Egy megfakult
fénykép.
Egy meghiúsult
szerelem.
Egy rég
eltemetett titok.
A legelső
csókra mindenki emlékszik – de a legutolsóra?
1961. Rosamund
Bailey újságíró, aki készen áll arra, hogy megváltsa a világot. Amikor
találkozik Dominic Blake-kel, a városszerte ismert felfedezővel, úgy érzi,
rábukkant élete szerelmére. Épp az ölükbe hullik a boldogság, amikor valami
borzalmas történik, és az előttük álló jövő szertefoszlik.
2014. Egy
múzeum mélyén Abby Gordon levéltáros lélegzetelállító dokumentumra bukkan. A
megfakult fényképen egy férfi látható, aki búcsút vesz a nőtől, akit szeret.
Abby, hogy feledje szívfájdalmát, a történet megszállottjává válik, pedig akkor
még nem sejti, hogy a fotón rögzített pillanat egy más szempontból is
rendkívüli titkot rejt.
Egy megigéző
történet szerelmekről, veszteségekről és a régóta eltemetett titkokról. A
lánykérés és a Ház medencével szerzőjétől.
XXI. Század Kiadó, 2018
Eredeti cím:
The Last Kiss Goodbye, 2015
Nagyon
kedvelem Tasmina Perry írásait, ezt soha nem is titkoltam. Minden magyar nyelven
megjelent könyvét olvastam a Titokzatos
idegen kivételével – az valószínűleg ki fog maradni, mert többszöri
próbálkozás után sem jött össze a végigolvasása.
Amúgy nem panaszkodhatunk,
a szerző tizenhárom publikált regénye közül tizenkettő már meg is jelent magyar
nyelven, ami szerintem nagyszerű dolog és a szerző rajongói igazán elégedettek
lehetnek.
A szerző
rajongóiról jut eszembe, hogy méltatlanul kevesen olvassák Tasmina Perry könyveit,
legalábbis magyar nyelven. Hogy mire alapozom ezt a kijelentést? Első sorban a
Moly statisztikáira. Meg lehet nézni hányan reagáltak bármit is Tasmina Perry
könyveire. Meg a blogom statiszkája is abszolút releváns: sokkal kevesebben
olvasnak el egy Tasmina Perry-könyvről szóló bejegyzést, mint egy csatakosan
erotikusnak ígérkezőről – nem nevezek meg sem szerzőt, sem kiadót, valamennyien
tisztában vagyunk kiről-miről van szó. Bár az is igaz, hogy a Perry könyvei
inkább felnőtt olvasóknak szólnak és nem a YA korosztálynak, és erotika is csak
annyi van bennük, amennyit a cselekmény megkíván, diszkréten, mondhatni inkább
jelzésértékűen érzékeltetve, hogy ott valami történik.
A legutolsó csók a sokadik (számszerint
tizenegyedik) könyv amit a szerzőtől olvasok, és azt is el kell mondanom,
hogy ezek a történetek még nyomokban sem
hasonlítanak egymásra. Mindegyik eredeti témával és szereplőkkel rukkol ki, nincsenek
klisék, ismétlődő motívumok, visszatérő karakterek. S nem hódol az E/1-ben írt
történetek és váltakozó szemszögek divatjának sem, bár a két idősíknak igen, A lánykérés című könyve után ez a
második olyan, amely két idősíkban játszódik.
Abby Gordon, a
történet hősnője 30+ éves, dolgai mondhatni remekül mennek, mert bár nem álmai
állását kapta meg, azért nem panaszkodhat: Londonban dolgozik a Királyi Kartográfiai
Intézetben, ahol nem igazán kell megölnie magát a munkával. Szereti Nicket, a
férjét és épp gyermekvállaláson gondolkodnak, mikor a munkája miatt sokat utazó
férj félrelép és Abby megtudja, lapátra teszi. Az sem segít, hogy a férj
lánytestvére, Ginny, Abby szűk baráti köréhez tartozik és kicsit irigy is
testvére és barátnője kapcsolatára.
Abby a munkába
menekül és mivel az Intézet kiállításokat rendez anyagi helyzetét javítandó, Abby
ideje nagy részét az archívumba tölti régi expedíciók dokumentumaival. Abby
elvégzi a munkát és mások aratják le a babérokat, ahogy ez már lenni szokott.
Az
expediciókról és nagy brit felfedezőkről szóló kiállítás előkészítése közben
egy számára ismeretlen névre bukkan – Dominic Blake – és az expedíció
dokumentumait tartalmazó dobozban találja meg az ominózus fényképet, mely egy
búcsúzkodó párt mutat. Abby annyira a fotó hatása alá kerül, hogy föltétlenül
utána akar járni annak, hogy ki van a fotón és mi lett ezeknek az embereknek a
sorsa. S történik ez több mint ötven
évvel az expedíció és a fénykép keletkezése után, 2014-ben.
A történet
másik időszála az 1960-as évekbe visz, amikoris dúlt a hidegháború a
Szovjetúnió és a nyugati hatalmak között. Ekkor élt Dominic Blake, a sármos
újságíró, az örökké nyughatatlan expedíciószervező, akinek mindig újabb és
újabb kihívásra volt szüksége. És akitől a fotón búcsúzkodik egy újabb perui
expedició előtt, az az anarchista Rosamund Bailey, szintén újságíró, az a
típusú ember akinek mindegy, hogy miért, csak tiltakozzék. Ennek a két embernek
a történetét próbálja felgöngyölíteni Abby Elliot Hall újságíró és sok más
ember segítségével.
Perry
története segítségével a fél világot be lehet utazni: az Egyesült Királyságtól
Peruig, Szentpétervártól Párizsig és Monte Carlóig. A hidegháború, politikai játszmák, kémek
és kémelhárítás világába viszi olvasóit. S ezzel párhúzamosan két romatikus
történetet is kaptam: Dominic és Rosamund románcát a ’60-as évekből és Abby
házasságának történetét – a szerző mesterien keveri a romantikát a drámával.
Nagyon
kedveltem és azoknak ajánlom, akik vevők a keserédes romantikus történetekre,
az izgalmas foldulatokra, a nem nyilvánvaló végkifejletre… de természetesen
ízlések és pofonok…
