„Mondhatod,
hogy könnyűvérű vagyok. Talán igazad is van. Néha csinálok olyan dolgokat,
amiket megbánok. Néha a férfiak csinálják ezt velem, kérdezés nélkül. Mi van
nekem? A zene. Egy évem van hátra a középiskolából és van egy tervem. Egy
céllal. Emeric Marceaux. Ő az, aki megmondja, mit akarok, átveszi az uralmat
felettem, és vágyakra hangol. Amikor játékra parancsol, mindenemet neki adnám.
Térdelek a büntetésért, remegek egy érintéséért. Mindent feladnék egy titkos
közös pillanatért. Ő az én rögeszmém, a mesterem, a zeném. És a tanárom.”
Pam Godwin New
York Times és USA Today bestseller szerző romantikus-erotikus regénye egy
titkolt tanár-diák kapcsolatba repíti el az olvasót. Az első oldaltól
lebilincsel…
Álomgyár, 2018
Eredeti mű:
Pam Godwin – Dark Notes, 2016
“A KIADÓ ELŐSZAVA A MAGYAR KIADÁSHOZ
Egy kiadónak nemcsak feladata, hanem
felelőssége is, hogy a szórakoztatás mellett megosztó és kényes témákat is
felkaroljon. Mi a kiadónál fontosnak tartjuk, hogy érzékeny kérdésekre is
felhívjuk a figyelmet, beszéljünk róluk.
A Vágyakra hangolva című könyvben a szerző
egy megosztó témát dolgoz fel egy nehéz sorsú lányról, akit a tanára meghódít
és hatalmába kerít. Ez akár velünk, rokonainkkal és barátainkkal is
megtörténhet. Az áldozatok sokszor nem mernek megszólalni, és néha rajtunk is
múlhat, hogy napvilágra kerüljön.
Figyeljünk és vigyázzunk egymásra!”
(Pam Godwin –
Vágyakra hangolva, Álomgyár, 2018)
Nem állt
szándékomban elolvasni ezt a történetet, csakhogy jött a sok pozitív
visszajelzés, a szuperlatívuszok sokasága, hogy nem az aminek látszik.
Hallgatnom kellett volna a megérzésemre, mert ez az, amire számítani lehet a
fülszöveg elolvasása után: egy újabb olyan történet, ahol a férfinak büntetni
kell, hogy a férfiasságát bizonyítsa, a nő meg vígan s dalolva megy bele, annak
ellenére, hogy fogalma sincs a játék szabályairól. Az egyetlen különbség a több
hasonló felállású könyvhöz képest az, hogy itt a történet pikantériáját a
tanár-diák viszony adja meg.
E/1-ben megírt
történet, váltott szemszög, tehát mindkét főhős gondolatait megismerhetjük.
Szerencsére kiegészítik egymást, nem ismétlődnek a történések. Ennek ellenére
kicsit elkapkodottnak, átgondolatlannak, erőltetettnek éreztem az egészet.
Renden van az,
hogy titkolni kell egy tanár-diák viszonyt. Ilyent az oktatás semmilyen
szintjén nem tűrnek el, ennek ellenére létezik. Ebben a történetben egy 17 éves
végzős lány és 27 éves zongoratanára szeret egymásba, bár nem igazán tudnám
szerelemnek nevezni mindazt ami közöttük történik.
Ugye itt van
Ivory, a 17 éves félárva zongorazseni, az előkelő zenetanoda diákja annak
ellenére, hogy szegény mint a templom egere. Mindenért prostituálja magát,
amióta 13 éves korában bátyja barátja megerőszakolta. S a férfi teszi ezt azóta
is folyamatosan, csakhogy Ivorynak senki nem hisz, amikor ezt szóvá teszi.
Ivory a pozitív, önfeláldozó hős, aki egymaga fizeti a család számláit, nehogy
már anyja és bátyja az utcára kerüljön, s teszi ezt abból a pénzből, amit a
teste árulásából szerez. Még véletlenül sem választaná az egyenes utat, miután
családjában senki nem hallgatja meg, nem fordul a hatóságokhoz, hanem a jobb
jövőről álmodozik, ha majd bejut a még előkelőbb zeneakadémiára. Két pozitív dolog van az életében: Schubert, a macskája és a lepukkant zenebolt, ahol az idős tulaj jóvoltából nap mint nap gyakorolhat.
Az utolsó év
megfosztja kedvenc zenetanárától és helyébe a fiatal Emericet hozza, akinek már
távoznia kellett egy hasonló intézményből, mert szexuális viszonyt folytatott
munkatársával. Ebben az iskolában is csak azért kapott állást, mert az
igazgatónőnek szüksége volt családja befolyására, hogy fiát bejuttassa az
előkelő zeneakadémiára. Mindenki tisztában van azzal, hogy Emericnek miért kellett előző munkahelyéről távozni. A férfinak lényegében nincs is szüksége arra, hogy
dolgozzék, családja gazdag és tovább gazdagodik, és már az első órán kinézi
magának a bögyös-faros Ivoryt, aki fizikailag koránál sokkal fejlettebb.
Hogy Ivory
miért megy bele ebbe a kapcsolatba? Nem
nehéz kitalálni. Neki első sorban kell a tanári ajánlás a zeneakadémiára, nélküle labdába sem rúghat, még a felvételiig sem jutna el. És
mert szeretethiánya van, mert arra vágyik, hogy valaki törődjön vele, valakinek fontos legyen.
Mocskos
játékokkal teli történet, s ki-ki eldönti majd hogyan viszonyul hozzá. Nekem
csalódás volt, mert a szerző annyira a pár tagjaira koncentrált, hogy egyszerűen elhanyagolta a környezet éberségét, amikor szerinte a történet úgy kívánta meg. Mondhatnám úgy is, hogy mintha hülyéknek nézte volna a pár környezetét. Elképzelhető,
hogy sikerül eltitkolni, hogy egy idő után egy házban laknak, de az már
senkinek nem tűnik fel, hogy az addig szakadt Ivory csak úgy egyből dizájner-cuccokban
kezd járni és Porshe-t vezet? Ez csak egy példa volt a sok kis apróság közül,
amik úgy nem találtak bele a történetbe.
Nem kedveltem
a két főhőst sem. Ivoryt a túlzott önfeláldozása, saját maga viktimizálása miatt – értsd: ő mindennek és mindenkinek az
áldozata. Emeric pedig olyan, mint aki magát isteni ajándéknak tartja minden nő
számára. Felelőtlen, beképzelt, öntelt és kisebbségi komplexusát dominanciával
takarja, ami inkább szadizmus, hiszen fájdalmat okoz Ivorynak akkor is, amikor
nem bünteti. Szóval ez a BDSM beütés ismét felületes ismereteket takart és a
hatásvadászat számlájára írnám.
Nem kedveltem
a történetet, mert nem így kellett volna megoldani egy nagyon is valós témát,
amit, ugye a szerző egy ál-BDSM történet szintjére degradált, egy olyan férfi
főhőssel, aki egy egész pszichiátriai klínikának adna munkát éveken keresztül.
Nem csak a pszichopaták kezdenek viszonyt tanítványaikkal, bármennyire is
etikátlan ez.
Az erotika rajongói minden bizonyal kedvelni fogják ezt a történetet, hiszen
erre a kategóriára hajt rá a cím nagyon kreatív fordítása is: Sötét hangjegyek helyett Vágyakra
hangolva, de természetesen ízlések és pofonok…
Viszont jó a zene...
Viszont jó a zene...