HRH Princess Michael of Kent - A szerelmes Királynő

Négy ország uralkodója – Anjou trilógia 1

Az angol királyi család magyar hercegnéjének történelmi regénye a 15. századba, a százéves háború korába viszi el az olvasót. Aragóniai Jolán 19 éves, amikor feleségül adják Lajoshoz, az Anjou herceghez. Barátait és családját hátrahagyva a fiatal lánynak bizonyítania kell rátermettségét a francia királyi család pletykákkal, cselvetésekkel és árulásokkal terhelt légkörében. Miután fiatalon megözvegyül, rá marad a feladat, hogy teljesítse férje küldetését: meg kell óvnia Franciaországot a széthullástól, egyben pedig igazgatnia az Anjou család életét. A szövevényes, sodró erejű történetben a kor olyan híres szereplői is feltűnnek, mint az Orléans-i Szűz, vagy Agnés Sorel, VII. Károly francia király legendás szeretője.

A könyv nemcsak egy fordulatos, megható szerelmi történet, hanem hiteles korrajz is, melyet a Kenti hercegné személyes királyi udvari élményei gazdagítanak.

Libri, 2017

Eredeti mű: HRH Princess Michael of Kent – The Queen of Four Kingdoms

Aki egy habos-babos klasszikus romantikus regényre vágyik, az bele se fogjon. Ez valós történelmi eseményeket bemutató történet, némi romantikával megfűszerezve. Az se kapkodjon érte, aki nem rajong a sötét középkorért, Franciaországért és a korra jelemző politikai intrikákért, szövevényes családfákért. Mert bár a történet főhősnője, Aragóniai Jolán ahogy neve is mutatja Aragóniából indul, de mint II. Lajos felesége többnyire a mai Franciaország és Olaszország területén levő királyságokba és hercegségekbe viszi a cselekményt. Azt is figyelembe kell venni, hogy Európa térképe akkoriban nem úgy nézett ki, mint mostanság.

Nagyon sok történelmi adatot tartalmazó, nagy aprólékossággal megírt könyv, amit valószínüleg titáni kutatómunka előzött meg, mert ezt nem lehet csak úgy egyszerűen kiguglizni. S talán ez az aprólékosság, a túlzába vitt részletesség teszi vontatottá és nehezen olvashatóvá, emészthetővé.

Ez a 15. századi Anjou-ház története Aragóniai Jolán, egy nő szempontjából bemutatva és egyben egy, az Anjou-król szóló trilógia első része is. Hogy a kiadó a folytatásokat is tervezi-e magyar nyelven vagy sem, nem tudom.

Hogy szerettem-e? Nem igazán, és ellenérzésemet nem minden esetben a történet váltotta ki. Tény és való, hogy nagyon hiteles korrajz és nagyon szépen megfogalmazott könyv, úgy a történelmi adatokban dúskáló része, mint a romantikus szál. És most jön a de… és bizony sok de van.

Engem alapból zavartak a magyarra fordított személy- és földrajzi nevek. Yolande d’Aragon a főszereplő neve, így jegyzik a történelemkönyvek, természetesen azok, amiket nem magyar földön adtak ki. S ha már itt tartunk, akkor még szép, hogy a szerzőt nem Őkirályi Felsége Mihály kenti hercegnének írták a borítóra, ami egyébként a férje után kapott nemesi címe és nem a neve, ugyanis a hölgy Marie Christine Anna Agnes Hedwig Ida von Reibnitz néven látta meg a világot egy báró lányaként.

Az is zavart, hogy ugyan a személy- és földrajzi neveket magyarra fordították, a párbeszédek az angol nyelvre jellemző idézőjeles stílust követik. Nincs egyetlen párbeszédet jelző, a magyar nyelvre jellemző írásjel sem. S azt sem pontoztam, hogy a szerző a jelenben meséli el a történetet, ezzel azt az érzést keltve, mintha egyenes adásban közvetítene a 15. századból:

“Aragóniai Jolán lemegy a kastély lovagtermébe, amelyet betölt az égő hasábokból áradó ámbra bódító illata, és meglátja anyját, aki int neki, hogy menjen be a szobájába. Az aragóniai királyné olyan magas, mint a lánya, és a sok idegeskedéstől nádszálvékony. Egyedül uralkodott Aragóniában az elmúlt hat évben, azóta, hogy sokkal idősebb és hőn szeretett férje itt halt meg a karjai között. A királynénak megmaradtak büszke vonásai: tekintete okos, orra finom metszésű, arccsontja erőteljes. Érett negyvenes, jóval túl van a gyermekvállalási koron, és sosem fordult meg a fejében, hogy újraházasodjon.

„Kedves gyermekem, gyere, üljünk le ide. Ez az utolsó alkalom, hogy kettesben lehetünk, mielőtt köszöntjük a követeket, akik elkísérnek.” Majd arcán édes mosollyal, ám erős szorítással kézen fogja lányát. Három lánya közül egyedül Jolán maradt meg neki, és nem könnyű elengednie.

„Féltem ettől a pillanattól, de mégis örülök is neki” – vallja be. „A francia királyi házból érkeztem ide, Aragóniába, hogy hozzámenjek apádhoz. Most pedig te házasodsz vissza Franciaországba, a király kuzinjával kelsz egybe.” Felsóhajt, mintha visszaemlékezne szülőföldjére. Nem járt ott az esküvője óta.

Jolán nem szól, anyja szemébe néz, mintha lelkében próbálna olvasni.

„Tudom, hogy tisztában vagy vele, kedvesem, de anyaként kötelességem újra elmondani, immár utoljára. Sose feledd ennek a frigynek a célját: véget kell vetnünk a tizenöt éve tartó harcnak Aragónia és Anjou között.”

Drága Mama, gondolja Jolán, egy kicsit tovább próbál itt tartani azzal, hogy elmondja, amit annyiszor hallottam az eljegyzésem óta, pedig az már nagyon rég volt – és mosolyog, bár érzi, hogy gyűlnek szemében a könnyek. Anyja folytatja.

„Amint tudod, jegyesed anyjával kilenc éve levelezek. Úgy érzem, megismertem őt és fiát a leveleiből, ezért nem aggódom a jövendő családod miatt.” Hirtelen szorosan magához öleli Jolánt. „De ne feledkezz meg az otthonodról és azokról, akiket itt szerettél. Ott pedig éld az életed azzal az elkötelezettséggel és bátorsággal, amelyet megpróbáltam beléd nevelni!”

(HRH Princess Michael of Kent – A szerelmes királynő, Libri, 2017)

Azt sem értettem miért kellett azt az olcsó reklámfogást alkalmazni, miszerint a szerző az angol királyi ház magyar hercegnője. Amiért valakinek az anyai nagyapja magyar volt, az nem jelenti azt, hogy ő is az, mint ahogyan a szerző magasról tesz több nemzethez is köthető származására, kivéve mikor az érdeke megkívánja… ahogy most: könyvét magyar nyelven kiadták, elő a magyar őssel. Ha majd cseh nyelvre is lefordítják, akkor eszébe jut születésének helye és így tovább.

Én biztosan nem a szerző magyar származása miatt vettem kézbe a könyvet, hanem azért mert érdekelt a korszak és a történet. Viszont a könyv nem annyira jó, hogy esetleg mellőzve a hangzatos nemesi címet, írói álnév alatt is eladható legyen, mert ha eltekintünk a romantikus száltól, akkor a belezsúfolt töménytelen történelmi adat miatt száraz mint egy tankönyv.

De ez csak az én olvasói véleményem, mert ugye az ízlések és pofonok.

Az Anjou trilógia további részei, egyelőre angol nyelven:

2. Agnès Sorel Mistress of Beauty

3. Quicksilver