2018. október 20., szombat

Michelle Marly – Coco Chanel és a szerelem illata

Legendák övezik a 20. század egyik legjelentősebb tervezőjének életútját, melyeket hol maga, hol pedig a közbeszéd teremtett meg körülötte. Michelle Marly vállalkozott arra, hogy Coco Chanel  Chanel No 5 parfümjének megálmodásának eredjen nyomába, melyet egy lebilincselő életrajzi regény formájában örökített meg. A Kossuth Kiadó jóvoltából már magyar nyelven is olvasható regénnyel a Blogturné Klub négy bloggere kalauzol Titeket körbe a történetben. Ne feledjétek, az érdekességek és vélemények mellett, a turné végén a kötet egy-egy példányát is kisorsoljuk.




1919. Párizs. 
Coco Chanel, a párizsi divat nagyasszonya szép szakmai sikereket ért már el, mikor a magánélete szörnyű válságba jut. Szerelme autóbalesetben életét veszti, s a boldogtalan nő képtelen a gyásszal megbirkózni. Támogató barátnője segítségével idővel új életcélt talál, amikor a szeretett férfival közös ötletüket, egy Chanel-parfüm megalkotását veszi tervbe. A nagy csoda, a Chanel No 5 megálmodása az első lépés egy olyan úton, amelynek a vége a szerelem illatának felfedezése. A gyötrelmes útra a saját múltjának árnyaival is küzdő Coco szerető lelki társat kap a sorstól, a karizmatikus Dmitrij Romanov herceget.


Kossuth, 2018
Eredeti cím: Mademoiselle Coco und der Duft der Liebe, 2018




“Nem állítom, hogy regényem az egyedüli igazságot tartalmazza, a történet azonban – reményeim szerint – a lehető legközelebb áll a valósághoz. Mindazonáltal dramaturgiai okokból arra kényszerültem, hogy a cselekmény keretein belül bizonyos eseményeket lerövidítve vagy időben kissé eltolva jelenítsek meg. Könyvem ugyanis regény, nem pedig szakkönyv, és nem is kíván az lenni. Ezért arra kérem kedves olvasóimat, legyenek megértők velem, ha valahol esetleg hibára bukkannak benne.”
(Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata, Kossuth, 2018)

