Lynn Messina – Becstelen árulás

   Beatrice Hyde-Clare kiasszony esetei 3

   Miután megoldott két, úgymond az útjába eső gyilkosságot, Beatrice Hyde-Clare kisasszony egy harmadik keresésébe fog.

   Erre persze jó oka van: a félénk vénkisasszony a sors abszurd, ostoba fordulata következtében beleszeretett a számára teljességgel elérhetetlen Kesgrave hercegbe, és most bármiért hálás lenne, hogy elterelje a figyelmét. Leginkább egy holttestért. Szerencsére egy ismerőse épp a megfelelő hírrel kopogtat az ajtaján: menyasszonya anyjának szeretője aznap reggel hagyta el meglehetősen fájdalmas módon a földi világot egy mérgezés következtében.

   Bármennyire is szokatlan, a férfi azt szeretné, hogy a hatóságok helyett Beatrice eredjen a gyilkos nyomába. Ő azonnal bele is veti magát a nyomozásba, és kisvártatva készséges segédet is kap az ügy iránt lelkesen érdeklődő Kesgrave herceg személyében. Beatrice-nek innentől kezdve nincs más dolga, mint hogy érzelmei leleplezése nélkül leplezze le a veszélyes gyilkost, miközben lehetőség szerint mind ő, mind a borzasztóan bosszantó és szeretnivaló herceg túlélje a kalandot…

Pioneer Books, 2025

Eredeti cím: An Infamous Betrayal, 2018

   Ha valaki még nem ismeri Beatrice Hyde-Clare kisasszonyt, akkor ajánlom, hogy sürgősen pótolja, mert különben kihagyna egy rendkívüli karaktert, s nem csak őt, hanem egy nagyon szórakoztató ... nem is tudom mit. Erre ráillik a cozy mistery, a történelmi romantikus és a krimi címke is.

   Magyar nyelven elértük a sorozat harmadik részét, angolul ez más sokkal többnél tart. Kis jóindulattal egymástól függetlenül is olvashatóak az eddig megjelent részek, bár szerintem kár lenne kihagyni az előző könyveket. Már csak azért is, mert ebben a történetben visszaköszönnek az első könyv szereplői, méghozzá nagyon aktívan.

   Beatrice Hyde-Clare eredeti figura, s pontosan ezért szerethető. Huszonhat éves vénkiasszony, akit rokonai neveltek fel, nem különösebben szép, kicsit sem népszerű az úri társaságban, viszont nagyon olvasott, rengeteg intuicíóval és analitikus elmével rendelkezik. És gyilkosságokat old meg. Ami eredetileg véletlennek indult, a harmadik részre már felkérésre működik. S ebben továbbra is partnere lesz Kesgrave hercege is.

   A történet kezdetén Beatrice háromhetes szobafogságban van előző kalandja következménye képpen, s borzasztóan unja magát. S mivel odahaza kell ücsörögnie, ideje van gondolkozni, többek között azon is, hogy ő tulajdonképpen szerelmes lenne Kesgrave hercegbe, aminek eleve semmi értelme, hiszen ő egy csúnyácska és szegény vénlány, a herceg pedig az egyik legkívánatosabb agglegény a házasságpiacon.

   Amikor megjön a felkérés a nyomozásra Bea lelkesen beleveti magát, annak ellenére, hogy ígéretet tett a hercegnek, hogy soha többé nem fog bele semmilyen hasonló akcióba. Nem kell sok idő, míg a herceg rájön arra hogy, Bea ismét „munkába állt”, és természetesen közbeavatkozik. 

   Én kifejezetten szerettem Beatrice és a herceg párbeszédeit, pengeváltásait. Szellemesek, szórakoztatóak és sokszor öniróniával teliek mindkettőjük részéről.

