Könyvmolyképző Kiadó – 2021 március

   Bekukkantottam a Könyvmolyképző Kiadó webshopjába és előrendelhető könyvekre bukkantam, melyek várhatóan márciusban fognak megjelenni. Természetesen most is több kategóriában kényeztet el minket a Kiadó, tehát – elképzelhetően – mindenki talál magának kedvére való olvasmányt.

Amy Harmon – A madár és a kard

(A madár és a kard krónikái 1)

   A szerelem valóban nem ismer határokat?

   Csitt, leányom, tartsd magadban! Minden szót, mi elhagyná ajkad!

   Legyen az erőd benned rejlő, ne szólj, ne mondj, míg az idő eljő!

   Tanulj, fejlődj, de ne beszélj, hallgass, lányom, hogy tovább élj!

   Aznap, amikor anyámat megölték, megmondta apámnak, hogy többé nem fogok beszélni, és hogy ha meghalok, ő is velem hal. Azt is megjósolta, hogy a király eladja a lelkét, a fiát pedig elnyeli az ég.

   Apám igényt tart a trónra, és most a háttérben várakozik, várja, hogy anyám szavai valóra váljanak. Apám kétségbeesetten vágyik a koronára. Én csak szabad akarok lenni.

   Hogy szabad legyek, el kéne szöknöm, de anyám átka és apám kapzsisága fogva tart. Nem tudok beszélni vagy bármilyen hangot hallatni, képtelen vagyok karddal bánni, vagy elcsábítani a királyt. Egy olyan földön, ahonnan minden mágiát kiirtottak, talán a szeretet az egyetlen varázserő. De ki lenne képes szeretni… egy madarat?

   14 éves kortól ajánljuk!

   Eredeti cím: The Bird and the Sword

   Kategória: Vörös pöttyös

Jenny B. Jones – Ott rám találsz

   Finley-t a gyász űzi Írországba. De a szeretet vezeti haza.

   Finley Sinclair nem egy tipikus tizennyolc éves. A jó humorú, kitartó és törekvő lány a New York-i Konzervatóriumba készül felvételizni. A meghallgatásra saját szerzeménnyel készül. Még be kell fejeznie a dalt, ám kreativitása a semmibe vész, amikor a bátyja, Will életét veszti.

   Finley úgy dönt, Írországba megy tanulni. Végig akarja járni az utat, amiről Will az útinaplójában mesél. A testvére ezen a helyen érezte magát legközelebb Istenhez, és Finley bízik abban, hogy útjának bejárása neki is segíteni fog, hogy rátaláljon a lelki békéjére.

   Beckett Rush, a szívtipró hollywoodi sármőr, a tinilányok bálványa szintén Írországba megy, egy vámpíros film forgatására. A repülőúton összeismerkedik Finley-vel, és hamar kiderül, hogy ő az egyetlen lány, aki nem ájul el a fiú vonzerejétől. Végül ráveszi, hogy legyen az asszisztense, cserébe pedig ő végigkíséri az országon.

   Írországban Finley lassan ismét az összeomlás szélére kerül. Fivére elvesztése, a rengeteg feladat és a közte és Beckett közt bontakozó különös kapcsolat miatt ismeretlen, aggasztó bűntudat gyötri. Mikor szól végre hozzá Isten ebben a smaragdzöld színű mennyben?

Aztán valami olyasmit tapasztal meg, ami gyökeresen megváltoztatja az életszemléletét. Vajon rájön, hogy minden, amit eddig keresett, végig ott volt vele?

   17 éves kortól ajánljuk!

  Eredeti cím: There You’ll Find Me

  Kategória: Vörös pöttyös

Casey McQuiston – Vörös, fehér és királykék

   Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg?

   Mikor édesanyját megválasztják az Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz, amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiatalokhoz szóló színarany a marketingcsapat kezében.

   Csak egyetlen gond van vele: ellenséges érzelmei egy valódi herceggel, Henryvel szemben az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe kerül egy fénykép Alex és Henry botrányos összecsapásáról a walesi trónörökös esküvőjén, ez már az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

   A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ám ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt ők ketten valaha várták volna. Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot?

   Két nemzetközi celeb élete testközelből, és a megkerülhetetlen kérdés: vállaljuk-e magunkat?

  16 éves kortól ajánljuk!

   Kategória: Rubin pöttyös

   Eredeti cím: Red, White, & Royal Blue

Wally Lamb – Ez minden, amit tudok

   Felejthetetlen remekmű.

   A kapcsolódás és az elidegenedés, a hatalom és a bántalmazás, a pusztulás és a megújulás története, ami hol vidám, hol tragikus, hol titokzatos – és mélységesen emberi.

1990. október 12-én délután az ikertestvérem, Thomas belépett Connecticut állam Three Rivers városának közkönyvtárába, elvonult az egyik hátulsó olvasófülkébe, és imádkozni kezdett, hogy Isten fogadja el az áldozatot, amit meghozni készül.

   Dominick Birdsey, a negyvenéves szobafestő visszafogott életét mélyen feldúlja paranoiás skizofrén ikertestvére, Thomas megdöbbentő tette. Dominicknak gondoskodnia kell a testvéréről, és egyben szembeszállni a sötét titkokkal és fájdalommal, amelyeket mélyen eltemetett. Küzd, hogy megbocsátást találjon, és talán megbékéljen életével és származásával.

   Wally Lamb megrázó történetéből díjnyertes HBO-minisorozat is készült, Mark Ruffalo káprázatos kettős alakításával.

   Felnőtteknek ajánljuk!

   Kategória: Arany pöttyös

   Eredeti cím: I Know This Much is True

Aleksandr Voinov – Sötét lélek

(Sötét lélek 1-2-3)

   A szeretet még a legsötétebb lelket is megvilágítja.

   Stefano Marino teljes jogú maffiatag, boldog házasságban élő maffiafőnök a nyugati partvidékről, aki keletre utazik, hogy kivárja a család egyik fejedelmének halálát. Az összes öreg róka összegyűlik – nyilván köröznek a cápák, ha vér van a vízben –, ám akad egy új arc is, aki felkelti Stefano figyelmét.

   Silvio „Barracuda” Spadaro a nyugdíjba vonult consigliere testőre. A fiatal gyilkos alvilági családjában főbenjáró bűnnek számít melegnek lenni, de ő sohasem törődött különösebben a szabályokkal.

   Fekete szemét rászegezi Stefanóra, olyan érzéseket keltve ezáltal az idősebb maffiózóban, amiket egész életében igyekezett elnyomni. Stefano akármennyire is tiltakozik, amikor az orosz maffia behatol a felségterületére, és segítségkérésre kényszerül, a consigliere olyan árat kér, aminek következtében még egyszer szembe kell néznie Silvióval – és a legsötétebb vágyaival.

   Ám már Silvio puszta közelsége is tönkreteheti mindazt, ami fontos Stefanónak: a maffián belüli helyzetét, az emberei iránta érzett tiszteletét és végül, de nem utolsósorban a házasságát is.

   Stefanónak az üzleti ügyeiben is súlyos döntést kell hoznia: vagy harcol és kockára tesz mindent, vagy elmenekülve megvédi magát és azokat, akiket szeret.

   18 éven felülieknek!

   Kategória: Rázós könyvek

   Eredeti cím: Dark Soul

Brent Week – A Vértükör

(Fényhozó 4)

   MIKOR BUKIK EL EGY BIRODALOM?

   A Hét Szatrapia már csak négyre csökkent, és azokat is fenyegeti a Fehér Király serege. Gavin Guile, a volt uralkodó, a volt Prizma, a volt gályarab, az egyetlen, aki elháríthatta volna a háborút, most bukott és összetört ember, foglya a börtönnek, amit ő maga alkotott. Kip Guile elkeseredetten és utolsóként harcol a Fehér Király növekvő erejével, Karris, a Fehér megpróbálja összefogni a széteső birodalmat, és ebben egyedüli segítője gyilkos és áruló apósa, Andross Guile. Teia új, sötét képességei birtokában küzd a sötét erők ellen. Már csak ők akadályozhatják meg, hogy a Chroméria romlott hatalma után valami még rosszabb következzen – hacsak nem jön el a Fényhozó.

   Felnőtteknek ajánljuk!

   Kategória: Sötét örvény

   Eredeti cím: The Blood Mirror

Melissa Foster – Végre az enyém

Harmony Pointe 1

   Egy férfi, egy nő és egy teraszon hagyott kisbaba. Érdekel a téma? Minket igen! Kövesd bloggereinket turnéjukon, és ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

   A Sugar Lake-könyvek New York Times bestsellerszerzője, Melissa Foster egy élvezetes új sorozattal érkezik. Két jó barát, egy baba, szóval egy instant család és egy meglepő szerelem története ez.

   Ben Dalton mindennel kapcsolatban őszinte, kivéve a szívügyeket. Örök idők óta szerelmes legjobb barátjába, a pimasz, nagyszájú, okos Aurelia Starkba. Ben azonban mindig túl sokat tervezget, és az időzítés sosem volt az erőssége. Amikor végre eldönti, hogy lépne az ügyben, Aurelia közli, hogy másik városba költözik – ami felér egy ütéssel.