Nincs a világon ember – legalábbis nő – aki valamilyen formában ne hallott volna Coco Chanelről, hiszen könyvek, filmek, dokumentumfilmek szólnak a divat nagyasszonyáról. Bevallom, eddig egyetlen életrajzi jellegű írást sem olvastam Chanelről, nem kedvelem a műfajt, filmet viszont láttam többet is. Kedvencem a 2008-as Coco Chanel című tévéfilm, melyben Shirley McLaine alakítja az idős Chanelt.
Ugye nem kell elmonanom ki volt Coco Chanel és milyen szerepe volt a modern nő és a divat kialakulásában? A Chanel név nemcsak egy márka, hanem egy fogalom is. Rengeteg dolgot lehetne róla és nonkonformizmusáról mondani. Például ő már akkor is dohányzott, amikor még nem volt divatos megtenni - egyébként élete végéig láncdohányos volt -, hogy ő volt az első, aki nem törődött a szokásokkal és lovagláshoz férfi bricsesznadrágot húzott, aki megszüntette a 20. század elején trendi monumentális kalap-költeményeket és egy új, sokkal egyszerűbb és letisztultabb vonalat hozott divatba. Ez az új, egyszerűbb vonal az általa tervezett ruhákra is ugyanúgy érvényes volt, és a felsorolást hosszan folytatni lehetne, viszont két olyan dolgot alkotott, amivel beírta magát a divat történelmébe (és nemcsak): a kis fekete ruhát, aminek kötelezően ott kell lennie minden nő szekrényében, és a Chanel № 5 parfümöt.
Mint említettem, nem szeretem az életrajzi könyveket, mert általában száraz, adatokra és tényekre alapozó írások, és annak függvényében, hogy éppen ki írja őket és főleg kinek a megrendelésére, itt-ott még meg is szépítik a valóságot. Chanellel szemben viszont elfogult vagyok, tehát kétség nem fért hozzá, hogy ezt a könyvet akarom, hiszen nem igazán voltak ismereteim arról, hogy hogyan is született meg a parfüm ötlete. Persze, tudom, hogy mostanság szinte kötelező, hogy egy-egy divatház a saját neve alatt futó parfümkollekciót is piacra dobjon – hogy a celebekről már ne is beszéljünk –, de nem gondoltam, hogy ez már a múlt század húszas éveire is jellemző volt.
Ez a könyv a Chanel № 5 története, és nemcsak, hiszen szorosan kapcsolódik névadója egy életszakaszához. Azért csupán névadója, mert a parfümöt természetesen nem Coco Chanel alkotta, ő csupán kiválasztotta a neki megfelelő variánst a parfümőr által bemutatott minták közül. Az ötös számút, ami számára egyben jelzésértékű is volt, hiszen különös kapcsolata volt az ötös számmal és számára ez azt jelentette, hogy helyes irányba indult el. Megérzései helytállóak voltak, hiszen az általa megálmodott parfüm nemsokára századik születésnapját ünnepli majd.
Chanel számára a parfüm örök emlékeztető viharos szerelmére Boy Capellel. Úgy az illat összeállítása mint a csomagolás hosszú munka eredménye és természetesen jelentőséggel bír Chanel számára, tehát nem véletlen, hogy a dizájn mai napig változatlan maradt.
A történet ott kezdődik, amikor a hősnő tragikus balesetben elveszíti szerelmét, a Boy-ként ismert Arthur Capelt, akitől tulajdonképpen a parfüm ötlete is származik. Megismerhettem egy olyan nőt, aki a külvilág számára erős és határozott, de tulajdonképpen a karrierjén és anyagi jólétén kívül semmije sem volt. Családtagjait sorra elvesztette, szerelmei önzők voltak és soha nem kezelték egyenrangú partnerként, csupán saját céljaikra használták fel, többnyire anyagi lehetőségei miatt, hiszen ekkor Coco Chanel már tehetős és ismert divattervező volt. Megismertem azt a nőt, akinek a stílusáért a felső tízezer rajongott, de annyira azért nem, hogy őt is maguk közzé tartozónak érezzék, akit a bohém művészvilág csupán az anyagiak miatt tartott odatartozónak, azt a nőt, aki tulajdonképpen csak egy dolgot akart az élettől: hogy szeressen és viszontszeressék. Ezt viszont soha nem kapta meg, annak ellenére, hogy számos híres szeretője is volt: Arthur Capel diplomata, Igor Sztravinszkij, Pablo Picasso vagy Dmitrij Romanov nagyherceg. 
Nagyon kedveltem a történetet. Annak ellenére, hogy egy életrajzi jellegű írás, mely bizonyos korlátokat szab az írói szabadságnak, mégiscsak egy regény és a szerző stílusa élvezhetővé, izgamassá tette. Bár a szerző saját bevallása szerint a történet csak a parfüm körül forog és a múlt század húszas éveitől követi Coco Chanel életét, visszaemlékezésekből, szereplők közötti beszélgetésekből teljes képet kapunk arról, hogy kicsoda is Coco Chanel, honnan indult és hogyan lett belőle az aki.
Korhatár nélkül olvasható és mindenkinek ajánlom, mert szerzációs olvasmány – ez  nem egy habos-babos romatikus-erotikus mese, tehát aki olyasmire vágyik, az bele se fogjon... de természetesen ízlések és pofonok.
Személyes megjegyzés: a Chanel № 19 parfümöt  jobban kedvelem ötös számú elődjénél..

“A nőnek, aki nem visel parfümöt, nincs jövője”
Coco Chanel






Az életrajzi regényben számos 20. századi ikonnal, művésszel és ismert személyiséggel megismerkedhetünk, akik valamiféle kapcsolatba kerültek Coco Chanellel, akik közül játékunkhoz kiválasztottunk négyet. Az állomásokon találtok egy-egy rövid életrajzi leírást. A feladatotok, hogy kitaláljátok, kiről van szó, és a nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.




Spanyol képzőművész (1881-1973), író, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője. Nem tudott élni szerelem nélkül. Az igazi, a mindent elsöprő, legnagyobb szerelme, a festészet volt.








10. 20. - Betonka szerint a világ…
10. 22. - Szembetűnő
10. 26. - KönyvParfé



2018. október 17., szerda

Winter Renshaw – U.i.: Rohadj meg


... és most komolyan is gondolom (U.i. 1)

Kedves Isaiah!
Nyolc hónappal ezelőtt csak egy harcba készülő katona voltál, én meg egy pincérnő, aki ingyen palacsintát csórt neked, és remélte, nem veszed észre, hogy túl sokáig időzik rajtad a tekintete.
De észrevetted.
Egy sorsfordító hetet töltöttünk együtt, mielőtt elmentél. A nyolcadik napon elbúcsúztunk, az utolsó pillanatban adtuk meg egymásnak a címünket.
Az összes leveledet megőriztem, szavaid hamarosan a vallásommá váltak.
Egy hónapja viszont szóba sem állsz velem, nem írtál, aztán tegnap este volt képed besétálni az éttermembe, és úgy viselkedni, mintha soha nem láttál volna.
Ha arra gondolok, hogy… majdnem imádtalak, téged és azt a csodálatosan bonyolult lelkedet.
Majdnem.
Bármi legyen is az – remélem, jó okod van rá.
Maritza a pincérnő
Ui: Rohadj meg… és most komolyan is gondolom


