A munkájában
sikeres Bridget igazán mozgalmas életet él: utazási beszámolók írójaként
számtalan helyen megfordult, és bejárta a világot, azt a férfit azonban, akit
teljes szívéből szerethetne, még nem találta meg. Úgy érzi, erre csak akkor van
esélye, ha a szíve apró darabkáit, amelyeket élete során elosztogatott, vissza
tudja szerezni egykori szerelmeitől. Kalandjait egy blogon dokumentálja,
amelyből idővel könyvet szeretne írni, ám amikor szembesül a kiadók
érdektelenségével, elvállal egy munkát, amely új útra tereli az egész
vállalkozását.
Amikor Nicole
Dupré váratlanul meghal, egy bestsellert és egy félkész folytatást hagy maga
után – ennek a befejezésével bízzák meg Bridgetet. A lány hálás a lehetőségért,
mert abban reménykedik, hogy így hasznos kapcsolatokra tehet szert a
könyvkiadás világában, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a nyarat
Cornwallban kell töltenie, és Nicole gyászoló férjének, Charlie-nak az
otthonában kell berendeznie az irodáját…
General Press,
2018
Eredeti mű:
Paige Toon – The Last Piece of My Heart, 2017
Az első könyvem a szerzőtől, a korábban magyar nyelven is megjelent Daisy nyomában valahogy elkerülte a figyelmem, de sürgősen beszerzem és pótolni fogom a hiányt, mert kedvet kaptam a szerző műveihez.
A történet
központjában Bridget áll – kicsit olyan is mint Bridget Jones: mindent a
szerelemért –, egy sikeres utazázi beszámolókat író, harmincas évei elején járó
nő, aki a regényírással is kacérkodik. S mivel rengeteg szerelmi kalandban volt
része, aktuális barátja tanácsára egy blogon keresztül megismerteti olvasóit
ezekkel a történetekkel, felkeresi volt szerelmeit, hogy úgymond visszakérje a
szívének azt a darabját, amit annak idején az illető férfinek ajándékoz. Ez
növeli népszerűségét, bár nem biztosít osztatlan sikert a számára, hiszen
vannak akik meglehetősen vulgáris kommenteket hagynak a blogján és elítélik
szerelmi élete intenzításáért. Ugye, itt van újra a kettős mérce: ha egy
férfinek van számos viszonya, akkor hű de menő, ha egy nő teszi ugyanezt, akkor
mekkora kurva!
Miközben
blogján keresztül készíti elő megjelenésre váró könyvét, lehetőséget kap, hogy
szellemíróként befejezze egy hirtelen elhunyt fiatal írónő, Nicole Dupré
megkezdett regényét, ami egy korábban megjelent bestseller folytatása lenne.
Egy olyan szerelmi történet, ami tulajdonképpen egy szerelmi háromszögről
szól és nagy valószínűség szerint nagyon sok köze van az írónő magánéletéhez
is.
Hősnőnk nem is
sokat habozik, apja lakóautójába pattan és meg sem áll a festői Cornwall
tengerpartjáig, ahol az írónő özvegye, Charlie lakik pici lányával, a néhány
hónapos, tündéri April babával.
Túl sok
meglepetést nem okozott a történet, nem is egy pörgős, sőt ha jobban
meggondolom, van benne néhány közhely is, viszont a szerző stílusa minden apró
(vagy vélt) hibát feledtetni tudott.
A cselekmény
szép lassan csordogál, s közben megismerjük Bridget élettöténetét,
szerelmi csalódásait és naplóin, jegyzetein keresztül Nicole Dupré életébe is betekintést
nyertünk. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre biztosabb, hogy Nicole
főhőseit a való életből mintázta, ő az a nő aki egyszerre két férfit is
szeretett szerelemmel. Az egyik a férje, a másik pedig egy Thaiföldön élő
sziklamászó, akit az apjánál tett látogatások alkalmával ismert meg. Könyve is
erről a megosztott szerelemről szól, s mivel a folytatásnak csupán a negyedét
írta meg, Bridget komoly gondban van, hogy vajon milyen véget szánt a szerző
ennek a meglehetősen megosztó történetnek. Charlie hiába bocsájta
rendelkezésére volt felesége valamennyi naplóját, jegyzetét, minél többet
olvas, annál nagyobb a zűrzavar Bridget fejében a folytatást illetően.
Mivel az
eredeti történetben a hősök Cornwallban több helyszínen is megfordulnak,
Bridget is végigjárja ezeket a helyeket – többnyire Charlie és April társaságában –, tehát az olvasó is részletes leírást
kap Cornwallról, sőt Thaiföldről is, ahová a sziklamászót megkeresni utaznak.
Bridget a könyv miatt, Charlie és April azért, hogy az ott dolgozó séf nagypapa megismerkedhessen unokájával.
El kell
mondanom, hogy a sziklamászóval kapcsolatban a szerző elhintett egy-két olyan
dolgot, amitől nagyon sokat vártam. Lényegében azt, hogy ő lesz majd a nagy
durranás Nicole és Charlie történetében, hiszen könyve lapjain Nicole erre látszott
utalni… És igen, durrant is, de csupán egy picikét. És nem úgy, ahogyan én
feltételeztem.
A történetnek
több konfliktusszála is van. Az egyik az, hogy Nicole családja (anya és nővér)
egyáltalán nem pontozzák Bridget és Charlie barátságát, annak ellenére, hogy
tulajdonképpen ők szorgalmazták, hogy Nicole könyve legyen befejezve és
kerüljön kiadásra. Ők észreveszik azt, amit Bridget és Charlie még nem, azaz,
hogy vonzódnak egymáshoz.
A konfliktus másik szála pedig maga Charlie, aki úgy
érzi hűtlen lenne néhány hónapja meghalt feleségéhez, ha érzelmeket táplálna
egy másik nő iránt, annak ellenére, hogy házasságuk inkább intenzív volt, mint
harmonikus. És akkor még Aprilre is gondolnia kell, hiszen a kislánynak állandóság kell, és egy olyan állandóan úton levő személy, mint Bridget nem igazán alkalmas ezt biztosítani. Továbbá ott van Bridget, a
maga “lezáratlan” szerelmi történeteivel, melyeket megoszt a világgal és az
aktuális kapcsolatával. Ugyanis a történet háromnegyedében Bridget
távkapcsolatban él az ausztrál Elliottal.
Bridgetről még azt is tudni kell, hogy szabályos zeneőrült. Állandó jelleggel zenét hallgat, énekel, táncol, lelkesedése pedig magával ragadja a búskomor, napi gondjaiban elvesző Charlie-t is és a picike Aprilt is, tehát a könyv tele van zenével is. A hősnő kedvenceit tartalmazó zenelista megtalálható a könyv végén, rá lehet keresni a dalokra, hátha valaki egyúttal új kedvenceket is avat.
Nem rengette
meg a világomat, de nem is kellett. Ez úgy volt jó, ahogy meg volt írva:
érzelmekkel tele, lassan csordogálva, csatakos erotika nélkül. Mindenkinek
ajánlom, aki egy nagyon jól megírt, minden ízében romantikus, de a valóságtól
mégsem elrugaszkodott történetet szeretne olvasni… de természetesen ízlések és
pofonok.