Egy éjszaka 3
Livy még soha
nem találkozott ilyen ellenállhatatlan szenvedéllyel. A káprázatos Miller Hart
elbűvöli, elcsábítja, vétkesen kényezteti. Ismeri a legtitkosabb gondolatait.
Sajnos azonban a New Yorki kaland hamar véget ér, a pár a fenyegető veszélyek
ellenére kénytelen sürgősen visszatérni Londonba, és Livy egyre mélyebbre merül
a férfi piszkos világában.
A szerelmes
Miller akár a saját élete veszélyeztetése árán is mindent megtesz, hogy Olivia
biztonságban legyen. De nem az ő sötét múltja az egyetlen, ami tönkreteheti a
közös jövőjüket. Livy családi „örökségéről" is fellebben a fátyol, a múlt
és a jelen között nyugtalanító párhuzamokra derül fény. A mindent felemésztő
szerelmi mámor, és egy halálos rögeszme csapdájában őrlődik, mely mind a
kettejüket megölheti…
Vajon életben
van-e Livy anyja, vagy csak a kimerültség és a stressz miatt képzelődött a
repülőtéren? Ki Livy apja? Milyen sötét titkokat rejteget még a két fiatal
múltja és jelene? Vajon együtt élhet-e Livy és Miller nyugalomban, békében,
biztonságban, örök szenvedélyben? Ilyen és ezekre hasonló kérdésekre ad választ
a trilógia fordulatos, izgalmas, erotikus harmadik, egyben befejező része.
Eredeti mű:
Jodi Ellen Malpas – Unveiled
Ez a könyv annak az Egy éjszaka trilógiának befejező kötete, melynek valamennyi részét még a tavalyra ígérte a kiadó. Tudom, hogy a könyvkiadásban soha semmi nem biztos, egyes kiadók esetében ez érvényesebb. Tudod, mint Orvell híres mondásában: mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Vannak kiadók akik becsülik annyira magukat, hogy betartsák ígéreteiket, s vannak olyanok, melyek ígéreteinek akkor hiszek, mikor a kezemben a könyv.
Van egy jó
hírem, meg egy rossz. A jóval kezdem, az rövidebb, hamarabb túl leszünk rajta:
ez tényleg egy trilógia. Történet vége, pont.
A rossz hír
az, hogy szerkezetileg, és nemcsak, egy az egyben lemásolta az Ez a férfi trilógiát. Megtehette, ő írta
azt is, saját magát tán csak nem fogja perbe plágiumért. S megmondom azt is,
hogy miért gondolom ezt, bár minden bizonnyal mindenki rájött erre, még akkor
is, ha elveszett a történet hozzávetőleg 80-85%-át betöltő, pornográfia
határait feszegető erotikában. Ez egy erotikus könyv, mindenki tudja, tehát
ezen nem kell csodálkozni. De mielőtt ebbe belemennék, még van egy rossz hírem: nagy része dögunalmas.
Akárcsak az
első részben, 500+ oldalon húzza-nyúzza a történetet és csak a háromnegyedén
túl pörögnek fel az események, amikoris minden a helyére kerül valamilyen
formában és minden felmerülő kérdésedre választ kapsz… Nos, majdnem, mert én
még mindig nem értem, hogy miért kellett a nagymamát olyan félelmetes fényben
feltüntetni, mintha mellékállásban ő lett volna az alvilág ura. Tehát továbbra
is homály fedi, hogy a sötét oldal meglehetősen agresszív és rettegett férfiai
miért tartottak egy mélynövésű, tortasütögető, idős hölgytől.
Akkor
elmondanám miért is gondolom azt, hogy ugyanazt kaptuk mint az Ez a férfi trilógiában, csak egy kicsit
másképp. Ugye mindkettő három részből áll, ezt mondani sem kell, mindenki
tudja. Mindkettő férfi főszereplője olyan dögös és kívánatos, hogy ilyent még
nem hordott hátán a föld és a környezetükben levő nők kivétel nélkül őket
óhajtják-sóhajtják fiziológiai szükségleteik kielégítésére, bár a két férfi külső megjelenés szempontjából kicsit sem hasonlít egymáshoz. Néhányan a nők közül a zaklatásban materializálódó rögeszmés ragaszkodásig is elmennek mindkét főhős esetében. Mindkét főhősnek, rövid, jól megjegyezhető
neve van: Jesse Ward és Miller Hart, és mindketten szexuális szolgáltatásokkal
szerezték kicsit sem kevés vagyonukat: Jesse Ward zárt körű szexklubot működtet,
Miller Hart pénzért nyújt szexuális szolgáltatásokat azoknak a tehetős nőknek,
akik megengedhetik maguknak, hogy megfizessék kicsit sem olcsó szolgálatait, és
természetesen mindketten lelki sebeket hurcolnak magukkal, mert miért is ne.
Mindkét trilógia főhősnője egy-egy alig huszonéves leányzó, aki nem az intelligencia
koeficienséről híres, és aki a történet egy pontján terhes lesz, bár nem volt
tervbe véve. Mindkét történetben a boldog befejezés előtt csúnya és nagyon
csúnya dolgok történnek, a végszó mindkét esetben egy, a férfi főhős
szemszögéből megírt fejezet, mert ugye a történet többi részét a leányzók
mesélik el. És a Converse… a szivárvány minden színében.
Nagyon
szerettem az Ez a férfi trilógiát,
mert más volt, mint a megjelenése idejében csúcson pörgő Kriszcsön Grey és számszerint
ötven árnyalata, ezt a sorozatot viszont már kevésbé szeretem, és csupán azért
olvastam el a harmadik részt, mert kiváncsi voltam, hogy a szerző milyen módon
zárja le a történetet.
Idegesített,
hogy Miller állandóan édes kislánynak becézi a nála alig pár évvel fiatalabb
Oliviát – bár a mentális különbség kettejük között fényévekben mérhető. Az is
zavart, hogy Olivia állandóan úgy csimpaszkodott Millerbe/-re, mint
csimpánzkölyök az anyjába, és bakker!, még egy vibrátornak is lemerülnek az
elemei, de Miller Hart mindig “akcióra” kész volt, hosszan és naponta többször
is.
Az erotikus
írások rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a történetet, hiszen kapnak
erotikát bőven. Tudom, hogy már máskor is elmondtam, de az egész trilógia
történéseit meg lehetett volna írni egyetlen 500+ oldalas kötetben, kevesebb
mellébeszéléssel, kevesebb fölösleges lelkizéssel és még mindig bőven maradt
volna hely az erotikának is. De hát ízlések és pofonok…