Brothers Sinister 4
Miss Frederica
„Free” Marshall szívét-lelkét beleadja az újságba, amely a nők egyenjogúságáért
emel szót. Az ellenségei meg természetesen abba, hogy ellehetetlenítsék a
törekvések sikerét, és elhallgattassák a mozgalmát. De Free nem engedi, hogy
megtörjék. Edward Clarkot arisztokrata családja egy háború sújtotta helyen
hagyta meghalni. Túl kellett élnie, bármi áron. Csaló és elsőrangú hamisító
lett belőle. Amikor ugyanez a család akarja tönkretenni Miss Marshallt, a férfi
felajánlja segítségét a hölgynek. Lehet, hogy hazudnia kell, de így legalább
bosszút állhat mindenért.
Gabo, 2017
Eredeti mű:
Courtney Milan – The Suffragette Scandal, 2014
“Mindenkinek, aki az évszázadok során
gyűszűkben és teáskanalakban hordta a vizet. És azoknak, akik ma is ezt teszik.
És nem adják fel, bármeddig tart.”*
Ezzel az
ajánlással indítja a szerző a sorozat negyedik, s gondolom utolsó magyar
nyelven megjelenő részét, mert ugyan van kiegészítő novella több is, kétlem,
hogy találkozni fogunk velük magyar nyelven. S hogy mit jelent ez az ajánlás, a
történet olvasása után mindenki számára világos lesz.
Amikor a
sorozat első részét olvastam, fogalmam nem volt, hogy mit is akar a szerző,
vártam a megszokott klasszikus romantikus sablont és valahogy nem tudtam megemészteni
azt, amit kaptam helyette. S jött a megvilágosodás, hogy miről is szól
tulajdonképpen a sorozat: a 19. század végi nőkről, a női emancipációról, a
szebb jövőért, jogokért való harcról. Azokról a nőkről, akik nem elégedtek meg
azzal, hogy szépek és gazdag férfiak (apák, fivérek, férjek, szeretők)
tulajdonai, akik úgy érezték, hogy többre hivatottak mint udvariasan mosolyogni,
akik tanulni szerettek volna, tenni valami hasznosat, vagy egyszerűen csak
saját maguk szerettek volna dönteni a sorsukról. Ez a sorozat tisztelgés azon
nők előtt, akik miatt mi, ma azok lehetünk akik vagyunk – és sokszor nem
becsüljük ezt meg.
Míg az előző
részekben már körbejártuk a korra jellemző egészségügyi, oktatási és más
hasonló szociális jellegű problémát, valamint a nők ezekhez kapcsolódó szerepét, ebben a részben a nők szavazati jogára helyeződik
a hangsúly. Ennek ékes szószólója Frederica Marshall kisasszony, aki maga is
egy szüfrazsett. Vele már többször is találkoztunk a sorozat előző részeiben,
most ő a történet hősnője, mint egy független, nőkről és nőknek szóló újság tulajdonosa és kiadója. S mindennel, ami ezzel együtt jár:
“– Komolyan azt feltételezi, hogy még senki
nem vágta a fejemhez, hogy csak azért dühöngök, mert menstruálok? Hogy biztosan
lehiggadnék, ha egy férfi végre segítene áldott állapotba kerülnöm? Ez
utóbbihoz általában a közreműködésüket is fel szokták ajánlani. – A lány
keserűen nyelt egyet. – Elmondjam, hogy egyik éjjel mit festettek az ajtómra?
Vagy szívesen elolvasná, milyen leveleket kapok? – Free átkarolta magát. – Itt
vagyok, a nyomdám padlóján fekszem, csak azért, mert azt mondtam egy férfinak,
hogy nem vagyok hajlandó ágyba bújni vele, ezért az illető felgyújtotta a
házamat. Egyszóval, igen, Edward, pontosan tudom, miféle akadályokkal kell a
nőknek szembenézniük. Jobban tudom, mint ön.”*
A történetnek
természetesen romantikus szála is van, hiszen Free mellett feltűnik a
titokzatos Edward Clark – született Delacey, és pillanatnyilag Claridge
önkéntes száműzetésben levő vikomtja, akit bújkálásából a baráti
elkötelezettség hozott vissza Angliába. Ugyanis Free Marshallnak és Edwardnak van
egy közös ellensége: James Delacey, Edward öccse, aki évekkel ezelőtt
nyerességvágytól hajtva elárulta bátyját, ezzel gyökeresen megváltoztatva annak
életét. James Delacey pedig továbbra sem nyugszik, mindent és mindenkit ki akar
irtani, ami a női emancipációval kapcsolatos. Edward és Free természetesen
egymásba szeret. Közel hozza őket egymáshoz a közös cél, intelligenciájuk és Edward
bármennyire is berzenkedik a közös jövő és az Angliába való végleges
visszatérés ellen, érdekes végigkövetni, hogyan változik meg a megkeseredett
férfi és kezd hinni abban, hogy a múltban elszenvedett sérelmek és
igazságtalanság után, talán az ő élete is pozitív fordulatot vehet.
