Az alvilág urai 5.
Az Alvilág
Urai és a Vadászok közti harc nem ért véget…
Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti.
Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti.
Aeronnak
dönteni kell; kötelességének vagy vágyainak engedelmeskedjen. Hűséges kísérője
és tanácsadója Olivia vesztét akarja, miközben egy mindegyiküknél veszélyesebb
ellenség szegődik a nyomukba, hogy elvégezze a feladatot, amire a lány képtelen
volt…
Gena Showalter
a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban
démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket
csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.
Libri, 2016
Eredeti mű:
Gena Showalter – The Darkest Passion
Az ismerőseim,
barátaim tudják rólam, hogy mennyire távol áll tőlem a fantasy világa és
nagyrészt azt is tudják miért. Nem mondom, hogy soha nem olvastam, vagy nem
fogok olvasni a műfajból, hiszen vannak könyvek, sorozatok, amelyeket
kifejezetten szórakoztatónak találok/találtam, annak ellenére, hogy dugig
voltak természetfeletti erőket felvonultató szereplőkkel, történésekkel.
Tehát mondanom
sem kell, semmit nem olvastam még Gena Showaltertől, ez a könyv egy újabb
megtérítési próbálkozás volt a haverinák részéről… tudod, az “jaj, olvasd csak
el, meglátod milyen szuper és mennyire megszereted”-fajta. S kezdjem mindjárt a
sorozat ötödik részével, mert Óóóó Aeron!, meg különben sem függővégesek a
történetek, szóval hajrá!
Becsülettel
végigolvastam, bár megtéríteni nem sikerült neki. Fogalmam sem volt ki kicsoda,
miért és egyáltalán vagy épp milyen viszonyban állnak egymással. Kaptam
angyalokat (bukottakat és nemcsak), démonokat (akikről megtudtam, hogy vagy
vannak szárnyaik, vagy nem) hárpiákat, és más számomra hasonlóan ismeretlen
fajú szereplőket valamint némi görög mitológiát – szintén a szerpelőkön
keresztül.
És még kaptam
valamit: egy kedvenc szereplőt, aki (ami??) miatt érdemes volt végigolvasni a
könyvet, amiről el kell mondanom, hogy nem egy rövidke szösszenet, hanem 500+
oldal. Gondolom a szerző rajongótáborának nem mondtam ezzel semmi újat.
No, de hadd
mutassam be a kedvencemet:
Légió, Quinientes Diecieis of the Croise
Sombres of Neid és Notpe-Hocil (halandzsául) – magyarul Légió, Ötszáztizenhatos
az Ínség és az Irigység Sötét Keresztesei között – mint megtudtam, pontosan így
kell őt szólítani/megidézni, ha nem, esélyes, hogy valaki más jelentkezik.
Légió, a kicsi drága, akinek méreg csepeg a fogairól, simogatásával lehántja a
bőrödet, szereti ha nővésben levő szarvacskáit vakargatják és aki villás nyelve
miatt röhelyesen selypít. S mivel szerelmes Aeronba, természetesen utálja
Oliviát:
“– Hallottam, hogy egy angyal lezuhant, de
nem tudtam, hogy ő az. Sszegíthettem volna nekik, hogy bántsszák! De ezt helyre
tudom hozni. Mosszt már vissza tudom sszerezni tőle az otthonomat! Meg tudom
ölni!”*
Olivia
bántalmazásának ígérete visszatérő motívum Légiónál. S míg Olivia és Aeron
esetében kölcsönös vonzalomról-szerelemről beszélhetünk, Légió szerelme viszonzatlan,
hiszen Aeron nem szerelemmel szereti őt, hanem lányaként. S ez a viszonzatlan
szerelem története talán szebb is, mert megmutatja milyen áldozatokat képes
hozni még egy démon-fióka is a szerelemért.
A szerző és a
műfaj szerelmesei kedvelni fogják ezt a történetet, nekem az marad ami
eredetileg volt: egy megtérítési próbálkozás… de hát ízlések és pofonok…
“… – Akarsz játszani egy kicsit?
Légió felpattant, vigyorgott, a nyakába
ugrott, és úgy tekergőzött rajta, mint egy kígyó. – Igen, igen, igen!
Játszani mindig hajlandó az ő Légiója. Bár a
beszéde javult, gyermeteg igényeit nem vetkőzte le. – Válassz valamit. Amit
akarsz. – Amikor felnyúlt, hogy megcirógassa, észrevett a csuklóján egy üres
foltot. Egy kígyót kellene tetoválnia ide, hogy emlékezzen Légióra. Egy tetkó,
ami figyelmezteti, hogy jó is volt az életében, nem csak rossz.
Igen, ez jó ötlet.
– Vetkőzősszet akarok játsszani!
Más néven Szaggassunk Szét Mindent, Amit
Aeron Visel. – Talán valami mást? Mit szólnál a Szépségszalonhoz, amit egy hete
játszottunk? Kifesthetnéd a körmömet.
– Ja! – tapsikolt izgatottan Légió. – Hozom
Gilly lakkját! – Kirohant, eltűnt a sarok mögött.
…
Légió széles vigyorral és egy lila műanyag
dobozzal visszaszökdécselt a nappaliba. – Mire végzek, a körmöd olyan lessz, mint
a sszivárvány!
Szivárvány. Még az is jobb a bugyirózsaszín
lángoknál, amelyekkel legutóbb ékesítette föl…” *
* Gena
Showalter – Éjsötét szenvedély, Libri, 2016
A sorozat magyar nyelven is megjelent részei:
1. Éjsötét vágyak, Ulpius-ház, 2009
The Darkest Night
2. Éjsötét csók, Ulpius-ház, 2010
The Darkest Kiss
3. Éjsötét bosszú, Ulpius-ház, 2010
The Darkest Pleasure
4. Éjsötét hangok, Ulpius-ház, 2011
The Darkest Whisper
Jó hír a sorozat rajongótáborának: 2017 szeptemberében a Libri Kiadó a következő részt tervezi megjelentetni.
6. Éjsötét lelkek
The Darkest Lie