, az utolsó két részét már el sem olvastam. Lucy Sullivan férjhez megy című könyve van még a befutóim listáján, bár nem mondanám, hogy valamennyi írását olvastam.

Tulajdonképpen ez volt az első könyv amit tőle olvastam és nem is mostanság, de az este beszélgettem egy olyan ismerőssel, akiről ez a könyv jutott eszembe… a benne leírtak miatt. Túlzás lenne azt mondani, hogy fülétől farkáig újraolvastam, de rendesen belenéztem.

Ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden nő számára, mert olyan – nagyon kényes – témához nyúl amit mai napig hajlamosak vagyunk eltitkolni, magunkat hibáztatni érte, szégyennek tartani és a szőnyeg alá seperni… valamint vastag sminkkel eltakarni. S nemcsak egy kényes témát piszkál meg, hanem többet is érint – persze ez attól is függ, hogy kinek mi a kényes téma: családon, kapcsolaton  belüli bántalmazás? alkoholizmus a nők körében? transzvesztiták? korrupt politikusok?

Ne tévesszen meg a borítója, ez nem egy könnyű olvasmány, és nem is rövid. A történet több szálon is fut, de majd mindegyik szál ugyanoda vezet: Paddy-hez. Ő mindennek a motorja, a mozgatója, ő a “sármos férfi”. 

A cselekmény természetesen Írországban játszódik, mint a Keyes regények többsége. Helyenként idegesíteni fog egyik-másik szereplő, félretennéd, mert túl hosszú, túl vontatottnak tűnik, de ne tedd, megéri végigolvasni. Minden titok, mocsok, hazugság és megjátszás mögött emberi sorsok vannak, emberi életek, kapcsolatok, házasságok mennek tönkre.

Ne mondd azt, hogy veled ez nem történhet meg… de, megtörténhet. 

Fölösleges elmondani, számomra ez egy jó könyv és csak ajánlani tudom... de hát ízlések és pofonok.