Matt Richards, Mark Langthorne - Bohém rapszódia

Freddie Mercury élete, halála és öröksége

A Queen ikonikus dala a Freddie Mercury életét feldolgozó film és életrajzi könyv címeként is nagy sikerre hivatott. A Blogturné Klub öt bloggere elolvasta Matt Richards és Mark Langthorne könyvét, melyben Freddie Mercury életéről, haláláról és örökségéről is rengeteg információt megtudhatunk. Rajongóknak kötelező!

Aki kívül hordta a szívét! – Szerelem és útkeresés a tomboló sikerben.

Első ízben derül fény mindenre a világ egyik legmegragadóbb rocksztárjával kapcsolatban. A Bohém rapszódia átfogó életrajz erről a nagyszerű emberről, privát fotókkal és interjúkkal. Azok az emberek szólalnak meg, akik Freddie Mercury legközelebbi barátai voltak élete utolsó éveiben.

A könyv rengeteg korábban ismeretlen, megdöbbentő tényt közöl az énekesről és életéről, megrendítő részletekkel a szerelem és az önbeteljesítés élethosszig tartó kereséséről, és természetesen arról, hogy az 1980-as évek közepén elkapta a végzetes betegséget.

Freddie életének sokkoló történetén keresztül azt is megismerhetjük, hogyan kényszerítette térdre a világot a HIV-fertőzés, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek.

Az élettel teli, lenyűgözően tehetséges rocksztár halála mind az orvos-, mind a zenésztársadalmat megrázta. A Bohém rapszódia végre tiszta vizet önt a pohárba, és alaposan körüljárja Freddie Mercury életét, hogy méltó emléket állítson neki.

Könyvmolyképző Kiadó, 2019, 2018

Eredeti cím: Somebody to Love, 2016

Megrendelhető               Beleolvasó

„Előfordulhat, hogy valakinek megvan mindene, mégis ő a legmagányosabb ember a föld kerekén. És ez a lehető legkeserűbb magány. A sikernek köszönhetően rengetegen imádnak, több millió fontot kerestem, viszont egy dolgot nem kaphattam meg: a hosszú távú, szerető párkapcsolatot…”

Nehéz megírnom ezt a bejegyzést, mert állandó jelleggel az elfogultság és a tárgyilagosság között ingadozom, és ehhez még hozzájárul a tény, hogy imádom Freddie Mercury és a Queen zenéjét. Jó lett volna őket élőben hallani, de ez már kipipálatlanul marad a bakancslistámon.

Nem szeretek életrajzi műveket olvasni, mert az esetek túlnyomó többségében az illető művész munkássága érdekel, nem a magánélete, vagy annak mocskos titkai. S életrajzi írások esetében sokszor megkérdőjelezhető a hitelesség, sok benne a megkozmetizált információ. Hogy mégis miért kaptam két kézzel a Bohém rapszódia után? Mert imádom Freddie Mercury és a Queen zenéjét – tudom, hogy ezt már leírtam, de szerintem a bejegyzés végéig még legalább ötször el fogom mondani. S azért is, mert a könyv eredetije huszonöt évvel az énekes halála után jelent meg, ami bőven elég arra, hogy az ilyen-olyan okokból elhallgatott vagy megmásított információk is ködösítés nélkül napvilágot lássanak. 

Matt Richards és Mark Langthorne könyve dokumentumregény, mely sok száz-ezer korábban megjelent információra, interjúra, nyilatkozatra, tényre támaszkodik. Talán túl sokra, néhol túl szárazon, tényszerűen tálalva, máshol meg saját véleménytől-feltételezéstől kísérve. Mi több, olyan információk is helyt kapnak, melyeknek relevanciája megkérdőjelezhető. Mint például Dr. Joy Schaverien jungi analitikus állítása, mely szerint a bentlakásos iskolák zavart okozhatnak a szexuális identitás kifejlődésében és az ott átélt tapasztalatok látens homoszexualitást vagy éppenséggel az ellentkezőjét, homofób megnyilvánulásokat eredményezhetnek. Szó se róla, történik egy s más a bentlakásos iskolákban, de mint a kognitivista iskola terméke, megkérdezném Dr. Schaverientől, hogy mi van azokkal a saját neműkhöz vonzódó férfiakkal, akik soha nem jártak bentlakásos iskolába, mert ők azért lényegesen többen vannak. Nem beszélve arról, hogy Farrokh/Freddie soha nem beszélt a bentlakásos iskoláról, mint ahogy másról sem sokat. Elképzelhetően nem volt büszke származására, családjára.

