Dr. Philipp Schott – Egy kisállatrendelő hétköznapjai

   Vidám történetek kutyákról, macskákról és más állatfajtákról

   A Partvonal Kiadó jóvoltából minden gazdi, eljövendő gazdi vagy egyszerű érdeklődő betekinthet egy állatorvosi rendelő kulisszáiba, mert Dr. Philipp Schott kendőzetlenül beszél a jó és rossz dolgokról, nehezen kezelhető gazdikról és elkényeztetett kedvencekről, és arról, hogy az állatorvoslás nem csupán bolyhos kiscicák simogatásáról szól. 

   Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerét turnéjuk során, és tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

  

   A kanadai állatorvos őszinte, humoros, sokszor önironikus történetei eredetileg blogbejegyzések formájában láttak napvilágot. Dr. Schott harmincéves praxisa során szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal: hogyan adjuk be a tablettát a macskánknak, milyen zárat szereljünk a hűtőre, ha nem akarjuk, hogy a kutyánké legyen a sült csirke, és mit kezdjünk a halunkkal, ha az félig lenyelte a társát. De a történetek nem csak az állatokról szólnak. A szerző az évek során felismerte, hogy állatorvosként a kis kedvencek mellett a gazdikkal is kell foglalkoznia, akikről szintén számtalan érdekességet tudhatunk meg.
   A kisállatrendelő színes mindennapjairól szóló kedves, szórakoztató történetek megnevettetik, elgondolkodtatják, vagy épp meghatják az olvasót, de senkit nem hagynak hidegen.

   Partvonal, 2020

   Eredeti cím: The Accidental Veterinarian: Tales from a Pet Practice, 2019

   Megrendelhető

   Nem emlékszem olyan időszakra, amikor ne lett volna legalább egy háziállatunk. Később, gyűjtögető szellemű gyermekemnek köszönhetően több is, köztük olyanok is, amik másoknál vasárnapi ebédként szerepelnek, de nálunk nevük volt, s ha már elneveztük őket, akkor családtagnak számítottak és töröltettek a tápláléklistából. Valamennyiüket meg is sirattuk, mikor a kor, betegség vagy baleset elszólította őket az örök vadászmezőkre. S természetesen gyakori látogatói voltunk az állatorvosi rendelőnek is, ahol a doki egy idő után már csak annyit kérdezett, hogy most éppen mit szedett össze a gyerek? Igen, voltunk a rendelőben sánta sündisznóval, faroktollak nélküli fácántyúkkal, kókadozó kacsával, akiről kiderült, hogy depis és csupán egy társra lenne szüksége, valamint egy dagadt nyúllal is, akiről megállapították, hogy dagadtsága vemhességből eredendő. Csak azt nem tudom hogyan, lévén az egyetlen tapsifüles lakónk volt akkoriban. Hallottuk is egy ideig a szeplőtlen fogantatásról szóló beszólásokat.
   Nem igazán szoktam ismeretterjesztő könyveket olvasni, de ennek az alcíme megfogott és eredetileg azt hittem, majd szétröhögöm magam azon, hogy hányszor szívatták meg a doktort szőrös, pikkelyes vagy tollas páciensei. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert ugyan van egy rész ami kizárólag az ilyen vicces kis kedvencekről szól, a könyv nagy része az állatorvosi szakmáról mesél, jóval és rosszal együtt, kezdve attól a pillanattól, amikor a pályaválasztás előtt álló csendes, visszahúzódó tizenéves úgy döntött a szakma iránt, hogy soha nem volt háziállata.

   Dr. Philipp Schott német származású, Kanadában élő állatorvos, aki egy ideje már az írással is kacérkodott, de ez az első szakmai jellegű írása, ami a nagyközönség számára készült. Rá lehet keresni a blogjára – angolul tudók előnyben! – ahol még ennél is többet oszt meg tapasztalataiból.
   Erről a véletetlen szakmaválasztásról egy volt évfolyamtársam jut eszembe, aki becsülettel kijárta az egyetemet, remek eredménnyel diplomázott, majd rezidens éveink elején egy reggel úgy ébredt, hogy akkor most beleveri... nem részletezem mit, mindenki sejti, bár hölgyről lévén szó, esetleg a bal bokáját verhette volna bele. Szóval a kollegina gondolt egy merészet és beíratkoztt az állatorvosi karra, mert szerinte az állatok sokkal hálásabb betegek, mint mi, emberszabásúak. És azóta köszöni szépen jól van, bár a háta mögött mi azóta Mrs. Lódokinak emlegetjük.
   No, de beszéljünk Dr. Schott könyvéről, amiből többek között azt is megtudhatjuk miért olyan drága az állatorvosi kezelés – mert az –, mikor kell a házikedvencünket orvoshoz vinni és főleg miért, melyek azok a betegségek, melyek megnehezítik a kis drágáink életét. S ami a legfontosabb: felhívja a figyelmet Dr. Google káros hatására, amit nagyon jól tesz. Bár külön nem tér ki a közösségi oldalakon szereplő ilyen-olyan célból létrehozott nem szakmai csoportokra, nyugodt lélekkel elmondhatom, hogy ott még több hülyeség folyik, mikor az egészség a téma, legyen szó emberekről vagy állatokról.

