A várva várt
visszatérés, egy nagy szerelem és egy utolsó remény…
Ben Sterling valójában mindent egészen másként képzelt el. Mióta átvette Daringham Hall irányítását, mindenki csak megnehezíti az életét. Tervében – hogy rendbe hozza az ősi birtok megroppant anyagi helyzetét és visszaállítja az ősi udvarház régi fényét – sem a Camden család tagjai, sem a falubeliek nem hisznek. Nap mint nap újabb bosszúsággal és rosszmájú pletykákkal kell megküzdenie. Egyedül abból a szerelemből merít erőt, amelyet a csinos állatorvos, Kate Huckley iránt érez. Amikor azonban egy minden korábbinál gonoszabb híresztelés kap szárnyra, és még Kate is azt veti a szemére, hogy hazudott neki, Ben radikális lépésre határozza el magát.
Ben Sterling valójában mindent egészen másként képzelt el. Mióta átvette Daringham Hall irányítását, mindenki csak megnehezíti az életét. Tervében – hogy rendbe hozza az ősi birtok megroppant anyagi helyzetét és visszaállítja az ősi udvarház régi fényét – sem a Camden család tagjai, sem a falubeliek nem hisznek. Nap mint nap újabb bosszúsággal és rosszmájú pletykákkal kell megküzdenie. Egyedül abból a szerelemből merít erőt, amelyet a csinos állatorvos, Kate Huckley iránt érez. Amikor azonban egy minden korábbinál gonoszabb híresztelés kap szárnyra, és még Kate is azt veti a szemére, hogy hazudott neki, Ben radikális lépésre határozza el magát.
A visszatérés
a Daringham Hall-trilógia lebilincselő befejező része.
Kossuth, 2017
Eredeti mű:
Kathryn Taylor – Die Rückkehr, Bastei, 2015
Ahogy a fülszöveg is mondja, A visszatérés a Daringham Hall trilógia befejező része. Végre egy olyan trilógia, ami tényleg három részből áll, minden más feles, kiegészítő és extra történet nélkül. Ez a “boldogan éltek, míg meg nem haltak”-kötet.
Már az előző
résznél is elmondtam, ahhoz, hogy megértsd ki kicsoda a történetben és milyen
kapcsolatban állnak egymással, a trilógia valamennyi részét el kell olvasnod,
mert a cselekmény minden részben onnan folytatódik, ahol az előző kötet
abbahagyta.
Ha úgy
általában gondolok az egész történetre, trilógiára, akkor azt vallom, hogy
kedveltem ezt a történetet, úgy ahogy volt, bár nem mondanám, hogy minden részletében
tetszett, egyet érettem a szerző megoldásaival vagy a történet alakulásával, de mindenképpen sokkal jobban kedveltem mint a
szerző A szerelem színei sorozatának
magyar nyelven is megjelent részeit.
Ha viszont
csak erre a befejező részre gondolok, akkor ez határozottan idegesített, mert
szinte teljjes egészében a bizonytalanság és határozatlanság jellemzi. No, meg
némi önzés itt-ott… természetesen mindez a szereplők részéről.
Míg David
határozatlanságát meg tudtam érteni, a Benét nem. Ugye David alig húsz éves,
egész életbében azt hitte magáról, hogy egy Camden, valamikor ő lesz a soros
baronet és az ő tiszte lesz igazgatni Daringham Hall-t. Erre készül, erre
készíti fel a családja. S akkor kiderül, hogy ebből semmi sem igaz, hiszen
nemcsak, hogy nem ő az örökös, hanem mégcsak nem is Camden, mert anyja egyik kalandjából
született, apja pedig egy tehetős
szerencsejáték-üzletlánc tulajdonos, s e mellett még sok másé is. Tehát
Davidet megértettem, hogy otthagyta az egyetemet és vér szerinti apjához
közeledett, hogy nem találta a helyét. Viszont Bennek nincs meg a fiatalság
mentsége. Ő határozott céllal jött: tönkretenni a Camdeneket bosszúból, azért
amit az anyjával és vele elműveltek. S ha a tények ismeretében megenyhül
irántuk (legalábbis néhányuk iránt) és segíteni akar megtartani az uradalmat,
akkor ne dobja be a törölközöt az első nehézség felmerültekor. Értem én, hogy
rosszul esik, ha az elmber fia-lánya nem kap feltétlen szeretetet és imádatot
új családja minden tagjától és/vagy a környezetétől, de ez még nem ok az
akarom-nem akarom, csinálom-hazamegyek játékra. És ez a határozatlanság
jellemző Kate-tel való kapcsolatára is.
És ezzel el is
érkeztünk az állatorvos Kate-hez, akit az első részben még sajnáltam, mert
szegényt az érzelmileg sivár, gonosz nagynéni nevelte és Camdenék inkább voltak
a családja mint nagybátyja és annak hozzátartozói. Egy ponton azt hittem, hogy
majd kiderül róla, hogy valamilyen balkézről született Camden, a család tagja,
akit majd lelkesen keblükre ölelnek, de azért nem annyira közeli rokon, hogy ne
jöhessen létre egy szerelmi házasság közte és Ben Sterling között. Másképp nem
tudtam magamnak magyarázni a Camden családhoz és Daringham Hallhoz való
obszesszív ragaszkodását, ami, szerintem, messze túlment a család iránt
mutatott baráti érzelmeken. Ez nem jött össze, Kate nem rokon.
Nos, ebben a részben
nekem az ifjú hölgy határozottan antipatikus volt, mert elvárta volna Bentől,
hogy az utolsó centjét is a birtok megmentésébe ölje, míg a család
arisztokratikusan malmozott, várta a csodát és az egyetlen dolog ami néhányukat
megmozgatta, az a “hogyan tartsunk be jobban Bennek”-akció volt. S nemcsak
ezért nem kedveltem Kate-et. Eddig odavolt a hivatásáért, most már csak az
úrnőt játsza és hisztizik, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte vagy
jónak látta. Ez a viselkedés egyébként a Camden család nő-tagjaira is jellemző
kivétel nélkül.
Tilly és
Peter… róluk majd olvasol, nem is keveset. Ők olyanok maradtak amilyenek
voltak: morgósak, szókimondóak, két lábbal a földön járóak… szerettem őket.
Bár a sok
bizonytalanság és határozatlanság miatt kissé keserű szájízzel maradtam, mégis
azt mondom, hogy ezt leszámítva egy jó könyv volt, mindent szépen a helyére
tett, több részletet ismerhetünk meg Ben múltjából és természetesen hozza a
nagy, egyetemes boldog befejezést, ami itt-ott már nyálas is volt az én
ízlésemnek – például a falubeliek látogatása Daringham Hallba, amikor is
feltétlen támogatásukról biztosították Bent.
Mindenképpen el kell olvasni azoknak, akik az első két részét már
ismerik… és hát ízlések meg a pofonok…
A Daringham Hall sorozat előző részei a Kossuth Kiadótól:
1. Az örökös, 2016
Das Erbe, 2015
2. A döntés, 2016
Die Eintscheidung, 2015