Freddie Mercury élete, halála és öröksége – ez a könyv alcíme, és ennek alapján pontosan ennyit is vártam. S meg is kaptam, mert a szerzők részletesen beszámolnak Freddie Mercury életéről, szerelmeiről, karrierjéről, frusztrációiról, a hullámvölgyekről melyek úgy magánéletére, mint zenei karrierjére jellemzőek voltak. Freddie Mercuryről szól a történet, mert arról a Farrokh Bulsara-ról, aki 1946-ban Zanzibárban született egy párszi indiai család gyermekeként, kevés szó esik. Maga az énekes sem szeretett származásáról, családjáról beszélni, mint ahogy később a szexuális preferenciáiról és betegségéről sem. Freddie Mercury már akkor is utált interjút adni, amikor még csak feltörekvő zenész volt. Neki az élet – közhelyes vagy sem – szexről, drogról és rock’n’rollról szólt. Igazándiból a zene volt, ami körül az élete forgott, minden más csak utóbb jött, a hírnévvel együtt. És pontosan a zene volt az, ami egyik frusztrációját okozta. A zenekar többi tagjának képesítése, szakmája volt, amit folytathatott volna, ha a zenekar nem fut be és le kell tennie a hangszert. Neki csak a zene volt, és a siker már-már kényszeressé vált számára.

Ez a könyv ugyanakkor a Queen együttes története is, hiszen kettő szorosan összeforr: Freddie Mercury nem lett volna a Queen nélkül, és a Queen sem Freddie Mercury nélkül, vagy legalábbis nem ebben a formában, ahogy a 20. század vége ismerte őket. S most a Queen ismét reneszánszát éli, hiszen mozikban az életrajzi írások alapján készült, sokat vitatott film is, mely kis szerencsével néhány Oscar díjat is bezsebel majd, és mely lehetővé tette-teszi, hogy egy újabb generáció is megismerhesse a Queen és Freddie Mercury jelenséget. A zenéjüket pedig nagy kár lenne kihagyni – de én elfogult vagyok.

A könyv nyilvánvaló vezérszálán kívül másról is szól. Tulajdonképpen két dologról is.

Az egyik a homoszexuálisok és a másság megítélése a múlt század ’70-es, ’80-as éveinek Európájában és az amerikai kontinensen. Minden bizonnyal vannak olyanok, akiket meglep, hogy nem is olyan régen a homoszexualitást börtönnel büntették és mentális betegségnek számított. Bár ez már nem érvényes abban a korban, amikor Freddie Mercury élt, de azért kevesen voltak azok, akik az azonos neműekhez való vonzódásukat nyíltan fel merték vállalni.

A másik dolog, amire a szerzők részletesen kitérnek az a HIV fertőzés és az AIDS betegség kialakulása, terjedése, politikai-társadalmi megítélése és a rengeteg téveszme, ami ezzel járt. S teszik ezt úgy, hogy időben visszamegyünk egészen 1908-ig, a kezdetekig, amikor feltehetően az igazi 0 páciens élt. Nem hinném, hogy ennek ilyen részletesen helye lett volna a könyvben. Mindenki tudja, hogy Freddie Mercury az AIDS egyik leghíresebb áldozata, azt is, hogy a ‘80-as években, sőt később is, a HIV fertőzést előszeretettel lőcsölték a homoszexuálisok nyakába, annak ellenére, hogy ez nem volt igaz, hiszen mostanra már pontosan ismert a vírus terjedésének módja. Azt viszont nem tudtam, hogy milyen szerepe volt a HIV terjedésében az Egyesült Államoknak valamint az általuk Haitiről importált ellenőrizetlen vérnek. Azt sem, hogy a Ronald Reagen által vezetett adminisztrációnak milyen szerepe volt ebben. Ugyanis többszöri, szakmai körökből származó figyelmeztetés ellenére sem vették komolyan az egyelőre kevéssé ismert betegséget és azt ami vele járt. Statisztikák szerint ez a ki tudja mire alapozott nemtörődömség több ember haláláért teszi felelőssé az akkori amerikai adminisztrációt, mint amennyiért Hitler és a holokauszt lenne felelős. Meglepő, ugye?

Mit mondhatnék még erről a könyvről? Igen, a rajongóknak kötelező olvasmány, s majd mindenki eldönti hogyan érez vele kapcsolatban. Jó volt, de nem tökéletes. Rengeteg plusz infót közöl az énekesről és az együttesről, ugyanakkor sok olyant is, aminek nem volt itt helye. Hogy hiteles-e? Nem tudnám megmondani, de ez nem a szerzők hibája, hiszen ők több oldalas könyvészetben és sokszáz lábjegyzetben jelzik forrásaikat. Ezek a források azok, amik megkérdőjelezhetőek, hiszen az emberek hihetetlen dolgokra képesek öt perc hírnévért, és ha kell, ha nem nyilatkozási kényszert éreznek olyan témákban is, amelyekhez semmi közük. Ezek a források azok, amelyek még Freddie Mercury utolsó perceiben és halálának körülményeiben sem tudnak megegyezni.

 “Az énekes-dalszövegíró Freddie Mercury százhetvenöt centiméter magas volt, a haja fekete, a szeme barna. Szerette az operát, a balettet, a kedvenc színésznője Lana Turner volt, és imádta többek között Aretha Franklin hangját. Szerette a pezsgőt és a jéghideg vodkát, lila Silk Cutot szívott, és a kedvencei közé tartoztak az indiai ételek.

1991. november 24-én halt meg, negyvenöt évesen.”

Idén lenne 73 éves, és mennyi dal maradt megíratlanul, elénekeletlenül…

A könyv kapcsán adja magát a feladat, hogy hallgassunk meg néhány (oké, sok-sok) Queen dalt, így minden állomáson találtok egy-egy dalszöveg részletet a zenekartól. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a dal címét. Zenére fel!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

It's always a rainy day without you

I'm a prisoner of love inside you

I'm falling apart all around you, yeah

My heart cries out to your heart

I'm lonely but you can save me

My hand reaches for to your hand

I'm cold but you light the fire in me

My lips search for your lips

I'm hungry for your touch

There's so much left unspoken

And all I can do is surrender

a Rafflecopter giveaway

02.21. - Szembetűnő

02.23. - Betonka szerint a világ…

02.25. - Deszy könyvajánlója

02.27. - CBooks

03.01. - Könyv és más

Samantha Vérant – Hét levél Párizsból, Az én francia családom

Hét levél Párizsból

Ha a történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban. 

Mivel nincs vesztenivalója, de van internetje, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sohasem válaszolt.

És a románc újra indul.

Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia, mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.

Húsz év, hét levél és egy életre szóló szerelem

Tericum, 2015

Eredeti cím: Seven Letters from Paris, 2014

Az én francia családom

Vegyünk egy francia férfit két kamaszkorú gyerekkel, adjunk hozzá egy amerikai lányt, rázzuk jól össze, és voila! Az eredmény egy francia-amerikai család, amelyet a szeretet, a kommunikáció és a jó étel tart össze. 

Samantha alig várja, hogy Franciaországban új életet kezdjen újdonsült francia férjével és annak két gyerekével. Ám alighogy landol francia földön, szembesül azzal, hogy az élet az új hazában messze nem olyan rózsás, mint ahogy azt korábban elképzelte. Meg kell küzdenie a francia bürokráciával, a kamaszodó gyerekekkel, a magánnyal, a honvággyal, a nyelvi és kulturális botlásokkal. 

Samantha nem adja fel, hisz a francia álomban, amely egy szép napon valóra is válik, és hősnőnk megtanulja, hogyan lehet boldog választott hazájában. 

A számos ínycsiklandó francia receptet is felsorakoztató, szívet melengető történet ott kezdődik, ahol a Hét levél Párizsból véget ért.

Tericum, 2017

Eredeti cím: How to Make a French Family: A Memoir of Love, Food and Faux Pas, 2017

Nem kedvelem az életrajzi írásokat és ez volt az oka, hogy a megjelenés után ennyi ideig mellőztem ezt a történetet. S az is hozzájárult, hogy Samantha Vérant neve teljesen ismeretlen volt a számomra, tehát miért is érdekelne engem egy idegen élettörténete? Mert ez a szerző élettörténete, bár saját bevallása szerint itt-ott változtatot a szereplők nevén – minek, ha úgyis a saját nevén ír és ismerősei egyből kiszúrják kiről-miről van szó. Samantha Vérantnak összesen három könyve jelent meg, a harmadik nem jelent meg magyar nyelven, angolul sem volt nagy siker a Goodreads szerint.

Nyilvánvaló, hogy ez a két könyv összetartozik, ezért is írok róla egyetlen bejegyzést. Meg azért is, mert külön-külön nem sok mondanivaló lenne. Ez egy könnyű, chick lit kategóriába tartozó történet – igen, a kettő egy egész történet –, mely szórakoztatni hivatott, miközben elmeséli, a negyvenes, válófélben levő amerikai Samantha hogyan fedezi fel húsz évvel korábbi európai utazásai során megismert férfi akkoriban írt leveleit – szám szerint hetet –, és veszi fel vele a kapcsolatot két évtized után. Erről szól az első könyv, a Hét levél Párizsból, és a szerző az olvasók rendelkezésére is bocsájtja őket.

Samantha reklámmenedzserként dolgozott, éppen elvesztette állását és újra semmilyen kilátás nincs, gyermektelen házassága romokban hever, adósságokban úszik. Gondol egy merészet, véget vet házasságának és hazaköltözik szüleihez, ahol kutyasétáltatásból próbál megélni miközben az internet segítségével újítja fel ismeretségét Jean-Luc-kel, akivel húsz évvel ezelőtt mindössze egyetlen napot töltött Párizsban. Az ő hibája, hogy kapcsolatuk megszakadt, hiszen a férfi hét levetet írt neki, ő viszont egyre sem válaszolt.

S akkor elérkeztünk magához Jean-Luc-höz, a sármos francia férfihez, aki a NASA francia megfelelőjénél dolgozik, abszolút pragmatikus, két lábbal a földön járó tökéletesség, két kamasz gyermek apja, maga is épp válófélben van és nyitott arra, hogy annyi év után ismét adjon egy esélyt a párizsi kalandjuk folytatásának, melyet Samantha visszaemlékezéseiből minden részletében megismerhet az olvasó. Samantha természetesen ismét Franciaországba repül, és újratalálkozásuk alkalmával vidéki utazáson vesznek részt. Kettesben. S döntenek kapcsolatuk új alapokra helyezéséről: összeházasodnak.

A második könyv, Az én francia családom már az új francia családról szól, hiszen Samantha az aki áttelepül az óceánon és új életet kezd a Vérant család tagjaként Jean Luc-kel és két kamasz gyermekével – a gyermekek a férfi egy előző kapcsolatából származnak, anyjuk a történet ideje alatt már nem él, tehát a férfi neveli őket. Őszintén leírja az új élet bürokratikus buktatóit, kezdve azzal, hogy mennyi és milyen dokumentumot kellett beszereznie csupán a házassági engedély megszerzéséért, egészen a tartózkodási engedélyig, hiszen – nagy meglepetésére –, ő Franciaországban bevándorlónak minősül.

Ez a rész elárasztott Jean-Luc népes rokonságával, sok-sok vidéki utazással, kamaszok problémáival és néhány elvesztett terhességgel. És receptekkel, tehát a gasztronómiai élvezetek kedvelői próbálkozhatnak a francia konyha remekeivel.

Őszintén szólva nem volt nagy szám ez a történet. Nem kedveltem a szerző stílusát, azt sem, ahogy eltúlozta azt a húsz évvel korábbi francia kalandot, melyből aztán újjáépítette az életét. Míg az első részben a saját kilátástalan helyzetét hangsúlyozza és szinte állandóan ezt a témát járja körül, a másodikban már a saját fényezése áll a történet középpontjában, azaz milyen remekül megoldja az összes felmerülő problémát. És Jean-Luc már hányingerkeltően tökéletes. Tehát összességében nem kedveltem ezt a történetet.

Viszont el kell ismernem, hogy nagyszerűen leírja hogyan érez egy olyan ember, aki a megszokott környezetétől és családjától távol kezdi újra az életét – és itt most nem a bevándorlók hadára kell gondolni, hanem azokra, akik külföldre mennek dolgozni, vagy netán házasság útján kerülnek a szerzőéhez hasonló helyzetbe. Ír a honvágyról, a más szokásokról, a magányról.

A másik dolog amit többször is kihangsúlyoz: A szeretet nem DNS kérdése. És ez így igaz, annak ellenére, hogy sokan bizony DNS kérdést csinálnak belőle. Samanthát zsenge korban elhagyta biológiai apja, és utána csupán néhányszor tűnt fel az életében, ezek a találkozások mindig csalódást okoztak. Számára az apafigura anyja második férje. Ezért is tudja fenntartások nélkül elfogadni férje gyermekeit.

Túl sok jelentéktelen részlettel teletömött történet az újrakezdésről. Akár jó is lehetett volna, ha valaki más, tapasztaltabb írja meg. Túl sok mindent akart közölni az olvasóval és ennek egy nagy katyvasz lett az eredménye. Úgy gondolom, hogy ezt az egészet egyetlen könyvben is meg lehetett volna írni. Én az biztos, hogy soha többé újraolvasni nem fogom… de hát ízlések és pofonok.

Michelle Marly – Coco Chanel és a szerelem illata

Legendák övezik a 20. század egyik legjelentősebb tervezőjének életútját, melyeket hol maga, hol pedig a közbeszéd teremtett meg körülötte. Michelle Marly vállalkozott arra, hogy Coco Chanel  Chanel No 5 parfümjének megálmodásának eredjen nyomába, melyet egy lebilincselő életrajzi regény formájában örökített meg. A Kossuth Kiadó jóvoltából már magyar nyelven is olvasható regénnyel a Blogturné Klub négy bloggere kalauzol Titeket körbe a történetben. Ne feledjétek, az érdekességek és vélemények mellett, a turné végén a kötet egy-egy példányát is kisorsoljuk.

1919. Párizs. 

Coco Chanel, a párizsi divat nagyasszonya szép szakmai sikereket ért már el, mikor a magánélete szörnyű válságba jut. Szerelme autóbalesetben életét veszti, s a boldogtalan nő képtelen a gyásszal megbirkózni. Támogató barátnője segítségével idővel új életcélt talál, amikor a szeretett férfival közös ötletüket, egy Chanel-parfüm megalkotását veszi tervbe. A nagy csoda, a Chanel No 5 megálmodása az első lépés egy olyan úton, amelynek a vége a szerelem illatának felfedezése. A gyötrelmes útra a saját múltjának árnyaival is küzdő Coco szerető lelki társat kap a sorstól, a karizmatikus Dmitrij Romanov herceget.

Kossuth, 2018

Eredeti cím: Mademoiselle Coco und der Duft der Liebe, 2018

Megrendelhető

“Nem állítom, hogy regényem az egyedüli igazságot tartalmazza, a történet azonban – reményeim szerint – a lehető legközelebb áll a valósághoz. Mindazonáltal dramaturgiai okokból arra kényszerültem, hogy a cselekmény keretein belül bizonyos eseményeket lerövidítve vagy időben kissé eltolva jelenítsek meg. Könyvem ugyanis regény, nem pedig szakkönyv, és nem is kíván az lenni. Ezért arra kérem kedves olvasóimat, legyenek megértők velem, ha valahol esetleg hibára bukkannak benne.”

(Michelle Marly: Coco Chanel és a szerelem illata, Kossuth, 2018)

Nincs a világon ember – legalábbis nő – aki valamilyen formában ne hallott volna Coco Chanelről, hiszen könyvek, filmek, dokumentumfilmek szólnak a divat nagyasszonyáról. Bevallom, eddig egyetlen életrajzi jellegű írást sem olvastam Chanelről, nem kedvelem a műfajt, filmet viszont láttam többet is. Kedvencem a 2008-as Coco Chanel című tévéfilm, melyben Shirley McLaine alakítja az idős Chanelt.

Ugye nem kell elmonanom ki volt Coco Chanel és milyen szerepe volt a modern nő és a divat kialakulásában? A Chanel név nemcsak egy márka, hanem egy fogalom is. Rengeteg dolgot lehetne róla és nonkonformizmusáról mondani. Például ő már akkor is dohányzott, amikor még nem volt divatos megtenni - egyébként élete végéig láncdohányos volt -, hogy ő volt az első, aki nem törődött a szokásokkal és lovagláshoz férfi bricsesznadrágot húzott, aki megszüntette a 20. század elején trendi monumentális kalap-költeményeket és egy új, sokkal egyszerűbb és letisztultabb vonalat hozott divatba. Ez az új, egyszerűbb vonal az általa tervezett ruhákra is ugyanúgy érvényes volt, és a felsorolást hosszan folytatni lehetne, viszont két olyan dolgot alkotott, amivel beírta magát a divat történelmébe (és nemcsak): a kis fekete ruhát, aminek kötelezően ott kell lennie minden nő szekrényében, és a Chanel № 5 parfümöt.

Mint említettem, nem szeretem az életrajzi könyveket, mert általában száraz, adatokra és tényekre alapozó írások, és annak függvényében, hogy éppen ki írja őket és főleg kinek a megrendelésére, itt-ott még meg is szépítik a valóságot. Chanellel szemben viszont elfogult vagyok, tehát kétség nem fért hozzá, hogy ezt a könyvet akarom, hiszen nem igazán voltak ismereteim arról, hogy hogyan is született meg a parfüm ötlete. Persze, tudom, hogy mostanság szinte kötelező, hogy egy-egy divatház a saját neve alatt futó parfümkollekciót is piacra dobjon – hogy a celebekről már ne is beszéljünk –, de nem gondoltam, hogy ez már a múlt század húszas éveire is jellemző volt.

Ez a könyv a Chanel № 5 története, és nemcsak, hiszen szorosan kapcsolódik névadója egy életszakaszához. Azért csupán névadója, mert a parfümöt természetesen nem Coco Chanel alkotta, ő csupán kiválasztotta a neki megfelelő variánst a parfümőr által bemutatott minták közül. Az ötös számút, ami számára egyben jelzésértékű is volt, hiszen különös kapcsolata volt az ötös számmal és számára ez azt jelentette, hogy helyes irányba indult el. Megérzései helytállóak voltak, hiszen az általa megálmodott parfüm nemsokára századik születésnapját ünnepli majd.

Chanel számára a parfüm örök emlékeztető viharos szerelmére Boy Capellel. Úgy az illat összeállítása mint a csomagolás hosszú munka eredménye és természetesen jelentőséggel bír Chanel számára, tehát nem véletlen, hogy a dizájn mai napig változatlan maradt.

A történet ott kezdődik, amikor a hősnő tragikus balesetben elveszíti szerelmét, a Boy-ként ismert Arthur Capelt, akitől tulajdonképpen a parfüm ötlete is származik. Megismerhettem egy olyan nőt, aki a külvilág számára erős és határozott, de tulajdonképpen a karrierjén és anyagi jólétén kívül semmije sem volt. Családtagjait sorra elvesztette, szerelmei önzők voltak és soha nem kezelték egyenrangú partnerként, csupán saját céljaikra használták fel, többnyire anyagi lehetőségei miatt, hiszen ekkor Coco Chanel már tehetős és ismert divattervező volt. Megismertem azt a nőt, akinek a stílusáért a felső tízezer rajongott, de annyira azért nem, hogy őt is maguk közzé tartozónak érezzék, akit a bohém művészvilág csupán az anyagiak miatt tartott odatartozónak, azt a nőt, aki tulajdonképpen csak egy dolgot akart az élettől: hogy szeressen és viszontszeressék. Ezt viszont soha nem kapta meg, annak ellenére, hogy számos híres szeretője is volt: Arthur Capel diplomata, Igor Sztravinszkij, Pablo Picasso vagy Dmitrij Romanov nagyherceg. 

Nagyon kedveltem a történetet. Annak ellenére, hogy egy életrajzi jellegű írás, mely bizonyos korlátokat szab az írói szabadságnak, mégiscsak egy regény és a szerző stílusa élvezhetővé, izgamassá tette. Bár a szerző saját bevallása szerint a történet csak a parfüm körül forog és a múlt század húszas éveitől követi Coco Chanel életét, visszaemlékezésekből, szereplők közötti beszélgetésekből teljes képet kapunk arról, hogy kicsoda is Coco Chanel, honnan indult és hogyan lett belőle az aki.

Korhatár nélkül olvasható és mindenkinek ajánlom, mert szerzációs olvasmány – ez  nem egy habos-babos romatikus-erotikus mese, tehát aki olyasmire vágyik, az bele se fogjon... de természetesen ízlések és pofonok.

Személyes megjegyzés: a Chanel № 19 parfümöt  jobban kedvelem ötös számú elődjénél..

“A nőnek, aki nem visel parfümöt, nincs jövője”

Coco Chanel

Az életrajzi regényben számos 20. századi ikonnal, művésszel és ismert személyiséggel megismerkedhetünk, akik valamiféle kapcsolatba kerültek Coco Chanellel, akik közül játékunkhoz kiválasztottunk négyet. Az állomásokon találtok egy-egy rövid életrajzi leírást. A feladatotok, hogy kitaláljátok, kiről van szó, és a nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Spanyol képzőművész (1881-1973), író, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője. Nem tudott élni szerelem nélkül. Az igazi, a mindent elsöprő, legnagyobb szerelme, a festészet volt.

a Rafflecopter giveaway

10. 20. - Betonka szerint a világ…

10. 22. - Szembetűnő

10. 24. - ASzofisztikált Macska

10. 26. - KönyvParfé

Taylor Jenkins Reid - Evelyn hét férje

A hírnév ára

Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok. A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz. Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva.

Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.

Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar – ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye.

Lettero, 2017

Eredeti mű: The Seven Husbands of Evelyn Hugo, Atria, 2017

Hollywood, csillogás, intrikák és szemfényvesztés… meg egy díva, aki élete történetét egy szépreményű újságírónak meséli őszintén és kendőzetlenül, lerántva a leplet a film fellegvárának viselt dolgairól.

“Az emberek azt hiszik, az intimitás a szexről szól. 

De az intimitás az igazságról szól. 

Amikor rájössz, hogy elmondhatod az igazat valakinek, amikor megmutathatod magad, megállhatsz előtte pucéron, és az a válasza, „velem biztonságban vagy”. Ez az intimitás.”* – mondja Evelyn és pontosan ezt a fajta intimitást nyújtja tálcán. Elmondja azokat a titkokat, melyeket egy életen át gondosan, hét lakat alatt örzött.

Ahogy a fülszövegből kiderül, Evelyn Hugo, az évek óta visszavonultan élő hollywoodi csillag hajlandó interjút adni, de egy feltétellel: csupán Monique Grantnak, a pályája elején járó újságírónak hajlandó beszélni. Hogy miért most és miért kizárólag Monique-nak? Nos, ha elolvasod a könyvet akkor választ kapsz minden kérdésedre.

Monique maga sem érti miért pont ő, de mint egy sötét bőrű apa és fehér anya gyermeke, hozzá van szokva ahhoz, hogy bőrszíne miatt hozzá másként viszonyulnak az emberek, igazándiból sehová sem tartozik és néha fura, váratlan dolgok történnek vele.

Csakhogy a helyszínen kiderül, hogy Evelyn Hugo nem interjút akar adni, hanem az élete történetét mesélné el egy olyan könyvben, ami szigorúan a halála után jelenne meg. Monique-nak pedig zsonglőrködnie kell, mert a könyvet is szeretné, de az interjút is, hiszen ha dolgavégezetlenül állít be a laphoz, akkor búcsút mondhat állásának. A könyv a hírnevet és az anyagi biztonságot jelentené – kit tudja mikor? –, az interjú pedig a napi megélhetését biztosítaná.

Ez a történet könyv a könyvben, hiszen Monique-kal együtt végigkövethetjük hogyan lett a kubai imigránsok lányából a körberajongott Oscar díjas sztár, a bulvárlapok és a vörös szőnyeg zöld ruhában pompázó szőke dívája.  Ott lehetünk a magánéletében, hét házasságában és egyetlen igaz szerelmi történetében, sikereinél, botrányainál, kudarcainál. S ezzel párhúzamosan, a jelenben, Monique válását is végigasszisztálhatjuk.

Eddig semmi különös nincs a történetben, hiszen ehhez hasonló témájú írás van több is piacon, legyen az fikció, vagy hírességek szellemírók által megírt önéletrajza. Csakhogy ebben a történetben sokkal több van. Minden, már ismert hollywoodi trükkön túl a másságról szól, és annak megítélésén az amúgy is képmutató világban egy olyan korban (20. század második fele és vége), amikor a másság – legyen az bármilyen – bűnnek számított, karriereket, életeket törhetett ketté. Evelyn Hugo pedig nyíltan beszél erről a másságról, karrierjéről, a bulvár hatalmáról és arról, hogy Hollywoodban semmi sem az, aminek látszik. S meglehetősen kritikus saját magával szemben is:

“Figyelj, én vagyok az első, aki kimondja, hogy akkoriban én leginkább két szép mell voltam. Ez volt az egyetlen valutám, a szexualitásom; úgy használtam, mint a pénzt. Amikor Hollywoodba kerültem, nem voltam sem tanult, sem művelt, nem volt hatalmam, nem voltam képzett színésznő. Mi másom volt, mint a szépségem? És ezt kihasználni, erre büszkének lenni, ehhez bizony színészkedni kell. Mert tudod, hogy az egyetlen dolog, ami figyelemre méltó benned, bizony egy rövid életű valami. “*

Sokkal több van ebben a történetben, mint amire a fülszöveg olvasása után vártam. A cselekmény pörög, hiszen Evelyn alig néhány nap alatt egy egész élet történetét meséli el Moniquenak. A filmgyári hamis csillogáson és megszokott intrikákon túl a sztárt, a rivaldafény mögött levő embert is megismerhetjük erényényével és hibáival együtt, és ez nem csak Evelyn Hugora érvényes.

Bár a történet teljes egészében fikció, azért itt-ott fellelhtő egy-egy halvány utalás valós személyekre, vagy a valóságban is megtörtént eseményekre. Szinte teljesen erotikamentes, mégis inkább felnőtt olvasóknak ajánlanám. Meg az ízlések és a pofonok…

* Taylor Jenkins Reid – Evelyn hét férje, Lettero, 2017

Homonnay Gergely - Puszi, Erzsi!

A világ macskaszemmel

Erzsébet ​Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.

Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.

Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.

"A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át.”

Erzsébet Fenevadova

     Libri, 2016

Grumpy Cat

“A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mondanak!”

Erzsébet Fenevadova

Macskák, kutyák, jegesmedvék, stb., állatok, akiket a sajtó felkap, amikor épp pang a politika vagy a bulvár, vagy akiket pont gazdáik állhatatossága tesz híresekké a közösségi oldalakon. Több ilyen híres-hírhedt állat van, ha csak a macskákra gondolunk, mindjárt ott van Grumpy Cat, aki már többmillió dollárt keresett tartójának csupán azzal, hogy durci pofázmánya van, Larry, a Downing Street 10 macskája, akinek brit főegerészi státusza túélt egy kormányváltást meg a brexitet, vagy Jordan, az Edinburgh-i Egyetemi Könyvtár macskája, akinek fényképes könyvtári igazolványa volt, és akit tavaly júliusban egy egész egyetem keresett a portástól a rektorig.

Akkor miért ne lehetne egy magyar macskaceleb is?

Ő az, Erzsébet Fenevadova, az Elnök Asszony. Miért Elnök Asszony? Mert jelölteti magát a választásokon, közösségi oldalon is így kell keresni: Erzsi for President. S akkor ő majd megmutatja, hogyan is kell a dolgokat intézni.

Felsőbbrendű, lekezelő, bosszúálló, kritikus és módfelett vicces. A Díva – így, nagy d-vel. Tonhal-zabáló Díva. Más szóba sem jöhet.

Akik a közösségi oldalon követik – mert természetesen Facebook oldala is van – azoknak ismerősek azok a történések, melyeket méltatlan szolgájának, Gergelynek tollba mondott. Mert ugye egy budai úrinő – ahogy magát szereti emlegetni –, nem maga írja meg a memoárját, hanem tollba mondja titkárjának.

Honnan a könyv címe? Ismétlem magam, de akik tudják kicsoda Erzsébet Fenavadova és a közösségi oldalon is követik élete mozzanatait, azok már tudják, hogy minden hozzászólás után “Puszi”-val kell elköszönni tőle. Ezt az udvariassági gesztust megköveteli mindenkitől, róla azonban nem mondható el hogy udvariasan viselkedne, úgy senkivel. Csak. Mert ő egy felsőbbrendű lény, ahogy ezt a környezete tudomására is hozza valahányszor csak alkalom adódik rá. S alkalom az van bőven, talán túl sok is, de hát ez nem újdonság egyetlen macskatartónak sem. Ők nagyonis jól tudják, hogy a macskatartó-macska konfigurációban mindig a macska a nyertes, legyen az celeb, vagy szabadszellemű kuka-búvár. Erzsébet mindjárt a könyv elején megmutatja kinek hol a helye, tévedés ne essék:

“Egy dolgot már az elején tisztázzunk: 

én az oroszlánnak vagyok a rokona, 

ti pedig a majmoknak. 

Így tessék olvasni ezt a könyvet!

Puszi, Erzsi!” 

                                       Erzsébet Fenevadova

Szórakoztató történet, melyet – a bevezető kivételével – maga Erzsébet mesél el, kezdve az örkbefogadása pillanatától… Bocsánat, rosszul mondom. Szóval, attól a pillanattól amikor a-még-nem-Erzsébet macskakölyök kiválasztotta magának Gergelyt és az exet, egészen a mindennapi apró-cseprő történésekig, vagy épp olyan fontosakig, mint például az Elnök Asszony nem létező szexuális élete vagy az ivartalanítás a cicászaton.

A történetben nemcsak Erzsébet eljövendő elnök asszonnyal ismerkedhetünk meg, hanem Gergellyel, mint macskatartóval is… természetesen Erzsébet szemén keresztül, minek következtében Gergely egy szerencsétlen balek benyomását kelti, akit a macskája úgy vág át, ahogy az úrinői kedve diktálja. Nem tudom mennyi a valóság és mennyi a fikció a leírtakban, de a dolgok pillanatnyi állása szerint az egyeduralkodó a csak méltatlan szolgaként emlegetett Gergely életében és a lakás teljes egészében maga Fenevadova és ő nem igazán ereszti ami az övé. Esetleg némi “riomáré” tonahallal (raklapnyi mennyiség) megvesztegetve ideig-óráig talán hajlandó lenne tolerálni a területére betévedőket... mondjuk néhány percre.

Nincs értelme ezt tovább ragozni, ezt a könyvet el kell olvasni, mert szórakoztat, mert minden volt és jelenlegi macskatulajdonos pontosan tudni fogja, hogy a viccesen leírt történések nagyon is valós eseteket takarnak, bár nem hinném, hogy minden macska időnként kognitiv disszonanciában szenvedne. Az ilyesmi csak a különlegesek kiváltsága. Az olyanoké mint Erzsébet. Lehet a következő könyvre egy disszociatív személyiségzavart is produkál, vagy egy Tourette szindrómát, bár ez utóbbira talán Gergely lenne a befutó, természetesen Erzsébet miatt.

U.i.: Kedves Elnök Asszony, azt hallottam, hogy készül második könyved is. Ugye NEM felnőtt színező?

Puszi, Betonka