A Libri Kiadó új chick lit története Sydneybe kalauzol el minket, ahol a gasztronómia és a vendéglátás világába merülhetünk el… és a meglepetésekébe, mert a történet váratlan fordulatokban is bővelkedik.
Lucy Muir elhagyja a férjét, ami
súlyos bonyodalmakhoz vezet.
Mindketten séfek, a város egyik
legjobb éttermének a tulajdonosai, így nem tűnik könnyűnek az osztozkodás.
Ugyanakkor tény: egy magára kicsit is adó nő nem tűrheti el a végtelenségig,
hogy megcsalják, ellopják a receptjeit, és hogy alávaló módon viselkedjenek
vele.
Egy éjszaka, amikor Lucy
válaszokat keresve rója autójával Wooloomooloo utcáit, véletlenül rábukkan egy
öreg, megüresedett épületre, ami valamikor Sydney legdivatosabb étterme volt: a
Fortune. Az egyik pillanatban még az elhagyatott étterembelsőt bámulja a poros
ablaküvegen át, a másikban már az újranyitást kezdi tervezgetni.
Amikor Lucy beindítja a Fortune
konyhájának öreg tűzhelyét, felfedez egy ottfelejtett, piros kötésű könyvecskét
az egykori, híres-hírhedt tulajdonos, Frankie Summers receptjeivel. Miközben a
könnyeit hullatva végigolvassa, milyen hozzávalókból készült a francia
hagymaleves, megpróbálja elképzelni, milyen lehetett a Fortune a fénykorában.
És ekkor valami különös dolog történik: Lucy mellett, a konyhapulton megjelenik
Frankie. Lucy szinte látja, talán meg is tudná érinteni…
Ez a heves természetű séf, akinek
két szenvedélye volt – az ételek és a nők –, talán hozzásegítheti Lucyt ahhoz,
hogy kifőzzön magának egy jobb életet. De megvan ehhez a bátorsága?
Meglepő, érdekes fordulatokkal
teli, lenyűgöző regény, amely rámutat, hogy minden egyes nap egy újrakezdés.
Libri, 2018
Eredeti cím: The Little Café of
Second Chances
Nem titok,
hogy én nagyon szeretem a gasztro-regényeket. Lehet azért, mert főzni csak épp
annyira tudok, hogy ne haljunk éhen, és a konyhában a legjobb formám akkor
hozom, mikor pizzáért telefonálok. Símán elképzelhető, hogy hiányos kulináris
tudásom gasztro-regényekkel kompenzálom.
Már a
fülszövegből tudni lehet, hogy Lucy Muir hátat fordít szintén séf férjének, aki
nem épp a húségéről híres… és a jóindulatáról sem, mint ez a későbbiekben kiderült.
Nemcsak közös lakásukból költözik vissza anyjához, hanem a vendéglőt is
otthagyja, ahol eddig együtt dolgoztak. Lényegében mindennek hátat fordít, amiről eddig az élete szólt és szinte üres kézzel indul neki, hogy új
életet építsen magának.
Lucyról tudni
kell, hogy apját sosem ismerte, ő a hippi korszak és a szabad szerelem
szülöttje, anyja ma is ennek az életformának hódol a maga módján.
Tehát Lucy
gondol egy merészet és kibérel egy lepukkant épületet, ahol valamikor a Fortune
vendéglő, Frankie Summers híres-hírhedt séf vendéglője működött, azé a séfé, aki a
hivatalos verzió szerint önkezüleg vetett véget életének, mert züllött
életvitelt folytatott, mert anyagi gondjai voltak, mert felesége elhagyta és
magukkat vitte közös gyermeküket is. Szóval pletyka az van bőven.
Egy nap, míg a
leendő vendéglőt rendezgeti, Lucynak megjelenik Frankie Summers szelleme. Lucy azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak látja őt, hanem kommunkiálni is tud vele. Frankie pedig nemcsak új trükköket tanít neki a konyhában, hanem azt is elmeséli, hogy tőle nagyon
távol állt az öngyilkosság gondolata. A történetet is ők ketten, azaz Lucy és
Frankie meséli el E/1-ben, bár ami azt illeti Frankie inkább visszaemlékszik a
maga aranykorára.
Nos eddig a
történet teljesen rendben volt, még az sem zavat, hogy itt már átment a fantasy
birodalmába, hiszen milyen jópofa dolog a volt tulaj szellemével együtt
dolgozni.
Aki azt hiszi,
hogy a dolgok úgy mentek, mint a karikacsapás és Lucy egy-kettő megnyitotta
vendéglőjét, ami hatalmas siker lesz és hírnevével letöröli a föld felszínéről
volt férje vendéglőjét, az nagy tévedésben van. Ugyanis nem számol Leith, a
volt férj rosszindulatával, aki mindent megtesz, hogy Lucy vendéglője még
nyitás előtt nagy bukás legyen. Lucynak azzal is szembesülnie kell, hogy volt munkatársnőjét
is félreismerte és távol áll attól, hogy a barátnője legyen. De attól a történetben még van egy legjobb barátnő is, mert miért is ne lenne? S ha lúd, akkor
legyen kövér, megjelenik a színen Frankie jóképű, felnőtt fia is, aki
gasztrokritikus – mi más lenne? Ez csupán néhány dolog, amivel Lucynak hirtelenjében
szembe kell néznie, van ott még több is, úgy a magánéleti fronton, mint a
szakmain.
Kedvelhető,
könnyű történet, ami a távoli Ausztráliába viszi el olvasóit és számos receptet
is megoszt velünk. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatják magukat, engem az
ilyesmi meghalad. A szereplők szerethetők, de semmi extra, a volt férj kellően
antipatikus, mert ilyennek kell lennie, és minden szálat sikeresen elvarr a
szerző. Ez ténylegesen egy újrakezdés története.
Viszont a
végével sehogy sem vagyok kibékülve. Ne értsetek félre, nagyon szép és
romatikus a befejezés, tehát ott a happy end, csak nekem nagyon erőltetett és
hihetetlen. Értem én, hogy ez egy olyan csavar, amire senki nem vár, mert a
szerző teljesen más irányba terelgeti az olvasót, és valószínűleg úgy gondolta, hogy ez a
meghökentő befejezés feldobja majd a történetet, de nálam épp az ellentkezőjét
érte el. Könnyebben elfogadtam volna a lapos, kiszámítható befejezést.
Magát a
történetet kedveltem, mert szórakoztató volt a maga nemében, csupán a
cselekmény érzelmi szálával nem vagyok kibékülve és ez bizony levon az
értékéből… de természetesen ízlések és pofonok...
A történet hősnője saját vendéglőt nyit, ezért
játékunkkal mi is vendéglőbe megyünk. A turné minden állomásán a nemzetközi
konyha egy-egy ismert remekének fotóját láthatjátok, a feladat pedig az, hogy
az illető fogás nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok
Ne feledjétek, a beírt válaszokon
már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük,
hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest
sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
06.22 - Betonka szerint a világ…
06.24 - KönyvParfé
06.26 - Olvasónapló
06.28 - Könyvvilág
06.30 - Szembetűnő