2016. február 11., csütörtök

Valentin-napra szeretettel....

Igen, tudom, vasárnap lesz, addig még van... de azért szabad beszélni róla, nem?
   Igazából ez egy angolszász országokból átvett ünnep, de eredete a 14. századba nyúlik vissza és Szent Valentin vagy Valentinianus (magyarul Szent Bálint) nevéhez kötődik, aki abban az időben Interamna püspöke volt (ma Terni, Umbria olasz tartomány) és többek között a szerelmesek védőszentje is. Mások a római korba vezetik vissza a szerelem ünnepének kezdeteit. – füstölt a gugli.
   Az 1990-es évek után gyorsan terjedt Európa közép és keleti részén is... leomlott a berlini fal, s láttuk mi történik a „civilizált” nyugaton. A majmoláson kívül valószínűleg a piros szivecskés, kereskedelmi jellege is hozzájárult a népszerűségéhez – milyen jól el lehet adni minden szemetet  Valentin-nap címszóval – és számos vitát szült arról, hogy kell-e nekünk, nem angolszászoknak, ez a habos-babos, piros szivecskés import ünnep?

   Személy szerint nem látok semmi rosszat abban, ha valaki magáénak akarja tenni ezt az ünnepet, de akkor ne legyen csak kirakat az egész. Ne csak február 14-én (március 8-án, karácsonykor és az aktuális szülinap/névnapkor) szeressünk és viselkedjünk szépen. Az évnek 365 napja van, akkor 365 napig szeressünk és viselkedjünk úgy, hogy ne bántsuk a másikat... Szökőév van, február 29-én lehetsz ronda és ráfoghatod a pre-mensturációs szindrómára, ha nő vagy és a kedvenc csapatod pocsék szereplésére, ha férfi.
 Ki-ki eldönti magának, hogy ünnepli-e Valentin-napot, s ha igen mi módon teszi azt. Felnőtt emberek vagyunk, valamennyiünknek megvan a saját értékrendszere arról, hogy mi a stílusos és mi a giccs. Ajándékozzunk virágot, bonbont – tehetősék akár értékesebb tárgyakat is. És ajándékozzunk könyvet is, mert miért is ne? Egy könyvmolynak az a legszebb ajándék és szinte valamennyi kiadónak van kedvezménye ebből az alkalomból. Ajándékozzunk valamit, akár egy mosolyt, egy kedves szót, bármit amit magunktól adunk és nem azért mert elvárják tőlünk, vagy – ami még rosszabb –, mert valamit el akarunk érni általa.
Boldog Valentin-napot! Valentin és nem Bálint. Nem attól lesz valaki jobb hazafi, hogy mellveregetve mindent anyanyelvére fordít. Szabó István sem Steven Tailorként kapta az Oscar díjat és Hosszú Katinka sem Katie Long néven áll fel a dobogó legmagasabbik fokára.





2016. február 10., szerda

Rachel Gibson - Szerelmi katasztrófák (Hokisok 4.)

ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK 
Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!
MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY
Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.
HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM
Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne!