   Miért kellene elolvasni Dr, Philipp Schott könyvét? Először is azért, mert rengeteg hasznos információt, praktikus tanácsot közöl, s teszi ezt nagyon könnyed, nagyon olvasmányos stílusban, tehát egyetlen pillanatig sem lehet azt érezni, hogy száraz tényeket, adatokat közölne, mint egy tankönyvben. S ha nem olvastam volna el, akkor hol találkozhattam volna epilepsziás struccal, kőzabáló vagy sültcsirke lopkodó kutyával (a miénk a csokit lopta, s mint Dr. Schott felhívta rá a figyelmet, ez nagyon egészségtelen szokás), törött lábú üregi nyúllal, aki nem akart visszatérni a vadonba, vagy vakvezető kutyával, aki ki nem állhatta az orvosi rendelőt, ezért gazdáját rendesen megvezette. Természetesen kevésbé vicces és gusztusos dolgokról is olvasni lehet a könyvben, de ezek egy gazdinak nem idegenek, akinek nem bírja a gyomra, majd továbblapoz. S az állatok mellett a gazdikról is szó esik, mert ők néha furábban viselkednek kedvenceiknél.
   Hasznos, kedves és nagyon szórakoztató olvasmány volt, melyet minden állatszerető embernek ajánlok. Ez a könyv ténylegesen arról szól, amit a címe ajánl: egy kisállatrendelő hétköznapjairól. De, ahogy mondani szoktam, ízlések és pofonok...

   Miért visszük kedvenceinket állatorvoshoz? A választ megtalálod minden állomáson elrejtve, ha összeolvasod a kiemelt betűket. A feladatotok csupán annyi, hogy a kapott szót beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

   Figyelem, a beírt válaszokon már nem tudunk módosítani! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

03.02 - Betonka szerint a világ…

03.04 - Spirit Bliss Sárga könyves út

03.06 - Kelly és Lupi olvas

03.06 - Könyv és más

03.10 - Flora the Sweaterist

Rita Falk – Savanyúkáposzta-kóma

   Franz Eberhofer 5

   Nem könnyű Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor rendőr élete. Áthelyezés Münchenbe, váratlan vetélytárs felbukkanása az örök barátnő Susi mellett, s ott van még a holttest is, amely a Papa ellopott, majd megkerült öreg autójának csomagtartójában fekszik, s amellyel illetékesség hiányára hivatkozva egyetlen rendőri szerv sem akar foglalkozni. A gyilkosság felderítése így Franzra marad, aki természetesen most is számíthat régi barátja, Rudi Birkenberger segítségére. Már amikor Rudit éppen nem teríti le a savanyúkáposzta-kóma…

   Rita Falk nagysikerű bajor krimisorozatának ötödik részében jól ismert morbid-fekete humorával folytatja Franz Eberhofer nyomozásainak történetét.

   Magistra, 2020

   Eredeti cím: Sauerkrautkoma, DTV, 2013

   Ha valaki még nem ismeri Franz Eberhofer, a derék bajor rendőr történetét, az gyorsan kössön ismeretséget vele, mert megéri. Különösen ha kedveli a krimiket és a paródiákat, mert a rend derék őre a tökéletes anti-rendőr, akinek valami véletlen folytán mégis sikerül egyre több rejtélyes bűncselekményt felderítenie. S ha ez még mindig nem lenne elég kedvcsinálónak, akkor ott van bizarr családja, amit nem lehetne józan ésszel kibírni. De ha még ez sem keltette fel a figyelmet, akkor vannak neki barátai, szomszédai, meg az egész falu is, ők sem mennek a szomszédba egy kis furcsaságért.

   A sorozat pillanatnyilag tíz részből és két Eberhofer-Nagyi-féle szakácskönyvből áll, és az első öt része már meg is jelent magyar nyelven – ugye, éppen ez a savanyúkáposztás kóma lenne az ötödik. S mivel az első két rész után a magyar kiadás a Művelt Nép Kiadóról a Magisztra Kiadóra váltott, könnyen elképzelhető, hogy szépen sorban valamennyi részt el fogjuk olvasni magyarul is – németül tudók előnyben, ők már minden részét olvashatják. S az is elképzelhető, hogy nem kell éveket várni egy-egy folytatás között.

   Nos, akik ismerik a sorozatot, azok már tudják, akik meg nem, azoknak elmondom, hogy Franz Eberhofer rendőri tevékenységét Münchenben folytatta, míg egy alkalommal Rudi Birkenberger munkatársával és barátjával egyetemben kissé elragadtatták magukat a szolgálati fegyver használatát illetően, minek következtében Rudit kirúgták a rendőrségtől és azóta magánnyomozóként obszervál ezt-azt, Franzot pedig bűntetésből szülőfalujába, a festői Niederkaltenkirche-be helyezték. A hely mintha fura alakok gyülekezete lenne, de pontosan megfelel Franznak – hiszen ő sem különb –, aki a disznóólat alakítja át saját lakhelyévé. S mit tesz a fikció ördöge, a nyugis falucskában, ahol soha semmi nem történik, megnövekedik a bűnözés, amit a derék rendőrnek sikerül felderítenie, bár néha segítségére van magánnyomozó barátja is.
   Miután négy könyvön keresztül a legfurább bűneseteket és gyilkosságokat derítette fel, a müncheniek úgy gondolják, hogy helye lenne közöttük egy olyan tehetséges embernek mint Franz.