Művelt Nép, 2018
Eredeti mű: P.S. I Hate You, 2018



Vallomással tartozom: soha nem gondoltam volna magamról, hogy van bennem egy adag mazochizmusra való hajlam. Köszönöm szépen a kiadónak, hogy végre részesülhettem ebben a katarktikus önismereti felfedezésben, mert csakis a rajtam elhatalamasodó mazochizmus vehetett rá, hogy ezt a kiadványt végig elolvassam. Kiadványt és nem könyvet, mert könyvnek nevezni ezt a szemetet sértés lenne az igazi könyvekre. Nincs nekem lelkiismereti gondom félredobni egy olyan irományt, ami nem tetszik, és talán ezzel is azt kellett volna tennem, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy végig olyan lesz, amilyen.
Kezdeném az egyetlen jó dologgal, a fülszöveggel. Tökéletes csali, hogy kedvet csináljon és megvétesse veled a könyvet, csakhogy egy picike baj van vele: ha elolvastad a fülszöveget, elolvastad az egész könyvet. Mindaz, ami a cselekményben történik a fülszöveg kibővített magyarázata. Értsd: elmeséli a történetet á-tól z-ig, a két főhős megismerkedésétől kezdődően, a kierőszakolt randikon keresztül egészen a közhelyes konfliktushelyzetig és boldog végkifejletig… Okés, a boldog végkifejletet nem írja a fülszöveg, de az az esetek 99 százalékában borítékolható az olvasók elvárásai miatt: “Olyan szar az élet, legalább a könyvben kapjam meg a boldogságot”. Az ilyen elvárások miatt élnek több mint jól a terapeuták.
Nos, maga az alapötlet jó lett volna, ha a mellé kerekített történet nem annyira vontatott és sablonos. Mi több, még erotikusnak sem igazán lehet mondani, mert fél kezem is sok megszámolni hány lepedőszaggató jelenet van benne. Ezért nem is értem mit keres ott a borítón az a félmeztelen bájgúnár, persze azon kívül, hogy a nézésével kellemes az ember lányának a szemét öblögetni. S mivel megtartották az eredeti borítót, ezt nem lehet a kiadóra lőcsölni, de mást annál inkább.
Kezdeném azzal, hogy jó lenne tudni hogy hívták a hősnőt: Maricza? Maritza? Marica? Vagy esetleg Marka? Merthogy valamennyi formában leírt neven egy és ugyanaz a személy fut: a pincérnő, aki 24 évesen még nem tudja mit akar az életben elérni. S ha már a hősnőről beszélünk, akkor azt is elmondanám, hogy meglehetősen antipatikus nőszemély. Saját bevallása szerint nem akar semmit a pasitól, de tapad mint a kullancs, kierőszakolja az együttlógást, a levelezgetést… szóval olyan valaki, akit nem szívesen látnék a barátaim között.
Azt már eddig is tudtam a kiadóról, hogy nagyon sajátságosan értelmezi a könyvkiadást, hiszen előrendelésre kilistáz olyan könyveket is (nem is keveset), melyek sosem fognak megjelenni. Azt is tudtam, hogy a fordítók bérén spórol, mert ugye olvashattunk már olyan fordítói megoldásokat is, hogy az ember lánya hirtelenjében nem tudta eldönteni, hogy sírjon, nevessen, vagy falba vágja a fejét. De úgy néz ki, már a korrektor bérét is megspórolják, hiszen ez a kiadvány hemzsegett a helyesírási hibáktól, félreütésektől, és az ezek generálta értelmetlen szavaktól. Egy olvasó a Molyon osztotta meg, hogy kétszáznál több ilyen hibát számolt – gratulálok a kitartásához.
Teljesen másra vártam a fülszöveg ismeretében, például arra, hogy az egész megismerkedés, együttlógás csupán egy bevezető és a történet majd azután fog következni. Ha eltekintek a hibáktól, akkor is csak egy közhelyes és olcsó megoldásokat felsorakoztató,  unalmas történet marad, ami lehetett volna jó is, ha a szerző kicsit több kreativítással rendelkezik és kevesebb klisét használ.
Persze vannak, lesznek olyanok, akiknek nem számít mennyi hibával adták ki a könyvet – lehet észre sem veszik –, de ez akkor is szégyen és felháborító. És olyan vicces is, mert ugye a Művelt Nép kiadónál bukta a Nomen est omen latin mondás.
Mazochistáknak és ígényteleneknek ajánlom, de természetesen ízlések és pofonok… Ja, és foly. köv., mert majd jön az unokatesó története is… valamikor… egyszer… talán…



2018. október 15., hétfő

Sarah Title – Kísérleti randevú


Szerelmes könyvtárosok 1

Sarah Title a Kísérleti randevú című könyvével debütál a General Press Kiadónál. A szerelmes könyvtárosok sorozat első részéből kiderül, hogy miképpen bírkózik meg főszereplőnk, Melissa Bernard a róla készült mém szenzációjával. A nő sok mindenre számít, de arra biztos nem, hogy talán még a szerelmet is megtalálja ennek köszönhetően. Ha kíváncsiak vagytok Sarah Title romantikus és szórakoztató történetére, akkor figyeljétek a turné négy állomását, és játsszatok a könyvért.




Hogyan ​lehet valakiből mém? Melissa „Bernie” Bernard példájából kiindulva: bárkiből és bármikor. Amikor egy lánykérésről készült videó hirtelen hatalmas népszerűségre tesz szert az interneten, nem a menyasszony és a vőlegény az, aki felkelti az internetezők érdeklődését. Hanem Bernie – ahogy elhúzza a száját. A mémhadjárat ezzel kezdetét is veszi. A lány a legszívesebben elbujdosna, ekkor azonban felbukkan egy jóképű riporter, és ajánlatot tesz neki…
Colin Rodriguez szorult helyzetében, amikor is az állása a tét, eltökéli, hogy bebizonyítja: ő a romantika legnagyobb szakértője San Franciscóban, és rögtön elő is áll az ötletével. Randipartnereket talál a randiképtelen nőnek. Egészen pontosan az immár híres, ám a szerelemmel szemben bizalmatlan könyvtárosnak. Amikor Bernie végül kötélnek áll, kiderül: a férfinak nem is a cikksorozat megírása jelenti majd a legnagyobb problémát. Egyik katasztrofális randi ugyanis másikat éri. Colin azonban mindenre kész, hogy megtalálja a Bernie-hez illő férfit – még akkor is, ha ezt a szerepet neki kell betöltenie.


General Press, 2018
Eredeti cím: The Undateable, 2017




“– A magas sarkú cipő az új fűző … Összepréseli a nők csontjait, csak azért, hogy a testükkel elismerő férfitekinteteket vonhassanak magukra.”

Új szerzővel bővül a General Press Kiadó Romantikus Regények sorozata. Sarah Title Szerelmes könyvtárosok sorzatának indító részével, mutatkozik be a magyar olvasóknak, mely Kísérleti randevú címmel került a boltokba.
A szerzőről tudni kell, hogy az Egyesült Államokban él, Észak-Virginiában és maga is könyvtáros, tehát talán nem véletlen sorozatának témája, hiszen ki ismerné jobban a könyvtárak világát, mint egy könyvtáros?
A Kísérleti randevú több szempontból is újdonság, hiszen ahogy említettem már, a szerző első magyar nyelven megjelent könyve, és az első olyan, aminek a konfliktusforrása a modern technológia termékéhez, a mémekhez kapcsolódik. Én legalábbis eddig nem olvastam semmilyen más könyvet, melyben mémekről is szó lett volna.
A történet hősnője Melissa „Bernie” Bernard, egy egyetemi könyvtár alkalmazottja, aki rendesen hozza a könyvtárosok sztereotípiáját: szürke minden szempontból. Azt vallja, hogy a ruha nem azért van, hogy a férfiak figyelmét felkeltse és legnagyobb gondja az, amikor el kell döntenie, hogy aznap épp melyik turkálóból vásárolt szürke szoknyáját vegye magára. Fodrász, kozmetikus, divatcuccok, magas sarkú cipő? Ugyan már! Az olyan felszínes, és ő különben sem akar senkinek tetszni.
Bernie sajnos rosszkor van rossz helyen és egy falshmob-os leánykérésre adott önkéntelen reakciója miatt nagyon gyorsan internetes híresség lesz, bár a mém, amit róla terjesztenek nem a legelőnyösebben mutatja be. Ha ez még nem lenne elég, kretén főnöke a könyvtár javára akarja fordítani a lány népszerűségét.
Bevallom ez az epizód, nálam kiverte a biztosítékot, mert szép dolog a technológia, a kütyűk és a közösségi oldalak, és milyen vicces dolgokat lehet csinálni, de azért vannak személyi jogok és nem tudom a mém készítője hogyan reagált volna, ha fordított a helyzet. Vagy a könyvtár vezetője akkor is lelkesen nyomta volna a reklámanyagot, ha ő szerepel rajta előnytelen helyzetben? No, de ez magánvélemény, térjünk vissza a történethez és ismerkedjünk meg a történet férfi főhősével is.
Colin Rodriguez egy online stílusmagazin újságírója. Nem azért mert szereti amit csinál, hanem muszájból, ugyanis ki kell költöznie szülei házából, melyben húgával lakik, amennyiben nincs állandó munkahelye. Ő a magazin partiarca és egyetlen senior munkatársa,  kolleganője, Pia nagy bánatára, aki mindent megtesz azért, hogy elorozza tőle ezt a poziciót – egyelőre sikertelenül.
Colin nem kedveli a munkáját, de  blogírást annál inkább és Levelek Mariának nevű blogján párkapcsolati tanácsokat osztogat mindenkinek, aki megkeresi. S teszi ezt, egy idősebb, tapasztalt nő bőrébe bújva. Természetesen beleolvashattam Maria blogjába is, és be kell vallanom, hogy számomra ezek a blogrészletek jobbak voltak, mint maga a történet.
Bernie mémje természetesen a stílusmagazinhoz is eljut, ahol hosszas fújjolás után eldöntik, hogy átalakítják a szürke könyvtárost, mert úgy gondolják mindenki megérdemel egy második esélyt. S mivel Colin félti a munkáját, magára vállalja az egész menedzselését.
Innentől kezdve nem igazán tudtam eldönteni, hogy mihez hasonlít jobban a történet: a Micsoda nő könyvtárosra írt variánsára vagy a rút kiskacsa meséjének kortárs paródiájára, mert természetesen Bernie szürke könyvtárosimázsa mögött ott a bombázó, és eleinte nehezen, de később teljesen belelendülve veszi az átalakítás akadályait és a harminc randit is, melyet harminc menő fickóval szerveznek neki. Valamiért nem éreztem szükségét, hogy annyira részletesen megismerjem mi történt egy-egy randin, mint ahogy a szerző megosztotta velem.
Teljesen kiszámítható történet volt. Igen, lesz boldog végkifejlet, nem nagy filozófia kitalálni, hogy hogyan is fog kinézni. És ez nem is lenne baj, az viszont az, hogy a cselekmény egyetlen picike kis meglepetéssel sem szolgált. Nem voltak csúcsok, sem mélypontok, semmi csavar, semmi botrány.
Kedves, néhol vicces történet, egyszer el lehet olvasni, de túl sokat nem szabad várni tőle. Engem Sarah Title nem győzött meg, és még meggondolom, hogy elolvasom-e a sorozat további részeit, ha magyar nyelven is megjelennek… de természetesen ízlések és pofonok





A könyvtárosunk a róla készült mémnek köszönheti, hogy egy csapásra híressé vált, így most a játék is a mémekről fog szólni. Minden állomáson találni fogtok egy híres mémet, a feladat pedig mindössze annyi lesz, hogy kitaláljátok, ki szerepel rajta, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.









10.15. Betonka szerint a világ…
10.21. Könyvvilág





2018. október 13., szombat

Debbie Macomber – Szerelem karácsonyra

   
   Ha október, akkor új karácsonyi történet Debbie Macomber tollából, a General Press Kiadó jóvoltából. Idén sem marad el a karácsonyi romantika, és ebből a hangulatból immár három éve a Blogturné Klub sem maradhat ki! Ismerkedjetek meg Macomber legújabb karácsonyi történetével egy három állomásos blogturné keretében, s ha részt vesztek a nyereményjátékon, a karácsonyfa alá tehetitek a szerző legfrissebb könyvét!




Merry Knight igen elfoglalt. Gondoskodik a családjáról, sütit süt, dekorál az ünnepekre, és mindeközben reméli, hogy nem kerül az állandóan feszült és a szabályokhoz mindenáron ragaszkodó főnöke útjába a munkahelyén. Saját magára sincs ideje, egy kapcsolat pedig már végképp nem fér bele az életébe. Az anyja és az öccse azonban megelégeli ezt a helyzetet, és a tudtán kívül - születésnapi ajándékként - regisztrálják egy társkereső oldalra, a fotója nélkül. A lány eleinte ellenérzésekkel fogadja ezt a beavatkozást, aztán vonakodva mégis úgy dönt, tesz egy próbát.
Merry kicsivel később már egy elbűvölő idegennel csetel, és nemsokára a beszélgetéseik jelentik számára a nap fénypontját. Ám amikor szemtől szembe találkoznak, kiderül, hogy a férfi egyáltalán nem az, akire számított - és akire vágyik. Merrynek azonban rá kell jönnie, hogy a szív néha azt is látja, amire a szem nem képes.
Debbie Macomber legújabb karácsonyi történetében a nem várt szerelem csak egy kattintásra van.