Athenaeum, 2016
Eredeti mű: Rachel Gibson - True Love and Other Disasters, 2009

Hoki... ha az ember lánya egy olyan helyen él, ahol két-három szomszédos baráti országnak kell összeállnia, hogy egy mini-hokibajnokság összejöjjön, és a bajnok csapat hozzávetőlegesen azonos a nemzeti válogatottal, akkor ez a sport annyira merőleges neki mint a tehénnek a balett. Nem mondanám, hogy okosabb lettem hokiügyben, vagy megszerettem a sportágat miután elolvastam négyet a hat kötetes sorozatból - bár szoktam idétlenkedni a jégen. Igen, igen... a szokásos nyűg, mire megjelenik még egy könyv, az előzőkre csak nyomokban emlékszem. Mondjuk ez esetben ez nem is olyan baj, hisz egyetlen utalás van az előző részekre: a második könyvben szereplő Jane Alcott (mostanra már Mrs. Martineau) interjút készít a főhősnővel.
 Síma, nagy durranások nélküli szerelmi történet, sok-sok hokival vegyítve – amit, gondolom én, mindenki más ért, akinek az országa rendelkezik jégkorong-kultúrával. A cselekmény bonyolítása helyett az írónő inkább a szereplők lelki világával és az öltözködésükkel foglalkozik. Főleg az öltözködésükkel. Tele van a könyv rejtett reklámmal. Nem tudom, hogy ez a termékmegjelenítés szándékos volt, mert megfizették érte, vagy egyszerűen sznobizmusból hemzseg a világmárkáktól a könyv. Hát mit érdekel engem, hogy amikor Ty Savage belépett a helyiségbe a garbója nyakán ott volt-e az ismert sportszergyártó pipa alakú márkajelzése vagy sem? Azt is megértem, hogy Faith azért hurcol állandó jelleggel magával egy kalapdobozt, mert anno, egy repülőzés alkalmával elhagyták a csomagját és a dobozban nem kalap van, hanem a legszükségesebb dolgai és értéktárgyai, de minden egyes alkalommal, amikor máshol szándékszik éjszakázni, le kell írni, hogy a kezébe hozta Louis Vuitton kalapdobozát (esetenként Louis Vuitton gurulós bőrőndjét is)?  Ez csak enyhe szemléltetés volt, mert ha Faith épp vásárolni megy, akkor valamennyi márkabolt neve fel van sorolva.
Azt is el tudom képzelni, hogy ezzel akarta szemléltetni mi mindent engedhet meg magának a szegény sorból származó Faith, aki sokat megélt mielőtt a hokicsapatot megörökölte. Anyja maga is sztriptíztáncosnő volt, senki nem tudja már számontartani hány férjjel és szeretővel, és aki nem tud felnőni még az ötvenes éveire sem, hanem Marvin Gaye zenéjére kemény szex-maratonokat teker le a főhős apjával. Mindezt teszi Faith lakásán... és van egy idegesítő ölebe is.
Faith, az ex-sztriptíztáncosnő, ex-playmate, ex-kirakatfeleség megörökli a Chinooks hokicsapatot 51 évvel idősebb féjétől, aki bizony nem az IQ-ja, hanem a mellbősége miatt vette felelségül. A megboldogult családja eddig is utálta, most azonban kéjes örömmel alázzák meg valahányszor alkalmuk van rá, az ismerősök hátat fodítanak neki, kizárják minden olyan puccos alapítványból és helyről aminek tagságát megboldogult férje millióinak és státuszának köszönhetett. És maradt a hokicsapat...
A főszerepő Ty Savage bizonyítani akar. Első sorban azt, hogy jobb játékos mint amilyen az apja volt és egyetlen cél lebeg előtte: a Stanley kupa, mert ez az egyetlen dolog amit kimaradt az apja életéből, tehát az egyetlen mód arra, hogy bebizonyítsa ő a jobb. Egy ideig ellenáll Faith iránti vonzódásának... de semmi nem állíthatja meg a boldog végkifejletet, még a megboldogult férj meglehetősen ronda fiának mocskos zsarolása sem.
Jópofa, humoros könyv, nem kell sokat gondolkozni rajta, bár – szerintem – a vége kissé elfusizott volt, mintha már unta volna a történetet és egy merész húzással, na legyen már vége.


A sorozat körábbi kötetei:
1. Jégbezárt szívek, 2010
2. Jane vékony jégen táncol, 2011
3. Valentin nap és egyéb őrültségek, 2015
A sorozat magyarul még meg nem jelent részei (Reménykedjünk!!!)
5. Nothing But Trouble
6. Any Man Of Mine

S mivel zeneszámokat is említ a könyvben, hallgassátok meg azt, ami kétszer is felhangzik az arénában...





2016. február 9., kedd

Katherine Webb - A fattyú


Rachel Crofton, a magányos fiatal nevelőnő elfogadja Richard Weekes, a jóképű borkereskedő házassági ajánlatát, és beköltözik a férfi nagyvárosi házába, Bathba. Rachel leghőbb vágya, hogy miután elvesztette szüleit, öccsét és a tragikus körülmények között vízbe fúlt ikerhúgát, végre meglelje a családi boldogságot. Lassanként ráébred, hogy Richard számára fontosabbak a kocsmában és a játékasztalnál kötött ismeretségek, és a feleségétől mindenekelőtt azt várja, hogy társasági kapcsolataik ápolásával segítse üzleti előmenetelét. Így Rachel a férje legfőbb támogatója, az előkelő Mrs. Alleyn ajánlatát elfogadva társalkodónőként látogatja az asszony fiát, a háborús emlékeitől és szerelme, Alice elvesztésétől búskomorságba esett Jonathan Alleynt. A ház egyik cselédje, Starling, akit Alice annak idején fogadott húgaként nevelt fel, hosszú évek óta konokul igyekszik bebizonyítani, hogy a nővére gyilkosság áldozata lett, és hogy azt is tudja, ki oltotta ki az életét szerelemféltésből. Az Alice-re kísértetiesen hasonlító Rachel megjelenésével a ház minden lakójában újra felkavarodnak a nehéz, elfeledni kívánt emlékek, és lassanként szörnyű titkokra derül fény.
Katherine Webb (Az elfelejtett dal, Homály, Örökség) legújabb regényében két nő szövetséget köt, hogy fényt derítsen egy már-már elfeledett ügyre. Elszántságuk nyomán lehull a lepel a múlt sötét árnyairól, hogy új élet kezdődhessen a szenvedők számára…