   "– München? – kérdezek vissza.
   – München. Mit nem ért még mindig, Eberhofer? – kérdez vissza-vissza a polgármester, de a világ minden kincséért sem fordulna felém. Áll az irodám ablakában és elmélyülten szemléli városházánk csodálatos udvarát.
   – Sok mindent – mondom. – A „kényszer-előléptetés” kifejezést például. És az „áthelyezés” kifejezést. A legkevésbé pedig a „München” szót, tudja, polgármester? Miért menjek én el Niederkaltenkirchenből? Nélkülem is vannak elegen ott Münchenben, hogy vigyázzanak a drága müncheniekre, nem igaz?

   Franzon kívül mindenki lelkesedik az áthelyezésért, ő pedig inkább az ingázást választja, mint a rendőrségi laktanyát, míg egy nap haza nem költözik nem szeretett bátyja – a nyalós Leopold –, aki épp a harmadik házasságának válságát éli meg. S ez még mindig nem elég, szerelmi élete sem a legrózsásabb, hiszen a türelmes Susi mellett feltűnik egy volt iskolatárs, aki rohadtul gazdag és Lamborghinivel furikázik.
   Eberhofer rendőr élete lényegében kettészakad. egyrészt a müncheni munkája foglalja le, másrészt az otthoni magánügyek, amik egyre sokasodnak, és púpnak a hátára, apja ócska kocsiját is ellopják, amikor a Nagyival meglátogatják őt Münchenben. S amikor visszakapják, a csomagtartóban egy fiatal nő holteste van. Amit természetesen csak odahaza vesznek észre, mert a drága Franz miért is nézett volna utána, hogy mitől bűzlik az autó, mikor lehet lehúzott ablakokkal is haladni? Ennek az esetnek jár utána maga a derék rendőr, mivel az, hogy kinek kellene felderítenie az ügyet eléggé zavaros: a kocsi tulajdonosának lakhelye, a lopás helyszíne, és az erdő, ahol végül megtalálták mind más és már rendőrörshöz tartozik.

   Mivel nincs elég baja a hullával és a nyomozással, habnak a tortán még a szerelmi élete sem igazán működik a hirtelen feltűnk konkurencia miatt, ami oda vezet, hogy végre megkéri barátnője kezét. Magától értetődően ezt is a saját bunkó modorában teszi, mert ilyen ő. És ugyanúgy kezeli az esküvői előkészületeket is, melyekért mindenki lelkesedik, csak ő nem, hiszen nem is igazán akar nősülni – példa rá az alkalmi szex új munkatársnőjével –, csak mindenki rágja a fülét, hogy ideje lenne előrelépni Susival való kapcsolatában... és ugye ott a dúsgazdag iskolatárs, aki nemcsak bátyjával barátkozott össze, hanem barátnőjének is egyre hevesebben csapja a szelet.

   – Minek köszönhetem a látogatását, Eberhofer úr?
   – A jegyesoktatásról lenne szó.
   – Igen, igen, már hallottam a jó hírt, hehe. Nagyon örülök, hogy végre rászánták magukat. Máris keresünk egy megfelelő időpontot.
   Ezzel elkezd a naptárában bogarászni.
   – Nekem nem időpont kell, hanem a papír – közlöm vele.
   – Milyen papír?
   – Az a szaros papír, ami igazolja, hogy részt vettem a jegyesoktatáson.
   – De hát nem vett részt rajta!
   – Nem is fogok.
   Hátradől, úgy néz rám. Oldalra dönti a fejét. Egész ferdére. Látszik, ahogy lassan kezdi felfogni a szavaimat.
   – Oktatás nélkül nincs papír, Eberhofer úr.
   – Ezt maga teljesen rosszul látja – közlöm vele. – Mondja csak, mennyit is adakozik magának az én Nagyim már évek óta?
   Elvörösödik, de nem felel.
   – Ötszázat? Ezret? Kétezret évente?
   – Nos, valahogy úgy…
   – Húsvétkor, és…
   – És Karácsonykor – szakít félbe. – Tulajdonképpen mit akar ezzel mondani, az Isten szerelmére?
   – Csak azt, hogy papír nélkül további adomány sincs, plébános úr.
   – De ha kiállítanám magának az igazolást, az közönséges hazugság lenne! Maga nem vett részt az oktatáson!
   – Magának nem kell kiállítania semmit, plébános úr. Csak alá kell írnia. Kitölteni majd kitöltöm én magam.

   Természetesen sikerül megoldani a gyilkossági ügyet Rudi hathatós segítségével, akinek rendesen be is tesz a savanyúkáposzta, és az esküvői előkészületek is sínen vannak, olyan Eberhofer módon. Azt gondoltam, hogy semmilyen meglepetés nem jöhet, de a szerző az utolsó pillanatban is csavart egyet a történeten, mert miért is ne tenné?
  A történetben sorra megjelennek az előző részek szereplői (családtagok, barátok, falubeliek és a kutya), Nagyi továbbra is megfőzi világklasszis bajor ételeit, melyeknek receptjei a történet végén megtalálhatóak a vállalkozó kedvűek számára.
   Én nagyon kedvelem a sorozatot, tehát ezt a történetet is, mert pörgős, izgalmas és nagyon vicces, lehet rajta rendesen vihorászni. Sorozatfilm is készült belőle, németül tudók ismét előnyben. Nagy bánatomra azt nem fogom megnézni, mert sajnos hadilábon állok a nyelvvel.
   Ha jól akarsz szórakozni, akkor ez a te könyved! De ízlések és pofonok...

