A Sunday Times
bestseller írónőjének 10. magyarul megjelenő regénye! Íme, egy újabb csavarosan
humoros és életszerűen pörgős történet.
Lolának tíz
évvel ezelőtt 1o.ooo fontot ajánlottak – melyik 17 éves lány ne lenne boldog
ekkora összeggel?
De akadt egy kis
bökkenő: Lola fülig szerelmes volt Dougie-ba, és az ajánlat Dougie édesanyjától
származott. Feltételül azt szabta, hogy a lány szakítson a fiával.
Lolát semmi
nem választhatta el szerelmétől. Aztán a lány családjában kiderült egy
rettenetes titok, és Lola nem dönthetett másképp, fogta a pénzt és
elfutott.
Most a sors
egymás útjába sodorja Lolát és Dougie-t. A lány még mindig rajongva szereti a
férfit, de Dougie hallani sem akar Loláról, főleg azután, hogy rájön a lelépési
pénzre.
Van ebből a
bizarr helyzetből kiút? Lehet visszaszerezni azt, amiről az ember lánya már
lemondott, ráadásul pénzért?
Kulinária
Kiadó, 2016
Eredeti mű:
Jill Mansell – An Offer You Can’t Refuse
Az írónő rajongója vagyok, valamennyi magyarul megjelent könyvét olvastam és úgy gondolom, hogy valamennyi közül ez tetszett a legkevésbé. Annyira idegesítő volt a Lola nevű főszereplő, hogy többször is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom.
Ahogy a
fülszöveg is írja, Lola pénzt fogad el Doug anyjától, aki ezt forma lelépési
pénznek szánja… nagy dolog, a filmekben a gazdag szülők így szabadulnak meg
gyermekeik nemkívánatos partnereitől. Lola még fel is srófolja az összeget,
mert több pénz kell nevelőapja szerencsjáték-adosságának fedezésére… és meg is
pattan barátnőjével egy egzotikus nyaralóhelyre dolgozni.
Mikor évekkel
később visszatér és dolgozni kezd egy könyvesboltban a dolgok rendben
lennének.. látszólag… míg egy este – mit tesz a fikció istene! – pont a Doug
anyjának segít, amikor azt két férfi megtámadja. És ezek után ott a csodás találkozás
Douggal, aki ennyi év után sem nem szégyell döglesztő pasinak lenni. Lola pedig
úgy gondolja, hogy neki bizony vissza kell kapnia a férfit. A gusztustalanságig
fut utána, mindenhová beszemtelenedik…olyan mint egy kullancs, nem lehet
szabadulni tőle, még akkor sem amikor nyilvánvaló, hogy Dougnak van barátnője,
akkor sem amikor ismételten a szemébe mondják, hogy lépjen már tovább. Tényleg
létezik magától ennyire elszállt nő aki azt hiszi ő a világ közepe és neki
minden jár? (most nem a bögyös pszeudó-celebekre gondoltam, akik folynak a
tévéből s a közösségi oldalra posztolják azt is ha a kutyájuk vakkantott)
Ugye tudjuk,
hogy az írónő mindig egy kisebb közösségről ír, nem csupán egyetlen pár
történetét csűri-csavarja. Ami ebben a könyvben úgymond “véletlenszerűen”
megtörténik, az túl sok még egy fikciónak is… de nem mesélem el, hátha olvasni
szeretnéd a könyvet és én meg lövögetem itt lefele a történéseket.
Annak
ellenére, hogy a Lola annyira idegesített, hogy átrendeztem volna az arcát a
szeneslapáttal, azt mondom, hogy ezt a könyvet vidd magaddal a strandra, mert
szórakoztatni fog… vagy ha mégsem, akkor árnyékot tarthat, mert méretileg a
kiadóra oly jellemző formátum: jó nagy.
… és
természetesen maradtam néhány nagyon tanulságos, és egyetemesen érvényes dologgal:
– ha a barátod
anyja utál, akkor tíz év múlva is utálni fog, akkor is, ha épp az életét és
vagyontárgyait mentetted meg. Tehát jótét helyébe jót sose várj…
– ne hazudozz
gyermekednek az apjáról, mert a fickó akkor bukkan fel amikor már megnyugodtál,
hogy sosem teszi… és te ott maradsz nyakig a… benne…
– kelkáposzta főzése iszonyúan büdös és
kivállóan alkalmas potenciális szomszédok elriasztására. Tesztelni fogom, bár a
rendes káposzta se kutya, jó büdös tud lenni…
– celeb és
paparazzo, celeb és lökött liba párosítás sosem működik – ebben a könyvben
legalábbis nem –, valamint ne hajts a barátnőd apjára sem, nem tetszel neki,
csak egyszerűen udvarias…
– a szüleid
felnőttek, el tudják baltázni az életüket a te segítséged nélkül is, tehát
törödj a magad dolgával…
– nem a ruha
teszi az embert, de amikor lekurváznak elgondolkozhatsz, hogy jó dolog volt-e a
Mallorcán viselt strandruciban dívát játszani egy patinás londoni
könyvesboltban…
Természetesen
megvan a boldog befejezés – valamilyen módon minden szereplő megtalálja a maga
számítását… véleményem szerint durván kierőszakolt és már-már nyálas a megoldás.
De hát ízlések és pofonok… és attól én még továbbra is szeretni fogom Jill
Mansell könyveit.
Az írónő más könyveiről is olvashatsz itt: