Betonka szerint a világ...: Amy Meyerson – Az elmúlt napok könyvesboltja

A General Press kiadó jelentette meg Amy Myerson: Az elmúlt napok könyvesboltja című regényét, egy keserédes, melankolikus történetet, ahol a főszereplő régi családi titkok után nyomoz, miközben megörökölt egy könyvesboltot. Ha te is szeretsz a polcok között bolyongani és rejtélyeket megoldani, tarts a Blogturné Klubbal és ha szerencséd van, megnyerheted a kiadó által felajánlott csodás kötetet.

Miranda Brooks sosem fogja elfelejteni a tizenkettedik születésnapját. Ekkor veszett össze ugyanis az anyja és az imádott nagybátyja, a különc Billy. A lánynak fogalma sincs arról, mi vezethetett a szóváltáshoz, amely végül mindent megváltoztatott.
Attól kezdve nem látta többé a nagybátyját, így sok-sok év múltán, Billy halálakor meglepődve értesül arról, hogy a férfi ráhagyta a Los Angeles-i könyvesboltját. Mirandának nemcsak a csőd szélén álló üzlet irányításával és a meglehetősen ellenséges boltvezetővel kell megbirkóznia, de a végére kell járnia a nagybátyja utolsó kincsvadászatának is. A férfi ugyanis nyomokat hagyott hátra számára a könyvesbolt polcain sorakozó könyvekben, amelyek révén nemcsak a férfi élettörténete tárul a lány elé, hanem az is, miért szakadt ketté a családja azon a végzetes születésnapon.

Amy Meyerson regénye lírai történet családról, szeretetről és a közösség gyógyító erejéről, valamint arról, hogyan formál minket a személyes történelmünk azzá, akik vagyunk.

General Press, 2019

Eredeti cím: The Bookshop of Yesterdays, 2018

Megrendelhető

“Amy Meyerson regénye lírai történet családról, szeretetről és a közösség gyógyító erejéről, valamint arról, hogyan formál minket a személyes történelmünk azzá, akik vagyunk.” – írja a fülszöveg, és egy nagyjából össze is foglalja mindazt, amiről ez a történet szól, és amit közvetíteni próbál olvasójának.

Az elmúlt napok könyvesboltja a szerző bemutatkozó regénye – következő írása jövőre jelenik meg angol nyelven –, és abszolút semmi köze nincs a mostanság divatos romantikus, csatakosan erotikus, egy kaptafára írt történetekhez. Ez jó, nem? Nem tudom ki hogy van vele, de én már rettentően unom a domináns gazdag fickókat szexuális devianciáikkal és csodaszép, de butácska partnereikkel együtt, tehát ez a történet valóságos felüdülés volt számomra, mert mellőzte mindazokat a kliséket, melyekkel a mostanában megjelenő könyvek meglehetősen nagy hányada tele van.

A történet központi figurája Miranda Brooks, húszas évei végén járó fiatal nő, aki amerikai történelmet tanít egy nyugati parti iskolában. Szülei Los Angelesben élnek, ő is ott nevelkedett, mint egyetlen gyermek, egy fura családban. Anyja valamikor énekesnői karierről álmodott s nehéz volt ezt az álmot elengednie – valójában úgy éreztem, hogy soha nem is engedte el –, apja ügyvéd és két lábbal áll a földön. Viszont ennek a két embernek a szövetsége annyira erős, olyan véd és dacszövetséget alkotnak, hogy ebben a konfigurációban Miranda mindig is kicsit kívülálló marad. Valószínűleg ezért működik kapcsolata munkatársával, a testnevelő tanár Jay-jel is, hiszen nyilvánvaló, hogy a férfi önző, és mindig a saját személyét, vágyait, akaratát helyezi előtérbe, viszont Miranda megszokta, hogy ő mindig csak járulékos szerv egy kapcsolatban, legyen az családi, vagy párkapcsolat.

Miranda viszonylag nyugodt és rendezett életét szeretett Billy bácsikájának, anyja testvérének halála kavarja fel. Azé a szeizmológus és könyvesbolt-tulajdonos Billy bácsié, akit gyermekkorában bálványként imádott, aki minden találkozásukat egy élménnyé tudta varázsolni játékos fejtörőivel, és akit utoljára tizenhat évvel korábban, tizenkettedik születésnapja után látott, és akiről azóta sem illik beszélni a családban.

