Alexandra W. Müller - Függőségben 1-2

A fiú álma a futball karrier volt. A lányé, hogy gyermekeket gyógyíthasson.
Amikor egy véletlen baleset összehozza őket a középiskolában, még egyikük sem gondolja, hogy a spontán vonzalom egy életre szóló bilincset tesz a szívükre. Nathaniel megszállottan akarja őt, Alexis pedig kétségbeesetten szereti a férfit, de a féltékenység és a birtokolni vágyás szétszakítja őket. 

Egy világhírű futballsztár csillogónak látszó élete, egy katasztrofális házassággal a háttérben. Egy gyermekorvos, aki egy segélyszervezettel járja a világot, hogy megszabaduljon az egyetlen férfi igéző emlékétől, akire mindig is vágyott és akit valaha is akart. 

Ez Alexis és Nathaniel szenvedélyes, érzéki szerelmi története. Remélem annyira élvezitek majd olvasni, mint amennyire én az írást élveztem! 

A.     W. Müller

Magánkiadás, 2015

Második könyvem a szerzőtől… Rosszul mondom, mert az első, amit tőle olvastam az egy négy részes sorozat volt, a 7 év után. És szerettem. Ezért mondtam igent amikor december közepén a szerző megkeresett második könyvével, a Függőségbennel. Áldásos tevékenységem és stílusom ismeretében a hölgy nagyon bátor is, nemcsak tehetséges.

Viccet félretéve, mindig megtisztelve érzem magam, mikor egy szerző megkeres és olvasásra ajánlja valamelyik könyvét.

Igen, tudom, hogy december közepe rég volt, de Alexandra W. Müller írásait nem lehet csak úgy akármikor, rendelésre olvasni, mert idő kell hozzá és főképp hangulat. Idő, mert hosszan tartó, terjedelmes történetekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt – bár a 7 év után négy kötetéhez képest ez csak kettőből áll –, és hangulat, mert a szerző stílusa meglehetősen kitör a kortársak között. Először is ő maga meséli el a történetet, nem valamelyik főszereplője, tehát a klasszikus vonalat választotta a mostanság divatos ilyen-olyan szemszögek helyett. Ezzel engem máris megvásárolt. 

Szintén egyedi a nyugodt, kiegyensúlyozott stílus, ahogy a mondandóját, a történéseket megfogalmazza. Kevés párbeszéd, rengeteg leírás, olyan nyugis, szájbarágós módon, ami ugye azért jó, mert így az olvasó is pontosan azt kapja, amit a szerző közölni kívánt és kizárjuk a szerzői mondanivaló félreértelmezését. S bár mindkét sorozata a romantikus kategóriába tartozik, és a szereplőik között ízzik a vágy és a szerelem, szinte teljesen erotika-mentesen írta meg őket úgy, hogy a történet nem veszített az értékéből.

A két részben megjelent Függőségben egy lehetetlen szerelem története, melyet végig követhetünk a két szereplő megismerkedésétől kezdve egészen a nehezen kibőjtölt boldog végkifejletig.

Mielőtt továbbmennénk ejtenék pár szót erről a bizonyos két részről, s főként arról, hogy miért kettő, bár ez csak az én feltételezésem, semmi ilyesmiről nem beszéltem a szerzővel. Marketingfogás. Az első rész ingyér’ letölthető, ha megfogott, vedd meg a másodikat, vagy kuncsorogd körbe az ismerőseid kinek van már meg. Olyan, mintha kapnál egy hosszabb beleolvasót (ment nem 10-20 oldalról beszélünk, hanem sokkal többről), s mikor már tör a nyavalya, hogy mi történik, akkor püff, vége az első résznek és üldözheted a másodikat. Ezzel nem előszőr találkozom, ezek szerint működik.

De vissza a történethez.

Tizenkét évet ölel fel a cselekmény és kezdődik egy angliai magániskolában, ahol a két főhős egészen egyedi módon megismerkedik. Alexis Woodwille, aki életében nem sok focilabdát látott közelről, egy csodálatos szabadrúgással leteríti a helyi és nemzetközi foci tehetséges reménységét, Nathaniel Cruzt, a félig brazil származású, temperamentumos, 18 éves srácot. Innen indul a történet és megmondom őszintén, szinte abbahagytam, mert azt hittem valami ifjúsági/new adult nyáltenger lesz, olyan Jamie McGuire könyveihez hasonló (elnézést a szerző rajongóitól, nem vagyunk egyformák). De a kis ifjúsági intermezzó után mindjárt egyből négy évet ugrottuk, s a dolgok kezdtek már másról s szólni, nem kizárólag két fiatal suta próbálkozásairól.

Tizenkét év, ennyi ideig szeretik és gyűlölik egymást, s bár többször is összetalálkoznak, többször is megpróbálják, a dolgok mégis mindig elcsúsznak valamin: dacon, féltékenységen, hazugságon, büszkeségen, a körülményeken vagy akár egy harmadik személy “jóindulata” miatt, mikor min.

Határozottan szerettem a könyvet, bár nem annyira mint a 7 év után sorozatot, ez merőben más, mint az, de hazudnék ha azt mondanám, hogy számomra hibátlan volt.

Nem szerettem, hogy Alexis Woodwille tökéletes volt. Tökéletes szépség, eminens diák és később kiválló gyermekorvos, szülei példamutató gyermeke és beteg húgának minden áldozatra kész nővére, önfeláldozó barát… szóval az a típus, ami csak a könyvek lapjain létezik. Sokkal szivesebben vettem volna egy igazi hús-vér Alexist, akinek néha elege van, aki odamond vagy odacsap, ha a helyzet megkívánja – és egy olyan Woodewille családot ami közelebb áll a valósághoz, mint a tökéletességhez.

Arra sem volt ígényem, hogy a focimeccseket, edzéseket – mert ugye Nate Cruzból világklasszis játékos lesz – sportriporteri pontossággal leírva kapjam. Fogalmam sincs mennyire voltak pontosak és/vagy szakszerűek ezek a beszámolók, ki nem állhatom a focit, de még ha szeretném is, fölöslegesnek érezném azt a részletességet, amivel egy-egy mérkőzés le volt írva. Ez nekem határozottan pluszban volt.

Még hosszan lehetne a könyvet elemzegetni pozitívumokat és negatívumokat keresve, mert sok témát érint a két főhős szerelmén kívül, de ha tovább boncolgatom, akkor minek elolvasni a könyvet? Ezt pedig határozottan olvasni kell azoknak akik szeretik a szép és nyugis romantikus történeteket – bár voltak részek, amelyek az én ízlésemnek túl romantikusra, habos-babosra sikeredtek. 
De ez csak az én véleményem, meg az ízlések és pofonok…

A többször is említett 7 év után sorozat részei:

1. Árnyak a múltból

2. Dilemma

3. Közeledés

4. Eskű

Érdemes belekukkantani, én szerettem.