2024. december 21., szombat

Karácsonyi témájú könyvek dömpingje...




   Néhány nap múlva karácsony, véget ér a bevásárlási roham, a nagy főzési akció, és remélhetőleg a karácsonyfa alatt lapul majd néhány könyv is azok számára, akik olvasni szeretnének. Még mindig nincs késő beszerezni, lesz idő olvasni.
   Ha karácsony, akkor jön az ünnepi témájú könyvek dömpingje, ami az idén mintha a szokásosnál nagyobb lett volna, s mintha egyre korábban jelennének meg. Nem tudnám számszerint megnevezni hány ilyen témájú könyv jelent meg az idén, de az biztos, hogy én a szokásosnál többet olvastam (kész mazochizmus!). Jókat, rosszakat, csiliviliket, giccseseket, s bizony olyan is akadt, ami kitört a sablonból, és amire azt mondtam, ez igen!
   Nem fogom hosszan elemezgetni, hogy melyik könyv milyen és miért olyan, amilyen, hiszen az olvasás szubjektív folyamat, s kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi a menő. Tehát csupán egy felsorolás következik az általam olvasott, idén megjelent karácsonyi témájú könyvekről... meg néhány szó – személyes, szubjektív véleményem, ami esetleg ötletet adhat, hogy az igazán bő választékból melyiket is vegyétek kezetekbe. Azt még el kell mondanom, hogy hosszú ideje ez az első év, amikor egyetlen kiadónál sem jelent meg karácsonyi történet Debbie Macombertől – mondjuk én ezért nem is sírom vizesre a párnám.

   Stefanie Neeb: Comming Home for Christmas – A karácsony összehoz (Menő Könyvek) – ezt sajnos benéztem, mert valahogy elsiklottam az ifjúsági címke fölött, s az első három fejezet sem kötött le annyira, hogy folytassam. Befejezetlen maradt.

   Carrie Elks: Szívek karácsonya (Pioneer Books) – a tavaly (ha jól emlékszem) megjelent Winterville sorozat második része. Akinek tetszeni fog, az örülhet, mert van még belőle bőven. Egyébként kellemes olvasmány, teljesen kiszámítható, és senki világát megrengetni nem fogja, hiába próbálkozik az össznépi karácsony mellett komolyabb témával is a szerző.

   Jenny Hale: Karácsonyi levelek (Cartaphilus) – Hasonló témájú könyvet többet is olvastam már, minden bizonnyal más is, csak ez karácsonykor játszódik, s jön vele a nagy amerikai giccsparádé.


   Shari Low: Egy karácsonyi éjszaka (Könyvmolyképző) – ambiciózus családregény, három generáció története. Kellően zavaros, hogy fenntartsa az érdeklődést, hiszen egyszerre három idősíkban is játszódik, sajnos a vége kellően giccses is. De kellemes olvasmány és érdekes karakterek.

   Hope Holloway, Cecelia Scott: Karácsony a kunyhóban (Cartaphilus) – Ha az ikrek témája már közhely, akkor dobjuk be helyettük a hármasikreket. A karácsony csak bónusz, a történet a nők sorsáról az év bármelyik szakában érvényes lett volna, bár az én ízlésemnek egy idő után túl sok vallási töltetet kapott. Ez egy sorozat indítókötete (Ünnep a hegyek között), aztán vagy lesz folytatás, vagy nem.

   Rebecca Raisin: Flora karácsonyi boltocskája (Pioneer Books) – Fülszöveg alapján rajongtam érte, olvasáskor már egyáltalán. A hősnő annyira fanatikusan karácsonyimádó, és sajnos akkora arca (és szája) is van, hogy átment ellenszenvesbe. Nagyon. Befejezetlen maradt.


   Milly Johnson: Karácsonyt minden napra (Pioneer Books) – Tipikus Milly Johnson könyv egy csipetnyi mágikus realizmussal – nevezzük a karácsony csodájának. Nem rossz, de nem is egetrengető, viszont egészen eredeti.

   Karen Swan: Karácsony gyertyafénynél (21. Század) – A legjobb karácsonyi témájú könyv volt, amit az idén olvastam. Határozottan újraolvasós kategória, s ha bővebben olvasnál róla, akkor, megteheted ITT

   Julie Caplin: Karácsony Skóciában (Libri) – A szerző Egy csésze kávé... sorozatának kilencedik része. Szórakoztató, néha még vicces is, bár megértettem volna, ha a hősnő egy hólapáttal elintézi excentrikus anyját, és az egész átmegy krimibe. Aki szereti Caplin írásait, ebben sem fog csalódni.

