Kék Gém 2
A harmincöt
éves Honor Holland élete romokban hever. Nem elég, hogy a gyermekkori szerelme
nem hajlandó feleségül venni, a férfi a vitájuk után valaki mást jegyez el.
Honor a csalódás elől legszívesebben a munkába menekülne, a családi kupaktanács
azonban inkább életre és párkeresésre ítéli. Ennél pedig nincs is nehezebb egy
olyan kisvárosban, mint Manningsport. Vagy talán nem nézett elég alaposan körül
a helyi bárban?
A pultot
ugyanis egy feltűnően jóképű brit professzor, Tom Barlow támasztja, akinek
igencsak kapóra jönne egy ízig-vérig amerikai feleség. A férfinak nemsokára
lejár a munkavállalói vízuma, így zöldkártyát kell szereznie, hogy az Egyesült
Államokban és a nevelt fia közelében maradhasson.
Adott tehát
egy nő, aki féltékennyé akarja tenni a volt szerelmét – vagy legalábbis nem
akar lemaradni mögötte –, és egy férfi, akinek mihamarabb meg kell házasodnia.
Honort és Tomot az isten is egymásnak teremtette, a bonyodalom pedig ott
kezdődik, amikor ezt maguk is elkezdik komolyan így gondolni.
Az Esküvő
újratöltvében megismert hóbortos Holland család ezúttal sem hazudtolja meg
magát. A felhőtlen kikapcsolódást a romantikus díszletek között olykor
ügyetlenül mozgó, igazi fanyar humorral megrajzolt karakterek garantálják.
General Press,
2019
Eredeti cím:
The Perfect Match, 2013
Kedvelem
Kristan Higgins írásait, legalábbis eddig kedveltem. Könnyed stílusban írt, enyhén erotikus történetei szórakoztatnak és nem kevés humort is tartalmaznak.
Nem igazán verbálisat – tehát nem találkozhatunk szellemes párbeszédekkel –,
hanem inkább a helyzeti humort alkalmazza. Eddig. Mert most esetleg kínomban
nevethettem volna.
A Zöld út a szerelemhez (s ha már kreatív
könyvcímfodítás, akár Zöld kártya a
szerelemhez is lehetett volna) az öt részből álló Kék Gém pincészetről
szóló sorozat második könyve. Ennek ellenére önállóan is olvasható történet,
mert van elég utalás az első részben történtekre ahhoz, hogy hiányérzet nékül
olvasható legyen. De kár lenne, mert az én olvasatomban az első rész sokkal
szórakoztatóbb volt ennél, ami már kínosan rágörcsölt nem egy, hanem egyenesen
két komoly témára is, de akár három is lehetne, mert miért ne halmozzuk az
élvezeteket.
Ha a Kék Gém
pincészet, akkor természetesen ez a történet is a tulajdonosokról szól, a
különc Holland családról. Ém legalábbis különcöknek találom őket: a nagyszülők
állandóan marják egymást, s teszik ezt hatvan évi házasságon keresztül, az apa
mintha egy párhúzamos univerzumban élne, ha a magánéletéről van szó, s az is
kicsit fura, hogy míg fiúgyermek csak símán Jack, addig a Holland család
lányainak “beszélő” nevei vannak, A legidősebb Prudence (óvatosság) – és
Prudence minden, csak óvatos nem, majd következik Honor (becsület) és végül
Faith (hit), akinek a türténetével már az előző részben megismerkedhetett a
nagyérdemű. Nem nagy filozófia kitalálni, hogy most Honor következik, írja a
fülszöveg is.
Akik olvasták
a sorozat első könyvét, azok már ismerik a hősnőt. Ő a Kék Gém nevű családi
borászat gazdasági vezetője. Mindent tud a bor-biszniszről és sikeres abban
amit csinál. Látszólag az egész élete erről szól, de már az előző részben
sejteni lehet, hogy azért neki is van magánélete és ahhoz természetesen egy
férfi is jár. De erről a családja semmit sem tud, nem is sejt. Az egyetlen,
akivel Honor megosztja ezeket az információkat az Dana, a fodrászatban dolgozó,
kissé egocentrikus barátnője.
