Oldalak

2019. január 8., kedd

Tasmina Perry – A legutolsó csók


Egy ​megfakult fénykép. 
Egy meghiúsult szerelem. 
Egy rég eltemetett titok.
A legelső csókra mindenki emlékszik – de a legutolsóra?
1961. Rosamund Bailey újságíró, aki készen áll arra, hogy megváltsa a világot. Amikor találkozik Dominic Blake-kel, a városszerte ismert felfedezővel, úgy érzi, rábukkant élete szerelmére. Épp az ölükbe hullik a boldogság, amikor valami borzalmas történik, és az előttük álló jövő szertefoszlik.
2014. Egy múzeum mélyén Abby Gordon levéltáros lélegzetelállító dokumentumra bukkan. A megfakult fényképen egy férfi látható, aki búcsút vesz a nőtől, akit szeret. Abby, hogy feledje szívfájdalmát, a történet megszállottjává válik, pedig akkor még nem sejti, hogy a fotón rögzített pillanat egy más szempontból is rendkívüli titkot rejt.
Egy megigéző történet szerelmekről, veszteségekről és a régóta eltemetett titkokról. A lánykérés és a Ház medencével szerzőjétől.


XXI. Század Kiadó, 2018
Eredeti cím: The Last Kiss Goodbye, 2015



Nagyon kedvelem Tasmina Perry írásait, ezt soha nem is titkoltam. Minden magyar nyelven megjelent könyvét olvastam a Titokzatos idegen kivételével – az valószínűleg ki fog maradni, mert többszöri próbálkozás után sem jött össze a végigolvasása.
Amúgy nem panaszkodhatunk, a szerző tizenhárom publikált regénye közül tizenkettő már meg is jelent magyar nyelven, ami szerintem nagyszerű dolog és a szerző rajongói igazán elégedettek lehetnek.
A szerző rajongóiról jut eszembe, hogy méltatlanul kevesen olvassák Tasmina Perry könyveit, legalábbis magyar nyelven. Hogy mire alapozom ezt a kijelentést? Első sorban a Moly statisztikáira. Meg lehet nézni hányan reagáltak bármit is Tasmina Perry könyveire. Meg a blogom statiszkája is abszolút releváns: sokkal kevesebben olvasnak el egy Tasmina Perry-könyvről szóló bejegyzést, mint egy csatakosan erotikusnak ígérkezőről – nem nevezek meg sem szerzőt, sem kiadót, valamennyien tisztában vagyunk kiről-miről van szó. Bár az is igaz, hogy a Perry könyvei inkább felnőtt olvasóknak szólnak és nem a YA korosztálynak, és erotika is csak annyi van bennük, amennyit a cselekmény megkíván, diszkréten, mondhatni inkább jelzésértékűen érzékeltetve, hogy ott valami történik.
A legutolsó csók a sokadik (számszerint tizenegyedik) könyv amit a szerzőtől olvasok, és azt is el kell mondanom, hogy  ezek a történetek még nyomokban sem hasonlítanak egymásra. Mindegyik eredeti témával és szereplőkkel rukkol ki, nincsenek klisék, ismétlődő motívumok, visszatérő karakterek. S nem hódol az E/1-ben írt történetek és váltakozó szemszögek divatjának sem, bár a két idősíknak igen, A lánykérés című könyve után ez a második olyan, amely két idősíkban játszódik.
Abby Gordon, a történet hősnője 30+ éves, dolgai mondhatni remekül mennek, mert bár nem álmai állását kapta meg, azért nem panaszkodhat: Londonban dolgozik a Királyi Kartográfiai Intézetben, ahol nem igazán kell megölnie magát a munkával. Szereti Nicket, a férjét és épp gyermekvállaláson gondolkodnak, mikor a munkája miatt sokat utazó férj félrelép és Abby megtudja, lapátra teszi. Az sem segít, hogy a férj lánytestvére, Ginny, Abby szűk baráti köréhez tartozik és kicsit irigy is testvére és barátnője kapcsolatára.
Abby a munkába menekül és mivel az Intézet kiállításokat rendez anyagi helyzetét javítandó, Abby ideje nagy részét az archívumba tölti régi expedíciók dokumentumaival. Abby elvégzi a munkát és mások aratják le a babérokat, ahogy ez már lenni szokott.
Az expediciókról és nagy brit felfedezőkről szóló kiállítás előkészítése közben egy számára ismeretlen névre bukkan – Dominic Blake – és az expedíció dokumentumait tartalmazó dobozban találja meg az ominózus fényképet, mely egy búcsúzkodó párt mutat. Abby annyira a fotó hatása alá kerül, hogy föltétlenül utána akar járni annak, hogy ki van a fotón és mi lett ezeknek az embereknek a sorsa. S történik ez több  mint ötven évvel az expedíció és a fénykép keletkezése után, 2014-ben.
A történet másik időszála az 1960-as évekbe visz, amikoris dúlt a hidegháború a Szovjetúnió és a nyugati hatalmak között. Ekkor élt Dominic Blake, a sármos újságíró, az örökké nyughatatlan expedíciószervező, akinek mindig újabb és újabb kihívásra volt szüksége. És akitől a fotón búcsúzkodik egy újabb perui expedició előtt, az az anarchista Rosamund Bailey, szintén újságíró, az a típusú ember akinek mindegy, hogy miért, csak tiltakozzék. Ennek a két embernek a történetét próbálja felgöngyölíteni Abby Elliot Hall újságíró és sok más ember segítségével.
Perry története segítségével a fél világot be lehet utazni: az Egyesült Királyságtól Peruig, Szentpétervártól Párizsig és Monte Carlóig. A hidegháború, politikai játszmák, kémek és kémelhárítás világába viszi olvasóit. S ezzel párhúzamosan két romatikus történetet is kaptam: Dominic és Rosamund románcát a ’60-as évekből és Abby házasságának történetét – a szerző mesterien keveri a romantikát a drámával.
Nagyon kedveltem és azoknak ajánlom, akik vevők a keserédes romantikus történetekre, az izgalmas foldulatokra, a nem nyilvánvaló végkifejletre… de természetesen ízlések és pofonok…




A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések: