Lisa Kleypas - Ősszel történt

Wallflowers 3

 A ​​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a vakmerő férjvadászat terve.

Egy bálon történt… 

Ahol a gyönyörű, ám merész Lillian Bowman megtanulta, hogy független, amerikai modora nem igazán szerencsés. És London legkapósabb arisztokratája, a kiállhatatlan, sznob és lehetetlen Marcus Westcliff ítélte el leginkább.

A kertben történt… 

Amikor Marcus döbbenetes – és veszélyes – módon hirtelen átölelte, Lilliant váratlanul elöntötte a szenvedély a férfi iránt, akit még csak nem is kedvelt. Mozdulatlanná dermedve álltak… a világ megszűnt létezni körülöttük… szerencsére senki sem kapta rajta őket.

Ősszel történt… 

Marcus mindig is ura volt érzelmeinek, ő volt a stabilitás mintaképe. De Lillian minden érintése felért egy kínvallatással, minden csókja újabbakra csábított. És mégis… hogyan is gondolhatott volna egyáltalán arra, hogy egy ennyire nyilvánvalóan alkalmatlan nőszemélyt vegyen maga mellé… feleségnek?

Gabo, 2016

Eredeti mű: It Happened One Autumn, 2005

Ez igen! Az eddig olvasott részek közül viszi a pálmát, mert tetszett elejétől végig.

Humoros, váratlan, megmosolyogtató, izgalmas… mit mondjak még róla? Talán azt, hogy ezt a szintet vártam eddig is, és sajnos két részt kellett elszenvedni (az elsőt mondjuk nem annyira), amíg megkaptam.

Ugye az előző részben (Egy nyáréjszaka titkai) a négy mellőzött díva szövetséget köt férjfogás céljából és ténykedésük sikeres is, mert Annabelle férjhezmegy Simon Hunthoz. Most Lillian Bowman, a két amerikai lány közül az idősebbik van soron.

Ugye, azt már tudjuk az előző részekből, hogy az amerikai újgazdag Bowman család Angliába hozta lányait férjhezadni, mert odahaza az igazi elít nem fogadja be őket. Ott ők csak felkapaszkodottak és a pénzük nem nyitja ki a társaság krémjének ajatjait – sznobok mindenhol vannak… Említendő, hogy Bowmanék vagyonukat szappanfőzésből szerezték, és mondom ezt azért, mert mindkét lánynak (Lillian és Daisy), de különösen Lilliannak nagyon finom orra van az illatok megkülönböztetésére. Mikor olvasod majd a történetet, majd rájösz miért írtam ezt.

Nos, újabb hoooooooosszú vendégeskedés veszi kezdetét Westcliff gróf birtokán, a hampshire-i Stony Cross Parkban, amit ugye már jól ismerünk az első részből (Nem múló varázs). És itt próbálja ki Lillian a saját recept szerint összeállított parfümöt, ami úgy néz ki, hatásos és pontosan a házigazdára hat.

Ezzel megkezdődik az akarom-nem akarom, akarom, de nem tehetem játék a két főszereplő között, tarkítva humoros jelenetekkel és némi erotikával, s mikor minden sinen lenne, akkor közbeszól az özvegy grófné, akinek a származás és az előkelőség mindennél fontosabb és azt várja el fiától, hogy a család érdekeinek és hagyományának megfelelően egy előkelő, pedigrés, finom angol rózsaszálat vegyen feleségül, ne a szókimondó, neveletlen amerikai lányt. Nemcsak szóban ellenzi ezt a kapcsolatot és eljövendő házasságot, hanem tesz is ellene, majd meglátod mit. Teszi ezt egy olyan nő, akit az első rész olvasása után úgy jellemeztem, hogy az erkölcsei a kóbor kandúréval vetekednek, és akiről mindenki tudja, hogy kisebbik lánya egy inassal folytatott afférből származik. De hát neki szabad, ő angol arisztokrata és a korra a mérhetetlen képmutatás jellemző: mindent a látszatért!

Szinte valamennyi előző részekben megismert szereplővel ismét találkozunk, de ez itt Lillian és Westcliff gróf szerelmének története, ők vannak a középpontban és minden körülöttük forog. Beigazolódik a mondás, hogy ellentétek vonzzák egymást, mert Lillian és Marcus olyan mint a tűz és a víz. Az egyikük egy hűvös arisztokrata, hiszen erre nevelték, a másik meg a kor és a hely követelményeihez képest emancipált, szókimondó, életkedvvel teli fiatal nő, akit az özvegy grófné leckéi sem tudnak sem megváltoztatni, sem megtörni.

Szépen felvezetődik a sorozat következő része is, hiszen annak női főszereplője Evangeline Jenner – a harmadik lány a mellőzőtt dívák kvartettjéből –, akit már ismerünk előző részekből és partnere St.Vincent vikomt, eljövendő herceg, aki már ebben a részben is epizódikus szerepet és kiadós verést kap. Szó szerint értendő. Nagyon kiváncsian várom ezt a részt, amire a fáma szerint októberig kell tűkön ülni, akkor tervezi a kiadó piacra dobni.

– Nekem pedig az a véleményem, uram, hogy a modor és rítusok iránti megszállottság annak jele, hogy az embernek túl sok ideje van, amivel nem tud mit kezdeni.

(Lisa Kleypas – Ősszel történt, Gabo, 2016)

 A sorozat magyarul megjelent részei:

1 Nem múló varázs

Gabo, 2016

Again the Magic

2 Egy nyáréjszaka titkai

Gabo, 2016

Secrets of a Summer Night

További részek egyelőre angolul:

4. Devil in Winter

5. Scandal in Spring

6. A Wallflower Christmas

Marie Force - Szerelemre teremtve

McCarthy család 1

Maddie Chester elhatározza, hogy elhagyja otthonát a Gansett-szigeten, ahová csak rossz emlékek kötik, és ahol csúnya pletykák terjednek róla. Egy nap éppen kerékpárral megy munkába, hogy takarítson a McCarthy's Resort Hotelben, amikor Gansett „tékozló fia” Mac McCarthy fellöki őt. Mac azért megy vissza a városba, hogy segítsen apjának a családi vállalkozást eladni, és esze ágában sincs, hogy sokáig maradjon. Amikor fellöki Maddie-t, aki súlyos sérüléseket szerez, beköltözik hozzá, hogy ápolja, és segítsen gondot viselni a nő pár hónapos kisfiára. Hamarosan rájön azonban, hogy a villámlátogatással kapcsolatos tervét súlyos veszély fenyegeti.

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Marie Force – Maid for Love, 2011

A Gansett-szigeti McCarthy család története - ez lenne a pontos sorozatcím… darabokra szedve családtagonként, ami azért nem világos a számomra, hiszen McCarthyéknak mindössze öt gyermekük van (négy fiú és egy lány, valamennyien felnőttek a történések idején), folytatás pedig mint csillag az égen – értsd 15 + felesek + X.1-es részek (meg lehet kukkantani a Goodreads-en). Tehát a sorozat nem abból a hat részből áll, mint amit voltak szívesek mindjárt a könyv elején feltüntetni. Ennyit tervez megjelentetni a kiadó?

Tizen-sok részes sorozat első része és nagyon langyos. Körülbelül annyira izgalmas és kiszámítható mint egy harlequin füzetben megjelent történet, csak kétszer olyan hosszú. Csöpögős romantika, nulla valószínűségi ráta, mármint, hogy ez így valaha is megtörténhetne.

Maddie Chesternek esze ágában sincs Gansett-szigeti otthonát otthagyni, mint ahogy a fülszöveg írja. Hová mehetne egy kilenc hónapos gyerekkel, és főleg miből, amikor egyik napól a másikra él. Egyébként sincs hová mennie, nincs senkije a szigeten lakó testvérén és börtönben lévő anyján kívül. Szegény, gyermekét egyedül nevelő nő, akivel a sors és a környezete csúnyán elbánt. Előbb az iskolatársai cikizték túl korán kifejlődött D-s mellbőségéért, majd mikor egyik fiú közeledését visszautasítja, az bosszúból valótlanságokat terjeszt róla barátai segítségével. S ez épp elég, hogy ráragadjon a címke: a sziget lotyója, és a gúnynév: Matrac Maddie.

S egy szép nap Maddie, meg a sziget egyik elít családjának fia, Mac McCarthy szó szerint összefut és leveszik egymást a lábukról - nyolc napon túl gyógyulóan. A férfi épp 1-2 hónapos kényszerpihenőre kényszerül, mert túldolgozta magát, pánikroham után van és orvosi utasításra lazábbra kell vennie a figurát. Ezért utazik haza. Mondjam, vagy kitalálod, hogy az illető úr tehetős vállalkozó? Nem unatkozó milliomos, de társtulajdonos egy menő építkezési vállalkozásban a kontinensen.

Eddig minden tiszta és hihető a történetben, csak az nem ami utána jön. Innen átmegy az egész tündérmesébe… kiszámítható tündérmesébe.

Minden ami megtörténhet, az meg is történik, méghozzá nagyon is kiszámítható módon, kezdve azzal, hogy Mac és Maddie nagyon rövid idő alatt nagy, világméretű szerelemre lobban egymás iránt, amit a férfi anyja nem néz jó szemmel. Maddie gyermekének apja nem tud a kisfiúról – természetesen pont most tér vissza a szigetre és megtudja, Mac volt barátnője a szigetre látogat, magától értetődik, hogy Maddie meglátja amint a férfi nyakába borul és félreértelmezi a jelenetet. Mert ugye kötelező módon mindkettőjük részéről bele kell kavarnia a múltnak is,  nem elég Mrs. McCarthy áldásos ügyködése, aki már listát is összeállított azokról a nőkről, akik szóba jöhetnek az ő Maddiehez képest magasabb rendű fiánál.

Nincs egyensúly a történetben… értem ez alatt, hogy anno megbélyegezték Maddie-t valamiért amit el sem követett, és akkor az egész sziget lakossága – mert ugye, azért élnek azon a szigeten mások is, nem csak a történet szereplői –, éveken keresztül tartotta magát ahhoz. Viszont amikor megtörténik a helyreigazítás, akkor egyik pillanatról a másikra ugyanaz a lakosság tesz egy 180 fokos fordulatot és mosolyog… Vezethetőek, mint egy nyáj, nincs meg az, hogy akkor most egy részük hisz a pletyónak egy részük meg azért megpróbálja a lányt megismerni és utána ítélkezni. De ha a fontosék-tehetősék azt mondják, hogy most már minden rendben, akkor minden rendben. Ez olyan gyerekes… meg különben az egész történet olyan gyerekes volt.

Habos-babos, nyálas, csöpögős az én ízlésemnek, de hát ízlések és pofonok, néha még ilyent is kell olvasni. A történet lassan csordogál, semmi izgalom, semmi csavar, semmi durranás, minden papírforma szerint történik. Kevés érzékiség, az is olyan… kényszeredett. Olyan, mintha azért írta volna le, mert a szex az mindent elad. És bizarr... mert egy nő aki 28 éves koráig nem ismer férfit - bibliai értelemben - és összesen kétszer szexel (egyiknek az eredménye a tündéri Thomas), csak úgy egyből szexmániás, telhetetlen lepedőművész lesz. 

Még annyit elmondanék, hogy maga a Gansett sziget nem létezik, a hely mintája a nagyon is valós Block sziget.

Folytatások megjelenéséről nincs hírem, nem jártam utána, nem hallottam/olvastam semmit… majd meglátjuk. Annyi biztos, hogy a következő rész a lánytestvérről szólna, és ezt tudom azért, mert a könyv végén van egy rövid beleolvasó a történetbe.

Stephanie Laurens - Mary megszelídítése

Cynster testvérek 2, Cynster Saga 20

Mary Cynster mindig eléri, amit akar. A családban most ő az utolsó eladósorban lévő hajadon, és eltökéli, hogy saját maga fogja irányítani az életét – sőt annak a férfinak az életét is, akihez majd feleségül megy. Jelöltlistájának utolsó helyét foglalja el Ryder Cavanaugh, Raventhorne merész és vonzó márkija, aki a társaság legellenállhatatlanabb hódítója, ám egyben legkezelhetetlenebb tagja is… 

Ryder Cavanaugh még soha nem találkozottolyan nővel, aki ne omlott volna boldogan a karjába egészen addig, amíg fel nem tűnik az életében Mary Cynster. S mivel a márki mindig is szerette a kihívásokat, elhatározza, hogy nem nyugszik, amíg feleségül nem veheti a lányt. Csakhogy ez a döntés kis híján az életébe kerül…

Harlequin, 2016

Eredeti mű: Stephanie Laurens – The Taming of Ryder Cavanaugh, Avon, New York, 2013

Juhééé! Az utolsó rész a Cynster Sagaból, bár a sorozat folytatódik a Cynsterek új generációjával. Már három rész is van belőle…

Az a bajom, mint mindig: a húsz részből (ugye Mary megszelídítése a huszadik) kiadtak hetet, azt is elszotyogtatva három kölönböző kiadó. Cynsterék pedig nagyon szaporák, állandóan utalások vannak történésekre amikről nincs honnan tudnunk, akkor sem, ha valamennyi magyarul megjelent részt olvastuk, megjelennek olyan családtagok, akikről fogamunk sincs kicsodák… s mindez nagyon szépen felerősödik az Utóhangban, ami nekem teljesen felesleges volt, fogalmam nem volt, hogy ki kicsoda és miért van ott, épp kinek a testvére, férje, gyereke, stb.

Ugye ott az a bizonyos rózsakvarcos nyaklánc, megmutatja a Cynster lányoknak azt a férfit aki az igazi társuk lehet – akik olvasták a Cynster nővérek trilógiát (16-17-18 részek) vagy a Henrietta tévedését (Cynster testvérek 1, Cynster Saga 19), azok tudják miről beszélek. Most az utolsó hajadon Cynster lány viseli, mielőtt az új generáció kezébe kerülne. S Mary szószerint veszi a családi legendát és meglehetősen idegesítően fog neki a férjkeresésnek. Mármint engem idegesített a konok  kitartás amivel a férfiakat  üldözte, annak reményében, hogy hátha valamelyik az igazi. Mintha az egész időhöz lett volna kötve. Megjegyzem, a férfiak sem pontozzák közeledését, mert szabályosan futnak tőle egy idő után.

Szerencsére a cselekményt felpörgeti Raventhorne márki megjelenése mindjárt az elején, s onnan már másról is szól a történet, nem kizárólag Mary férjfogási parktikáiról. Például arról, hogy Raventhorne márkit valaki félre akarja tenni az útból. Hogy kicsoda, egy felszarvazott férj – ugyanis a márki a botrányairól és nonkonformista viselkedéséről híres –, vagy őrült mostohaanyja, aki saját elsőszülöttjének szeretné a címet és a vagyont, megtudod, ha elolvasod, bár eléggé kiszámítható. S mivel Mary és a márki a történetben elég hamar összeházasodnak, Mary is  célpont lesz.

Klasszikus romantikus történet az “egynek elment” kategóriából. Nekem mindenképpen jobban tetszett, mint az előző rész, Henrietta tévedése. De hát azok a bizonyos ízlések, meg a pofonok...

A címet ismét nem értem. Mármint azt nem értem, hogy az eredeti angolból, ami Ryder Cavanaugh megszelídítéséről szólt, hogyan jutottunk el Mary megszelídítéséig, de ez nem is olyan nagy baj, akár így is lehetett volna értelmezni. Viszont a következő mellett nem tudok szó nélkül elmenni:

“…Ezért amikor odaértek, Mary elvette a kezét a férfi karjáról és szembepördült vele, háttal helyezkedve a kőkorlátnak. Ebben a helyzetben Ryder teljes egészében kitakarta a lány alakját a sétálók elől, és Mary biztos volt benne, hogy azok semmit nem fognak tudni leolvasni a férfi hátáról.” (Stephanie Laurens: Mary megszelídítése, Harlequin, 2016)

Amiért a magyarság fele helytelenül használja a kitakar kifejezést az eltakar helyett (még a médiában is!), ez akkor is egy műfordítás, és az ember elvárja, hogy aki ilyesmire adja a fejét, az bár azt tudja, hogy mit a különbség a kitakar és az eltakar között…s ha nem tudja, van értelmező szótár is, használata ingyenes.

Cynster testvérek 1, Cynster Saga 19

Henrietta tévedése

Harlequin, 2016

And Then She Fell

Cynster nővérek trilógia

GABO, 2015

Breckenridge vikomt, a megmentő

Cynster Saga 16

Eliza Cynster elrablása

Cynster Saga 17

Glencrae gróf zsákmánya

Cynster Saga 18

Courtney Milan - Az örökösnőhatás

Brothers Sinister 2

Miss Jane Fairfield semmit sem csinál jól. Társaságban folyton sületlenségeket beszél – ráadásul megállás nélkül. Hiába kerülnek egy vagyonba, a ruhái csúfot űznek a divatból. Még a tekintélyes hozománya sem mentheti meg attól, hogy közutálat tárgya legyen.
És pontosan ez a célja. Megtenne bármit, hajlandó lenne megalázkodni is, hogy hajadon maradhasson, és biztonságban tudhassa a húgát.

Mr. Oliver Marshallnak pedig mindent jól kell csinálnia. Egy herceg balkézről született fia, aki szerény körülmények közt nevelkedett – és eltökélt célja, hogy hangot és hatalmat ad a közembereknek. Elég egy rossz lépés, és soha nem kapja meg az esélyt, hogy valóra válthassa az álmait. Semmi szüksége arra, hogy megmentsen egy botrányos nőt. Arra pedig végképp nincs szüksége, hogy belé szeressen. Ám van valami a bájos és merész Jane-ben, aminek képtelen ellenállni… még, ha ezzel tönkre is teszi mindkettejüket.

                                        

Gabo, 2016

Eredeti mű: Courtney Milan – The Heiress Effect

Továbbra sem hívnak senkit Sinister-nek a könyvben, miért Sinister-fivérek a sorozatcím? Rendben, az elsőnél elbaltázták, másokkal is előfordult, de nem hinném, hogy rajtam kívül ez senkinek nem tűnt fel. Vagy egyszerűbb úgy tenni mintha minden rendben lenne?

A sorozat második része után körülbelül kezdem érteni, hogy miről is szól ez tulajdonképpen, mert, hogy nem klasszikus romantikus történetek gyűjteménye az biztos. Illetve az, de nem a habos-babos fajtából, inkább szociálisan érzékeny sorozat. Inkább kor-kép, mint klasszikus romantikus regény, bár, természetesen van egy romantikus szála is, ha nem kettő.