   Aurelia imádja új életét az elbűvölő városkában, Harmony Pointe-ban. Jó a lakása, saját könyvesboltja van, és ami a legjobb, a bűnösen dögös, elköteleződésfóbiás barátja, akibe évek óta bele volt zúgva, már nem egy köpésnyire van tőle. Talán végre túlteheti magát a viszonzatlan szerelmen, amit érzett, és továbbléphet.

   De aztán amikor Ben egy nap egy kisbabát talál a tornácán – egy kisbabát, aki feltehetőleg az övé –, Aurelia ott lesz mellette, hogy támogassa. Egyikük sem tud semmit a babákról, de hát mi lehet olyan nehéz? Ben és Aurelia hirtelen belekerülnek egy világba, mely tele van szeretettel, nevetéssel, a baba anyjának felkutatásával, és még a végén a boldogan, amíg meg nem is a képbe kerülhet… csak épp nem úgy, ahogyan bármelyikük is várná.

   Maxim Kiadó, 2020

   Eredeti cím: Call Her Mine, 2019

   Megrendelhető 

  Új szerzővel ismerkedhettem meg a Maxim Kiadó jóvoltából. Melissa Foster neve teljesen ismeretlen volt a számomra, angolul sem olvastam tőle semmit, magyarul pedig végképp nem, hiszen ez a szerző első magyar nyelven megjelenő könyve.

   A Végre az enyém (eredetiben Call Her Mine) a Harmony Pointe nevű sorozat indítókötete, mely sorozat pillanatnyilag három részből áll – hogy még hány rész fogja ezeket követni, fogalmam sincs, nem jártam utána, és ha be kellene sorolnom valahová, akkor romatikus-erotikus new adulthoz tenném. Igen, van benne erotika, de nem abból a fajtából, ami már a pornográfia határait feszegetné.

   Történet rém egyszerű, s még csak eredetinek sem mondható, mert számtalan olyan könyv létezik a szórakoztató irodalomban, ahol a főszereplő férfi és nő (vagy lány és fiú) a legjobb barátok, miközben titokban egymásért epekednek. Bár azt mondják a nálam okosabbak, hogy férfi és nő között soha nem lehet csak barátság, ott mindig közbeszólnak az érzelmek, vagy azok hiányában a szexuális vágy.

   A szereplők sem szokatlanok: Aurelia – vagy Rels, Relsy, ahogy barátja szólítja –, egyszerű kisvárosi lány, aki elunja hogy mesziről imádja gyerekkori barátját, hogy pattanjon valahányszor annak szüksége van rá. Gondol egy merészet és a szomszédos városkába költözik, ahol könyvesboltot készül nyitni. Csakhogy nem bír ellenállni, amikor barátja ismét segitségét kéri és lényegében akár el se költözött volna, mert állandóan Ben Daltonnal együtt lebzsel.

   Ben Dalton – a történet férfi főhőse – kicsit ellentmondásos személyiség. Az a fajta ember, akinek nem szállt el az agya attól, hogy milliomos lett, továbbra is a helyes szomszéd fiú szerepében tetszeleg, nincsenek költséges hóbortjai, faksznijai. Viszont egyéjszakás kalandokban utazik. S bár többször is elhatározza, hogy lépni fog Aurélia irányába, az időzítés sosem volt jó, vagy nem volt kellő kurázsi benne, hogy megvallja érzéseit. De ezek az érzések nem akadályozzák meg abban, hogy a következő nőt levadássza. Egészen addig, míg egy reggelen a tornácon egy kisbabát találnak, akinek a jelek szerint Ben lenne az apja. Ez még akár vicces is lenne, ha nem két minden tapasztalatot nélkülőző emberre maradna egy alig néhány hetes kislány. Ben cukifiú ázsiója nálam nagyot esett, amikor kiderült, hogy több nő is szóba jöhet, mint potenciális anya, amennyiben ténylegesen ő a kislány apja.

   Nagyon élveztem a kisbabás jelenteket, annak ellenére, hogy az egész kisbaba-ügyet hatásvadásznak tartottam. Aki már húzamosabb időt eltöltött egy újszülöttel, annak már van némi fogalma arról az idétlenkedésről, amit a két teljesen tanácstalan és tapasztalatlan főhős elművelt, miközben megpróbálták ellátni a kislányt.