General Press, 2014
Eredeti mű: Katherine Webb – The Misbegotten


Még tavaly olvastam, de az este megláttam és eszembe jutott, hogy mennyire kevéssé ismert és mennyire tévesen ítélik meg. Bár a cselekmény 19. század Angliájában játszódik, ez NEM egy habos-babos romantikus szerelmi történet.
Ez a könyv tele van beteg elméjű emberekkel, hazugságokkal, képmutatással, manipulációval, zsarolással… és emberek halnak meg azért, hogy az igazság sose kerüljön napvilágra. Ebbe a társadalmi fertőbe kerül be házasság révén a fiatal, idealista Rachel, a későbbi Mrs. Weeks.
Hosszú lenne elmesélni ki kivel, mikor és miért – és ha megtenném, akkor már nem olvasnád el a könyvet –, de egy adott pillanatban ott állsz majd a bizarr Hacsek és Sajó-szerű helyzetben: a lányom az unokám, a másik lányom a feleségem, a fiúunokám meg szerelmes abba a lányomba aki az unokám, aki neki testvére és egyben nagynénje is. Ezt az egészet biológiailag értem – jól olvastad: inceszt –, mert társadalmilag, a nyilvánosság előtt a tökéletes család látványa van: az özvegy, aki férje halála után fiával visszaköltözik apjához, és egy idős nemesember aki támogat egy árvát.
Rachel azért megy bele, hogy segítsen Starlingnak az igazság kiderítésébe – Starling mellesleg a férje szeretője is –, mert zsenge gyermekkorában testvérét elsodorta az ár, és mivel mindenki azt mondja, hogy megszólalásig hasonlít az elhunyt, beteges Alice-re, azt hiszi tulajdonképpen a testvérét keresné és nem nyugszik amíg a kép össze nem áll. Hosszú utat kell mindkét nőnek bejárnia míg minden titok, mocsok, félrevezetés a napvilágra kerül, és nem egyszer közeljárnak ahhoz, hogy az életükkel fizessenek amiért bolygatják a múltat.
Nagyon jól megírt, vulgaritás és erotikus jelenetektől mentes történet. Véleményem szerint hangulatfüggő, azaz, ha nem vagy a megfelelő hangulatban hamar félreteszed. De mindenképpen érdemes elolvasni.
Külön gratula a fülszöveg szerkesztőjének, mert ritka az ennyire korrekt, nem félrevezető ismertető.

2016. február 8., hétfő

Anne Stuart - A Szégyentelen (A Rohan-ház 4.)


Benedick Rohan vikomt elhatározza, hogy harmadszor is megnősül. Előző házasságai szerencsétlenül végződtek, két felesége is fiatalon halt meg, és egyikük sem ajándékozta meg örökössel, akire pedig már nagyon vágyik. Harmadik feleségének ezért egy fiatal és egészséges nőt szemel ki, aki fiút szülhet neki. Az érzéki örömöket természetesen a jövőben sem tagadja majd meg magától, csak éppen a hitvesi ágyon kívül fogja keresni őket. Vágyai ugyanis olyan buják, hogy kielégítésükre tisztességes nő sohasem vállalkozna. A vikomt alig lát azonban hozzá tervei megvalósításához, amikor a korán megözvegyült Lady Melisande Carstairs egy szélvihar erejével beront az életébe, s hamar fel is forgatja fenekestül…