Míg az első részben a munkásosztály szakszervezetbe való szerveződéséről és a tömegek higiéniájának javításáról, egészégügyi ellátásról, az oltás fontosságáról volt szó, most női emancipáció, a nők hozzáférése a felsőbb szintű oktatáshoz (mondhatnám azt is, hogy bármilyen szintű oktatáshoz), vállasztójog a tömegeknek (és a nőknek is) van terítéken. Már az első részben (A hercegné háborúja) is ízelítőt kaptunk abból, hogy mi volt a nő státusza abban a korban, társadalmi rétegtől függeltenül. Ennek bemutatására most kicsit nagyobb hangsúly kerül. Ugye, ha valaki az alacsonyabb rétegekhez tartozott akkor dolgoznia kellett (ha nem egyéb keményen a háztartásban), ha a szépek és gazdagok sorait erősítette, akkor elég volt ha szép és gazdag volt, de ezen túl semmilyen más joguk nem volt – társadalmi osztálytól függetlenül –, mint szépnek lenni, szépen mosolyogni és alárendelni magukat a férfiak akaratának, legyen az apa, gyám, férj, családfő. S történik mindez a 19. század második felében, amikor a nőknek kezd elegük lenni az elnyomásból és útjára indul a szüfrazsett-mozgalom.

Meglehetősen olvasottnak és műveltnek kell lenned ahhoz, hogy bizonyos dolgokat és utalásokat megérts. Én például nem tudom mi az a fausti szerződés, illetve csak sejtem, hogy átvitt értelemben azt jelenti, az illető eladta lelkét a sötétebb erőknek. Goethe kimaradt az általános műveltségemből és valahogy nem is áll szándékomban pótolni, legalábbis nem mostanság. S ez csak egy példa volt mindazokra az irodalmi vagy tudományos utalásokra amikkel talákozunk a könyvben.

A könyv Mendel első és második törvényét  a szegregációról – ami az öröklődéstan alapja - Darwinnak tulajdonítja (legalább következetes, az első részben is ezt tette) és olyan statisztikai elemeket említ, amik a korra nem lehettek jellemzőek, bár a statisztika, mint tudomány, már létezett: "Sebastian azt állította, ha az eltérés a megváltozott körülményekre adott válaszként szignifikáns, azt bizonyítja, hogy Darwinnak igaza van." – No, akinek a statisztika valami véletlen folytán kimaradt az életéből, annak ezt a mondatot akár le se fordították volna. Szignifikáns? Komolyan? Egyébként Sebastiant – aki az első részben is szerepelt és a herceg unokatestvére és barátja – nagy valószínűség szerint Mendelről mintázta, legalábbis ami a tudományos munkásságát illeti, bár Mendel a borsót osztotta-szorozta és nem a tátikákat. De ez nem Sebastian története, hanem Oliver Marsall-é, a törvénytelen hercegi sarjé, aki politikai karriert akar befutni és ennek érdekében sok dologra hajlandó.

A romantikus szálat Jane Fairfield és húga képviseli. Jane Fairfield, aki maga is balkézről született gyermek, akárcsak Oliver Marshall, a hercegi testvér, és akinek látszólagos küllöncsége éles elmét takar. Hogy ő a társaság bohóca és minden gúny céltáblája? Szándékosan lesz azzá, mert ezzel húga mellett tud maradni. Azért kell megemlíteni Emilyt, a húgát, mert ez egy újabb ízelítő abból, hogy mit jelentett az 1800-as évek második felében az orvoslás, mennyire kezdetleges volt még az orvostudomány a mai szinthez képest és a tudatlanság a sarlatánok paradicsomává változtatta azt, ami tulajdonképpen a betegek javát kellett volna szolgálnia. Emily ugyanis epilepsziás és gyámja – saját állítása szerint puszta szeretetből és segítőkészségből – a kor összes sarlatánját felvonultatja, hátha valakinek összejön az eredményes kezelés. S bár Jane vagyonos és nagykorú, csak akkor tud a húga segítségére lenni, ha mellette marad, ezt pedig nehéz elérni egy olyan begyepesedett gondolkodású férfinél, mint Emily gyámja.

Tény, hogy most már más szemmel nézem ezt a sorozatot, bár még mindig nem lett kedvenc, de ízlések és pofonok...

Ha rendszeresen olvasod az írásaimat, akkor tudod, hogy nem igazán szoktam a könyvek borítójáról beszélni, mert az a véleményem, hogy a csomagolás nem minősíti a tartalmat, de most meg kell jegyeznem, hogy az idén rengeteg ronda csomagolást láttam. Ez kivételesen ronda és semmi köze nincs a tartalomhoz. Világosítson fel valaki, hogy ne halljak meg hülyén, aki a borítót tervezi, meg aki jóváhagyja, egyáltalán olvassa a könyvet, vagy hasára üt és annyi? Ha nem meztelen nő, akkor meztelen pasi, mert az erotika mindent elad?

Még két része van a sorozatnak, és természetesen kiegészítő novellák, amiket nem hinném, hogy kiadnak magyar nyelven, de a fülszövegüket olvasva nincs jelentőségük a történet szempontjából, hisz nem igazán fontos mellékszereplők történetei. Hogy a harmadik és negyedik könyvet (The Countess Conspiracy, The Suffragette Scandal) mikor jelenteti meg a kiadó, nem tudom, nem jártam utána. 

A sorozat első része:

A hercegné háborúja

Gabo, 2016

The Duchess War

Lisa Kleypas - Egy nyáréjszaka titkai

Wallflowers 2

A ​​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Így születik meg a merész férjvadász-terv.

Annabelle Peyton eltökélte, hogy családját megmenti a katasztrófától, ezért úgy dönt, hogy szépségét és eszét használva rávesz egy megfelelő társaságbeli nemes urat, hogy kérje meg a kezét. De a gazdag és hatalmas Simon Hunt, Annabelle legfondorlatosabb – s egyben legkitartóbb – csodálója egyértelművé tette, hogy bár szívesen bevezeti a lányt az ellenállhatatlan gyönyörök világába, feleségül nem hajlandó őt venni. Annabelle elszántan igyekszik visszautasítani a hallatlan javaslatot… ám tehetetlen a csábítás magas fokú művészével szemben.

Barátnői összeesküvést szőnek, hogy egy alkalmasabb úriembert hozzanak olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen megkérni Annabelle kezét, mert Annabelle csak ily módon menekülhet meg Simontól… és saját sóvárgó vágyától. Ám egy nyári éjszakán Annabelle behódol Simon szenvedélyes ölelésének és csábító csókjainak… és rájön, hogy mind közül a szerelem a legveszedelmesebb játék.

Gabo, 2016

Eredeti mű: Lisa Kleypas – Secrets of a Summer Night, 2004

Untam. Komolyan. Kiszámítható, idegesítő, unalmas, vontatott. Háromszor fogtam neki amíg egyszer le bírtam gyűrni, és akkor is csak azért, mert egy általam nagyra becsült hölgy azt mondta róla, hogy olvassam végig, mert egy idő után beindulnak a dolgok.

Úgy néz ki, hogy a sorozat alapmotívuma az angol főrend és közember (legyen az angol vagy amerikai) kalandos szerelme és azt követő házassága. Míg az első részben a grófkisasszonyok az angol lovászgyerekhez és az amerikai milliomoshoz mentek férjhez, ebben a részben az angol alíg-arisztokrata kisasszony a hentes fiával kerül egészen közeli kapcsolatba.

Nem fogok a könyvről beszélni. Illetve igen, de azokon a dolgokon keresztük, amik engem nagyon zavartak, és amik miatt kétszer is félretettem a könyvet. Ha görbe tükröt akart állítani a kor képmutatásának és bizarr szokásainak, szociális interakcióinak, akkor sikerült. Ha viszont egy habos-babos, klasszikus romantikus történetet akart elénk tárni, akkor ez nagyon nyálasra és unalmasra kerekedett az én ízlésemnek, nélkülözve a humor legkisebb nyomát is.