   *A bejegyzésben szereplő fotók a Sauerkrautkoma (2018) című filből származnak

A sorozat magyar nyelven megjelent részei:

1. Télikrumpligombóc

2. Gőzgombóc blues

3. Sertésfej al dente

4. Grízgaluska affér

Mary Jo Putney – Váratlan szerelem

   A jó útra tértek testvérisége 4

   Napóleon ​Elba szigeti száműzetését követően az egykori brit hírszerzőtiszt, Simon Duval abban a reményben tér vissza Angliába, hogy új értelmet talál az életének. Csakhamar a másod-unokatestvére özvegye, Suzanne Duval nyomára akad. A nehéz körülmények között, varrónőként dolgozó Suzanne elmúlt pár éve legalább annyira kalandos volt, mint Simoné. Miközben mindketten úgy vélik, már túl vannak a szerelmen, újbóli találkozásuk arra készteti a férfit, hogy baráti házasságot ajánljon a rokonának, és Suzanne ezt el is fogadja.
   Nem kereste, nem vágyott a valódi házasságra, de amikor Suzanne az új férjével Simon fogadott testvérének keresésére indul, a meghittség és a gyengédség mindkettejük lelkét meggyógyítja – és erős, nem várt szenvedélyt gyújt bennük. A franciaországi hírek azonban fenyegetik az ifjú pár boldogságát. Napóleon elmenekült Elbáról, és Wellington herceg személyesen kéri Simont, hogy segítsen elkerülni egy újabb pusztító háborút. Ezúttal azonban a férfi nem egyedül vállalja a kockázatot.
   A jó útra tértek testvérisége legújabb kötetében egy vészterhes korban két sokat próbált ember egymásra találásáért izgulhatunk.

   General Press, 2020

   Eredeti cím: Once a Spy, 2019

   Többször is elmondtam már, hogy mennyire kedvelem a régi időkben játszódó romantikus történeteket, igaz szerzője válogatja, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt a könyvet is akarom. Bár újabban nem fordulok feltétlen rajongással a szerző írásai felé, kiváncsi voltam, hogy mit lehet kihozni egy olyan történetből, mely a napoleoni háborúk idején kezdődik, és az egyes részek férfi főszereplőit egy közös esemény köti össze: kivégzésük előtti éjszakán együtt szöknek meg a francia fogságból. Valamilyen formában valamennyien a brit korona szolgálatában állnak, s akik figyelemmel kísérik a sorozatot és a szereplők sorsának alakulását, azok már tudják hogy hármójuk élete hogyan alakult. Most egy újabb epizóddal folytatódik A jó útra tértek testvérisége, melynek főszereplője a félig francia, félig angol Simon Duval ezredes, aki az angolok kémhálózatának oszlopos tagja a háború idején.

   Fogalmam sincs végül is hány részes lesz ez a sorozat, az ötödik rész angol nyelvű megjelenése az idén várható és Lucas Mandeville-ről fog szólni – róla többször is szó lesz ebben a történetben is –, de rajta kívül is van még olyan tagja A jó útra tértek tesvériségének, akinek a történetét még nem ismertük meg semmilyen nyelven.

   Egy eléggé sokat elmesélő fülszöveg után nem igazán tudom mit lehetne erről a történetről mondani, úgy, hogy az ember lánya ne spoilerezze szét az egészet, de megpróbálom.

   Nos, a főhősről már elmondtam, hogy karrierje csúcsán ezredes volt és az angoloknak kémkedett a napoleoni háborúk idején – jelen történet 1815-ben játszódik. Akárcsak társai, akikkel együtt szökött meg a kivégzés elől, ő is visszavonul az aktív szolgálattól, hogy odahaza átvegye örökségét és üzleti ügyeinek irányítását. És hírét veszi, hogy – mint annyi más szökött francia arisztokrata – másodunokatestvére özvegye is Londonban tartózkodik. Ezért meglepő ajánlattal keresi fel az özvegyet, akit évekkel korábban látott utoljára, közvetlenül esküvője előtt, és akivel annak idején összebarátkozott, mivel a fiatal ara korban közelebb áll hozzá, mint eljövendő férjéhez.

   Susanne Duval szinte gyerekfejjel ment hozzá Jean-Louis Duvalhoz, Chambron grófjához, egy élvhajhász fickóhoz, aki számára a lány tetemes hozománya sokkal vonzóbb volt, mint maga Suzanne. A nő London szegénynegyedében tengeti életét és varrásból él meg szűkösen. Saját honfitársai is kirekesztik, mert éveken keresztül egy török háremben volt fogoly és csak nemrég sikerült onnan megszöknie véletlen szerencse folytán, szintén a jó útra tértek segítségével. Erről már hallottunk a sorozat előző részében is. Ezek a menekült francia honfitársak megvetik a nőt, amiért egy háremben tartották fogva, és azt mindenki tudja, hogy miről is szól a hárem. A férfiak egy része pedig azt hiszi, hogy ezek után Suzanne szabad préda szexuális vágyaik kiélésére, ami arra készteti a nőt, hogy néhány próbálkozás után megszakítson minden kapcsolatot a francia menekültekkel.