Kiadó: General Press Kiadó
Eredeti cím: Merry and Bright, 2017.
Megrendelhető          Beleolvasó



Debbie Macomber rajongótábora már megszokhatta, hogy minden éveben egy-egy karácsonyi történettel lepi meg őket az ünnep környékén. A General Press kiadó jóvoltából a szerző magyar rajongói is olvashatják a 2017-ben angol nyelven megjelent történetet.
Nem vagyok a csilivili karácsonyi ünnep rajongója és őszintén megvallva a szerzőjé sem, de időnként elcsábulok és kísértésbe visz egy-egy ilyen történet.
A Szerelem karácsonyra hősnője a huszonéves Merry Knigh. Merry és nem a megszokott Mary. Szükséges ezt kihangsúlyozni, mert ennek fontos szerepe lesz majd a történetben. Ugyanis Merry Knight kisasszony egy pénzügyi elemző (vagy valami hasonló) cégnél áll ideiglenes alkalmazásban, a személyzeti osztály pedig nagyelkűen Marynek keresztelte. S mivel a lány szerződése karácsony előtt, a munka elvégzésével lejár, nem is vették a fáradtságot hogy a névtáblán kijavítsák tévedésüket.
Merryről tudni kell, hogy a romantikus hősnő mintapéldánya: szép, keményen dolgozik, problémás családjának ígényeit a sajátjai elé helyezi és jövő terveiben olyan hivatás szerepel, mellyel a speciális ígényű embereken szeretne segíteni. S ha már speciális ígényegkről esik szó, hadd mondjam el miért is olyan problémás a Knight család. Első sorban azért, mert Merry anyja sclerosis multiplexben szenved, mely korlátozza mozgásképességét, és ehhez még hozzájárul egy 18 éves fiútestvér is, aki Down-szindómával született. Ő a “speciális”, ahogy a történet során többször is emlegetik a politikai korrektség nevében, mintha sértő lenne nevén nevezni a betegséget melyben szenved.
A család úgy gondolja, hogy Merrynek társra van szüksége, ezért előszületésnapi ajándékként regisztrálják a Mix & Mingle internetes társkereső oldalra. Komolyan, melyik században élünk, hogy a szülő meg a tesó tökéletes egyetértésben regisztráljon valakit egy társkereső oldalra, csak mert ők ezt úgy gondolják? Az sem igazán normális, hogy a későbbiekben maguk is használják a lány profilját, hogy a kiválasztottal fecsegjenek. Mert Merry igenis talál magának egy férfit, aki hozzá hasonlóan a családi kutya fotóját osztotta meg a nagyvilággal. Mert ugye kutya is van a történetben, hogy teljes legyen az idillikus család portréja. És mondanom sem kell, hogy Merry/Mary imádja a karácsonyt!
Meglehetősen hosszan élvezhetjük a hősnő és választottja online kommunikációját, míg végül elkerülhetetlen lesz a személyes találkozás. Csakhogy a megbeszélt helyen Merryt pont az a férfi várja, akivel a legkevésbé sem szeretett volna találkozni: mogorva főnöke, aki az ünnep gondolatától is hidegrázást kap, és akihez képes Grinch maga a jóságos Mikulás is lehetne. És akivel Merrynek már több nézeleltérése is volt
A többi kiszámítható, semmilyen meglepetéssel nem szolgál a történet, ami élvezhetőbb lett volna, ha nem merül el ennyire a tömény romantikába, mely néhol már a giccs határait súrolta. És talán hihetőbb is lett volna, teszem azt a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben – természetesen az online társkereső nélkül.
A szereplők sem okoztak meglepetést, legalábbis kellemeset nem. Merry/Mary az én ízlésemnek túlságosan is tökéletes volt a maga önfeláldozásával, Jayson Bright-tal pedig megtörténik az, amiben én személy szerint nem hiszek: megérinti a  karácsony és a szeretet-szerelem szelleme és ettől ő gyorsan más, jobb emberré válik. A főhősök névválasztása sem véletlen, bár a magyar olvasóknak nem jelentenek sokat, ha nem ismerik az angol nyelvet, de a Merry Christmas (vidám karácsonyt) kifejezéssel biztosan mindenki találkozott, a férfi főhős családneve (Bright) pedig fényest, sziporkázót jelent, ami, ugye, a karácsony sajátja.
Karácsonyi történet, tehát első sorban azoknak ajánlom, akik kedvelik az ilyesmit, mert segít az ünnepre hangolódni, és természetesen a szerző és a tömény romantika rajongóinak is, mert ebben bőven van romantika, ünnepi szellem, érzelmek és boldog végkifejlet. De, ugye, ízlések és pofonok…