Éééés itt a matek már nem jött ki. Többször is elhangzik, hogy Miranda huszonhét éves, az is hogy Billy bácsikáját tizenhat éve nem látta, és utolsó találkozásuk közvetlenul a lány tizenkettedik születésnapja után volt. Tizenhat meg tizenkettő az a matematika mai állása szerint testvérek között sem huszonhét, hanem eggyel több, de kicsire nem adunk!

Hazatérve szeretett bácsikája temetésére Mirandának több fura és kellemetlen dologgal kell szembesülnie, első sorban szülei makacs távolságtartásával és azzal, hogy továbbra sem hajlandóak a múltról beszélni. Azt is nehezményezik, hogy Billy a könyvesboltot Mirandára hagyta, akinek döntéseket kell hoznia a jövőjét illetően, és ahol az alkalmazottak bizony nem fogadják tárt karokkal a lányt.

Nyilvánvaló, hogy a háttérben valamilyen családi titok lappang, amiről a szülők nem akarnak beszélni, viszont a nagybácsi még a síron túlról is tisztába teszi a dolgokat a maga sajátos, játékos módján, ahogy Miranda gyermekkorában is tette. Irodalmi fejtörőkön keresztül vezeti Mirandát lépésről lépésre egészen a teljes igazság megismeréséig.

Bár a családi titok viszonylag korán és könnyen kitalálható, a megoldás, ahogy Miranda lassan megismerkedik az egész történettel nagyon eredeti. Mi több, élvezetes is lesz azok számára, akik jártasak az angol klasszikus irodalomban, hiszen minden Shakespeare A vihar című drámájával kezdődik, innen származik a könyvesbolt neve (Prospero Books), Miranda neve is, és nem ez az egyetlen utalás az angol klasszikusokra. Engem viszont a kortárs szerzők megzavartak, hiszen irodalomról beszélünk és nem annak szórakoztató alfajáról, melyet magyar nyelven olyan lelkesen népszerűsítenek mostanság. S azt is nagyszerű megoldásnak tartom, hogy Miranda döntése, hogy végigjárja-e ezt a fejtörőkkel teli útat, vagy feladja és szülei tanácsát megfogadva hazahúz sekélyes párkapcsolatába – bár nem nagy filozófia kitalálni, hogy a lány melyiket választja, hiszen ha hazamegy teljesen másként alakul a történet.

Miranda nagyon szerethető karakter a maga csendes kitartásával, és minden szereplő titkolózását meg tudtam érteni a szülők kivételével. Az apa kicsit nyitottabb, az anya viszont a sikert nem ismerő művészemberekre jellemző önzés mintapéldája, hiszen csak és kizárólag a saját érzéseit helyezi előtérbe. Az a típusú karakter, akit mély meggyőződéssel tudtam volna verni egy hólapáttal.

A történet tanulsága pedig az – mert dícséretes módon tanulsága is van –, hogy nem létezik olyan titok, amire egy idő után ne derülne fény. Akkor viszont szembe kell nézni a következményekkel, akár tetszik, akár nem.

Kedveltem, mert nagy érzelmi viharokat felvonultató történet. Olvasmányos, szerethető volt és olyan más... de ízlések és pofonok…

“Néztem a legrégibb barátomat és azokat, akiket mostanában szereztem, az embereket, akik ismertek, mielőtt megismertem volna saját magamat. Az Elmúlt Napok Könyvei legalább annyira tartozott hozzájuk, mint hozzám, de a Prospero Könyvek Billyé volt. És Evelyné. Adtunk a boltnak egy esélyt, hogy tovább élhessen. Magamnak is adnom kellett egy esélyt. Ezt akarta Prospero az ő Mirandájának: hogy alaposan ismerje meg a múltat, hogy ne kelljen magával cipelnie tovább a terheit, és így felkészülhessen a jövőre.”

A regényben szereplő Prospero Könyvei olyan bolt, ahova szívesen járnánk mi is. De hasonló könyvesboltokkal má találkoztunk más regényekben is. Úgyhogy a feladványunk minden állomásán 1-1 bolt neve található, nektek pedig meg kell írnotok hogy melyik szerző milyen regényében szerepelt.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Nightingale Könyvesbolt

a Rafflecopter giveaway