   A történetet feldobja az excentrikus Lady Abercrombie jelenléte is, aki mint önkéntes pártfogó, saját feladatának tekinti Bea kiházasítását, s aki valahogy rájön arra, hogy a lány érzelmeket táplál a herceg iránt. Ugyanakkor a Lady egy újabb nyomozói feladatot is tartogat majd Bea számára, de ez majd a következő könyv témája lesz. Egyelőre azon munkálkodik, hogy Beatrice túltegye magát a herceg iránti érzésein, amiben seítenie kellene annak is, hogy a herceg épp a szezon üdvöskéje körül forgolódik. Már amikor nem épp Beatrice társaságában nyomoz.

   A történet végére Bea természetesen megoldja a gyilkosságot és leleplezi elkövetőjét, és mindenki meglepetésére elejti a nagyvadat is. Bár azt is egész eredeti módon teszi, hiszen ő nem játszik a társadalmi szabályok szerint.

   Könnyen olvasható, szórakoztató történet, bár meglehetősen sok időt eltöltöttünk azzal, hogy a szerző az előző részekben történteket feleleveníti. Én meglettem volna nélküle is, azok akik nem olvasták az előző két részt, nem. Ó, és akik erotikus olvasmányra vágynak, ezt töröljék a listájukról, mert nincs ebben egy szikra erotika sem. Legalább is a két főhős között nincs.

   Kedveltem, de ízlések és pofonok...

Monica McCarty – Felföldi harcos

   Campbell 1

   Jamie Campbell, Skócia legerősebb klánjának megtermett, kíméletlen harcosa. Feladata, hogy a felföldi klánok viszálykodásának egyszer és mindenkorra véget vessen, és törvényes rendet teremtsen. A határozott, tántoríthatatlan férfi azonban válaszút elé kerül, amikor megismeri egy lázadó klán vezetőjének a lányát. Az ébenfekete hajú Caitrina Lamont elmondhatatlanul vonzza, ám kötelessége fellépni a lány családját is érintő törvénytelenséggel szemben.

   Az eddig védett világban élő Caitrina nem akar férjhez menni. Egyetlen férfi képes az ellenállását buja vággyá alakítani: a családja fő ellenségéhez hű harcos, Jamie Campbell. Caitrina próbál dacolni az érzéki sóvárgással, de a férfi nyers ereje és izgató csókja szinte felperzseli. Vajon a szenvedélyes éjszakák fülledt sötétjében kibontakozó törékeny fegyverszünetből születhet-e olyan erős szerelem, amely a Felföld törvényességét is megszilárdítja?

General Press, 2025

Eredeti cím: Highland Warrior, 2009

   Tavaly búcsút mondtunk Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának, és feltételezhetően nem kevesen örültünk, amikor megjött a hír, hogy a Kiadó idén egy újabb McCarty sorozatba fog bele, ami nem lesz olyan hoooooooooosszú, mint az előző, mivel egy trilógiáról van szó.

   Mielőtt rátérnék magára a történetre, el kell mondanom, hogy ez az egyetlen könyv, ami a Romantikus Regények kategóriában megjelenik a második félévben a Kiadó gondozásában, s ez meglehetősen elszomorító. Nem mondom, hogy más zsánerű könyveik rosszak lennének, mert nem azok, de ennek a kategóriának is van piaca és vannak rajongói, szóval át kellene ezt gondolni, különösen, hogy újabban minden kiadó hajlamos mellőzni a műfajt.

   Azt is el kell mondanom, hogy a könyv borítója bűnronda. Engem igazándiból nem érdekelnek a csomagolások, hiszen nem a borítójáért olvasok el egy könyvet, de van amikor már annyira a begyembe van a dolog, hogy muszáj kimondanom. Ez most az az eset. Ronda, primitív, a félmeztelen karakter még nyomokban sem hasonlít a történet főhősére, s csak a vak nem látja, hogy a fej és a test össze van szerkesztve. Értem én, hogy az eredeti kiadás borítóján is egy hiányos öltözetű pasi van, de ha nem veszik át azt, akkor miért kell valami hasonló pucérságot bedobni? Nem beszélve arról, hogy nem hinném, hogy a felföldiek így vonultak volna csatába, vagy egyáltalán egy szál plaidbe öltöztek volna.