Ahogy Debbie Macomber, úgy a General Press Kiadó is évről évre gondoskodik arról, hogy ne maradjunk újabb romantikus karácsonyi történet nélkül. Az elmúlt években a Blogturné Klub turnéinak keretében a szerző több könyvével is megismerkedhettek, ezek közül (is) válogattunk mostani játékunkhoz. Minden állomáson találtok egy-egy fülszöveg-részletet Macomber valamely könyvéből. A feladat, hogy az adott könyv címét a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok. Könyvvadászatra fel!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.




"Ashley ​Davison, a mindig vidám egyetemista lány eredetileg úgy tervezte, nem utazik haza karácsonyra, egy váratlan kényszerszabadság miatt azonban lehetősége adódik arra, hogy egyedülálló édesanyjával töltse az ünnepeket Seattle-ben. Dashiell Sutherland, az egykori katona is ugyanoda tart egy állásinterjú miatt. Csak a repülőtéren szembesülnek azzal, hogy a karácsony előtti utolsó járatra elfogytak a jegyek, és már az autókölcsönzőnél is csak egyetlen kocsi maradt szabadon." 






10.13. - Betonka szerint a világ…
    10.17. - Szembetűnő



2018. október 10., szerda

Helen Pollard – Visszatérés a kis francia panzióba

   

Rózsakert 2


Helen Pollard Rózsakert című sorozatának második részével a Blogturné Klub három bloggere is visszatért a Loire-völgyi sikkes kis francia panzióba. Ha kiváncsi vagy ők mit gondolnak Emmy Jamiesonról és a panzió egyre bonyolultabb ügyeiről, akkor kövesd őket a turné során, és ha a szerencse is melléd áll, akkor tiéd lehet a kiadó által felajánlott könyv. 



Felhőtlen napsütés, bimbózó szerelem, egy pohár francia bor… mégis mi gond lehet?
Onnantól, hogy Emmy Jamieson hátat fordít régi életének, és elszegődik panzióvezetőnek barátja, Rupert mellé, a szőlőtől zöldellő francia vidék egy meseszép panziójába, a La Cour des Roses-ba, a kérdés már csak az, vajon hogyan boldogul új szerepében.
Emmy és Rupert a Loire-menti panzió fennállásának legkeményebb feladatával néz szembe: vészesen közelít a szeszélyes, ám annál öntudatosabb Thomson família hatalmas családi találkozója. A panzióban rövidesen mozdulni sem lehet majd a felfújható matracoktól és a kertben állomásozó lakókocsiktól.
Emmy felkészült a megmérettetésre, és szerencsére a jóképű, karamellszín szemű, félig francia könyvelő, Alain segítségében is bízhat. Arra azonban, hogy a La Cour des Roses-ban meztelenül járkál álmában egy híres utazási blog írója, ráadásul Rupert rosszmájú ex-neje is felbukkan, egyikük sem számít.
Glória nem tartja magában gonosz megjegyzéseit Emmy új szerepével, Rupert pénzügyeivel, sőt a gyanútlan Alainnel kapcsolatban sem. Ezzel pedig mindent fenekestül felforgat. Pedig Emmy már egészen beleélte magát, milyen csodás élet vár rá a véget nem érő napsütés, az igaz szerelem és a sok nevetés világágban. Vajon tényleg búcsút kell mondania az álmainak?


Könyvmolyképző Kiadó, 2018
Erdeti cím: Return to the Little French Guesthouse
Megrendelhető           Beleolvasó




