Vicces,
lendületes, habkönnyű szórakozás. Elcserélnéd az életed máséval? Ne kívánd,
mert megkapod!
Casey és
Rachel gyerekkoruk óta legjobb barátnők, pedig nagyon különbözően alakult az
életük.
Casey
munkamániás televíziós. Sikeres pletykaműsorában a legnagyobb sztárokkal
beszélget és karrierje egyre magasabbra ível. Esténként viszont üres luxuslakás
várja és magánéletét egy remeterák is túl sivárnak tartaná.
Rachel
háromgyerekes háziasszony. Idejét kitölti a gyereknevelés és a család egyéb
ügyes-bajos dolga. Már nem emlékszik rá, mikor volt utoljára kozmetikusnál,
moziban, vagy a férjével kettesben egy étteremben.
A húszéves
érettségi találkozón vitatkozni kezdenek, kinek az élete sikerült jobban. A
vitát azonban nem ők, hanem egy kéretlen csoda dönti el: másnap reggel egymás
testében ébrednek.
Jill Mansell,
Lindsey Kelk és Jennifer Weiner rajongóinak!
Lettero, 2017
Eredeti mű:
Liz Fenton – Lisa Steinke – Your Perfect Life, 2014
A szerzőpáros
első és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve.
Nagyon vegyes
érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt tényleg szórakoztató és
habkönnyű. Másrészt kár volt ekkora feneket keríteni neki, mert a témát
Hollywood már többször is kivesézte minden lehetséges formájában: pasiből lett
nő és fordítva, anya-lánya cserélték össze identitásukat, barátnők, barátok
cseréltek életet és még ki tudja mit, mert Hollywood nagyon találékony. Szóval
nem igazán eredeti az ötlet és a megoldások sem, hiszen alapból standard
felállást kapunk: karrierista díva versus slamp háziasszony, és persze
mindekettejüknek a másik élete kellene.
Nem kell
különösebben bemutatni a történet két főszereplőjét, bőven elég az, amit a
fülszöveg ír róluk. Legalábbis a kiváncsiság felkeltésére mindenképpen és a fülszövegben leírt minden szó igaz.
Rachel és
Casey barátsága még az iskolában kezdődött és azóta is tart, annak ellenére,
hogy más-más életútat választottak. Rachel a főiskolán terhes maradt és feladta
karrierálmait a családért, most fáradt, túlhajszolt, minden szempontból
elhanyagolt háziasszony. Casey viszont szárnyal, egyre magasabbra és lassan
semmi másra nincs ideje, még magára sem, annyira leköti a televíziózás.
A két nő a húszéves
érettségi találkozón fut össze – mert annak ellenére, hogy egymás legjobb
barátnői, hónapok óta nem beszélgettek személyesen és baráti kapcsolatuk a
megbeszélt közös ebédek, találkák sorozatos lemondására korlátozódott. Most ott
állnak a volt osztálytársakkal és mindketten tele vannak frusztrációval és
irigységgel amiatt, amit ők nem érhettek el, de a másiknak megvan: Rachelnek
Casey karriere kell, Caseynek pedig Rachel idillikus családja.
Ekkor lép
közbe Brian, a titokzatos bármixer és két pohár piros ital. Másnap pedig a két
nő egymás testében-házában-ágyában ébred: Rachel a szexi, és sovány Caseyként,
Casey pedig a slamp és magával időhiány miatt nem foglalkozó Rachelként. S
mindkettejüknek helyt kell állni a másik, idillikusnak és tökéletesnek tartott
életében.
Ekkor derül
ki, hogy a látszat mennyire csal. Casey karrierje állandóan veszélyben van a
feltörekvő műmosolyú-műmellű fiatal lányok miatt, magánélete szinte nincs is, bár az anyagiakra nem panaszkodhat. Rachel házasságát pedig csak
látszat tartja össze, a felek el vannak hidegülve egymástól és lassan csak a gyerekek
az egyetlen közös pontjuk… meg a hitvesi ágy, amit jó ideje kizárólag alvásra
használnak. Rachelnek (és férjének) három lánya van: két kamasz és véletlenül becsúszott,
tündéri Charlotte baba - hogy az élvezeteket halmozva – a beugró Casey-vel együtt – egyszerre részesülhessünk a kamaszkor jellemző hisztijeiben és a babaság kakis pelenkáiban.
Magától
értetődik, hogy a csere majd rávezeti a két hősnőt arra, hogy mennyire rosszul
ítélték meg a másik életét, sikereit, családját és hogy mindketten milyen
nagyon szeretnék vissza a saját életüket, melyet ezentúl bölcsebben fognak
élni. S akkor máris jön a teperés, találják meg a titokzatos Briant és mindenki
kapja vissza a saját, tökéletes életét. Érzéseim szerint az egész könyv egy
kisebb óda volt a család fontosságáról és nagyszerűségéről.
A habkönnyű
szorákozáson túl két egyetemesen érvényes alapigazságot is kimondanak a
szerzők: jól gondold meg mit kívánsz, mert beteljesülhet és csak akkor tudunk
igazán értékelni valamit amikor már elveszítettük. S ez így igaz.
Egyetlen
délután-este kiolvasható. Bár nem annyira vicces, mint ahogy a fülszöveg ezt
sugallja, de mindenképpen szórakoztató… meg az ízlések és a pofonok…