   Maga a történet nem volt rossz, felföldi románc némi véres akcióval feltöltve, csakhogy ez a történet nem érte el azt a szintet, amit az előző sorozat során McCarty-tól megszoktam. Nincs ezzel semmi baj, mert ugyanolyan akkurátusan ügyel a történelmi hitelességre (17. század eleji cselekmény), csakhogy minden történelmi töltete és remek történetmesélése ellenére ez a könyv a közepes élmény alsó határát súrolja.

   A főhős James (a történet során többnyire Jamie) Campbell, Argyll grófjának unokatestvére és csatlósa. Nem örvend a legjobb hírnévnek. Olyan szinten nem, hogy az anyák vele riogatják gyermekeiket, bár el kell mondanom, hogy az ördög nem olyan fekete, mint amilyennek lefestik.

   Nos, Jamie Campbell kapitány a Lamont klánhoz érkezik, mert információi vannak arról, hogy a renegát MacGregorokat Lamonték bújtatják. Természetesen a Lamont és a Campbell klán ellenséges viszonyban áll egymással, mert miért is ne? Itt találkozik a Lamont klánfő egyetlen lányával, a messze földön szépségéről híres Caitrinával.

   Ami a hősnőt illeti, a kölcsín nem jelent feltétlen belbecset is, mert lehet a lány bármilyen szép, de elkényeztetett, butácska, tudatlan a világ dolgaiban, és természetesen tele van gyűlölettel a Campbellek iránt. Hülyeségét szeretném naivitásnak nevezni, de nem visz rá a lélek. Caitrinának esze ágában sincs férjhezmenni, jól van ő ott, ahol mindenki csodálja, várúrnőt játszhat és puccos ruhákba öltözhet. Viszont mindenki őt akarja. Hát nem csodás?

   A két főhős találkozása meglehetősen vicces volt, hiszen a lány egy szál alsóruhában ücsörög egy fa tetején, mikor férfi rátalál, s gondoltam ez egy humorban bővelkedő történet lesz egy ilyen indítás után. Nagyobbat nem is tévedhettem volna, mert véresen komoly dolgok történtek, s a meglevő konfliktusok újabbakat szülnek, s bár a két főhős már a cselekmény felénél összeházasodik, az egymással való megbékélés csupán a végére jön össze, annak ellenére, hogy a férfi kétszer is megmenti a lányt a nemi erőszaktól. Mindketten makacsok, tele vannak előítéletekkel – többnyire Caitriona, akinek nagy szüksége van arra, hogy valaki megmutassa milyen a való világ az atyai vár falain kívül –, bizalmatlansággal, s körbe vannak véve olyanokkal, akik ezt az egymás iránti bizalmatlanságot rendesen tudják táplálni. 

   Ami a történet érzéki mércéjét illeti, nos... szükségem volt nekem három fejezetre a nászéjszakáról? Határozottan nem, mint ahogy arra a negyedik fejezetre sem, amelyben utólag elemződik az előző három fejezet és a nászéjszaka.

   Nem volt rossz, de valahogy nem volt az igazi. Még akkor sem, ha hajlamos vagyok elnézőbb lenni a történelmi romantikusokkal szemben, különösen a skótosokkal. Rengeteg mellékszereplője van, s jó szokás szerint McCarty elmagyarázza ki kicsoda és milyen viszonyban áll a többiekkel, bármilyen jelentéktelen is legyen az a mellékszereeplő. Ez pedig felesleges, és a történet szempontjából nem is releváns, csupán vontatottabbá teszi, bár az is lehet, hogy ezek a szereplők majd a következő két rész valamelyikében visszatérnek és jelentősebb szerephez jutnak. Akkor pedig majd újra elmagyarázza, mert miért ne?

   Egynek elment, de nem vagyunk egyformák, tehát ízlések és pofonok.

A Felföld rettegett fiai sorozat részeiről olvashatsz az alábbi linkeken:

Az Újonc

A Vadász

A Haramia

Az Íjász

A Bajnok

A Szikla

A Szellem