   Tehát Simon Duval meglepő ajánlatot tesz az özvegynek: házasodjanak össze. A férfit nyomasztja a magány, a nő nyomorog és kölcsönösen segíthetnének egymásnak és egymáson egy kizárólag barátságon alapuló házasságban, mely nélkülözne minden nemű testiséget. A nő iszonyodik mindentől, ami egy férfi és egy nő között történhetne, s ezért a török háremben átéltek felelősek.

   Ugye mindenki sejti, hogy ez a baráti házasság meglehetősen gyorsan valami többé fog alakulni? Suzannenak azért több időbe telik, míg meg tud bízni a férfiben, aki határtalan türelemmel rendelkezik és fokozatosan érteti meg a nővel, hogy a testiség nem feltétlenül rossz.

   Akárcsak a sorozat többi része, ez is kalandregény, tehát a történések nem kizárólag Duvalék házaséletére, vagy annak milyenségére korlátozódik. Ebből a szempontból több dolog is összejátszik. Egyrészt Suzanne visszatérne Franciaországba, hogy megnézze mi lett régi otthonából – az is elképzelhető, hogy pont Simon az aktuális Chambron gróf –, másrészt hírt kapnak arról, hogy Simon anyai unokatestvére, akivel együtt nevelkedtek és akit mindenki halottnak hisz, Brüsszelben tűnt fel szerzetesi csuhában. És mit tesz a fikció ördöge, Simont pont ekkor kérik fel, hogy ismét a kontinensre utazzon és felmérje mi várható az Elba szigetére száműzött Napoleontól. Ez az utazás minden szzempontból tele lesz meglepetésekkel és váratlan csavarokkal. Annyival, hogy ez az én ízlésemnek már túlzás volt, s akkor még nem is említettem az "eltűnt" unokatestvért, Lucast, aki kézrátétellel gyógyít. S ha lúd, akkor legyen kövér! Napoleon megszökik Elbáról, hogy ismét átvegye a hatalmat és újabb offenzívát indítson Európa ellen, míg bele nem fut Wellington admirálisba Waterloo-nál.

   Egy kivétellel az előző részek szereplői is feltűnnek epizodikusan a történet egy-egy pontján, tehát továbra is tudni fogjuk kinek hogyan alakult a sorsa. S bár egy sorozat része, akár önálló történetként is megállja a helyét, mert van kellő mennyiségű utalás és magyarázat az előzményekre ahhoz, hogy ne legyen hiányérzete azoknak, akik ezzek a történettel kezdenék az ismerkedést A jó útra tértek testvériségével.

   Kedveltem is, meg nem is ezt a történetet. Szó se róla, izgalmas volt, pörgött, volt benne izgalom, romantika és természetesen némi erotika is, de valahogy túl sok volt. Értem én, hogy ez fikció, de azért hihetővé kellene tenni, a történet során pedig volt néhány olyan epizód, amivel a szerző kissé túllőtt a célon. Ettől függetlenül kiváncsi vagyok a sorozat további részeire is, és a szokásos ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Fekete özvegy (Elveszett lordok 7)

Az amazon és a katona (A jó útra tértek testvérisége 1)

A lázadó özvegy (A jó útra tértek testvérisége 2)

Menekülés a háremből (A jó útra tértek testvérisége 3)

Louisa May Alcott – Kisasszonyok

   Kisasszonyok 1

   A March család négy lánya – Meg, Jo, Beth és Amy – számára nehéz idők járnak. Édesapjuk az amerikai polgárháborúban szolgál, anyjuk otthon igyekszik elfogadható életet teremteni. Sok megpróbáltatást és jó pár örömteli fordulatot végigélve, a lányokból igazi kisasszonyok válnak a történet végére.

   Négy lány címmel is megjelent

   Eredeti cím: Little Women, 1868

   Lazi Kiadó 2020, 2016, 2006, 2004 - Manó könyvek, 2019 - Ventus Libro, 2013 - Ulpius Ház, 2008, 2006

   Vallomás esete forog fenn: ez a könyv – illetve az egész sorozat, mert tulajdonképpen négy könyv tartozik hozzá –, nagyon sok éve csücsül békésen a polcomon. Ajándékba kaptam egy olyan valakitől, aki tudja, hogy szeretem a klasszikus irodalmat, annak is a romantikus fajtáját, de soha kézbe nem vettem, mert valamiért nem szeretem az amerikai kontinenshez kötődő történeteket, amennyiben nagyon sok évvel korábban játszódnak. Ez a történet pedig a 19. század második felének elején játszódik, mi több, a szerző akkor is írta. Nekem már valahogy nem mennek az ilyen korai időszakban írt lányregények, melyek előszeretettel terjesztik a habos-babos, sok esetben giccses romantikát, meg a korra jellemző moralitást (vagy éppenséggel annak hiányát).

   Hogy mégis kézbevettem a könyvet – s aztán nagyon gyorsan legyűrtem mind a négy részét –, az a legfrissebb filmadaptációnak köszönhető, mert a Kisasszonyokat többször is mozivászonra vitték. 
   Nos, akkora volt a hype a legújabb film körül, különösen az Oscar-jelölések miatt, hogy próba-cseresznye alapon egyik este belekukkantottam, már csak azért is, hogy lássam, miért van ez a hangos hisztéria. S többet le sem tettem a kezemből, mi több, az olvasás során beugrott az is, hogy én tulajdonképpen ismerem ezt a történetet, mert láttam filmen. No, nem mostanában, hanem az 1994-es variánst. De azt valamennyien tudjuk, hogy a film a legritkább esetekben múlja fölül az eredeti művet, azaz a könyvet. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1994-es filmadaptációban Mr. March, a lányok apja ugyan tényleg elmegy a polgárháborúba, de mint orvos és nem mint tábori lelkész, ahogyan a könyv írja. Hogy miről szól majd az legfrissebb film, nem tudom, mert még nem láttam, de elképzelhetően valamikor meg fogom nézni.

