Botrány.
Hírnév. Csillogás. Vágy.
A káprázatosan
szép Brooke Asgill az esküvőjére készül. Jövendőbelije a szexis és befolyásos
David Billington, akinek határozott célja, hogy a Fehér Ház elnöki székére tör.
Ám boldogságukat veszélyezteti az Asgill család drogról, szexről és
gyilkosságról árulkodó sötét múltja. A család feje, a keménykezű Meredith
tudja, hogy a titkok nem láthatnak napvilágot, semmi nem akadályozhatja meg,
hogy Brooke az oltár elé álljon, és ezzel biztosítsa családja helyét a New
York-i társasági elitben. A legszörnyűbb titokra azonban még csak most derül
fény…
Manhattan
exkluzív negyedeitől Hawaii türkiz tengerpartjaiig, Párizs szalonjaitól a
Florida Keys-i luxusvillákig bonyolódik a lélegzetelállítóan izgalmas történet
önzésről, árulásról, hazugságról, karrierről és bűnökről.
Az Apuci
lányai és az Örökösnők itthon is népszerű írónője ismét egy káprázatos
sikerkönyvet írt. Szédítő utazás a szupergazdagokkal Monte-Carlótól a
Comói-tóig; szex, érzéki vágyak, árulás, karrier és gyilkosság egy hamisan
csillogó világban.
Ulpius-ház,
2009
Eredeti mű:
Tasmina Perry – Original Sin, HarperCollins, 2009
"Az emberek
semmit sem akarnak annyira, mint amit nem kaphatnak meg."
Mostanában
elég sok “rázós könyv”-et olvastam (bekövetkezik majd a blogbejegyzés is róluk, csak még emésztem őket), tehát telítődtem és valami könnyű, de
mégsem limonádé után vágytam. Így vakartam elő ezt a könyvet a sufniból.
Első könyvem a
szerzőtől, eddig írásai csak tologatásban részesültek részemről. Haverinám azt
mondta olyasmi mint Nora Roberts, de nem olyan jó, tehát nem fogom szeretni.
Zárójelben megjegyzem, ő Nora Roberts rajongó én nagyon nem.
Pontosan arról
szól ez a könyv amit a fülszöveg első sora ír: botrányról, hírnévről,
csillogásról, vágyról. S történik mindez napjaink Amerikájában.
Bár a történet
két erős és befolyásos családról szól: az újgazdag Asgillokról és a régi
gárdához tartozó Billingtonokról, a történet kulcsfigurája mégis Tess Garrett,
egy londoni zugfirkászból lett… hát nevezhetjük sajtószóvivőnek, PR
mendzsernek, személyi asszisztensnek, vagy ki épp minek akarja, Tess Garrett
kármentéssel foglalkozik. Ő maga is csak egy véletlen folytán került be az
egész történetbe, hiszen azzal, hogy őt ebbe a pozícióba emelte az Asgill
család nagyasszonya, valamilyen formában Meredith Asgill is kárt mentett.
Tess
Garrettnek az a dolga, hogy kivédjen minden olyan hírt, történést, manipulációt, ami az
Asgill-Billington fúzió útjába állhat. Mert ez nem esküvő, nem házasság, ez két gazdag,
befolyásos család fúziója, itt minden a pénzről, a hatalomról szól. S ha az
Asgillek szekrényeiben levő csontvázak kiszabadulnak – van belőlük bőven –,
akkor a fényes társasági eseményből semmi nem lesz, mert Billingtonék politikai
ambícióinak az útjába állnak.
Billingtonék most nagyra törnek: David, aki
pillanatnyilag népszerű televíziós riporter, a későbbiekben a Fehér Házat
célozza meg, a család generációkon át tartó politikai pályafutásának
(képviselők, szenátorok, kormányzók, s még egy alelnök is) a megkoronázásaként. Davidet erre készítik fel, tudatában van a család iránti kötelességének és szinte mindent ennek rendel alá.
Nemcsak Billingtonéknak lenne vesztenivalójuk, hanem Asgilléknak is, vastagon. Ha kútba esik a házasság, az újgazdag család nem teljesítheti be ambícióját, azaz nem léphet a társadalmi létra következő fokára, bár az a létrafok is erősen inog alattuk, amin most állnak. A család minden tagjának van legalább egy olyan titka, ami az egészet romba döntheti, minden egyes tagnak személyes ambíciói vannak, és a vállalkozásuk sem áll már olyan szilárdan mint fénykorában.
A szépek és
gazdagok világába nyerünk ismét betekintést, s mellette ott vannak a személyes
ambíciók, a családi titkok – nem is akármilyenek –, hatalmi harcok és a
porhintés, képmutatás, sznobizmus. És ez mindkét családra érvényes, sőt!
Jól megírt,
meglehetősen hosszú történet, ami akár igaz is lehetne. Nem rengeti meg senki
világát, semmi olyasmit nem közöl, amit a témával kapcsolatban ne tudtunk volna
más könyvekből, vagy akár filmekből, de mégis izgalmas volt, szórakoztatott és meglepő módon a végkifejlet nem olyan volt, mint amilyenre számítottam.
Szerintem jobb volt, mint Nora Roberts fénykorában – de ez az én szubjektív
véleményem, mert ugye az ízlések, meg a pofonok…
És
természetesen ez a könyv most nagyon aktuális, hiszen pont ma iktatják be
hivatalába a világ egyes számú ripacsát…