   Zavaros érzéseim vannak az anya megjelenésével kapcsolatban is. Rendben van, hogy mégiscsak látni akarja lányát, de a motiváció, amiért egy szinte ismeretlen férfi küszöbén hagyta gyermekét – mert azért egy egyéjszakás kalandot nem lehet ismeretségnek nevezni – zavarba hoz. Egyrészt megértem miért tette, másrészt ez a motiváció egy újabb hatásvadász megoldás volt, a drámát fokozandó.

   Két dolog zavart a történetben, illetve több is, de ez a kettő nagyon. Először is nyilvánvaló volt, hogy ez a történet kapcsolódik a szerző egy másik sorozatához, minek következtében hiányérzetem volt. Célzások történtek olyan dolgokra, amik abban a sorozatban történtek, megjelentek itt is annak a sorozatnak a szereplői is, én pedig kapkodtam a fejem, hogy miről is van szó tulajdonképpen? A másik dolog pedig az, hogy miután távolról évekig nyálaztak egymásért és semmit nem tettek azért, hogy tisztázzák a helyzetüket, a történetben nagyon hamar összejönnek. Az én ízlésemnek túl hamar történt meg ez.

   Zárásnak valami nagyon okosat kellene írnom, ami összefoglalja mindazt, amit erről a történetről gondolok. Ez most nem fog összejönni, mert magam sem tudom mit gondoljak róla. Néhol vicces, máshol hatásvadász módon drámai, előfordult az is, hogy a szereplők idegesítettek, időnként a mellékszereplők érdekesebbek voltak, mint maguk a főhősök. Azt mindenesetre pontoztam, hogy nem E/1-ben íródott a történet, és nincs váltott szemszög: megúsztam kevesebb lelki mizériával. Majd mindenki elolvassa és kialakítja a saját véleményét az egész sztoriról, mert nem vagyunk egyformák. A folytatásokkal – ha lesznek – azért megpróbálkozom majd.

Ben és Aurelia története a Maxim Kiadó Passion válogatásában jelent meg, ezért nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy olyan páros nevét találjátok, melyek a Kiadó valamelyik Passion válogatásban megjelent könyvének főszereplői. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok ennek a könyvnek a címét és szerzőjének nevét.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem lehet változtatni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére a megküldött értesítő levélre válaszolni. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Rian Sutter és Pierce Whitfield 

a Rafflecopter giveaway

02.06 - Betonka szerint a világ...

02.08 - Kelly és Lupi olvas

02.10 - Dreamworld

02.12 - Hagyjatok! Olvasok!

Julia Whelan – Egy év veled

   Julia Whelan első regénye egyszerre fejlődésregény, útikönyv és egy szerelmi történet. A fiatal Főszereplőnket Ella Durrant követve megismerkedhetünk Oxforddal és egy különleges emberrel. Tartsatok bloggereinkkel, játsszatok velünk minden állomáson, és megnyerhetitek a Maxim Kiadó jóvoltából ezt a különlegesen szép regényt 

   Az ​amerikai Ella Durran mindig is arról álmodott, hogy az Oxfordon tanuljon. 24 évesen végre teljesül az álma, és ösztöndíjat kap Angliába. Ám ekkor váratlanul felajánlanak neki egy hihetetlen pozíciót egy felemelkedőben lévő politikai sztár elnöki kampányában. És ez a visszautasíthatatlan ajánlat azt jelenti, hogy a lánynak az oxfordi év végén azonnal vissza kell mennie D. C.-be. Ella próbálja minél jobban kihasználni és élvezni ezt a kevés időt, egészen addig, amíg találkozik egy goromba férfivel, akinek túl nagy a szája, és a kocsija már az első nap tönkreteszi a felsőjét. 

   Amikor Ella rájön, hogy az angol irodalmat nem más tartja, mint ugyanaz a férfi, akibe belefutott, Jamie Davenport, életében először arra gondol, talán mégsem az Oxford az ő helye. Azonban egy késő esti ital mellett rájönnek, olyan kapocs van köztük, amire sosem számítottak, és a kezdeti könnyed flörtből hamar valami komolyabb válik. Azonban Jamie-nek van egy fájdalmas titka, és amikor Ella kideríti, mit rejteget, azonnal érzi, hogy az egész élete meg fog változni. 

   Maxim, 2020 

   Eredeti cím: My Oxford Year, 2018 

   Megrendelhető 

   Kicsit átvertem magam ezzel a történettel, mert a chick lit címkére buktam – fülszöveget el sem olvastam, mert elég az, hogy chick lit és Oxford –, és valamiért azt gondoltam, hogy a szereplők idősebbek lesznek. Elvégre ösztöndíjat bármilyen korban lehet kapni. Végül is nem bantam meg, hogy elolvastam, mert igazán szórakoztató történet volt, s még mondanivalója is van, csak ez a fiatalabb korosztálynak szól, abból én már kinőttem.