“Azon a napon, amikor Honor Grace Holland
betöltötte a harmincötöt, ugyanazt csinálta, mint minden születésnapján.
Elment rákszűrésre.”
Ezekkel a
mondatokkal kezdődik a könyv és Honor története. Mert ez a rákszűrés az, ami
teljesen felforgatja az életét és egyik bonyodalmat hozza a másik után. Ó, nem!
Honor egészséges és semmilyen alattomos kór nem fenyegeti, viszont orvosa elejt
egy finom célzást az öregedő petesejtekről, biológiai óráról, mely vészesen
ketyeg. Tehát meglobogtatta Honor előtt a vörös posztót, és ez a józan
üzletasszonyból egy bepánikolt nőt csinált, akinek rögtön fontos lett a
férjhezmenetel és a gyermekvállalás. Mi több, a petesejtjei átveszik élete
felett az uralmat és szabályosan üzengetnek neki. Néhol ez vicces volt, máshol
nagyon kínos, s tulajdonképpen E.L. James Anastasia Steele-jét és az ő
bukfenceket hányó belső istennőjét juttatta eszembe.
A logikus
következtetés az lenne, hogy Honor és titokzatos barátja már alapokra helyezik
kapcsolatukat, mely bizont nagyon sok éve tart, csakhogy ez a kapcsolat
Brogannal, a sármos celebfotóssal inkább barátság extrákkal, és Honornak
nemcsak a férfiba kell csalódnia, hanem bizalmas barátnőjében is – mekkora
klisé!
Honornak férj
kell, a gépészmérnök Tom Barlownak meg zöld kártya, a többit könnyű kitalálni,
ahogyan a történet végkifejletét is, bár míg oda eljutottam, azért volt néhány
felesleges bonyodalom is. Igazándiból a férfi ragaszkodását sem értettem az
úgynevezett nevelt fiához. A férfiak ijjesztően nagy hányada – le sem merem
írni, hogy ez statisztikailag mit jelent – arra görcsöl rá, hogy a saját
génjeit örökítse át az utódba, és nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja el egy
másik férfi gyermekét. Ez a társadalom fejlettségi fokától független, bár azt
is el kell ismerni, hogy európai szinten minél keletebre jövünk, annál nagyobb
ez a százalék. Tom Barlow pedig egy olyan gyermekért harcol, akinek esetleg a nevelőapja
lehetett volna, aki őt hibáztatja anyja haláláért és tulajdonképpen egy
elutasító kamasz. Ő az ok amiért az Egyesült Államokban akar maradni és nem tér
vissza Angliába, kényelmes egyetemi állásába.
A cselekmény
során az egész Holland család jelen lesz kisebb-nagyobb epizodikus szerepekben
és természetesen jelen vannak a barátok is, tehát ez ismét egy sokszereplős
történet.
Őszintén
modom, hogy nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, mert az első részt
kedveltem. Ezt már nem annyira. Túlságosan rágörcsölt a gyermekvállalás/ketyegő
biológiai óra témájára. Meg a zöldkártya-téma sem volt piskóta. Többszörösen is
szájba rágta, hogy illegális zöldkártyáért házasságot kötni és milyen büntetés
vár azokra, akik mégis megteszik. S akkor még ott van a nagyszülők és az
öregotthon szál, amivel nem igazán tudok mit kezdeni, a drámai megoldással sem,
hogy a régi háznak le kellett égnie ahhoz, hogy az öregeket otthonba dugják –
mert ott jobb lesz nekik! –, és hogy a hősök egymásra találjanak.
A következő rész a kocsmáros Colleen O'Rourke története lesz és jobb esetben is egy évet kell várni, míg magyar nyelven megjelenik.
Nekem a Zöld út a szerelemhez egyszerolvasós, többet/mást vártam Honor történetétől, és nem szórakoztatott annyira, mint a sorozat első könyve. De természetesen ízlések és pofonok…
