Freya Sampson főszereplője, Libby, egy csúnya szakítást követően összebarátkozik egy idős férfival a buszon, és a fejébe veszi, hogy segít neki felkutatni a lelki társát! Ugyanis Frank hatvan éve minden egyes nap ezen a buszon utazik, immár hatvan éve, hogy újra találkozhasson a kiszemeltjével. Vajon van esély arra, hogy ifjú segítője segítségével megtalálják Frank szerelmét?
Tartsatok bloggereinkkel ezen az érzelmekkel teli turnén, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyerni a regényt a General Press kiadónak hála!
Miután a vőlegénye váratlanul – és meglehetősen csúnyán – szakít Libbyvel, a lány szíve összetörik, az élete pedig romokban hever. Londonba utazik, hogy a nővéréhez költözzön, amíg valahogy össze nem szedi magát. A csomagoktól roskadozó lány felküzdi magát egy piros, emeletes busz felső szintjére, és lehuppan egy idős férfi mellé. A nyugdíjas Frank elmeséli neki, hogy 1962-ben ugyanezen a járaton találkozott egy lánnyal, akinek gyönyörű vörös haja volt, akárcsak Libbynek. Hosszasan beszélgettek, ám soha többé nem találkoztak, Frank ugyanis elveszítette a jegyet, amelyre az ismeretlen lány a számát írta. Az elmúlt hatvan évben a férfi mindennap felszállt ugyanerre a buszra, hátha újra felbukkan a titokzatos lány, akit a lelki társának érzett. Libby mindennél jobban szeretné, ha Frank még egyszer láthatná az elveszett szerelmét, ezért egy szokatlan társ segítségével munkához lát. A kutatás során Libby arra is rájön, mennyire fontos, hogy megragadja a saját esélyét a boldogságra – mielőtt még túl késő lenne.
General Press. 2024
Eredeti cím: Freya Sampson: The Lost Ticket, 2022
Első találkozásom Freya Sampson írásaival valamikor 2021 végén történt, amikor a General Press Kiadó megjelentette Az utolsó könyvtár című regényét. Kellemes emlékekeim vannak az említett műről, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt a könyvét is olvasni akarom.
Indulásból el kell mondanom, hogy az érzékenyebb lelkületű hölgyek szerezzenek be gigaméretű papírzsepi csomagot, lehet szükségük lesz rá a könyv olvasása közben, mert ez egy nagyon szép, nagyon megható és – kis fenntartásokkal – hihető történet is.
A történet szereplői nagyszerűen formáltak, s értem ezt nem kizárólag a főhősökre, hanem minden egyes karakter eredeti, úgy érzi az ember lánya, mintha időtlen idők óta ismerné őket, bár szerintem vitatható, hogy ki is ennek a történetnek a főhőse. Mondjuk a 88-as londoni busz? És miért ne lehetne, hiszen minden ami ebben a könyvben történik, ehhez a járathoz kötődik.
A történet cselekménye tulajdonképpen a ’60-as évek elején kezdődik, amikor a fiatal Frank az ominózus 88-as járaton összetalálkozik a vörös hajú lánnyal és szóba elegyednek. Sajnálatos módon Frank elveszíti azt a buszjegyet, amire a lány a telefonszámát írta, és soha többé nem látják egymást. Ez a találkozás annyira meghatározó volt Frank életében, hogy nem tudja feledni a vörös hajú lányt, akinek még a nevét sem tudja, ezért amikor csak teheti, felül a 88-as buszra abban reménykedve, hogy a véletlen ismét összehozza vele.
Hatvan évvel később a buszon meglát egy vörös hajú lányt, aki nagyon hasonlít a keresett személyre, és szóba elegyednek, Frank pedig elmeséli a történetét. A vörös hajú lány pedig Libby, a történet hősnője, akit meghat ez a fajta ragaszkodás, és felajánlja, hogy a mai modern eszközöket használva megpróbál a sok évvel korábban látott lány nyomára, annak ellenére, hogy Frank minimális információkkal rendelkezik a lányt illetően.
Libby érdekes karakter. Első sorban nagyon szerethető, és nem csak azért mert hajlandó segíteni egy teljesen ismeretlen öregúron. Az a fajta jóhiszemű ember, akin mindenki keresztülgázol, ő meg tűri, mert azt hiszi ezt érdelmi, s ezt a családjából hozza, hiszen sznob anyja nem igazán az iránta érzett szeretetéről híres. Amikor Libbyt Simon, a jól fésült vőlegénye váratlanul lapátra teszi és kénytelen hazaköltözni a szülői házba, anyja rögtön másnap útnak is indítja Londonba, hogy unokaöccsére vigyázzon. Libby Londonban élő nővére sem a szerethető karakterek közé tartozik. Elfoglalt, karrierista nő, akinek kapóra jön Libby, mikor bentlakó gyermekfelügyelője hazautazik. Libbynek nincs választása, nincs hová mennie, nincs munkája, mert képtelen volt pasijával együtt dolgozni. Frank régi „szerelmének” megtalálása az, ami kirángatja a kilátástalanságból, no meg az, hogy szigorú elveket valló nővérének is beinthet, amikor (néha) semmibeveszi annak utasításait, és olyasmiket csinál tündéri unokaöccsével, amit nem lenne szabad.
Hogy miért olyan fontos megtalálni a régi vörös hajú lányt? Mert Frank időskori demenciában szenved, ami pillanatnyilag nem súlyos, de nem lehet tudni mikor változik a helyzet. Ez egy fajta lezárás lenne Franknek. Az idős férfinek gondozója van, a punk Dylan személyében. Igen, Dylan punk, de ne ítélkezzen senki, mert míg Libby volt vőlegénye első ránézésre jófiúnak tűnik, pedig egy szemétláda, addig a punk Dylan, akiről az ember mindenféle szemétséget feltételezne, egy csupa szív, imádnivaló fickó. Ezt bizonyítja az is, hogy több volt gondozottjával is még mindig baráti kapcsolatot ápol, többek között a Down-szindrómás Esmével is, aki szintén része ennek a történetnek.
Ez a sorsfordító találkozások története. Megható, elgondolkodtató, szerethető, eredeti, keser-édes. Nem vagyunk egyformák, lehet, lesz olyan is, akinek ez az egész giccsesnek fog tűnni, pedig nem az. Van-e boldog végkifejlete a történetnek? Igen, nevezhetjük annak is azt, ahogy ez az egész végződött, de ez egy más fajta happy end, nem az, amire számítottam.
Freya Sampson regényébe lehetőségetek van beleolvasni, így játékunk a beleolvasóhoz kapcsolódik! Minden állomáson felteszünk nektek egy kérdést, és az alapján, amit olvastatok, válaszolnotok kell rájuk a rafflecopter dobozban. Jó keresgélést!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kihez hasonlítja az idős úr Libbyt?
02/20 - Betonka szerint a világ…
02/22 - Könyv és más
02/26 - Hagyjatok! Olvasok!