   Történet rém egyszerű, s a fülszöveg eleget el is árul belőle, tehát nem fogom lelőni a poént: az amerikai Ella Duran ösztöndíjat kap, és egy évet Oxfordban tanulhat, ami örvendetes, hisz ez szíve vágya (kinek nem?). Annak ellenére, hogy politikai pályán mozog – bár csak a szamárlétra legalján –, Ella az angol irodalmat választja tanulmányai témájának. S hogy a dolgok ne menjenek olyan símán, szinte azonnal egy olyan ajánlatot kap Washingtonból, amely a szakmájába vág, és aminek nem lehet ellenállni: egy politikai jelölt kampányának szervezésében kell részt vennie, amit egyelőre távmunkában old meg.

   Azzal sem mondok újat – legalábbis azoknak nem, akik tőlem eltérően a fülszöveget is elolvasták –, hogy Ella nagyon gyorsan megismerkedik Jamie Davenporttal, aki eleinte csupán az az arrogáns fickó, aki egy méregdrága kocsiban furikázik oldalán egy plázacicával, és akivel gyorsan összetűzésbe is kerül. Később viszont a férfiről kiderül, hogy tulajdonképppen a tanára. A férfi a doktorátusát írja és helyettesíteni kell azt a professzort, aki miatt Ella a hosszú útat megtette.

   A történet többnyire Oxford és a diákélet leírása, minden velejárójával. És ez nagyon jól esett, mert nosztalgiázhattam, ugyanis az első egyetemet én is ösztöndíjasként külföldön végeztem – sajnos nem Oxfordban. S mindaz, amit a diákéletről leírt, annyira hiteles volt, és annyi emléket idézett fel bennem. S természetesen közbeszól a szerelem is, mert nyílvánvaló, hogy Ella és Jamie vonzódik egymáshoz, és ennek a vonzalomnak nem tudnak ellenállni, viszont ez egy nagyon fura és nagyon ellentmondásos viszony volt tanár és diák között, mely mintha csak a szexuális vonzalomra lett volna kihegyezve.

   A szereplőkben semmi különös nem volt (bár Jamie a felső tízezerhez tartozó családból származik), random emberek, s ez így van jól. Ella öntudatos fiatal nő, tudja mit akar elérni az életben és mindent meg is tesz ennek érdekében. Oxford csak egy kitérő, egy olyan dolog, amire mindig vágyott, s két kézzel kapott a lehetőségen. Tudja, hogy az év elteltével vissza kell mennie Washingtonba, ahol fizikai jelenlétével is be kell kapcsolódnia a kampányba. Jamie pedig egy léha dzsigolónak tűnik viselkedésével. Halmozza az élvezeteket, megbízhatatlan, teljes intenzítással éli az életet, és minek kerteljek: hazudozik is. Egészen addig, míg a történet egy nem várt csavarral teljesen más irányt ad az egésznek. Nem mintha ettől Jamie szerethetőbb lett volna a számomra, csak megértettem, hogy mit miért tesz.

   Ez, ahogy a cím is mutatja, egy egy évre szóló kapcsolat története. Élvezhető, szórakoztató volt, kellő drámával, melyet akkor épített be a történetbe a szerző, amikor a legkevésbé vártam. Nekem bejött, annak ellenére, hogy nem rajongok a new adult történetekért.

   Julia Whelan díjnyertes hangoskönyv felolvasó. A játékban olyan könyvek fülszövegéből idézünk, amelyeknek angol változatánál ő volt a narrátor. Megfejtésként a könyv szerzőjét és magyar címét kérjük a megfelelő sorba írni. 

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. 

   “A közös fedél estéről estére mégis összehozza a furcsa párost, és a vidám sztorizgatással, nevetéssel töltött hónapok alatt lassan barátság szövődik köztük, sőt talán valami több is. De vajon a bimbózó románc elég ahhoz, hogy maguk mögött hagyják a múltat? Talán ahogy a baseballban, úgy az életben is mindig van esély fordítani, amíg le nem fújják a meccset…”

a Rafflecopter giveaway

01.23. Könyvvilág
01.26. Olvasónapló
01.29. Deszy könyvajánlója
02.01. Veronika’s Reader Feeder
02.04. Betonka szerint a világ