Harlequin Magyarország, 2016
Eredeti mű: Anne Stuart – Shameless

A Rohan-ház sorozat negyedik része, tulajdonképpen az ötödik lenne, de a sorozat első könyve, a Velencében játszódó The Wicked House of Rohan,  sosem jelent meg magyarul. Az a nyűgöm ezekkel a sorozatokkal, hogy mire megjelenik a következő rész, már egyáltalán vagy csak nyomokban emlékszem az előzményekre.
Történelmi romantikus kategóriába tartozik, bonyolult egy történet, az már biztos. Hedonisták és sátánisták, kurtizánok és örömlányok, és sok-sok képmutató főrend szerepel benne.
Kiszámítható végkifejlet: a gonosz elnyeri méltó büntetését, a szerelem győz, a rosszfiúból tiszteletreméltó családapa lesz. A műfaj kedvelőinek tetszeni fog. De azért mégiscsak megdöbbentő, hogy a 19. században, azaz nem is olyan rég, mennyire kiszolgáltatottak és tudatlanok voltak a nők és ezt nem csak szexuális viszonylatban értem... bár velük símán el lehetett volna hitetni a gólyamesét.
Valószínűnek tartom, hogy az írónő tervezett még egy könyvet, a háborúban szebesült harmadik testvér, Brandon Rohan történetét, mert ebben a részben túl sokszor szerepel Brandon és a kórházban őt gondozó kurtizán ahhoz, hogy ez véletlen legyen. Az írónő honlapján olvasottak szerint a sorozat itt véget ér, nincs megírva Brandon és Emma története.




    A sorozat korábban megjelent részei:
0. The Wicked House of Rohan – a sorozat előzetese, nem jelent meg magyarul
1. A Könyörtelen
2. A Rettenthetetlen
3. A Bosszúálló



2016. február 7., vasárnap

Marian Keyes - Lucy Sullivan férjhez megy

Lucy Sullivan férjhez megy… vagy mégse?
Lucy igazi átlagos mai lány. Munkatársnői elhurcolják egy jósnőhöz, aki megjövendöli, hogy egy éven belül férjhez fog menni. Ő csak nevetni tud ezen, hiszen egyetlen épkézláb, szerethető pasi sincs az életében.
Ám a barátnőinek adott jóslatok kezdenek sorra beteljesülni…
Marian Keyes a modern női irodalom koronázatlan királynője. Első öt regényét huszonhét nyelvre fordították le, és több mint hétmillió példányban adták el. Pincérlányból és alkoholfüggő, kallódó nőből ünnepelt világsztárrá küzdötte fel magát. Akárcsak Lucy Sullivan, ő is humorral és mérhetetlen akaraterőből csetlik-botlik a modern nagyvárosi lét útvesztőiben, keresi önmagát, a szerelmet és a boldogságot.
Lucy Sullivan hol vidám, hol megható története, melyből tizenhat részes tévésorozat is készült, a Nők lapja Regények sorozat méltó indítása. Kedves, szeretni való könyv. Sírni és nevetni tudunk Lucy Sullivanen – önmagunkon. És megtanulunk örülni a legkisebb jónak is életünkben.

Ulpius-ház, 2002
Erdeti mű: Marian Keyes - Lucy Sullivan is Getting Married


 Naaaagyon  hosszú volt. Nem rossz, csak hosszú. 
A történet központjában természetesen Lucy Sullivan áll, de nem kizátólag róla szól a könyv, hanem a kis közösségekről - és azok tagjairól - amelyekhez tartozik: család, munkahely, lakótársak, baráti kör.
Természetesen van benne egy adag Marian Keyesre jellemző egészséges ír nacionalizmus. Az általam eddig olvasott könyvei kivétel nélkül írekről szóltak - nagy csoda! hisz ő maga is ír - és mindig volt egyvalaki akiben túltengett a hazaszeretet. Ebben a könyvben Lucy alkoholista apja az.
Hogy szórakoztató volt-e? Igen, a hossza ellenére. Nem voltak benne nagy durranások, sem nagy drámák. A történet központi témája néhány nő görcsös igyekezete a tökéletes férfi, kapcsolat és potenciális férj megtalálására. Azt is érdekes megfigyelni, ahogyan a kinyilatkoztatott magasröptű eszmék, erkölcs és önbecsülés hogyan változik amikor az érintett személy érdeke megkívánja.
Annak ellenére, hogy kiszámítahó volt a végkifejlet, az út odáig nem volt épp egyenes. Ha lenne a női hülyeségnek szobra, azt biztosan Lucy Sullivanról mintáznám, aki, az utolsó néhány fejezet kivételével, mindenkinek a felmosórongya volt.
És igen... ott a fotón középen az Gerard Butler, ő játszotta a szemétláda Gus szerepét a könyből készült mini-sorozatban