   Lilly Hayward: Macska a fagyöngy alatt (General Press) – Kis mágikus realizmus, kis karácsony, sok családi bonyodalom, és természetesen egy macska. Kellemes olvasmány, kitör az ünnepi giccs sémájából.


   Beth Moran: Christmas Every Day – A szerelem körülvesz minket (Kossuth) – Nem túl pörgős, de annál szórakoztatóbb romantikus történet, s a jó az benne, hogy nem a karácsonyon van a hangsúly. Bár azt is el kell mondanom, hogy nem túl eredeti, mert ilyen felállásról is olvashattunk már, nem is egyszer. Ettől függetlenül jó bekuckózni vele.

   Maggie Knox: Karácsonyi helycsere (Kossuth) – Ha egypetéjű ikernővérekről van szó, akkor ugye mindent A két Lottihoz viszonyítunk (jó nagy a csont, lehet rágni). Nos, ez A két Lotti kortárs, felnőtteknek szóló változata amerikai helyszínen, gasztro-regénynek álcázva. Szórakoztató.

   Emma Heatherington: Idén karácsonykor (General Press) – Bővebben olvashatsz róla ITT, de röviden: nem egy pörgős történet, mert inkább a szereplők érzelmi világára fókuszál. Viszont olyan emberekről szól, akiknek a karácsony ilyen-olyan okok miatt nem örömünnep. 


   Susan Mallery: A karácsonyi vendég (Vinton) – A Wishing Tree nevű sorozat első része, elképzelhető, hogy folytatások is következnek, de anyám borogass! A giccs csimborasszója! Ez sem lesz újraolvasós, az már biztos!

   Sarah Morgan: Rendhagyó karácsony (Vinton) – Rendhagyóan rossz volt. Teljesen hihetetlen történet (inkább modern mese), ami a valóságtól messze elrugaszkodik. 

   Kitty Johnson: Öt tél (Kossuth) – Nem kimondottan karácsonyi történet, mondhatni az ünnep csak mellékszereplő az egészben. Komoly témákat bolcolgat, bár néhol kicsit túlzásba viszi az érzelmi vonalat. De érdemes elolvasni.

   Minden bizonnyal más, az ünnepi témakörhöz kapcsolódó könyvek is megjelentek, nekem ennyit sikerült elolvasni... vagy nem, mert kettő is befejezetlen maradt. Keressétek meg a nektek tetszőt és jó olvasást!






2024. november 29., péntek

Karen Swan – Karácsony gyertyafénynél



   Ünnepekkor mindent belep a hó, és felszínre kerülnek a régi igazságok.
   Három nappal karácsony előtt havazni kezd. Libby és az új barátja félszívvel mennek a lány egyetemi évfolyamtalálkozójára.
   Az összejövetelt Archie Templeton szervezi, aki annak idején a szívtipró volt a társaságban. A helyszín a férfi puccos családi birtoka Yorkshire-ben, és nagyon jól sikerül az este.
   Amikor azonban ki-ki hazaindulna, kiderül, hogy az út járhatatlan.
   Először mókásnak tűnik, hogy össze vannak zárva, és az időjárás elvágta őket a külvilágtól. De aztán telik-múlik az idő, és mindenki egyre idegesebb.
   Aztán jön az áramszünet.
   Gyertyafénynél ücsörögnek, visszaemlékeznek a régi időkre – tapintható a feszültség. Előkerülnek a múlt titkai, és Libbynek szembe kell néznie valamivel, amit már régóta próbált tagadni.