   Miről szól tulajdonképpen a Kisasszonyok? A March család négy lányáról, a kisasszonyá válásról, a nők helyzetéről a 19. századi amerikai társadalomban, ami mellesleg jobb mint az európai nőké, akiket egy nagyon hagyománytisztelő és nagyon férficentrikus társadalom köt gúzsba. A látszólag nagyobb szabadság ellenére, Mrs. March háziasszonynak neveli lányait, bár nem mindenki esetében lesz sikeres ez a vállalkozása, hiszen a négy lány nagyon különböző, s természetesen mindegyikük mást akar az élettől. Meg, a legidősebb, nyugodt családi életre vágyik, lehetőleg egy nagyon tehetős férfi oldalán, hiszen ő emlékszik a legjobban arra az időszakra, amikor az ő családjuk is tehetős volt, míg apja egy kockázatos befektetés következményében el nem veszítette a családi vagyont. Jo, a második lány, az örök lázadó. Valamennyi lány közül ő a legemancipáltabb, majdnem hogy fiús, és sokkal szívesebben tölti idejét a szomszéd fiú, Theodore (Teddy) Laurence társaságában, mint a lányokéban. Jo írói babérokra áhítozik, s bár nem zárkozik el a romantika elől, neki teljesen más elképzelése van a jövőjéről, mint nővérének. Beth beteges, csendes, a légynek sem ártana és mindene a zene, míg Amy a festészet iránt érdelődik, és meglehetősen vásott kölyök, annak ellenére, hogy a négy March lány közül ő a legszebb. S természetesen Amy is gazdag férjről álmodik, bár ő még csupán gyerek.

   Ennek a négy lánynak a történetét tárja az olvasó elé Louisa May Alcott, egy olyan időszakban, amikor az amerikai kontinensen dúl a polgárháború, a férfiak mind a csatatéren vannak az öregek és a kisfiúk kivételével.
   Ez a történet egy korrajz. S mivel a könyv nem sokkal a polgárháború után íródott, feltételezhetően hitelesen ábrázolja a nők helyzetét az északi államokban. Lényegében ugyanazt a kort mutatja be,mint Margaret Mitchell világhírű regénye, az Elfújta a szél, azzal a különbséggel, hogy Mitchell a déli államok szemszögéből mesélte el a történetet, Alcott pedig az északiakéból és nem helyez akkora hangsúlyt a háborúra és annak elsődleges céjára. Neki az otthon maradottak, első sorban a nők helyzetének bemutatása elsődleges, s ezt a March család tagjain keresztül teszi meg.

   Kedveltem a történetet. Jobb, több volt, mint amire vártam, ha volt is benne moralizálás (mert volt!), azt nem vitte túlzásba, sőt humorral ellensúlyozta. Szereplői egytől egyig szerethetőek, bár nem mondható el az, hogy az egész történet egyetlen romantikus rózsaszín köd lenne.
   Nagyon olvasmányos, mert Alcott nagyszerű mesélő. Nem mondom, hogy gyakran fogom újraolvasni, de szerethető, szórakoztató történet fiatal lányokról és egy letűnt korról. Klasszikusok kedvelőinek ajánlott olvasmány, de ízlések és pofonok...

Ashley Carrigan – Az oroszlán árnyékában - extra

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Ashley Carrigan legújabb regényét a Zafír pöttyös könyvek sorában. Az oroszlán árnyékában a Negin sorozat első része, mely San Francisco sötétebbik oldalára viszi az olvasókat, ahol egy titkos csapat oldja meg a félelmetes paranormális eseményeket, szellemeket fognak be, démonokat üldöznek saját határaikat feszegetve. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Ami neked horror, az neki egy szokásos hétköznap este.

Negin Belford egy titkos csapat tagja.Nyughatatlan szellemeket segíti át a másik oldalra, de közben fogalma sincs, honnan ered a képessége.

Kicsoda ő? Mi ez a bámulatos hatalom, ami a vérében lobog, és egyre csak növekszik?

Ezek a kérdések hevesen érdeklik a csapatot irányító szervezetet is, és minden eszközt bevetnek, hogy a végére járjanak.

Egyik társuk halála után új tag kerül a csapatba, akinek fő feladata, hogy megvédje Negint a rosszindulatú szellemektől. A lány egyetlen porcikája sem kívánja George társaságát, bármilyen szuper katona is, és bármilyen igéző a szeme, lehengerlő a mosolya.

De ahogy egyre több időt kell együtt tölteniük, már egyikük sem tagadhatja a köztük pattogó szikrákat.

Vajon ki tette a csapatba a férfit, és milyen titkokat rejteget?

Ahogy Negin képességei változni kezdenek, a helyzet bonyolódik, és a lány elveszít minden biztos fogódzót. Választania kell, hogy elfogadja a sors által kijelölt utat, vagy harcol ellene.

Borzongás, szenvedély és egzotikus sumér mitológia egy lebilincselő történetben.