Kedveltem az első részt, azt még jobban, hogy nem sokkal A kis francia panzió megjenése után máris kezembe foghattam a folytatást is. Isten tartsa meg a kiadó szokását, mert a Rózsakert sorozatnak még van egy harmadik része is, amit addig szeretnék elolvasni magyar nyelven, amíg emlékszem az első két rész szereplőire és cselekményére.
A könyv címe magáért beszél: Visszatérés a kis francia panzióba, mert tulajdonképpen ez történik. Miután az első könyvben történik az ami – akik olvasták már, azok tudják mi és miért – Emmy gondol egy merészet, feladja angliai életét, a biztonságot, amire szülei nevelték és Franciaoországba költözik, hogy majd Ruperttel közösen vezessék az ominózus panziót. Döntéséhez az is hozzájárul, hogy gyengéd érzelmeket táplál Alain, Rupert könyvelője iránt.
Emmy visszatérését mindenki örömmel fogadja és tévedésben van az aki azt hiszi, hogy mostantól minden a legnagyobb rendben van – vagy lesz –, mert a panzióban káosz uralkodik. Rupert egyszerűen képtelen kézbe tartani a panzió marketingjét, a foglalások áttekinthetetlenek, és ez nagyrészt annak a következménye, hogy ezeket a dolgokat mindig Glória, Rupert felesége intézte egy csak általa ismert rendszer szerint. És mint tudjuk, Glória éppenséggel Emmy exével pattant meg, hogy új életet kezdjen Angliában – bizarr vagy sem: pontosan Rupert angliai otthonában. Tette ezt azért, mert az ő álma nem a Rózsakert panzióhoz kapcsolódott, hanem a csillogáshoz, nagyvároshoz és mindahoz, amit az nyújtani tud neki.
A panzióban zajló élet számtalan megmosolyogtató epizóddal teszi színesebbé a történetet, bár ami azt illeti a Thomson-féle össznépi házassági évfordulót és annak szervezését kissé mintha túllihegte volna a szerző. De ez is megbocsátható és természetesen Glória rosszindulatának számlájára írható, hiszen ő hagyta teljes homályban Rupertet a panzió  kihasználtságát illetően.
Az sem borítékolható, hogy a panzióban minden tökéletesen fog működni Emmy érkezésével, hiszen vannak olyan emberek, akiknek semmi sem elég jó, és csak akkor érzik magukat jól, ha másoknak árthatnak. Tehát bármenyire is idilli az a környezet, ahol a történet játszódik, a szerző becsempészi a cselekménybe a napi gondokat is.
Ha az előző részben Nathan, Emmy exe próbálja magát visszakönyörögni a lány életébe, most Glórián a sor, hogy megjelenjen a panzióban és elvárja, hogy visszafogadják, mintha mi sem történt volna. Ez nem tesz jót sem Rupertnek, sem Emmynek, de még a baráti körüknek sem, hogy a panzió ügyeiről már ne is beszéljünk, mert Glória nemcsak azt várja el, hogy minden visszatérjen a régi mederbe, hanem a panzió ügyeinek vezetését is ismét magának akarja. S ha ez még mindig nem lenne elég, merő rosszindulatból olyan múltbeli titkokat fecseg ki, amelyek hatással vannak nemcsak Emmy és Alain bimbozó kapcsolatára, hanem Rupert és Alain munkakapcsolaton túlmutató barátságára is, Rupert érzelmi világát pedig alapjaiban rengeti meg.
A kialakult helyzetben Emmy sem érzi jó magát, és ehhez az is hozzájárul, hogy a visszautasítás miatt duzzogó exe is bekeményít, és Emmy egzisztenciája is bizonytalanná válik, hiszen közös anglia lakásuk bérbeadásából származó bevétele is elúszni látszik.
A szerző most is csodálatos tájleírásokkal kényeztetet el. Aki eddig még nem szeretett bele a Loire völgyébe, könnyen lehet, hogy ezután erős késztetést érez arra, hogy saját szemével lássa azokat a helyeket, melyeket a történetből ismerhetett meg.
Szórakoztató, könnyed olvasmány volt, de a megmosolyogtató epizódok mögött ott vannak az emberi érzések, a bajtásiasság, a barátság és természetesen a szerelem is, hiszen ez a történet nem csupán a Rózsakert panzióról szól, hanem egy egész kis közösségről.
Nagyon kedveltem és szívrepesve várom a trilógia záró részét, melyben – reményeim szerint – végre rendeződnek majd a dolgok. Nem merek arról álmodni, hogy még az idén boltokba kerül magyar nyelven, de jövőre hátha… 
Ajánlom mindazoknak, akik kiváncsiak arra, hogyan alakult a szereplők sorsa az első kötet után, és azoknak is, akik könnyed, vidám olvasmányra vágynak szerelemről, emberi kapcsolatokról, újrakezdésről.... meg ízlések és pofonok...




Kapcsolódó bejegyzés:





Helen Pollard története nyilvánvalóan Franciaországban játszódik, ezért nyereményjátékunk is ehhez a helyhez kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy olyan könyv fülszövegének részletét találjátok, melynek cselekménye Franciaországban (is) játszódik. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a keresett mű címét és szerzőjének nevét
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


"Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…"








10.10 - Betonka szerint a világ...
10.12 - Szembetűnő
10.14 - Könyvvilág