21. Század, 2024
Eredeti cím: Christmas by Candlelight, 2023





   Soha nem tagadtam, hogy oda s vissza vagyok Karen Swan írásaiért. Egy kivételével minden magyar nyelven megjelent írását olvastam. Nem állítom, hogy mindegyiket imádtam (de azért kedveltem), de Swan határozottan az a szerző, akinek a könyvei újraolvasósak nálam.
   A történet nyílvánvalóan karácsonykor játszódik, viszont azt is el kell mondanom, hogy az időpont nem oszt és nem szoroz, mert a történések bármikor ugyanolyan hitelesek lennének. S azt is hozzá kell tennem, hogy karácsony ide meg oda, ebből hiányzik a giccs, meg a csilivili, ami szerintem hatalmas pozitívum.
   Amikor belefogtam az olvasásba, igazándiból semmilyen elvárásom nem volt, mert Swan könyveinél az ember lánya soha nem tudhatja előre mire várjon. A fülszöveg (szerencsére) nagyon elenyésző részét jelzi annak, ami történik majd. Arra sem számítottam, hogy ez egy két idősíkban játszódó történet lesz, bár a két idősík között csupán kilenc év a különbség. Az egyik a történet jelene (2023), a másik pedig kilenc évvel korábban (2014), amikor a történet szereplői együtt laknak, és valamennyien a durhami egyetem diákjai. S hogy miért volt jó ez a két idősíkos történetmesélés? Azért, mert a cselekmény jelene adott egy képet, aztán jött egy-két fejezet a múlból, ami gyökeresen megváltoztatta mindazt, amit addig gondoltam, vagy próbáltam kitalálni a cselemény folytatásával kapcsolatban. Igen, vannak bizonyos dolgok, amiket ki lehet találni előre, ha figyelmesen olvas az ember, de a történet olyan csavarokban bővelkedett, hogy bizony csak kapkodtam a fejem.

   A történet hősnője Elizabeth (a történetben többnyire Libby) Pugh, a cselekmény jelenében ügyvéd, a múltjában utolsó éves joghallgató. Libby és szintén ügyvéd barátja, Max (nagyképű és antipatikus figura) néhány nappal karácsony előtt egy esküvői fogadásról tartanak abba a kastélyba, ahol volt lakótársaival találkozna kilenc évnyi teljes szünet után. Hogy miért szakadt meg közöttük a kikezdhetetlennek látszó barátság? Nos, ahhoz el kell olvasni a könyvet. Nem, nem azért mert a többiek valamennyien tehetős családból származtak, könnyen vették az életet, Libby pedig a szegény lány volt, aki komolyan vette tanulmányait és céljait.
   Bár a történet központjában Libby áll, ez nem csak az ő története, hanem azé a másik hat emberé is, akik egy véletlen folytán, az egyetem ideje alatt megosztották vele a házat, ahol laktak. Ez szól Emsről és Prockról, akik már az egyetemen szerelmesek voltak egymásba, most pedig első gyermeküket várják, Cocóról, a pszichológia diplomás bohém influencerről, a józan Charlieról, aki mindig is szerelmes volt Cocóba, de soha nem volt elég mersze lépni az ügyben, Archieról, a vikomt cinikus fiáról, akinek az egyetem egy hatalmas buli, Rollóról, aki másodszülöttként nem örököl semmit, de jól áll neki a vidéki földesúr szerepe, és a titokzatos Zannahról. Mindenki titkol valamit. S egy rövidnek tervezett látogatás átalakul valami teljesen mássá, valami olyasmivé, amit senki nem tud irányítani.

   Érzelmekkel, titkokkal, fordulattal teli történet, színes és jól megformált karakterekkel, egy csipetnyi karácsonyi hangulattal egy ódon nemesi kastélyban, és vidám (vagy kevésbé vidám) emlékekkel az egyetem idejéből, melyek engem is nosztalgiázásra késztettek, s bizony jó lenne találkozni a volt évfolyamtársakkal. 
   Az én olvasatomban az idén magamévá tett karácsonyi történetek közül – és nem kevés volt! – messze a legjobb. De ízlések és pofonok...




2024. november 26., kedd

Emma Heatherington – Idén karácsonykor



   Ha te is alig várod már a karácsonyt, akkor Emma Heatherington vadonatúj regénye, az Idén karácsonykor téged is elvarázsol majd a gyönyörű tájaival, a kisvárosi hangulatával és a romantikus történetével. Tarts bloggereinkkel ezen a különleges ünnepi hangulatú turnén, és ha velünk játszol, akár egy példányt is nyerhetsz a könyvből a General Press Kiadó felajánlásának köszönhetően.




   A Holiday és az Igazából szerelem rajongóinak
   Rose egykor rajongott a karácsonyért, amíg egyik évben történt valami, ami mindent megváltoztatott. Azóta egyszer sem ment haza, hogy a családjával ünnepeljen. Idén a nagyvárosi nyüzsgés elől egy vidéki vendégházban rejtőzne el a kutyájával, ám amikor egy ismeretlen férfi nyitja ki Seaview Cottage ajtaját, a két idegennek azzal kell szembesülnie, hogy a tulajdonosok egy félreértés miatt mindkettejüknek kiadták a házat.
   Charlie ugyancsak a problémái elől menekül. Lehet, hogy egyeseknek ez az év legcsodálatosabb időszaka, ám neki idén biztosan nem az. Rose és Charlie mindketten arra számítottak, hogy ezt az ünnepet egyedül fogják tölteni. Ám karácsonykor igenis történnek csodák, és örökre megváltozhat az életük, ha hajlandóak megosztani egymással a házat…



General Press, 2024
Eredeti cím: This Christmas, 2023





   Közeleg a karácsony, s ilyenkor törvényszerűen jön a karácsonyi történetek dömpingje. Nem tudom ki hogy van vele, de én már épp a tizenegyedik friss megjelenésű karácsonyi sztorinál tartok. Volt közöttük jó, megszokottan csilivili, és sajnos bűnrossz is, de – mint oly sokszor mondom – kizárólag személyes ízlés kérdése kinek mi tetszik.
   Azt is többször elmondtam már, hogy lássunk túl a fogyasztói társadalom (meg a Hallmark) által generált csilivili karácsony-képen. A karácsony nem mindenki számára csupa móka s kacagás, az ünnep nem töröli el automatikusan a gondokat-bajokat, a magányt, szegénységet, s ezt a felsorolást hosszan lehetne még folytatni. Heatherington könyve azért különleges a sok csillogó és túlidealizált ünnepet bemutató könyv között, mert pontosan azt ragadja meg, amit hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni: két olyan emberről szól, akiknek a karácsony nem örömforrás, sőt!
   Kezdeném azzal, hogy ennek a történetnek a helyszíne Írország. Nem sok könyvet olvashattunk, melyek cselekménye ott játszódik, de ez lényegében mellékes, mert a helyszín nem oszt és nem szoroz a cselekmény szempontjából. Ez csupán egy picike plusz, hogy most nem az amerikai kontinensen, vagy az Egyesült Királyság valamelyik festői részén bóklászik az olvasó.

   A történet hősnője Rose Quinn, egy nagyon sikeres fiatal nő, aki saját vállalkozását vezeti – igaz csak társtulajdonosként. Rose nagy karácsony-rajongó volt, míg évekkel korábban tragikus módon el nem veszítette élete szerelmét. Mondjam, vagy mindenki kitalálja, hogy mindez pont karácsonykor történt? Ettől a pillanattól kezdve Rose gyűlöli ezt az időszakot, soha nem tér haza a családi fészekbe, hogy szeretteivel együtt ünnepeljen. Neki a karácsony a gyászról, a veszteségről szól, mert feltételezései szerint bűnös szereleme halálának bekövetkeztében, mert azt hiszi a családja is ezt gondolja róla. Saját döntésének eredménye, hogy nincs meg az a szociális hálója, ami segíthetne neki a gyász feldolgozásában. Nekem ez a sok évig tartó, mélységes gyász kicsit eltúlzottnak tűnt, olyan keltsük a feszültséget módon.
   Rose kerüli a családját és mindig kitalál valamit, amivel megmagyarázza távollétét és a meghívás visszautasítását, pedig többnyire otthon, Dublinban tölti az ünnepet, kutyája társaságában. Most viszont kiszabadulna a városból, és egy nyaralóba készül, mely valamikor családja közös tulajdona volt, most csupán a rokonság egyetlen tagja birtokolja. Ez egy olyan családon belüli konfliktus, melyet mellékszálként kifejt a szerző a cselekmény során.

   Rose tehát kutyástól mindenestől megjelenik az idilli kis ír tengerparti településen, ahol a nyaraló áll, készen arra, hogy sebeit nyalogassa. Csakhogy valaki már megelőzte: a házban találja Charlie Sheerint (és a kutyáját, természetesen), aki maga is az ünnep csillogását akarja elkerülni a csendes házban. Ugyanis azt történt, hogy a nyaralót tulajdonló házaspár mindkét tagja kiadta azt, a másik tudta nélkül. Púpnak a hátára, Rose-t még a kocsija is cserben hagyja.
   Nem, nincs instant szerelem. Mindketten azért tartózkodnak ott, hogy mindentől távol saját lelki bajaikkal foglalkozzanak. Charlienak – aki terapeuta – ez az első karácsonya imádott lánya nélkül. Volt partnere gyorsan talált magának egy dúsgazdag fickót, férjhezment hozzám és közös lányukkal egyetemben meg sem áll Spanyolországig. Ékes példája annak, hogy a terapeuták is emberből vannak és a diplomával együtt nem kapnak felmentést a lelki bajok alól.

   Ez nem egy pörgős történet, és nem is vicces. A hangsúly inkább a szereplők lelki állapotán van, a szeretteik hiányán és ennek a feldolgozásán. Nemcsak, hogy nincs azonnali fellángolás, jó ideig interakció sincs közöttük, kerülik egymást.
   Csakhogy karácsony van, a hely idillikus, és lassan, de biztosan jön a felengedés, elindul a gyógyulás és beüt a csilivili, meg a vonzalom egymás iránt. Tudom, hogy általánosan elvárt dolog, hogy egy ilyen történet happy enddel végződjön, de én boldog lettem volna a szerelmi szál nélkül is.
   Minden vélt vagy valós hibája ellenére ez egy jó történet volt, merőben más, mint a karácsonyi könyvek nagy része. Kedveltem.






  Az Idén karácsonykor elolvasása után kedvet kaptunk hozzá, hogy karácsonyi filmeket nézzünk, ezért a mostani játékunkban ezeké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, amely egy népszerű karácsonyi filmből származik, a ti dolgotok pedig az, hogy felismerjétek a filmet, és beírjátok a címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.





a Rafflecopter giveaway





11.22. Utószó
11.26. Betonka szerint a világ…
11.28. Zakkant olvas
12.01. Könyv és más
12.02. Hagyjatok! Olvasok!
12.06. Kelly és Lupi olvas
12.08. This is my (book) universe.


2024. október 31., csütörtök

Tessa Bailey – Meglepetésekkel teli nyár




   Bellinger nővérek 1


   Egy Los Angeles-i partihercegnő, egy kisváros az óceán partján, egy mogorva, de szexi férfi – így lesz egy nyár igazán meglepetésekkel teli.



   Piper Bellinger népszerű, divatos és befolyásos influenszer, ezért állandóan üldözik a paparazzók. Miután egy elszabadult buli miatt a börtönben köt ki, a nevelőapja elküldi Pipert, hogy tanuljon némi felelősséget. Hogy bizonyítson, a húgával együtt belevág elhunyt édesapjuk korábbi bárjának felújításába.
   Ám Piper alig érkezett meg Westportba, máris belefut az izmos, szakállas, rendkívül jóképű hajóskapitány Brendanbe, aki szerint a lány egy hetet sem bír majd ki ott. Piper azonban elhatározza, hogy megmutatja mostohaapjának – és a szexi, de rendkívül mogorva tengerésznek –, hogy mire képes.
   A nagyvilági lány és a mogorva halász szöges ellentétei egymásnak, de tagadhatatlan, perzselő vonzalom ébred közöttük. Ám ahogy Piper rátalál a gyökereire, egyre távolibbnak érzi a csillogó, de rideg korábbi életét.
   Visszacsábítja vajon a nagyváros, vagy Brendan – és az emlékekkel teli Westport – már elbűvölte a szívét?



Maxim Kiadó, 2024
Eredeti cím: It Happened One Summer, 2021





   Az utóbbi időben egyre több olyan könyvvel találkozom, melyben a közösségi médiában való szereplés fontos eleme a történetnek. Ami ugye jó, haladunk a korral, a közösségi média az életünk része lett, senki nem akar dolgozni, inkább influenszer lesz. Nem mintha abba nem kellene munkát fektetni. Nos, ez a történet – legalább is szerintem – arra hivatott felhívni a figyelmet, hogy az igazán fontos dolgok a való világban történnek, nem a virtuális térben.
   A Meglepetésekkel teli nyár egy románc története, ami egy partihercegnő és egy mogorva hajóskapitány között szövődik Westportban, távol attól a közegtől amit a hősnő ismer és megszokott.
   A történet hősnője Piper, a Bellinger nővérek idősebbike és nem igazán rühehelltem nála jobban senkit. Piper Bellinger 28 éves és élete egyetlen célja, hogy valaki legyen a partiarcok között. Nem tanult tovább, mert minek, nem dolgozik, viszont két kézzel szórja mostohaapja (menő producer) pénzét, és egyik botrányt a másikra halmozza, mert valamivel fel kell hívnia magára a figyelmet. Egészen addig, míg egyszer mostohaapja meg nem elégeli, és száműzi abba a tengerparti városkába, ahonnan a Bellinger lányokat anyjuk elmenekíti apjuk halála után.

   Én személy szerint furának tartottam, hogy sem Piper, sem Hannah, a húga, soha nem érdeklődött arról, hogy honnan is származnak, vannak-e rokonaik, megelégedtek a fényűző, gondtalan élettel. Különösen Piper, mert Hannah azért minden kiváltságos helyzet ellenére a valóság talaján marad.
   Engem szórakoztatott, ahogy Piper egyik baklövést a másikra halmozta az új közegben, bár néha annyira hülye volt, hogy hólapáttal vertem volna bele némi józan eszet.
   Ami a románcot illeti, nos... Brendan, a hajóskapitány természetesen szexi, természetesen szingli, bár elvárják tőle, hogy még mindig gyászolja sok évvel korábban meghalt feleségét. Kissé sután próbál közeledni Piperhez, ő inkább segítségnyújtással udvarol. Mondhatnám azt is, hogy mafla, de annyira szerethető. Mondjam, vagy mindenki tudja, hogy a maflaság nem terjed ki a lepedőművészetre is? Mert történet során azért néhányszor lángra lobbant az ágynemű. 

   Mire volt még jó ez a történet? Például arra, hogy átértékeljem azt a laza mozdulatot, amivel a boltokban a jégágyról leemelem a tenger gyümölcseit, mert ezekért emberek kockáztatják az életüket. Megismerhettem egy halászfalu kicsit sem könnyű életét, a jóval és rosszal együtt. És egy csomó mindent megtudtam a királyrákokról, aminek halászása Brendan fő jövedelemforrása, bár nem hinném, hogy valaha is hazavinnék egy ilyen ronda dögöt, lehet bármilyen ínyencség.
   Nem nehéz kitalálni hogyan végződik a történet, és mindenki döntse el majd, hogy neki miről szólt ez az egész. Lehet szeretni, vagy nem, elgondolkozni azon, hogy mi áll a felületesség, vagy éppen a mogorvaság mögött, hihető-e, vagy sem.






   Mostani blogturnénk állomásaina Bellingerduológiához kapcsolódó kérdéseket kell megválaszolni. Segítségképp eláruljuk, a válaszokat megtaláljátok, ha a két könyv fülszövegét figyelmesen elolvassátok. 😉
   Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.


Mi a neve Piper testvérének, a fiatalabb Bellinger nővérnek?

 

a Rafflecoptergiveaway






10.28. – Angelika blogja

10.31. – Betonka szerint a világ

11.03. – Kelly &Lupi olvas

2024. október 8., kedd

Mhairi McFarlane – Köztünk marad



   Vannak titkok, amik jó esetben titkok is maradnak…
   Roisin és Joe egy elegáns vidéki kastélyban töltik a hétvégét a barátaikkal. Három okuk is van az ünneplésre: születésnapi buli, eljegyzés, Joe vadiúj tévésorozatának premierje.
   Roisin elmesélt valamit Joe-nak, és hiába kérte meg, hogy maradjon köztük: titkait a sorozat első epizódjában látja viszont. Emiatt meginog, már abban sem biztos, hogy akarja ezt a kapcsolatot. Kétségbeesésében elrohan az anyjához, de ott sem lélegezhet fel.
   Lehet, hogy Joe nem csak az első epizód írásakor élt vissza Roisin bizalmával? Hétről hétre ki fog derülni valami, amit a lány nem akart nyilvánosságra hozni?
   A megoldást egy régi barát jelenti. Roisin soha nem gondolta volna, hogy ilyen természetű segítségre lesz szüksége. De most szüksége van rá.
   Roisin azt hitte, szereti őt. De aztán rádöbben, Joe számára nem jelent semmit a kérés, hogy „maradjon köztünk”. Hirtelen azon kapja magát, hogy végtelen önvizsgálatba kezdett: akkor mi volt valós? Mit jelentenek a közös emlékek, az egymás iránt táplált érzések? Roisinnak egy sor dologtól meg kell válnia, hogy új szakasz nyílhasson az életében…



Next 21, 2024
Eredeti cím: Between Us, 2023




   Bár már több könyve is megjelent magyar nyelven, nekem ez volt az első találkozásom Mhairi McFarlane írásaival, de minden bizonnyal nem az utolsó, mert nekem ez a történet tetszett.
   Azt mondják róla, hogy ez egy romkom, de sokkal több, mint egy újabb, könnyed szórakoztatást nyújtó olvasmány. Hogy ki mit fog érteni belőle, az attól függ, hogy mit vár el tőle, vagy mennyire receptív a diszkréten elhelyezett utalásokra, történésekre. Mert azért ebben a könyvben bőven történnek dolgok. Én inkább chick litnek nevezném, és nem romantikus komédiának, mert azért van benne romantika is, de komédia nem igazán.
   Bár a történet főszereplője Roisin, és mindent, ami történik, az ő szemszögén keresztül ismerhettem meg, a cselekmény szerves részét képezik a barátai is. A „Brian klub”, ahogy magukat nevezik. Ehhez a klubhoz – nevezzük inkább baráti társaságnak – tartozik Roisin, középiskolai tanár, és jelenlegi partnere, a filmes Joe is.

   A történet elején a csapat ünnepelni készül egy vidéki kastélyban, melyet valóságshow-sztár barátjuk bérel a csapatnak, hogy megadját a módját eljegyzésének, Joe új filmjének – a film, ami tulajdonképpen mindent megváltoztat –, és még egy születésnapi partinak is. Kedveltem ezt a baráti társaságot, mert nagyon színesek voltak, mindegyikük más-más karakter, de mégis olyan jól működtek együtt. Többnyire, mert azért a felszín alatt forrongtak az indulatok. A kastélyban pedig olyan dolgok történnek, melyek megváltoztatják a baráti társaság dinamikáját.
   Roisin és Joe évek óta együtt van, tehát természetesnek tűnt, hogy Roisin olyan dolgokat is megosztott partnerével, amiket másokkal nem. Így működnek a kapcsolatok két ember között, és Roisin és Joe kapcsolata nagyonis működőképesnek tűnik egészen addig, míg Roisin fel nem ismer Joe új filmjében olyan elemeket, melyeket ő osztott meg bizalmasan vele, és melyek a családja magánéletére vonatkoztak. Én ekkor kezdtem el gyűlölni Joe-t, aki a saját sikere érdekében mindent felhasznált, nem törődve azzal, hogy kinek árt vele. Roisin pedig elgondolkodott azon, hogy Joe filmjében még milyen személyes élményeket használhatott fel, s valóban ismerte-e azt a férfit, akivel már évek óta együtt él, vagy ő csak egy nagy átverés áldozata Joe személyes ambícióinak oltárán. S bár Roisin és Joe szakítanak, a hősnőt nem hagyják nyugodni sejtései.

   A másik dolog, amire a történet kitér az az anya-lánya kapcsolat. És nagyon szépen oldja ezt meg. Roisin évek óta csak minimális kapcsolatot tart fent anyjával, aki egy vidéki pubot vezet, és egy hatalmas drámakirálynő. Igen, megértettem, hogy Roisin miért kerüli anyjával a találkozást, de azt is, hogy anyja csupán lánya figyelmére, szeretetére vágyik. Kettejük kapcsolata lassan változik, mikor Roisin anyja segítségére siet, ami tulajdonképpen kapóra is jön neki, hiszen a szakítás után elmenekülhet Joe közeléből sebeit nyalogatni. És talán egy új szerelem is szóba jöhet, mégpedig egy olyan személlyel, akivel nem igazán számoltam.
   Hogy miről szól igazándiból ez a történet? Szerintem az emberi kapcsolatokról és azok sokszínűségéről, döntésekről és azok következményeiről. Mert ebben a történetben többnyire senki nem az, akinek látszik, s bármennyire régi barátok és szoros a kapcsolatuk, mindenkinek vannak titkai a többiek előtt.
   Nagyon kedveltem a történetet, mert bár néhol kiszámítható, nagyszerűen felépített, remek karaktereket hozott, melyek messze nem voltak tökéletesek, és bőven szolgált meglepetésekkel is. Ez az egész nagyon életszagú volt, és sokkal több, mint amire vártam.