Judith Pollack – Óhaza, Újvilág

   Utak és álmok 1, 2 

   Az eddigiektől eltérően ez egy kicsit rendhagyó bejegyzés lesz. Több okból is. Előszőr is azért, mert egy bejegyzésben írok egy sorozat eddig megjelent két részéről – ritkán szoktam ilyesmit elkövetni. S azért is szokatlan, mert  fura volt a találkozásom a könyvekkel, ugyanis néhány napja a második rész került kezembe (Újvilág) és akkor fedeztem fel, hogy ez tulajdonképpen egy sorozathoz tartozik. De akkor hol van az első rész – mint utóbb kiderült már második kiadásánál tart –, és én még miért nem hallottam róla? (mintha minden megjelenésről tudnék...) A kiadót ismertem, hiszen a gondozásukban jelenik meg Rita Falk Franz Eberhofer, a bajor antirendőr szerfelett mulatságos történeteiről szóló sorozat (apropó, a következő rész mikor?), a szerző neve teljesen ismeretlen volt, de hát Google a barátom, hajrá. 

   Google ez esetben nem segített, legalább is nem úgy, ahogy én szerettem volna, mert találtam ugyan egy Judith Pollack Schneyer nevő szerzőt az Amazonon, de nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az a Judith Pollack nem ez a Judith Pollack, mint ahogy az ajánlásban leledző Deutschtaler Literarische Zeitung sem található sehol, és a könyvek eredetinek feltüntetett német címei (Träume und Wege – In der alten Heimat, 2015 valamint Träume und Wege – In der Neuen Welt, 2019) sem hoznak semmilyen találatot. A logikus következtetés az lenne, hogy akkor egy magyar szerzővel állok szemben, akinek identitását így igyekszik eltitkolni kiadója (vagy akár ő maga), hogy kerülje a magyar szerzőkkel szembeni előítéletet. 

   Nos, akármi is lenne az igazság, a két kötetet három este (és fél éjszaka) alatt olvastam ki, s hozzá kell tennem, hogy ez közel 900 oldalt jelent. A történet családregény, melynek központi alakja Josephine „Josh” Pickerington, és a 19. század első felében kezdődik Angliában, hogy majd a második könyvben a felnőtt Josht követhessük Montanában, ami akkor az amerikai vadnyugatnak számított. 

Óhaza 

„Lenyűgöző történet egy fiatal nőről, aki nem hagyja magát letéríteni az álmai felé vezető útról.” 

(Deutschtaler Literarische Zeitung) 

   Josephine „Josh” Pickerington okos, érzékeny fiatal leány, akinek gyermekkora óta nagy vágya, hogy tanítónő lehessen. Ez azonban nem könnyű a XIX. századi Angliában, s Josh számos akadályt kell leküzdjön az álmai beteljesüléséhez vezető úton.  

   A regénytrilógia első részében, az Óhazában a főszereplő elbeszélésében ismerjük meg Josh gyermekkorának és felnőtté válásának történetét, otthona, a jellegzetes angol vidéki kisváros lakóit, életüket s a forradalmi újdonságokat, amelyek bámulatos gyorsasággal alakítják át az évszázadok óta változatlan mindennapokat… 

   Magistra, 2020, 2018 

   A fülszöveg meglehetősen pontosan megfogalmazza, hogy mi is várható a történet első részétől: Josh Pickerington kisasszony gyermekkorát és felnőtté válásának történetét ismerhettem meg, egy olyan gyermek, fiatal nő történetét, aki a kor (ne feledkezzünk meg róla, hogy mindez az 19. század eleji Angliában játszódik) áldozata. Bár nagyon tehetséges, minden kvalitása megvan, hogy álmait követve tanítónő lehessen, a társadalmi követelmények által neki kijelölt út teljesen más, hiszen abban az időben a nők csak nagyon kivételes esetekben tanulhattak tovább az elemi iskola után – már akinek az elemi iskola luxusa is megadatott. 

   A főhősnő életútja mellett a történet tökéletes korkép is arról, hogy milyen volt a 19. századi társadalom, milyenek voltak az elvárások és követelmények, mennyire idegenkedtek az újtól, a fejlődéstől, valamint kitűnő példája az egyház visszahúzó erejének. 