Ahogy a fülszöveg is írja, négy mellőzött ifjú hölgy szövetséget köt, hogy egymást segítve férjet találjanak valamennyiüknek. Olvastam még ebben a korban játszódó történetet elszánt férjvadászokról, de egyetlen hősnő sem volt ennyire gyerekes, mint ez a négy, s a történet sem volt ennyire nyögve-nyelős. S hogy a hölgyek miért mellőzöttek? Mert az egyikük beszédhibás, kettő gazdag, de amerikai és a mai főhősnőnk, Annabelle épphogy arisztokrata, semmi cím, semmi fontos rokon vagy kapcsolat, anyagi helyzetét tekintve, a templom egere Krőzus a családjához képest. S mivel a négy díva egy egész szezont töltött már bálteremek szélén ücsörögve és a csodára várva, kétségbeesésükben megfogadják, hogy segítenek egymáson, hiszen ugyanabban a hajóban eveznek. A segítségnyújtást Annabelle-lel kezdik aki a legidősebb közülük és akinek a legnagyobb szüksége lenne egy tehetős férje - s teszik ezt egy vidéki vendégségben..

Ezzel el is érkeztem az első dologhoz ami miatt fintorogtam. A család szegény, a cselédek hónapok óta nem kapták meg a bérüket, a fiúkat lehet ki kell venni majd az iskolából, mert nincs miből fizetni, el vannak adósodva a boltosoknál és mindezek után kijelentik, hogy hát nem lehetnek sem társalkodónők, sem nevelőnők (s a többes számon értendő Annabelle és özvegy anyja) és semmilyen más pénzkereseti dologba nem foghatnak bele, mert az lealacsonyító, akkor a társaság kirekeszti őket. Jó, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújtani a gusztustalan, kövér Lordnak nem lealacsonyító és nem méltóságon aluli – ezt teszi ugyanis az özvegy azért, hogy néhány számlájukat kifizesse az illető gusztustalan Lord. Tehát a megélhetésért dolgozni bűn, de kurválkodni (bocs!) nem – bár a prostitució a világ legősibb mestersége. És mit mondogat, mivel mentegetőzik állandóan az özvegy? Ha a férje élne akkor a dolgok másként lennének. Mitől? Mert ahogy ők sem tesznek semmit a megélhetésükért, a boldogult férj sem tett volna, hiszen, ha érdekelte volna a családja anyagi jóléte, akkor nem hagy maga után szegénységet és káoszt. Nincs egy megveszekedett vasuk sem, de ők cselédeket tartanak… így, többes számban.

Szóval, az egyetlen kiút, ha Annabelle jól megy férjhez. Bizony! Az illető arisztokrata úr – mert más ugye szóba se jöhet – egyből egy egész családot venne feleségül: Annabellet, özvegy anyukáját és iskolás öccsét, megfejelve egy szétesőben levő, gyökerekig eladósodott háztartással. Tehát a jövedőbelinek nemcsak arisztokratának kell lennie, hanem kő-gazdagnak is.

Amikor Annabelle végülis a hentes fiához megy férjhez (győz a szerelem és egy grófot kosaraz ki miatta), na mi a becses mama első reakciója? Hála Istennek! Mert a hentes fia London egyik leggazdagabb embere. Most már van pénz flancolni, európai utazást tenni, értékes ajándékokat lehet kapni, gond szál se. És akkor már az sem számít, hogy a férfi nem arisztokrata, az sem számít, hogy az előkelő társaság épphogy megtűri és a hátuk mögött nem épp dícsérő megjegyzéseket tesz rájuk, Annabelle pedig két világ között ragad: az arisztokrácia egy része kitaszítja, a másik része épphogy megtűri, a polgárság, ahonnan férje származik, nem tud mit kezdeni vele.

Nem nehéz kitalálni, hogy a következő három könyv a megmaradt három férjezetlen gráciáról szól majd. Remélem ennél jobbak lesznek, mert ez nekem nagyon nem tetszett… de hát ízlések és pofonok.

S hát legyen valami pozitív is a könyvvel kapcsolatban: a fordítás kifogástalan volt.

A sorozat első része

   

1 Nem múló varázs

Gabo, 2016

Again the Magic

És nemsokára jön

3. Ősszel történt

Gabo 2016

It Happened One Autumn

további részek pedig valamikor ősszel