Kettejük
viszonya természetesen nem mindig volt baráti és felhőtlen, annak ellenére,
hogy együtt, a közös ellenség ellen harcoltak. Edward, bár csodálja Free
elköteleződését az ügy iránt, teljesen hiábavalónak tartja erőfeszítéseiket.
“– Majd én megmondom önnek, hogy mi fog
történni – közölte Clark vészjósló, komor hangon. – Önök, nők egymás közt
rikoltozhatnak igazságtalanságról és méltányosságról. És ha elég hangosan
kiabálnak, talán egy nap egy maroknyian valóban szavazhatnak majd, és ezt
hatalmas győzelemként élhetik meg. Talán ötven év múlva a nők egy törpe
kisebbsége képviseltetheti magát az egyetemeken. Lesz majd női orvosunk,
ügyvédünk, és talán öten vagy tízen alapíthatnak egy szervezetet, és
elégedetten kezet rázhatnak, amiért sikerült valamit véghezvinniük.
Free kifújta a levegőt.
– És száz évvel azután, hogy a nők is szavazhatnak,
talán sikerül kiállítaniuk egy magányos női miniszterelnököt. – Clark keserűen
elmosolyodott. – De az emberek sohasem fogják komolyan venni. Ha szigorúan
beszél, azt mondják, biztosan menstruál. Ha mosolyog, csak arra szolgáltat
bizonyítékot, hogy a nők nem elég erősek a vezetéshez. Emellett kötelezte el
magát, Marshall kisasszony…” *
A nők jogaiért,
ez esetben a szavazójogért folytatott harc mellett a történet még valami másról
is szól. A másságról. Ugyanis a történet egy bizonyos pontján elcsattan az első
leszbikus csók is Lady Amanda – akit már az előző részből ismernek a sorozat
olvasói, mint az a mellékszereplő, aki szembeszáll a szülei akaratával és nem
hajlandó egy, a rangjának megfelelő,
kialkudott házaságba belemenni – és egy társalkodónő között.
Bár a történet
végét nem szerettem – túlzásnak tartom azt a nagy demokratikus liberalizmust,
amit a jogaiba visszahelyezett vikomt a birtokán bevezetni tervez –, és volt
számtalan hiányossága, ez a történet mégis tökéletes volt. Nem a cselekményében,
hanem abban amit képviselt, azokban az érzésekben, amiket olvasás közben
kiváltott. Abban, hogy megmutatta honnan indultunk, és min kellett
keresztülmenni ahhoz, hogy oda juthassunk, ahol ma vagyunk. És még mindig
hordjuk a vizet, gyűszűvel, teáskanállal, csészével, dióhéjjal… kinek épp mi
esik kézre.
Csodálatra
méltó az, ahogyan a kiadó továbbra is Sinister
fivéreknek nevezi a sorozatot, annak ellenére, hogy ez egy félrefordítás, de inkább tudatlanságból fakadó félreértelmezés eredménye. Senkit nem hívnak Sinisternek egyetlen történetben sem, hanem ez teljesen mást jelent. És csodálatra méltó az a következetesség is, ahogy
ugyanazt a típusú csomagolást használják: félmeztelen férfi a borítón (bár lehet, hogy teljesen az, csak nem látszik), ami ugye
még köszönőviszonyban sincs azzal, amit a történet képvisel.
Felnőtt
olvasóknak ajánlanám, nem a benne levő néhány erotikus jelenet miatt, hanem
azért, mert kell egy jó adag élettapasztalat ahhoz, hogy megérintsen ez a
történet. De természetesen ízlések és pofonok…
A sorozat előző, magyar nyelvű részei a Gabo Kiadótól:
1. A hercegné háborúja, 2016
The Duchess War
2. Az örökösnőhatás, 2016
The Heiress Effect
3. A grófné titka, 2016
The Countess Conspiracy
Kiegészítő történetek, angol nyelven:
0.5 The Governess Affair
1.5 A Kiss for Midwinter
4.5 Talk Sweet to Me