   Josh Pickerington nagyon pozitív hősnő, néha már émelyítően az lenne, ha nem lenne egyben áldozat is. Korának és családjának áldozata, a sors sem kényeztette el, bár szűkölködnie soha nem kellett. Családja és a kor követelményei megakadályozzák továbbtanulását, mikor lehetőség nyilna rá, és harmincon túl Josh ott találja magát egyedül, “szegény Josh”-ként emlegetett vénkisasszonyként, aki csak kívülröl szemléli szűkebb-tágabb családjának boldogságát, miután szinte mindenkiért áldozatokat hozott, és lassan feladja azt az álmát is, hogy valaha is megtalálja a párját. Ekkor gondol egy merészet, és csatlakozik az anglikán egyház missziójához, hogy az amerikai kontinensen tanítónő lehessen egy eldugott kis településen. De ez már a második könyv története. 

Újvilág 

   Az „Utak és álmok” trilógia első részében ("Óhaza") megismert okos, érzékeny fiatal nő, Josh Pickerington otthonát és addigi, békésen eseménytelen életét hátrahagyva Amerikába utazik, hogy az Anglikán Misszió szervezésében tanítónőnek álljon egy vadnyugati kisvárosban. Új, ismeretlen világba érkezik, amely egészen más, mint megszokott, jól ismert angliai otthona – egy kihívásokkal teli, minden napra új élményeket tartogató világ. Josh lelkesen lát munkához, s új barátai – közöttük egy Berlinből kivándorolt német család és egy titokzatos múltú, magányos farkas vadnyugati seriff – segítségével nemcsak a városka életét változtatja meg, de hosszas várakozás után talán a szerelem is rátalál végre… 

   Magistra, 2020 

   A második könyv nyilvánvalóan Josh újvilági kalandjait mutatja be. Kicsit sem rajongok az ilyen vadnyugati történetekért, de be kell vallanom, hogy ez bizony nagyon jó volt. Részletes leírást kaptam a hosszas utazásról Angliából egészen a Montana állambeli Camilla településig, ahol a hősnő lesz a városka első iskolájának tanítőnője. Igazi vadnyugati történet volt telepesekkel, bevándorlókkal, randalírozó banditákkal és egy nagyon fess seriffel. 

   Az ország néhány évvel a polgárháború után van, még mindig fájnak az akkor szerzett sebek, néhányan még mindig reménykednek az aranyból való hirtelen meggazdagodásban, és akkor még ott van az indián őslakosok kérdése is, bár ezt a témát épp csak érintette a szerző. Ez a hely, ahol az angliai „szegény Josh” kivirágzik, otthonra talál és megtalálja önmagát, az életcélját is, bár a honvágy időnként erőt vesz rajta. Ez egy épülő közösség története, úgy, ahogy egy teljesen más világból érkező fiatal nő látja.

   A történet – és ez mindkét részre érvényes – E/1-ben íródott, Josh meséli el a maga történetét, a maga szemszögéből. Nagyon olvasmányos, nagyon részletező, csodálatos nyelvezettel és még csodálatosabb leírásokkal. S ami a legfontosabb: elhittem, hogy mindez így megtörténhetett, annak ellenére, hogy fogalmam sincs mennyire hiteles volt mindaz, amit a szerző például az angol ipari forradalomról, a tömeges kivándorlásról, vagy az amerikai polgárháborúról leírt – annyira azért nem vagyok otthon a témában. Mellőz minden divatos klisét, nem játszik rá arra, hogy erotikával adja el a történetet, mert ebben bizony egy szikra erotika sincs, bár nem iktatja ki a szerelmet a történet egyik részéből sem. Mondhatnám azt is, hogy ez egy régimódi stílusban megírt család- vagy kalandregény, mely felüdülést hozott a sok kortárs romantikus-erotikus sablontörténet után. 

   Bárki is rejtőzne Judith Pollock neve mögött, abba ne hagyja az írást, mert én mindkét történetet nagyon kedveltem, és nagyon várom a trilógia befejező részét. Nálam ez a sorozat a maradandó élmény kategóriában fut. 

   Imádtam, ajánlom!

Ötödik születésnap

   Amikor öt évvel ezelőtt megírtam az első szösszenetet egy könyvről, nem gondoltam volna, hogy ez – mármint a bloggolás – tartós lesz. Akkoriban volt egy meglehetősen jelentős változás az életemben, és mondjuk úgy, a bloggolással kompenzáltam. A „mi lenne, ha...” már korábban is megvolt, csak hiányzott az utolsó löket, ami útjára indította volna. 

   Ha a helyzet pillanatnyi állását tekintjük, akkor igazándiból még meg sem felelek a most divatos blogger sztereotípiájának, hiszen én régimódi maradtam. Nem szerepelek Instán, Twitteren, Bloglovinon, Tik-Tokon, YouTube-on – és még ki tudja milyen közösségi oldalon a Facebook kivételével. Én egy egyszerű olvasó vagyok, aki leírja a véleményét, semmi több. 