Engedd át magad a sötétség ölelésének!

Könyvmolyképző, 2019

Megrendelhető         Beleolvasó

   Találkozásom Ashley Carrigannel, mint szerzővel, évekkel ezelőtt történt, pontosabban 2014-ben, amikor magánkiadásban megjelent egyik romantikus regénye, a Két lépésre a mennyországtól. Egy ismerős ajánlására olvastam a történetet, és akkoriban még fogalmam sem volt arról, hogy a borítón szereplő név magyar író(nő)t takar. Mivel nagyon megkedveltem a történetet – amit azóta már kétszer is újraolvastam –, kutakodni kezdtem további írások után, és ekkor tudtam meg, hogy a hölgy tulajdonképpen korábban is publikált már, csak a hozzá oly közel álló zsánerben (ami viszont tőlem meglehetősen távol áll), s később is számos fantasy-könyve jelent meg. Közben megszületett a blog, s nem tudtam ellenállni, hogy ne írjak arról a könyvről (a már említett Két lépésre a mennyországtól), mely bárhonnan nézzük, bestsellernek számít, hiszen azóta is piaca van, sőt időnként ismét feltűnik toplistákban. Ekkor kötöttünk virtuális ismeretséget a szerzővel, ami azóta is tart.
   Már eltelt néhány év a nagy áttöréstől, melyben sok magánkiadásban güriző szerző reménykedik, Ashley Carrigan a Könyvmolyképző Kiadó szerzője lett, rivaldafénybe került. Most pedig három romantikus történet után Az oroszlán árnyékában című könyvével visszatért kedvenc zsáneréhez, a fantasy-hez.
   Készült már vele számtalan interjú (magam is kettőért vagyok bűnös), beszélgetés, ezért most nem az írót veszem górcső alá, hanem az embert az írói álnév mögött, és megosztanék néhány olyan dolgot, amit elképzelhetően nem tud a nagyérdemű Ashley Carriganről, bár ezért nagy valószínűség szerint meg fog rugdosni. S nagyon tisztelem azért, mert a siker ellenére az maradt, aki előtte is volt, nem szállt el magától, s továbbra is benne van a szakma iránti alázat, melynek hiányában nem könyveket produkálunk, hanem pszeudocelebeket.
   Lássunk akkor néhány apróságot az írói álnév mögött levő emberről:

– bár mindig éjszakába-hajnalba nyúlóan ír, soha nem iszik kávét

– mai napig papírra ír ceruzával, síma fénymásolópapírra és sohasem kockásra vagy vonalasra, mert amúgy sem tartaná be a sorokat. A kézirat begépelésével lerongyol egy billentyűzetet, ami évi két új billentyűzet-megújítást jelent.

– évekkel ezelőtt, egy borongós-esős reggelen, egy farakás alól halászott ki egy öklömnyi, nyivákoló cirmost. Jack azóta 7 kilóra gyarapodott, és a világ legfélősebb kandúrja, aki némi figyelemért cserébe képes rátelepedni és hangosan hortyogva jókat durmolni a kéziraton, vagy a billentyűzeten sétálni.

– a jóképű pasi prototípusa néhány évente frissül, jelenleg Kivanc Tatlitug, török színész a kedvenc – néhány könyvének főhőse határozottan hasonlít is rá. Ha a könyveiből valami csoda folytán filmadaptáció készülne, szívesen castingolná személyesen az urat.

– a valóságban neki gondot okozó emberek egy következő könyv szereplőiként jelennek meg, és kivétel nékül kinyírja őket válogatott módszerekkel, mert a bosszú mindig édes.

– minden könyvében elrejt egy valóságos mozzanatot a saját életéből, egy tragédiát, egy ellenfelet, egy élethelyzetet, egy szerelmet, egy érzést, egy párbeszédet, balesetet, helyszínt. A beleszőtt apróságok valóban megtörténtek, de mindig titok marad a közönség előtt, hogy mik ezek.

– szereti a sajtos tésztát, rántott húst, az Unicumot, a Milka csokit, Dobostortát...

– 18 könyve jelent meg, ebből az utóbbi négy a Könyvmolyképző Kiadónál, további néhány kézirat még kiadásra vár, és minden évben jön hozzá kettő darab új. Több műfajban kipróbálta magát: romantikus, fantasy, misztikus. Számtalan félig vagy egészen megírt korai kézirat landolt a kukában egy érzelmi felindulásból elkövetett selejtezés okán. Az előolvasói szigorúan eltiltották az ilyen tettektől.

   – Lazításként és írás közben is zenét hallgat, vagy sorozatokat néz, hogy meglegyen a háttérzaj. Zenét sokfélét, széles a skála, Disturbedtől, Marilyn Mansontól kezdve a melankolikus filmzenékig. Kedvenc sorozatok: Penny Dreadful, A híd (az eredeti skandináv), Hannibal.

   – kedvenc írói: Anne Rice, G. G. Marquez, Jane Austen, Rejtő Jenő. Az olvasni nem szerető kiskamaszból igazi könyvmoly lett és időközben elhivatott író.

   – kislánykorában nem királylány és nem Charlie angyala akart lenni, hanem Jedi.

   – női katakterei kivétel nélkül erősek, határozottak és enyhén nonkonformisták. Ennek egyszerű oka van: ő maga ki nem állhatja a picsogó, szempillarebegtető libákat és a magamutogató szelfikirálynőket. Azt vallja, hogy egy nő nem áldozat, nem alárendelt, nem a gyengébb nem, hanem egyenrangú fél.