   Nem szoktam évzáró összegzéseket írni, mert sem időm, sem kedvem hozzá, plusz annyian megteszik, hogy az már közhely. Nem kell mindig a nyájjal menni. A blog születésnapja amúgy is januárban van, tehát akár ez is lehetne egy visszatekintés arra, hogy milyen volt az évem. 

   A tetves vírus természetesen rányomta bélyegét az olvasási-bloggolási szokásaimra is. Bár kétszáznál is több könyvet olvastam el az év során (mire jó a kijárási tilalom és a karantén?!), arra már nem volt kedvem, hogy blogbejegyzést is írjak mindegyikről. A blogturnék számát is erősen visszafogtam, mert ezzel a rohadt járvánnyal az ember lánya soha nem tudhatja, hogy mikor vonodik ki a forgalomból, a blogturné pedig felelősséggel jár a könyv kiadója, és különösen a bloggertársak felé, hiszen nem lehet x+1 ember munkáját, időbeosztását megzavarni az ember kénye-kedve szerint. Hogy az olvasókról már ne is beszéljünk, hiszen ők a „fogyasztók”, s sokszor jobban tudják kinek mikor kell posztolnia a recenzióját, mint mi magunk. 

   Egy nagyon fontos dolog, amit az elmúl év során megtanultam, az a „jótét helyében jót ne várj”, mert ugye mindig könnyebb valakibe belerúgni, mint azt mondani, hogy valamit jól csinál. Ugyanakkor az is ismételten szembejött velem, hogy egyeseknek a szőlő még mindig savanyú, bejegyzéseket és ötleteket lopni, lemásolni természetes dolog, és rácsodálkoztam arra, hogy mit hoz ki az emberekből egy ingyen könyv lehetősége. 

   Az elmúlt év során 79 blogbejegyzést írtam és 23 blogturnéban vettem részt, ami nem rossz, de nem is jó, ha az előző évekhez viszonyítom, s akárcsak az korábbi években, most is a romantikus-erotikus írásokról szóló bejegyzések vonzották a legtöbb olvasót, mintha a világ csupa erotikából (vagy annak hiányából) állna. A legtöbbet olvasott bejegyzés Kendall Ryan Az éjszaka ura című könyvéről szólt, pedig azt még 2019-ben írtam. 

   S akkor nézzük a „leg”-ek kategóriáit az én olvasatomban: 

Legunalmasabb könyv 

Frédéric Martel: A Vatikán kínos titkai (Park Kiadó) 

Legnagyobb csalódás: 

T. M. Frazier: Tyrant – Zsarnok (Könyvmolyképző) 

Sawyer Bennett: A vadember – Uncivilized (Könyvmolyképző) 

Legrosszabb könyv: 

Blanka Lipinska: 365 nap (Művelt Nép) 

Legjobban várt könyv: 

Elizabeth Hoyt: A bűn hercege – Maiden Lane 10 (General Press) 

Gail Carriger: Időtlen – Napernyő Protektorátus 5 (Könyvmolyképző) 

Sarah MacLean: A Lepke és a Láng – Keményöklű gazfickók 1 (Könyvmolyképző) 

Megnevettetett 

Rita Falk: Savanyúkáposzta-kóma – Franz Eberhofer 5 (Magistra) 

Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés – Franz Eberhofer 6 (Magistra) 

Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság (Athenaeum) 

Maradandó élmény: 

Lucinda Riley: Pillangószoba (General Press) 

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete (Park Kiadó)

Kimberley Freeman: Duett (Athenaeum) 

Legbugyutább könyv: 

Rachel Wells: Mindenki macskája, Alfie (Lettero)

Legőrültebb könyv

L. J Shen: A jövő zenéje (Álomgyár) 

   Nehéz tervekről beszélni, mikor a vírus mindenre rányomta a bélyegét – tehát a könyvkiadásra is –, tehát nem sorolom fel mi mindent szeretnék az idén elolvasni, mert kevés kivétellel, azt sem lehet tudni biztosra, hogy mi fog megjelenni. De ez nem is baj, mert szeretem a meglepetéseket. Viszont nagyon szeretném már J. R. Ward A bourbon királyai sorozatának utolsó részét olvasni. Három éve várok rá, s nem vagyok ezzel egyedül. S kimondottan kerülni fogom azokat az írásokat, melyek gyorsan meglovagolták a járványt és annak következményeit.

   Köszönöm ha olvasol, és ismét köszönöm annak a maroknyi embernek, akinek a támogatása nélkül nem lenne ez a blog.