   – nem szeret erotikus jeleneteket írni, s ha mégis megteszi, akkor írás közben többször is felpattan és kirobog a teraszra bűnös szenvedélyének hódolni. Értsd: cigizni. A Nutella is besegít ilyenkor. Saját bevallása szerint sokkal könnyebb véres akciójelenetet írni, mint erotikust.

   – korábban érdeklődött a rajz, különösen a grafika iránt, de műveit nem szánta a nyilvánosságnak. Az írás miatt ma már nincs ideje rá, ami nagy kár, mert szerencsém volt látni néhány igen jól sikerült rajzát.

   – nem szeret szerepelni, hiányzik belőle az exhibicionizmus, szerzői blogján és közösségi profiljain is kizárólag az írással kapcsolatos híreket és újdonságokat osztja meg. Azt is ritkán teszi.

   – amit ki nem állhat: politika, futball, mulatós zene, hazugság, álnokság, ostobaság, pofátlanság, szelfikirálynők, smúzolás.

   Mit mond legújabb könyvéről?

   Az oroszlán árnyékában című könyv visszatérés a misztikus műfajba, vissza a gyökerekhez. Az első kötetben megismerhetjük Negint, a paranormális képességekkel megáldott fiatal nőt, aki a nyughatatlan szellemeket segíti át a másvilágra. A titokzatos háttérszervezet álatal irányított kis csapat tagjaként rázós kalandokban vesz részt. Vagány csaj, nem ijed meg az árnyékától. Úgy megy szellemvadászatra, ahogy más az irodába gályázni. Negin szabadszájú, antiszociális, bátor és szenvedélyes nő. Élvezi az akciókat, elemében van a bevetéseken, és nem szívbajos akkor sem, ha egy démon fejét kell lenyisszantani.

   Amikor halottnak hitt apja felbukkan és kimenti a szorult helyzetéből, egy csapásra változik meg minden az életében. Megkapja a válaszokat kamasz korától fogva gyötrő kérdéseire, hogy ki is ő és miért rendelkezik extra képességekkel. Csakhogy apuci megjelenése olyan titkokat is felfed, amik súlyos következményekkel járnak sorsát illetően és további kérdéseket vetnek fel. Miért vált olyan érdekessé személye a titkos szervezet számára? Hová küldi át a szellemeket? Mi van a másik oldalon? Miért vonzza annyira az Alvilág? Mi ez a húzó erő, ami egyre csak vonzza a sötétség felé, és aminek képtelen ellenállni? Vajon a vérében pulzáló hatalom mire képes még? Kit kell szolgálnia és mi a célja az apjának vele? Mire akarja felhasználni őt? Hogyan lehetséges egyensúlyozni a fény és a sötétség között, hogy egyiknek se legyen rabja?

  Egyik kedvenc idézete:

   "Az a valami, aki lehívta őt az emeletről, odakint volt, és várt rá. És akkor meglátta az ablak túloldalán. Egy fényfolt jelent meg, hosszúkás alakzattá állt össze és fokozatosan emberformát vett fel. Negin meztelen talpa a padlóhoz dermedt. Képtelen volt megmozdulni. A teraszon, közvetlenül az ablaktábla előtt, egy férfialak körvonalai vibráltak. Az entitás moccanni látszott, és ahogy fordult, egyre élesebben öltötte fel az alakját. Annyi energiát sűrített egybe, hogy az eső nem esett át rajta. Egyszerűen legördültek róla a vízcseppek, ahogy egy valós, fizikai testtel rendelkező emberről.

   Negin szíve sebesen lüktetett a bordái ketrecében. Levegőt sem tudott venni a szörnyű felismeréstől, hogy ő nagyon is jól ismeri ezt a szellemet. Forrósággal jött a rettegés, és elborította a bensőjét, felkúszott a torkára és a fejbőrére. Az entitás lassan felemelte a kezét és az ablakra helyezte. Látni lehetett, ahogy az ujjbegyei és a tenyere az üvegre préselődik. Negin rémülten nyikkantott, ahogy Lucas szellemarcába meredt.

   A férfi valaha zöld szeme most tompán bámult rá, a tekintete mégsem volt üres. Erő volt benne, és ez rémisztőbb volt ebben a pillanatban, mint a puszta megjelenése. A lány a fejében hallotta Lucas hangját. Őt szólította."

A szerző blogja: https://ashleycarrigan.blogspot.hu/

FB oldal: https://www.facebook.com/Ashley-Carrigan-szerz%C5%91i-oldal-125227547538241/

Ashley Carrigan könyveinek címeit keressük a játék során. Minden állomáson 1-1 mixet találtok, a betűket helyes sorrendbe állítva kell beírnotok a a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

őzkIég

a Rafflecopter giveaway

02.09 Kelly és Lupi olvas

02.11 Sorok között

02.13 Könyvvilág

02.15 Hagyjatok! Olvasok! extra 

02.17 Betonka szerint a világ...

02.19 Hagyjatok! Olvasok!

02.21 Sorok között extra

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Két lépésre a mennyországtól

Mondjuk a magunkét ... Ashley Carrigannal

Árnyjátékos

Mondjuk a magunkét ... Ashley Carrigannal - már megint

Ikrek hava

Suttogó völgy